Legeltessétek Isten nyáját készségesen!
„Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest [készségesen, New World Translation]” (1PÉTER 5:2).
1. Miért várhatjuk el a keresztény vénektől, hogy ’készségesen legeltessék Isten nyáját’?
JEHOVA készségesen legelteti népét (Zsoltárok 23:1–4). A „Jó Pásztor”, Jézus Krisztus készségesen adta tökéletes emberi életét a juhszerű emberekért (János 10:11–15). Ezért Péter apostol arra buzdította a keresztény véneket, hogy ’készségesen legeltessék Isten nyáját’ (1Péter 5:2, NW).
2. Milyen kérdések érdemelnek figyelmet a keresztény vének pásztori tevékenységeit illetően?
2 A készségesség Isten szolgáinak egyik ismertetőjele (Zsoltárok 110:3). De egy keresztény férfi felvigyázói vagy alpásztori kinevezéséhez több követeltetik meg, mint csupán a készségesség. Kik alkalmasak arra, hogy ilyen pásztorok legyenek? Mit foglal magában pásztori munkájuk? Hogyan tudják a legjobban ellátni feladatukat?
Elnöklés egy háznép felett
3. Miért mondhatjuk, hogy az, ahogyan egy keresztény férfi gondot visel családjára, kihatással van arra, mennyire alkalmas a véni tisztség betöltésére a gyülekezetben?
3 Mielőtt egy férfit „püspökségre [felvigyázói tisztségre, NW]” lehet kijelölni, meg kell felelnie a szentírási követelményeknek (1Timótheus 3:1–7; Titus 1:5–9). Egy ilyenre utalt Pál apostol, mikor azt mondta, hogy a felvigyázó olyan legyen, aki „a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli”. Ez nagyon indokolt, mivel Pál kijelentette: „Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára?” (1Timótheus 3:4, 5, Ökumenikus fordítás). Mikor véneket jelölt ki Kréta szigetének gyülekezeteiben, Titusnak ügyelnie kellett arra, hogy akit kiválaszt, „feddhetetlen, egy feleségű férfiú” legyen, „a kinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak” (Titus 1:6). Igen, annak eldöntésekor, hogy alkalmas-e egy keresztény férfi a gyülekezet legeltetésével járó komolyabb felelősség vállalására, vagy sem, figyelembe kell venni, hogyan visel gondot a családjára.
4. A rendszeres bibliatanulmányozáson és imán kívül hogyan mutatják ki családjuk iránti szeretetüket a keresztény szülők?
4 A férfiak, akik jól elnökölnek háznépük felett, többet tesznek annál, hogy rendszeresen imádkoznak és tanulmányozzák családjukkal a Bibliát. Ők mindenkor készek segíteni szeretteiknek. A szülőkké válók már a gyermek megszületésének napjától ezt kell, hogy tegyék. A keresztény szülők tudják, hogy minél szorosabban ragaszkodnak egy Istennek tetsző életvitelhez, annál hamarabb fog alkalmazkodni kicsinyük keresztényi tevékenységeik munkatervéhez a mindennapi életben. Hogy ilyen körülmények között milyen jól elnököl a keresztény apa, tükrözi, mennyire alkalmas a véni tisztségre (Efézus 5:15, 16; Filippi 3:16).
