Építsétek továbbra is egymást!

„Semmiféle romlott beszéd ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, ami alkalmas az építésre” (EFÉZUS 4:29).

 1., 2. a) Miért mondhatjuk azt teljes joggal, hogy a beszéd egy csoda? b) Milyen óvatosság helyénvaló nyelvünk használatakor?

„A BESZÉD barátokat, családokat és társadalmakat összekötő bűvös szál . . . Az emberi elme és a [nyelv] izomcsoportjai összehangolt működésének eredményeként olyan hangokat alkotunk, amelyek szeretetet, irigységet és tiszteletet — valójában bármely emberi érzelmet — sugallnak” (Hearing, Taste and Smell).

² Nyelvünk sokkal több, mint egyszerű nyelő- vagy ízlelőszerv; annak a képességünknek az eszköze, amellyel megosztjuk gondolatainkat és érzéseinket. „A nyelv . . . kicsiny tag” — írta Jakab. „Ezzel áldjuk Jehovát, az Atyát is, és mégis ezzel átkozzuk az embereket, akik ’Isten hasonlatosságában’ léteznek” (Jakab 3:5, 9). Igen, használhatjuk nyelvünket helyes módon, például Jehova dicséretére. De mivel tökéletlenek vagyunk, könnyen arra használhatjuk a nyelvünket, hogy sértő vagy bántó dolgokat mondjunk. Jakab ezt írta: „Nem helyes, testvéreim, hogy ezek továbbra is így menjenek” (Jakab 3:10).

 3. Beszédünk melyik két jellegzetességére kell odafigyelnünk?

³ Bár egyetlen ember sem képes tökéletesen irányítani a nyelvét, feltétlenül igyekeznünk kell javulni ezen a téren. Pál apostol ezt tanácsolta nekünk: „Semmiféle romlott beszéd ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, ami alkalmas az építésre, ha a szükség így kívánná, hogy javára váljék a hallgatóknak” (Efézus 4:29). Figyeld meg, hogy parancsa két jellegzetességet tartalmaz: mit kell igyekeznünk elkerülni, és minek a megtételére kell igyekeznünk. Vizsgáljuk meg e két jellegzetességet!

Kerüljük a romlott beszédet!

 4., 5. a) Milyen harcot vívnak a keresztények a visszataszító nyelv ellen? b) Milyen képpel fejezhető ki a „romlott beszéd”?

⁴ Az Efézus 4:29 először is így ösztönöz bennünket: „Semmiféle romlott beszéd ne hagyja el ajkatokat.” Ez nem könnyű. Egyrészt azért, mert a tiszteletlenség a körülöttünk lévő világban teljesen általános. Sok keresztény fiatal naponta hall durva szavakat, mivel iskolatársai azt gondolhatják, hogy a durva szavak hangsúlyt adnak vagy azok által ők maguk erősebbnek látszanak. Nem kerülhetjük el teljesen azt, hogy trágár szavakat halljunk, de lehet és kell is tudatos erőfeszítést tenni azok figyelmen kívül hagyására. Számukra nincs helye az elménkben vagy az ajkunkon.

⁵ Pál figyelmeztetését kihangsúlyozza egy görög szó, amely romlott halra vagy romlott gyümölcsre utal. Képzeld csak el: megfigyelsz egy embert, aki előbb türelmetlenné válik, majd dühbe gurul. Végül kitör, és egy oszlásnak indult halat látsz kiesni a szájából. Azután bűzlő, romlott gyümölcsöt látsz kiesni, amely foltot ejt mindenen, ami a közelében van. Ki ez az ember? Milyen borzasztó lenne, ha közülünk lenne valaki! Pedig egy ilyen kép pontosan ránk illik abban az esetben, ha ’romlott beszéd hagyja el ajkunkat’.

 6. Hogyan vonatkozik az Efézus 4:29 a kritizáló, bíráló beszédre?

⁶ Az Efézus 4:29 egy további alkalmazását jelenti, ha kerüljük az állandó kritizálást. Mindannyiunknak lehet önálló véleménye és ízlése a nem kedvelt és az el nem fogadott dolgokat illetően. De voltál-e már olyan valakinek a környezetében, akinek helytelen véleménye (vagy sokféle véleménye) volt mindenkiről, minden helyről vagy minden megemlített dologról? (Vö. Róma 12:9; Zsidók 1:9.) Az ilyen egyén beszéde letör, lehangol vagy megsemmisít (Zsoltárok 10:7; 64:2–4 [64:3–5, Károli]; Példabeszédek 16:27; Jakab 4:11, 12). Nem veszi észre magáról, mennyire hasonlít a Malakiás által leírt kritizáló egyénekhez (Malakiás 3:13–15). Mennyire megrázhatja őt, ha valaki azt mondja neki, hogy oszlásnak indult hal vagy romlott gyümölcs csúszik ki a szájából!

