Ösztönözzenek tettekre „Isten nagyszerű dolgai”!

„A saját nyelvünkön halljuk őket beszélni az Isten nagyszerű dolgairól” (CSELEKEDETEK 2:11).

1—2. Milyen csodálatos esemény történt Jeruzsálemben i. sz. 33 pünkösdjén?

EGY késő tavaszi reggel, i. sz. 33-ban csodálatos esemény történt Jeruzsálemben egy házban, ahol olyan férfiak és nők gyűltek össze, akik Jézus Krisztus tanítványai voltak. „Hirtelen heves szélrohaméhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek váltak előttük láthatóvá . . . , mindnyájan beteltek szent szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek szólni” (Cselekedetek 2:2–4, 15).

² Nagy tömeg gyűlt össze a ház előtt. Voltak közöttük idegen országokban született zsidók, olyan „istentisztelő férfiak”, akik a pünkösd megünneplésére jöttek Jeruzsálembe. Meglepődtek, amikor mind a saját nyelvükön hallották beszélni a tanítványokat „az Isten nagyszerű dolgairól”. Hogyan volt ez lehetséges, hiszen a tanítványok mind galileaiak voltak? (Cselekedetek 2:5–8, 11).

 3. Milyen üzenetet mondott el Péter apostol a tömegnek pünkösdkor?

³ Az egyik galileai férfi Péter apostol volt. Elmagyarázta, hogy néhány héttel korábban Jézus Krisztust igazságtalan emberek meggyilkolták. De Isten feltámasztotta a Fiát a halálból. Ezután Jézus sok tanítványának megjelent, beleértve Pétert és másokat is, akik most jelen vannak. Éppen tíz nappal korábban Jézus felment az égbe. Ő töltötte ki a szent szellemet a tanítványaira. Vajon jelentett ez valamit azoknak, akik a pünkösd megünneplésére jöttek? Igen, mindenképpen. Jézus halála megnyitotta az utat előttük, hogy elnyerjék bűneik bocsánatát, és megkapják „a szent szellem ingyenajándékát”, ha hisznek Jézusban (Cselekedetek 2:22–24, 32, 33, 38). Mit tettek a szemlélődők, amikor hallottak „az Isten nagyszerű dolgairól”? És hogyan segíthet ez a beszámoló értékelnünk azt, hogy Jehovát szolgálhatjuk?

Cselekedtek!

 4. Jóel melyik próféciája teljesedett be i. sz. 33-ban pünkösd napján?

⁴ Miután megkapták a szent szellemet, Jeruzsálemben a tanítványok nem vesztegették az időt, hanem megosztották másokkal a megmentés jó hírét, kezdve azzal a tömeggel, amely összegyűlt ezen a reggelen. Prédikálásuk figyelemre méltó próféciát teljesített be, amelyet Jóel, Petuel fia jegyzett fel nyolc évszázaddal korábban: „kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet . . . , minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja” (Jóel 1:1; 2:28, 29, 31; Cselekedetek 2:17, 18, 20).

 5. Milyen értelemben prófétáltak az első századi keresztények? (Lásd a lábjegyzetet.)

⁵ Vajon ez azt jelentette, hogy Isten egy egész nemzedéket fog támasztani prófétákból, férfiakat és nőket, akik olyanok, mint Dávid, Jóel és Debora, és általuk fog jövőbeli eseményeket megjövendölni? Nem. A keresztény ’fiak és leányok, valamint szolgák és szolgálóleányok’ olyan értelemben prófétáltak, hogy Jehova szelleme arra indította őket, hogy hirdessék azokat a ’nagyszerű dolgokat’, amelyeket Jehova tett és még tenni fog. Ezáltal a Legfelségesebb szószólóiként szolgáltak.a Hogyan fogadta ezt a tömeg? (Héberek 1:1, 2).