5. Hogyan nevelje gyermekeit egy keresztény apa ’Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint’?
5 A háznépe felett elnöklő lelkiismeretes keresztény apa megfogadja Pál tanácsát: „Ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása [Jehova fegyelmezése, NW] és intése [szellemi szabályozása, NW] szerint” (Efézus 6:4). A rendszeres családi bibliatanulmányozás mind a feleséggel, mind a gyermekekkel, nagyszerű alkalmakat nyújt a szeretetteljes oktatásra. A gyermekek így ’fegyelmezésben’, vagyis a hibák kijavítását célzó oktatásban részesülnek. Az ezt követő ’szellemi szabályozás’ mindegyik gyermeknek segít megismerni, hogyan vélekedik Jehova a dolgokról (5Mózes 4:9; 6:6, 7; Példabeszédek 3:11; 22:6). Az ilyen szellemi együttlét fesztelen légkörében a törődő apa éberen figyel, mialatt gyermekei beszélnek. Kedves, rávezető kérdésekkel arra készteti őket, hogy őszintén feltárják gondjaikat, nézeteiket. Az apa nem tételezi fel magáról, hogy pontosan tudja, mi megy végbe fiatal elméjükben. Valóban, „a ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve” — mondja a Példabeszédek 18:13. Ma a legtöbb szülő úgy találja, hogy a helyzetek, amelyekkel gyermekeiknek kell szembenézni, nagyban különböznek az ő saját fiatal éveik tapasztalataitól. Ennélfogva az apa arra fog törekedni, hogy megtudja a probléma hátterét és részleteit, mielőtt eldöntené, hogyan kezeljék azt. (Vö. Jakab 1:19.)
6. Egy keresztény apa miért Isten Szavához forduljon tanácsért, mikor segítséget nyújt családjának?
6 Mi történik azután, hogy megismerte gyermekei problémáit, aggodalmait és nézeteit? Az apa, aki jól elnököl háznépe felett, az Íráshoz fordul tanácsért, ami „hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való nevelésre”. Megtanítja gyermekeinek, hogyan alkalmazhatók a Biblia ihletett irányelvei. Ily módon e fiatalkorúak ’teljesen alkalmasakká, minden jó cselekedetre teljesen felkészítettekké válnak’ (2Timótheus 3:16, 17, NW; Zsoltárok 78:1–4).
7. A keresztény apák milyen példát mutassanak az ima tekintetében?
7 Az istenfélő fiatalok nehéz helyzetekkel néznek szembe világi iskolatársaik miatt. Nos, hogyan tudják a keresztény apák eloszlatni gyermekeik félelmét? Ennek egyik módja, hogy rendszeresen imádkoznak velük és értük. Amikor próbateljes helyzetekkel fognak szembenézni e fiatalok, valószínűleg utánozzák majd szüleik Istenbe vetett bizalmát. Egy 13 éves lány, akivel interjút készítettek, mielőtt alámerítkezéssel szemléltette volna isteni önátadását, elmondta, hogy gúnyolódást és sértegetést tapasztalt iskolatársai részéről. Amikor kiállt a Biblián alapuló hite mellett a vér szentségét illetően, a többi lány ütlegelni és köpdösni kezdte (Cselekedetek 15:28, 29). Vajon bosszút állt rajtuk? Nem. „Egyfolytában Jehovához imádkoztam, hogy segítsen megőrizni nyugalmamat — magyarázta.— Arra is emlékeztem, amit szüleim tanítottak a családi tanulmányozásunkon, hogy tudniillik uralkodni kell magunkon a gonosz elszenvedésekor” (2Timótheus 2:24).
8. Egy vén, akinek nincsenek gyermekei, hogyan vezetheti jól a háznépét?
8 Egy olyan vén, akinek nincsenek gyermekei, szintén megfelelő szellemi és fizikai gondoskodásban részesítheti háznépét. Ez magában foglalja házastársát és esetleg eltartásra szoruló keresztény rokonait, akik otthonában élnek (1Timótheus 5:8). Az ilyen jó vezetés azon követelmények egyike, amelyeknek meg kell felelnie annak a férfinak, akire felelősséget ruháztak, mint gyülekezeti vénre. És hogyan tekintsék a kinevezett vének kiváltságos felelősségeiket a gyülekezetben?
„Valódi komolysággal” elnökölni
9. Milyen hozzáállást tanúsítsanak a keresztény vének a nekik adatott szolgálat iránt?
9 Időszámításunk szerint az első században Pál apostol sáfárként szolgált Isten háznépében, a keresztény gyülekezetben Krisztus fősége alatt (Efézus 3:2, 7; 4:15, Csia fordítás). Másfelől Pál így buzdította Rómában élő hívőtársait: „Mivel pedig a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel [valódi komolysággal, NW], a könyörülő pedig jókedvvel” (Róma 12:6–8, Ö.f.).