 7. Milyen önvizsgálatot kellene mindnyájunknak tartanunk?

⁷ Könnyű felismerni, amikor valaki állandóan rossz vagy kritizáló megjegyzéseket tesz; de kérdezd csak meg magadtól: ’Vajon én is hajlamos vagyok ilyesmire? Valóban?’ Bölcs dolog lenne néha elgondolkodni szavaink értelmén. Vajon túlnyomórészt bírálók, kritizálók? Vajon olyanok vagyunk, mint Jób három hamis vigasztalója? (Jób 2:11; 13:4, 5; 16:2; 19:2). Miért nem találunk említésre méltó dicséretes vonást? Miért nem irányítjuk építő témákra a beszélgetést, ha az főleg kritizáló?

 8. Milyen leckét ad a beszédről a Malakiás 3:16, és honnan tudhatjuk, hogy alkalmazzuk is a leckét?

⁸ Malakiás rámutatott erre az ellentétre: „Akkor beszélgettek egymással azok, akik Jehovát félik, mindenki a társával; Jehova pedig figyelte és hallgatta őket. És egy emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azok számára, akik félik Jehovát, és akik gondolnak az ő nevére” (Malakiás 3:16). Megfigyelted, hogyan válaszolt Isten az építő beszédre? Feltehetőleg milyen hatása volt az ilyesfajta társaságbeli beszélgetésnek? Mi személy szerint tanulhatunk ebből a napi beszédünkre vonatkozóan. Mennyivel nagyszerűbb magunk és mások számára, ha jellemző beszélgetéseink ’az Isten dicséretének áldozatát’ tükrözik vissza (Zsidók 13:15).

Mások építésének munkája

 9. Miért nagyszerű alkalmak a keresztény összejövetelek mások építésére?

⁹ A gyülekezeti összejövetelek kitűnő alkalmak az olyan beszédre, „ami alkalmas az építésre, ha a szükség így kívánná, hogy javára váljék a hallgatóknak” (Efézus 4:29). Lehetőségünk nyílik erre, ha bibliai előadást tartunk, demonstrálásban veszünk részt vagy hozzászólunk egy kérdés-feleletes programrészhez. Ezáltal igazoljuk a Példabeszédek 20:15-öt: „A tudós ajkak értékes edények.” Ki tudja hány szívet tudunk megindítani vagy építeni ily módon?

10. Milyen kiigazítás rendjén való, miután elgondolkodunk azon, hogy általában kivel beszélgetünk? (2Korinthus 6:12, 13).

¹⁰ Az összejövetelek előtti és utáni idő alkalmas arra, hogy másokat olyan beszélgetéssel építsünk, amely javára válik a hallgatónak. Ezt az időt könnyen lehetne kellemes beszélgetéssel eltölteni a rokonainkkal és néhány barátunkkal, akikkel jól érezzük magunkat (János 13:23; 19:26). Az Efézus 4:29-el összhangban miért nem keresünk meg másokat azért, hogy beszéljünk velük? (Vö. Lukács 14:12–14.) Előre elhatározhatjuk, hogy a formális vagy futó köszönésnél többet mondunk egyes újaknak, időseknek vagy gyermekeknek; sőt leülhetünk a fiatalokkal azért, hogy több időt töltsünk velük. Őszinte érdeklődésünk és az építő beszélgetések időszakai még inkább képessé fognak tenni másokat arra, hogy Dávidnak a Zsoltárok 122:1-ben megnyilvánuló érzelmeit visszhangozzák.

11. a) Mi a szokásuk sokaknak az ülőhellyel kapcsolatban? b) Miért változtatják némelyek szándékosan az ülőhelyüket?

¹¹ További segítség az építő beszélgetéshez az, ha változtatjuk ülőhelyünket az összejöveteleken. Egy kisgyermekét gondozó anyának a kijárathoz közel, egy beteg személynek valamelyik szélső helyen kell ülnie, de mi a helyzet a többiekkel? Lehet, hogy egyszerűen a megszokás vezet bennünket vissza mindig ugyanarra a helyre vagy területre; még egy madár is ösztönösen visszatér a fészkére (Ésaiás 1:3; Máté 8:20). Legyünk azonban őszinték: mivel bárhol ülhetünk, miért nem változtatjuk a helyünket — jobb oldal, bal oldal, elöl stb. —, jobban megismerve ezáltal a különböző embereket? Erre nincs szabály, az ülőhelyüket változtató vének és más érett személyek ilyeténképpen könnyebbnek találják azt, hogy ne csak viszonylag kevés közeli barátnak, hanem sokaknak átadják, ami azok javára válik.