 6. Mire éreztek indíttatást sokan a tömegből, miután meghallgatták Péter beszédét?

⁶ Miután a tömeg hallotta Péter magyarázatát, sokan arra éreztek indíttatást, hogy cselekedjenek. „Szívesen fogadták a szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” (Cselekedetek 2:41). Mivel születésüktől fogva zsidók voltak, vagy zsidó prozeliták, már ismerték az Írás alaptanításait. Mindez azzal együtt, hogy elhitték azt, amit Péter tanított, megalapozta azt, hogy megkeresztelkedjenek „az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében” (Máté 28:19). A megkeresztelkedésük után „továbbra is az apostolok tanításának . . . szentelték magukat”. Ugyanakkor elkezdték megosztani újonnan szerzett hitüket másokkal. Valóban „nap nap után állandóan ott voltak a templomban e g y akarattal . . . , dicsérve az Istent, és kegyet találva az egész nép előtt”. E tanúskodómunka eredményeként „Jehova továbbra is naponta gyarapította őket megmentésben részesülőkkel” (Cselekedetek 2:42, 46, 47). A keresztény gyülekezetek gomba módra szaporodtak sok országban, ahol ezek az új hívők laktak. Ez a növekedés — legalábbis részben — kétségtelenül annak a buzgó erőfeszítésnek köszönhető, amellyel prédikálták a „jó hírt”, amikor hazatértek (Kolosszé 1:23).

Isten Szava erőt fejt ki

 7. a) Mi vonz ma minden nemzetből embereket Jehova szervezetéhez? b) Milyen lehetőségek vannak a további növekedésre a világméretű és a helyi szántóföldet tekintve? (Lásd a lábjegyzetet.)

⁷ Mit mondhatunk azokról, akik ma vágynak arra, hogy Isten szolgái legyenek? Nekik is gondosan tanulmányozniuk kell Isten Szavát. Eközben úgy ismerik meg Jehovát, mint aki „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Mózes 34:6; Cselekedetek 13:48). Tanulnak arról, hogy Jehova kedvesen váltságról gondoskodott Jézus Krisztus által, akinek a kiontott vére megtisztíthatja őket minden bűntől (1János 1:7). Örömmel tanulnak arról is, hogy Isten szándékával összhangban „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). E „nagyszerű dolgok” Forrása iránt érzett szeretetük egyre nagyobb lesz, és arra indítja őket, hogy prédikáljanak ezekről a drága igazságokról. Ezek után Isten önátadott, megkeresztelt szolgáivá válnak, és továbbra is ’gyarapodnak az Isten pontos ismeretében’b (Kolosszé 1:10b; 2Korintus 5:14).

8—10. a) Hogyan mutatja meg egy keresztény asszonynak a tapasztalata, hogy Isten Szava „erőt fejt ki”? b) Mit tanultál ebből a tapasztalatból Jehováról és a szolgáival való bánásmódjáról? (2Mózes 4:12).

⁸ Az az ismeret, amelyet Isten szolgái a bibliatanulmányozásukból szereznek, nem csupán felszínes tudás. Az ilyen ismeret a szívükig hatol, megváltoztatja a gondolkodásmódjukat, és az életük részévé válik (Héberek 4:12). Például egy asszonynak, akit Camille-nak hívnak, az volt a munkája, hogy időseket gondozzon. A gondjaira bízott egyik személy Martha volt, aki Jehova Tanúja. Mivel Martha súlyos elbutulásban szenvedett, állandó felügyeletre szorult. Emlékeztetni kellett arra, hogy egyen — sőt még arra is, hogy nyelje le az ételt. Ám, ahogy látni fogjuk, egy valami kitörölhetetlenül belevésődött Martha elméjébe.