10. Gondot viselve Isten nyájára milyen példát mutatott Pál a mai véneknek?
10 Pál emlékeztette a thessalonikabelieket: „Miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat, és kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket” (1Thessalonika 1:1; 2:11, 12). Annyira gyengéden, szerető módon történt a buzdítás, hogy Pál ezt írhatta: „Szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.” (1Thessalonika 2:7, 8). Pál atyai példájával összhangban, a lojális vének őszinte odaadással fáradoznak mindenkiért a gyülekezetben.
11. Hogyan mutathatnak buzgalmat a kinevezett vének?
11 Buzgalommal párosult gyengédségnek kell jellemeznie hűséges keresztény pásztoraink szerető felvigyázását. Viselkedési módjuk sokat elárul. Péter azt tanácsolja a véneknek, hogy ’ne kényszerítésből’, vagy „rút nyerészkedésből” legeltessék Isten nyáját (1Péter 5:2). Ezzel kapcsolatban a tudós, William Barclay tanulságos megjegyzést tett; ezt írta: „Úgy is lehet tisztséget vállalni vagy egy szolgálatot végezni, hogy nyomasztó és kellemetlen kötelességnek tekintjük, mintha csak fáradságot, bosszantó terhet jelentene. Könnyen elképzelhető, hogy egy férfit megkérnek valamire, és ő el is végzi azt, de olyan kelletlenül, hogy nincs benne köszönet . . . [Péter] azonban megmondta, hogy remegő buzgalmat kellene tanúsítania minden kereszténynek, hogy a lehető legjobban végezze az ilyen szolgálatot, noha teljesen tudatában van annak, mennyire nem méltó rá.”
Készséges pásztorok
12. Hogyan nyilváníthatnak ki készségességet a keresztény vének?
12 ’Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját . . . készségesen’ — kérlel továbbá Péter. Egy keresztény felvigyázó, aki gondot visel a juhokra, készségesen, saját szabad akaratából teszi ezt a Jó Pásztor, Jézus Krisztus irányítása alatt. A készséges szolgálat azt is magában foglalja, hogy egy keresztény pásztor aláveti magát Jehova hatalmának, mivel Ő a ’lelkünk pásztora és felvigyázója’ (1Péter 2:25). Egy keresztény alpásztor készségesen tiszteletet tanúsít a teokratikus elrendezés iránt. Ezt teszi, mikor Isten Szavára, a Bibliára irányítja azok figyelmét, akik tanácsot kérnek tőle. Bár tapasztalata segít neki felépíteni a Biblián alapuló tanácsok tárházát, ez nem jelenti azt, hogy kisujjában van minden problémára az Írás szerinti megoldás. Mégha tudja is egy kérdésre a választ, bölcsnek találhatja, hogy a tanácsot kérő személlyel együtt utánanézzen a dolgoknak a Watch Tower Publications Index-ben vagy hasonló indexekben. Ily módon kettős oktatásban részesíti őt: bemutatja, hogyan találhat hasznos információkat, és alázatos tiszteletet mutat Jehova iránt, mivel az Isten szervezete által közreadott kiadványokra irányítja a figyelmet.