Az építés isteni útja

12. Milyen nemkívánatos irányzat vált nyilvánvalóvá a történelem során?

¹² Annak a vágynak, hogy másokat építsen, arra kell indítania a keresztényt, hogy ezen a téren Istent utánozza, ne pedig azt az emberi hajlamot, amely nagyszámú szabály felállítására ösztönöz.a A tökéletlen emberek már régóta hajlamosak szabályozni a körülöttük lévő dolgokat, s még Isten némely szolgája is enged ennek a hajlamnak (1Mózes 3:16; Prédikátor 8:9). Jézus idejében a zsidó vezetők ’súlyos terhet kötöztek egybe és raktak az emberek vállaira, de ők maguk egy ujjal sem voltak hajlandók mozdítani azokon’ (Máté 23:4). Ártalmatlan szokásokat kötelező érvényű hagyományokká változtattak. Az emberi szabályok feletti túlzott aggodalmukban nem vették tudomásul azokat a dolgokat, amelyeket Isten nagyobb fontosságúnak állapított meg. Senkit sem épített az általuk létrehozott számos, nem Írás szerinti szabály; útjuk nem Isten útja volt (Máté 23:23, 24; Márk 7:1–13).

13. Miért nem helyes kigondolni számos szabályt a keresztény társak részére?

¹³ A keresztények őszintén akarnak ragaszkodni az isteni törvényekhez. Mégis áldozatul eshetnek a számos terhes szabály felállítására való hajlamnak. Miért? Ennek egyik oka az, hogy az ízlések különbözők, az emberek mást és mást részesítenek előnyben, s ezért egyesek elfogadhatónak találhatnak olyasmit, amitől mások idegenkednek és úgy érzik, hogy el kell azt utasítaniuk. A keresztények nem egyformán haladnak a szellemi érettség felé. De vajon szabályok felállítása az isteni útja annak, hogy valakit segítsünk ebben a haladásban? (Filippi 3:15; 1Timótheus 1:19; Zsidók 5:14). Még ha olyan utat követ is az illető, amely túlzónak vagy kockázatosnak látszik, vajon a tiltó szabály a legjobb megoldás? Isten útjának az felel meg, ha a képesítettek szelíd érveléssel próbálják helyreigazítani a tévelygő személyt (Galátzia 6:1).

14. Milyen célokat szolgáltak az Isten által Izraelnek adott törvények?

¹⁴ Igaz, hogy mialatt Isten mint népét használta fel Izraelt, törvények százait adta számára a templomi imádattal, az áldozatokkal, sőt a közegészségüggyel kapcsolatban. Ezek megfeleltek egy elkülönített nemzet számára; ezenkívül sok törvénynek prófétai jelentősége is volt, s a Messiáshoz vezették a zsidókat. Pál ezt írta: „A törvény a nevelőnk lett és Krisztushoz vezet, hogy hit által nyilváníttassunk igazságosnak. Most azonban, miután eljött a hit, nem vagyunk többé a nevelő alatt” (Galátzia 3:19, 23–25). Miután a Törvény a kínoszlopon hatályát vesztette, Isten nem adott a keresztényeknek újabb, az élet szinte minden területére kiterjedő átfogó szabálylistát, mintha az lenne az állandó hitépítés útja.

15. Milyen vezetésről gondoskodik Isten a keresztény imádók számára?

¹⁵ Természetesen nem vagyunk törvény nélkül. Isten azt parancsolja nekünk, hogy tartózkodjunk a bálványimádástól, a paráznaságtól és a házasságtöréstől, valamint a vér helytelen használatától. Határozottan tiltja a gyilkosságot, a hazugságot, a spiritizmust és különféle más bűnöket (Cselekedetek 15:28, 29; 1Korinthus 6:9, 10; Jelenések 21:8). Szavában sok kérdést érintő világos tanácsokat kínál. Tehát az izraelitákénál jóval nagyobb mértékben felelősségünk megtanulni és alkalmazni a bibliai alapelveket. A vének elsősorban azáltal építhetnek másokat, hogy segítenek nekik megtalálni és megfontolni ezeket az alapelveket, nem pedig azáltal, hogy szabályokat keresnek vagy alkotnak.