⁹ Egy nap Martha látta, hogy Camille sírva fakadt, mert nyomasztották személyes gondjai. Martha átkarolta Camille-t, és azt mondta neki, hogy tanulmányozzák együtt a Bibliát. De tud-e bibliatanulmányozást vezetni valaki, aki olyan állapotban van, mint Martha? Igen, Martha tudott. Bár emlékezete már nagyon megkopott, Martha nem felejtette el csodálatos Istenét, és azt az értékes igazságot sem, amelyet a Bibliából tanult. A tanulmányozás alatt Martha arra kérte Camille-t, hogy olvasson fel minden bekezdést, keresse ki a megemlített írásszövegeket, olvassa fel az oldal alján levő kérdéseket, majd válaszoljon rájuk. Ez így ment egy ideig, és Martha korlátozott képességei ellenére Camille előrehaladt a Biblia megismerésében. Martha felismerte, hogy Camille-nak találkoznia kell másokkal is, akik fontosnak tartják, hogy szolgálják Istent. Ezért adott a bibliatanulmányozójának egy ruhát és egy pár cipőt, hogy Camille fel tudjon venni valami alkalomhoz illőt, amikor először elmegy a Királyság-terembe, hogy részt vegyen egy összejövetelen.

¹⁰ Camille meghatódott Martha szerető érdeklődésén, példáján és meggyőződésén. Úgy következtetett, hogy amit Martha megpróbál megtanítani neki a Bibliából, az nagyon fontos, mivel Martha szinte mindent elfelejtett azon kívül, amit a Szentírásból megtanult. Később, amikor Camille átkerült egy másik szeretetotthonba, felismerte, hogy most neki kell lépéseket tennie. Az első adandó alkalommal elment a Királyság-terembe abban a ruhában és cipőben, amelyet Martha adott neki, és bibliatanulmányozást kért. Camille nagyszerűen előrehaladt, és megkeresztelkedett.

Igyekezzünk visszatükrözni Jehova irányadó mértékeit!

11. Azon kívül hogy lelkesek vagyunk a prédikálómunkában, hogyan mutathatjuk ki azt, hogy ösztönző erővel hat ránk a Királyság-üzenet?

¹¹ Marthához és most már Camille-hoz hasonlóan ma Jehova több mint hatmillió Tanúja prédikálja ’a királyság jó hírét’ (Máté 24:14; 28:19, 20). Mint az első századi keresztényekre, rájuk is mély benyomást tesznek „az Isten nagyszerű dolgai”. Értékelik azt a kiváltságukat, hogy Jehova nevét viselhetik, és hogy kiárasztja rájuk a szellemét. Ezért igyekeznek, hogy ’Jehovához méltón járjanak, avégett hogy teljesen kedvére legyenek’, életük minden területén alkalmazva az irányadó mértékeit. Ebbe többek között beletartozik az is, hogy tiszteletben tartják Istennek az öltözködéssel és az ápoltsággal kapcsolatos irányadó mértékeit (Kolosszé 1:10a; Titusz 2:10).

12. Milyen konkrét tanácsot olvashatunk az 1Timóteus 2:9, 10-ben az öltözködésről és az ápoltságról?

¹² Igen, Jehova kijelentette irányadó mértékeit személyes megjelenésünkkel kapcsolatban. Pál apostol vázolta, hogy egyebek között mit kíván meg Isten ebben a vonatkozásban. „Az asszonyoktól . . . azt kívánom, hogy jól rendezett ruhában, szerénységgel és elmebeli józansággal ékesítsék magukat, nem különféle hajfonatokkal, meg arannyal vagy gyöngyökkel vagy nagyon drága ruhaneművel, hanem úgy, ahogy a magukat Istent tisztelőnek valló asszonyokhoz illik, nevezetesen jó cselekedetekkel.”c Mit tanulhatunk ezekből a szavakból? (1Timóteus 2:9, 10).

13. a) Mit értünk ’jól rendezett ruha’ alatt? b) Miért mondhatjuk, hogy Jehova irányadó mértékei ésszerűek?