13. Milyen lépéseket tehetnek a vének annak érdekében, hogy megbízható tanácsot adjanak?
13 Mit tehet egy vén akkor, ha különleges problémával kerül szembe, amire sehol sem utalnak a Társulat által kiadott irodalmak? Bizonyára éleslátásért fog imádkozni és olyan bibliai alapelveket keres, amelyek alkalmazhatók az adott esetre. Azt is előnyösnek találhatja, ha a segítséget váró személynek azt javasolja, hogy elmélkedjen Jézus példáján. A vén megkérdezhetné: „Ha Jézus, a Nagy Tanító a te helyzetedben volna, mit gondolsz, mit tenne?” (1Korinthus 2:16). Az ilyen érvelés bölcs döntéshez segítheti a tanácsot kérő egyént. De milyen ostobaság volna egy vén részéről, ha csupán egy személyes véleményt nyilvánítana ki, mintha az megbízható, Írás szerinti tanács lenne! Ehelyett a vének megbeszélhetik egymással a nehéz problémákat. Sőt a fontos ügyeket előterjeszthetik, hogy a vének testületének egyik összejövetelén megbeszéljék azokat (Példabeszédek 11:14). Az így hozott döntések módot adnak majd arra, hogy mindannyian egyféleképpen szóljanak (1Korinthus 1:10).
A szelídség nélkülözhetetlen
14., 15. Mit követelnek meg a vénektől, mikor helyreigazítanak egy keresztényt, aki ’félrelépett anélkül, hogy észrevette volna’?
14 Egy keresztény vénnek szelíden kell viselkednie, mikor másokat tanít, főleg ha tanácsot ad. „Testvérek — tanácsolja Pál —, még ha valaki félrelép is anélkül, hogy észrevenné, ti, szellemi képesítésűek, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen embert a szelídség szellemével” (Galátzia 6:1, NW). Érdekes, hogy az itt ’helyreigazítás’-nak fordított görög szó egy sebészeti kifejezésre, a csont helyretételére utal, amely gyógymód által képesek valakit megmenteni egy életen át tartó testi fogyatékosságtól. A szótárszerkesztő W. E. Vine ezt azzal a helyreigazítással hozza összefüggésbe, amit a „szellemi beállítottságúak alkalmaznak, hogy a bűnt elkövető személyt, mint a szellemi test ’kificamodott tagját’, meggyógyítsák”. Más fordítási lehetőségek: „helyreállítani; megfelelő rendbe szedni.”
15 Helyreigazítani valakinek a gondolkodását nem könnyű, és nagyon nehéz lehet egy vétkező személy gondolatait megfelelő rendbe szedni. De a szelídség szellemével nyújtott segítség valószínűleg hálás fogadtatásra talál. Következésképpen a keresztény vének fogadják meg Pál tanácsát: „Öltözzetek föl . . . könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kolossé 3:12). Mit tegyenek a vének, ha egy helyreigazításra szoruló egyén rossz magatartást tanúsít? ’Kövessék . . . a szelídséget’ (1Timótheus 6:11).
Körültekintő pásztorkodás
16., 17. Milyen veszélyekre ügyeljenek a vének, mikor tanácsot adnak másoknak?
16 Több is elmondható Pálnak a Galátzia 6:1-ben adott tanácsáról. Így kérleli a szellemileg képesített férfiakat: „Próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen [vétkező] embert szelídségnek szellemével, mialatt állandóan szemmel tartjátok magatokat, nehogy te is kísértésbe ess” (NW). Milyen súlyos következményekkel járhat, ha nem törődünk egy ilyen tanáccsal! A tudósítások hatására, melyek szerint egy anglikán papot bűnösnek találtak, mert paráznaságot követett el két egyházközségi hívőjével, a londoni The Times megjegyezte, hogy ez „egy örökösen visszatérő helyzet: a tanácsadásra kész, látszólag atyai vagy testvéri módon gondoskodó férfi áldozatul esik a belé vetett bizalom kísértéseinek”. A cikkíró ezután dr. Peter Rutter-re hivatkozott, aki úgy véli, hogy „a nemi visszaélések a lelki támaszra vágyók és férfi tanácsadóik között — legyenek azok orvosok, ügyvédek, lelkészek vagy munkaadók — egy be nem vallott, ártalmas és szégyenteljes járvánnyá váltak szexuálisan engedékeny társadalmunkban”.