Vének, akik építenek

16., 17. Milyen nagyszerű mintát állítottak fel az apostolok azt illetően, hogy írjunk-e elő szabályokat azok számára, akik társaink az imádatban?

¹⁶ Pál ezt írta: „Amilyen mértékben előrehaladtunk, maradjunk meg abban a gyakorlatban” (Filippi 3:16). Ennek az isteni nézőpontnak megfelelően az apostol építő módon bánt másokkal. Felvetődött például egy kérdés: meg lehet-e enni a bálványtemplomból származó húst? Vajon ez a vén a következetesség vagy az egyszerűség céljából valamilyen szabályt állított fel a korai gyülekezetek tagjai számára? Nem. Ő elismerte, hogy az ismeret sokfélesége és az érettség felé való haladás a keresztényeket különböző választásokhoz vezetheti. Ami Pált illeti, ő elhatározta, hogy nagyszerű példát mutat (Róma 14:1–4; 1Korinthus 8:4–13).

¹⁷ A Keresztény Görög Iratok tanúsága szerint az apostolok segítő tanácsot adtak néhány személyes kérdésben, mint például az öltözködés és az ápoltság, de nem folyamodtak általános szabályok felállításához. Ez nagyszerű példa a mai keresztény felvigyázók számára, akiket érdekel a nyáj építése. És valójában kiterjeszti azt az alapvető megközelítést, amelyet Isten alkalmazott az ókori Izrael esetében.

18. Milyen szabályokat adott Jehova Izraelnek az öltözködéssel kapcsolatban?

¹⁸ Isten nem adott az izraelitáknak bonyolult törvényeket a ruházatra vonatkozóan. A férfiak és nők feltehetőleg hasonló köpenyt vagy köntöst viseltek, bár a nőké hímzett, illetve színesebb lehetett. Mindkét nembeliek viseltek sa·dhinʹ-t, vagyis alsóruhát (Bírák 14:12; Példabeszédek 31:24; Ésaiás 3:23 [3:24, Károli]). Milyen törvényeket adott Isten az öltözködéssel kapcsolatban? Sem férfiak, sem nők nem viselhettek olyan ruházatot, amely nyilvánvaló homoszexuális indítékkal, a másik nemmel azonosíthatta őket (5Mózes 22:5). Annak érdekében, hogy megmutassák: különböznek az őket körülvevő nemzetektől, az izraelitáknak rojtozott szegélyt kellett a köntösükre varrniuk, kék zsinórral a rojt felett, s a köpeny sarkain lehettek bojtok is (4Mózes 15:38–41). Tulajdonképpen mindössze ennyi irányítást ad a Törvény az öltözködésre vonatkozóan.

19., 20. a) Milyen tanácsot ad a Biblia a keresztényeknek a ruhára és az ápoltságra vonatkozóan? b) Milyen nézettel kell rendelkezniük a véneknek a személyes megjelenésre vonatkozó szabályok felállításában?

¹⁹ Bár a keresztények nincsenek a Törvény alatt, vajon létezik-e egyéb részletes szabály a Bibliában a ruházatot vagy a díszítést illetően? Valójában nem létezik. Isten kiegyensúlyozott alapelveket adott, amelyeket alkalmazhatunk. Pál ezt írta: „Azt kívánom, hogy az asszonyok jól rendezett ruhában járjanak, szerényen és józanul gondolkodva ékesítsék magukat: ne divatos hajviselettel, arannyal, gyöngyökkel s drága ruhában” (1Timótheus 2:9). Péter arra buzdított, hogy a fizikai díszítés helyett a keresztény nők inkább ’a szív rejtett emberére, a csendességre és szelíd szellemre’ összpontosítsanak (1Péter 3:3, 4). Az, hogy egy ilyen tanács feljegyzésre került, azt sugallja, hogy némely első századi kereszténynek valószínűleg szerényebbnek és visszafogottabbnak kellett volna lennie öltözködésében és ápoltságában. De bizonyos öltözködési stílusok megkövetelése — vagy tiltása — helyett az apostolok egyszerűen építő tanácsot adtak.

²⁰ Jehova Tanúit tisztelni kellene szerény megjelenésükért, és általában tisztelik is őket. Mindamellett országonként, sőt területenként vagy egy gyülekezeten belül is változóak a stílusok. Természetesen egy vén határozott véleménye vagy ízlése a ruházatot és az ápoltságot illetően meghatározó lehet magára és a családjára nézve. De a nyájra vonatkozóan emlékezetében kell tartania Pál fő gondolatát: „Nem uralkodunk a hiteteken, hanem munkatársaitok vagyunk a ti örömötökre, mert a ti hitetek által állotok” (2Korinthus 1:24). Igen, a vének álljanak ellen minden olyan hajlamnak, amely arra indítaná őket, hogy szabályt állítsanak fel a gyülekezet számára, hisz feladatuk mások hitének építése.