¹³ Pál szavai arra mutatnak, hogy a keresztényeknek ’jól rendezett ruhában kell ékesíteniük magukat’. Nem szabad hanyagnak, rendetlennek vagy ápolatlannak lenniük. Valójában mindenki — még az is, aki szerény anyagi keretek között él — meg tud felelni ezeknek az ésszerű zsinórmértékeknek azáltal, ha az öltözéke rendes, tiszta és alkalomhoz illő. Dél-Amerikában például vannak olyan Tanúk, akik minden évben kilométereket gyalogolnak a dzsungelen keresztül, majd órákig utaznak kenuval, hogy jelen lehessenek a kerületkongresszusukon. Nem szokatlan, hogy valamelyikük beleesik a folyóba, vagy faágak elszakítják a ruhájukat az utazás alatt. Ezért, amikor a kongresszusi küldöttek megérkeznek a kongresszus helyszínére, gyakran kissé ziláltan néznek ki. Időt kell hát szakítaniuk rá, hogy felvarrják a gombokat, megjavítsák a cipzárakat, és kimossák, valamint kivasalják a ruháikat, amelyeket fel akarnak venni a kongresszusra. Értékelik azt a meghívást, hogy Jehova asztalánál táplálkozhatnak, ezért az alkalomhoz illően szeretnének felöltözni.

14. a) Mit jelent az, hogy az öltözködésünket „szerénység és elmebeli józanság” jellemzi? b) Mit foglal magában az, hogy úgy öltözködünk, ahogy a „magukat Istent tisztelőnek valló” emberekhez illik?

¹⁴ Pál a továbbiakban rámutat, hogy „szerénységnek és elmebeli józanságnak” kell jellemeznie az öltözködésünket. Ez azt jelenti, hogy megjelenésünk ne legyen feltűnő, furcsa, kihívó, a kelleténél többet mutató vagy hóbortos. Ezenkívül az öltözetünknek ’Isten tiszteletét’ kell visszatükröznie. Ez ugye elgondolkodtató? Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy helyénvalóan öltözködünk, amikor részt veszünk a gyülekezeti összejöveteleken, és utána már nem is törődünk azzal, hogy mit veszünk fel. Személyes megjelenésünknek mindig méltóságteljes, tiszteletteljes gondolkodásmódról kell tanúskodnia, mert mi a nap 24 órájában keresztények és Isten szolgái vagyunk. Magától értetődik, hogy a munkaruhánknak és az iskolában viselt ruhánknak megfelelőnek kell lennie az elvégzendő feladatunkhoz. De még ilyenkor is szerény és méltóságteljes legyen a ruházatunk. Ha öltözékünk mindig visszatükrözi azt, hogy hiszünk Istenben, akkor a ruházatunk miatt sosem érezzük majd kellemetlennek, hogy kötetlen formában tanúskodjunk (1Péter 3:15).

„Ne szeressétek a világot!”

15—16. a) Miért nem szabad utánoznunk a világot az öltözködésben és az ápoltságban? (1János 5:19). b) Milyen gyakorlati okból ne kövessük a divatirányzatokat az öltözködésben és az ápoltságban?

¹⁵ Az 1János 2:15, 16-ban feljegyzett tanács szintén útmutatással szolgál azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen az öltözködésünk és az ápoltságunk. Ezt olvassuk: „Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete; mert mindaz, ami a világban van — a hústest kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása —, nem az Atyától származik, hanem a világtól származik.”

¹⁶ Mennyire időszerű ez a tanács! Egy olyan korban, amikor a környezettől jövő nyomás olyan erős, mint soha ezelőtt, nem szabad megengednünk, hogy a világ szabja meg, hogy milyen ruhát vegyünk fel. A ruhák stílusa és az ápoltság sokat romlott az utóbbi években. Még az üzleti életben és a különböző hivatásokat űző emberek körében elfogadott öltözködési etikett sem mindig szolgál olyan zsinórmértékekkel, amelyek elfogadhatóak a keresztényeknek. Ez további ok arra, hogy miért kell mindig fontosnak éreznünk, hogy ’ne szabjuk magunkat többé a dolgok ezen rendszeréhez’, ha összhangban akarunk élni Isten irányadó mértékeivel, és ezáltal ’a mi Megmentőnknek, Istennek a tanítását akarjuk ékesíteni mindenben’ (Róma 12:2; Titusz 2:10).