17 Ne higgyük, hogy Jehova népe védett az ilyen kísértésekkel szemben. Egy tiszteletben álló vén, aki éveken át hűségesen szolgált, erkölcstelenségbe keveredett, mivel akkor végzett pásztori látogatásokat egy férjes testvérnőnél, mikor az egyedül volt. Bár megbánta bűnét, a testvér minden szolgálati kiváltságát elvesztette (1Korinthus 10:12). Akkor hát hogyan végezhetnek pásztori látogatásokat a kinevezett vének úgy, hogy ne essenek kísértésbe? Hogyan tudnak bizonyos mértékű zavartalan légkört teremteni, hogy imádkozhassanak és alkalmuk legyen tanácsok után nézni Isten Szavában és a keresztényi kiadványokban?
18. a) Hogyan segíthet a főség elvének alkalmazása a véneknek elkerülni a kompromittáló helyzeteket? b) Milyen előkészületeket tehetnek arra, hogy testvérnőnél végezzenek pásztori látogatást?
18 Az egyik fontos dolog, amit számításba kell venniük a véneknek, a főség elve (1Korinthus 11:3). Ha egy fiatal személy kér útmutatást, törekedj arra, hogy szüleit is bevond a beszélgetésbe, amikor az helyénvaló. Mikor egy férjes testvérnő igényel szellemi segítséget, meg tudnád oldani, hogy a férje is jelen legyen a beszélgetéskor? Mi van akkor, ha ez nem lehetséges, vagy ha hitetlen az illető, aki valamilyen módon durván bánt feleségével? Ebben az esetben ugyanolyan előkészületeket tégy, mintha egy hajadon testvérnőnél végeznél pásztori látogatást. Bölcs dolog volna, ha két szellemileg képesített testvér együtt látogatná meg a testvérnőt. Hogyha ez nem megoldható, talán ki lehet jelölni egy alkalmas időpontot, amikor két testvér a Királyság-terem egy lehetőleg különálló helyiségében megbeszéli a kérdést a testvérnővel. Azzal, hogy más testvérek és testvérnők is jelen vannak a teremben, jóllehet nincsenek abban a helyzetben, hogy lássák vagy meghallják a beszélgetést, valószínűleg elkerüljük, hogy bármilyen okot adjunk a botránkozásra (Filippi 1:9, 10, NW).
19. Milyen jót eredményez Isten juhainak készséges legeltetése, és kinek fejezzük ki hálánkat a készséges pásztorokért?
19 Isten juhainak készséges legeltetése jót eredményez — egy szellemileg erős, jól irányított nyájat. Pál apostolhoz hasonlóan napjaink keresztény vénei nagy gondot fordítanak hívőtársaikra (2Korinthus 11:28). E kritikus időkben különösen nagy felelősséget jelent Isten népének legeltetése. Ennélfogva igazán hálásak vagyunk azért a nagyszerű munkáért, amit a vénként szolgáló testvéreink végeznek (1Timótheus 5:17). „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” Adományozóját, szerető égi Pásztorunkat, Jehovát dicsérjük, amiért olyan ’emberadományokkal’ áld meg, akik készségesen pásztorkodnak (Efézus 4:8, NW; Jakab 1:17).
Hogyan válaszolnál?
◻ Hogyan vezetheti jól a háznépét egy férfi?
◻ Milyen tulajdonságoknak kellene jellemezniük a keresztény vének felvigyázását?
◻ Hogyan nyilváníthatnak ki alázatot és szelídséget a vének, mikor tanácsot adnak?
◻ Mi segít hatékonnyá tenni a szellemi helyreigazítást?
◻ Hogyan kerülhetik el a vének a nyáj legeltetésekor a kompromittáló helyzeteket?
[Kép a 18. oldalon]
Egy keresztény vénnek jól kell elnökölnie háznépe felett
[Kép a 21. oldalon]
A keresztényi pásztorkodást szelídséggel és jó ítélőképességgel kell végezni