21. Hogyan adhatnak a vének építő segítséget, ha valaki szélsőségesen öltözködik?

²¹ Amint az első században, úgy ma is előfordul, hogy időnként egy új vagy szellemileg gyenge egyén megkérdőjelezhető, vagy nem bölcs irányzatot követ a ruházkodásban, esetleg a kozmetikai szerek, illetve az ékszerek használatában. Mi a teendő ilyenkor? Ismét a Galátzia 6:1 kínál útmutatást azoknak a keresztény véneknek, akik őszintén segíteni akarnak. Mielőtt egy vén úgy dönt, hogy tanácsot ad, bölcsen megbeszélheti a dolgot egy véntársával, lehetőleg nem olyan vénhez fordulva, akiről tudja, hogy ízlése és gondolkodása az övéhez hasonló. Ha úgy tűnik, hogy valamely világi irányzat az öltözködésben vagy ápoltságban sokakra hatást gyakorol a gyülekezetben, a vének testülete megbeszélheti, mi a segítségnyújtás legjobb módja — például egy kedves, építő programrész az egyik összejövetelen, vagy egyéni segítség felkínálása (Példabeszédek 24:6; 27:17). Ezek célja a 2Korinthus 6:3 szerinti szemléletmód visszatükrözésére való buzdítás lehet: „Semmiképpen semmilyen okot ne adjunk a megbotránkozásra, hogy a szolgálatunkat ne kifogásolhassák.”

22. a) Miért nem szabad zavarónak lennie az apró nézetkülönbségeknek? b) Milyen nagyszerű példát adott Pál?

²² A keresztény vének, akik ’legeltetik az Isten gondjaikra bízott nyáját’, úgy szeretnének tenni, ahogyan azt Péter körvonalazta, azaz „nem is uralkodva azokon, akik az Isten öröksége” (1Péter 5:2, 3). Szerető munkájuk végzése közben kérdések vetődhetnek fel abban a tekintetben, hogy melyik elképzelést részesítsék előnyben. Lehet, hogy az Őrtorony-tanulmány bekezdéseinek felolvasása alatt a helyi szokásnak megfelelően felállnak. A szántóföldi szolgálat végzéséhez a csoportbeosztás, és magára a szolgálatra vonatkozó sok más részlet a helyi szokások szerint kezelhető. Vajon olyan nagy tragédia, ha valakinek egy kicsit más az eljárásmódja? A szerető felvigyázók azt szeretnék, hogy „minden dolog illendően és rendben menjen végbe”, amely kifejezést Pál a csodálatos adományokra vonatkozólag használta. De a kapcsolt szövegrészek azt mutatják, hogy Pált főleg „a gyülekezet építése” érdekelte (1Korinthus 14:12, 40). Nem volt hajlamos arra, hogy végtelen sok szabályt állítson fel, mintha elsődleges célja az abszolút egyöntetűség vagy a tökéletes eredményesség lett volna. Ezt írta: „Az Úr adta nekünk [a felhatalmazást], hogy építsünk benneteket, ne pedig letörjünk” (2Korinthus 10:8).

23. Mi az a néhány mód, ahogyan Pál példáját követhetjük mások építésében?

²³ Pál kedves és buzdító beszédével kétségbevonhatatlanul mások építésén dolgozott. Ahelyett, hogy a barátoknak csupán egy kis körével törődött volna, különleges erőfeszítéseket tett arra, hogy sok testvért és testvérnőt látogasson meg, mind a szellemileg erőseket, mind azokat, akiknek különösen nagy szükségük volt az építésre. És a szabályok helyett a szeretetet hangsúlyozta, mivel a „szeretet épít” (1Korinthus 8:1).

[Lábjegyzet]

Kérdések az ismétléshez

◻ Miért helyénvaló a változtatás, ha hajlamosak vagyunk a bántó vagy kritizáló beszédre?

◻ Mit tehetünk azért, hogy még építőbbek legyünk a gyülekezetben?

◻ Mi az isteni minta arra vonatkozóan, hogy állítsunk-e fel sok szabályt mások számára?

◻ Mi fog segíteni a véneknek elkerülni azt, hogy emberi szabályokat állítsanak fel a nyáj számára?