17. a) Milyen kérdéseket gondoljunk át, amikor ruhát vásárolunk, vagy valamilyen stílus mellett döntünk? b) Miért törődjenek a családfők azzal, hogy hogyan néznek ki a családtagok?

¹⁷ Mielőtt eldöntenénk, hogy megvegyünk-e valamilyen ruhát, bölcsen tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Miért tetszik nekem ez a stílus? Ilyet hord valamelyik híres énekes vagy énekesnő, akit csodálok? Vajon ezt hordják egy utcai banda vagy egy olyan csoport tagjai, akiket a függetlenségre való törekvésükről, lázadásukról ismernek?” Ezenkívül alaposan meg kell vizsgálnunk ezt a ruhadarabot. Ha ruháról vagy szoknyáról van szó, mi a helyzet a hosszával? Mennyire felsliccelt? Szerény, helyénvaló és méltóságteljes, esetleg szűk, kihívó vagy hanyag? Kérdezd meg magadtól: „Okot adok a botránkozásra azzal, ha ezt a ruhát veszem fel?” (2Korintus 6:3, 4). Miért foglalkoztasson ez bennünket? Azért, mert a Biblia ezt mondja: „a Krisztus sem a maga kedvében járt” (Róma 15:3). A keresztény családfőknek törődniük kell azzal, hogy a családtagok hogyan néznek ki. A dicsőséges Isten iránti tiszteletből, akit imádnak, a családfőknek nem szabad habozniuk, hogy határozott, szeretetteljes tanácsot adjanak, amikor szükséges (Jakab 3:13).

18. Mi indít arra, hogy odafigyelj az öltözködésedre és az ápoltságodra?

¹⁸ Az az üzenet, amelyet hirdetünk, Jehovától származik, aki a méltóság és a szentség megtestesítője (Ézsaiás 6:3). A Biblia arra ösztönöz, hogy utánozzuk őt „mint szeretett gyermekek” (Efézus 5:1). Az öltözködésünk és ápoltságunk jó vagy rossz fényt vethet égi Atyánkra. De mi mindenképpen szeretnénk megörvendeztetni a szívét! (Példabeszédek 27:11).

19. Milyen áldások származnak abból, ha beszélünk másoknak „az Isten nagyszerű dolgairól”?

¹⁹ Hogyan érzel, ha „az Isten nagyszerű dolgaira” gondolsz, amelyeket megismertél? Csakugyan mekkora kiváltság, hogy megismertük az igazságot! Mivel hiszünk Jézus Krisztus kiontott vérében, bűneink megbocsátást nyernek (Cselekedetek 2:38). Ezért beszédbeli nyíltsággal állhatunk Isten előtt. Nem félünk a haláltól úgy, mint azok, akiknek nincs reménységük. Sőt megerősít bennünket Jézus ígérete, miszerint egy nap „mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Jehova nagylelkűen feltárta előttünk mindezeket a dolgokat. Ezenkívül kiárasztotta ránk a szellemét. Mindezekért a csodálatos ajándékokért hálát érzünk, és ennek arra kell indítania, hogy tiszteljük magas irányadó mértékeit, és buzgón dicsérjük őt, hirdetve „nagyszerű dolgait” másoknak.

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

• Milyen „nagyszerű dolgokról” hallottak az emberek i. sz. 33 pünkösdkor, és mit tettek ezek hallatán?

• Hogyan lehet valaki Jézus Krisztus tanítványa, és mit jelent az, hogy valaki tanítvány?

• Miért fontos figyelmet fordítani az öltözködésünkre és az ápoltságunkra?

• Milyen tényezőket kell figyelembe vennünk, amikor meghatározzuk, hogy egy ruha vagy egy stílus megfelelő-e?

[Kép a 15. oldalon]

Péter kihirdette, hogy Jézus feltámadt a halottak közül

[Képek a 17. oldalon]

Vajon személyes megjelenésünk jó fényt vet Istenre, akit imádunk?

[Kép a 18. oldalon]

A keresztény szülőknek törődniük kell azzal, hogy hogyan néznek ki a család tagjai