Ahogyan eljutott hozzánk a Biblia (Harmadik rész)
BURMA, 1824: a király tisztviselői éppen most fosztották ki Adoniram és Ann Judson misszionáriusotthonát; mindent elvittek, amit értékesnek tartottak. A legértékesebb kincs azonban elkerülte a figyelmüket — a lefordított Biblia kéziratai, melyeket Ann titokban elásott a ház alá. Adoniram, a fordító egy szúnyogoktól hemzsegő börtönben fekszik láncra verve, mivel kémkedéssel vádolják. A kéziratokra most a nyirkosság jelent pusztító veszélyt. Hogyan lehetne megmenteni őket? Ann bevarrja őket egy párnába, és elviszi bebörtönzött férjének. A párna megmaradt, ami pedig benne volt, az az első burmai nyelvű Biblia része lett.
A Bibliának sok ilyen kalandban volt része a történelem folyamán. Előző számainkban azt kísértük figyelemmel, hogyan fordították és terjesztették a Bibliát attól kezdve, hogy elkészült, egészen az 1600-as évek elejéig. Vajon mi történt a Bibliával onnantól kezdve a jelenkorig? Hozzáférhetne-e valaha is minden ember? Milyen szerepet játszik ebben a Watch Tower Society?
Misszionáriusok és bibliatársulatok
Az 1600-as és az 1700-as éveket sok országban a Biblia olvasásának erőteljes fellendülése jellemezte. Angliára különösen erőteljes hatást gyakorolt a Biblia ebben az időben. Valójában az országban jóformán mindenkinek a gondolkodását áthatották a bibliai történetek és tanítások, a királytól kezdve a szántó-vető fiúig. A Biblia hatása azonban még messzebbre is kiterjedt. Anglia akkoriban tengerjáró, kereskedelmi, valamint gyarmatokkal rendelkező hatalom volt, s az angolok némelyike magával vitte a Bibliát az utazásaira. Ez vetette meg az alapját egy kiterjedt Biblia-mozgalomnak.
Az 1700-as évek vége felé a Biblia arra késztetett némelyeket Angliában, hogy a brit birodalom nagy kiterjedésű országaiban élő őslakos népek szellemi szükségleteire is gondoljanak. Ez a törődés azonban egyáltalán nem volt általános. Sok egyháztag a predesztinációban hitt, s ezért úgy vélte, Isten akarata az, hogy némelyek ne részesüljenek megmentésben. Amikor William Carey — akinek az volt a vágya, hogy misszionárius legyen — lelkes beszédet tartott annak érdekében, hogy összevont erővel támogatást nyújtsanak egy indiai missziónak, valaki szemrehányóan megszólalt: „Üljön le fiatalember; ha Isten meg szeretné téríteni a pogányokat, a maga segítsége nélkül is meg fogja tenni!” Carey mégis elhajózott Indiába 1793-ban. Bámulatba ejtő, hogy végül 35 indiai nyelvre fordította le a Biblia egészét vagy egyes részeit.
A misszionáriusok felismerték, hogy a legalapvetőbb eszközük a helyi nyelvű Biblia. De mégis ki fog Bibliákról gondoskodni? Érdekes módon egy 16 éves walesi lány, Mary Jones egy olyan mozgalmat indított el tudtán kívül, mely világszerte elterjesztette a Bibliát. 1800-ban Mary 40 kilométert gyalogolt mezítláb, hogy egy walesi nyelvű Bibliát vásároljon egy lelkésztől. Már hat éve kuporgatta pénzét, s mikor megtudta, hogy minden Biblia elkelt, keservesen sírt. A lelkész nagyon meghatódott, s odaadta Marynek az egyik saját Bibliáját.
A lelkész ezután eltűnődött azon, hogy sokan mások is vannak, akiknek Bibliára van szükségük, s megvitatta a problémát londoni barátaival. Ennek az lett az eredménye, hogy 1804-ben megalakult a Brit és Külföldi Bibliatársulat. Ennek a következő egyszerű elve volt: olyan Bibliákkal látni el az embereket a saját nyelvükön, melyeket anyagilag megengedhetnek maguknak, s melyeket „jegyzetek és magyarázatok nélkül” nyomtatnak. Mivel ez a társulat eltávolította a lapszéli szövegmagyarázatokat, alapító tagjai azt remélték, hogy ezzel elkerülik a tantételek feletti vitákat. A bibliatársulat azonban számos alkalommal megosztott volt az apokrif iratok miatt, a bemerítkezéses keresztelkedés miatt és a Háromság tantétele miatt is.
A kezdeti lelkesedés gyorsan tovaterjedt, 1813-ra pedig hasonló jellegű bibliatársulatok alakultak Németországban, Hollandiában, Dániában és Oroszországban. Idővel más országbeli bibliatársulatokkal bővült a kör. Amikor az első bibliatársulatok megfogalmazták céljaikat, azt gondolták, hogy a világ legnagyobb részén csak néhány fő nyelvet beszélnek. Álmukban sem gondolták volna, hogy több ezer van belőlük! Viszonylag kevés fordító tudott héberül és görögül, hogy közvetlenül ezekből fordított volna valamilyen nemzeti nyelvre. Ezért, amikor a Brit és Külföldi Bibliatársulat fedezte a fordítások költségeit, a fordítók nagyon sokszor az angol nyelvű King James Versionre alapozták műveiket.
Egy fordító megpróbáltatásai
A Biblia jórészt a mindennapi élményeken alapuló elbeszélésekből és szemléltetésekből áll. Ezért könnyebb lefordítani, mint ha elvont, filozófiai kifejezésekkel íródott volna. Azt azonban már előre lehetett tudni, hogy a misszionáriusok első törekvéseiből néha zavaros vagy mulatságos fordítások születnek. Az egyik fordítás például azt az elképzelést közvetítette az India egy bizonyos részén élőknek, hogy Isten egy kékes színű lény. Az „égi Atya” kifejezésben az „égi” szóra használt szó azt jelenti, hogy ’olyan színű, mint az ég’ — a szó szerinti ég!
A fordítót akadályozó dolgokra vonatkozóan Adoniram Judson ezt írta 1819-ben: „Ha a föld másik oldalán élő emberek nyelvét tanuljuk, akiknek ennélfogva a kifejezésmódjaik teljesen újak számunkra, valamint a betűik és a szavaik még a legkisebb mértékben sem hasonlítanak egyetlen nyelvhez sem, amellyel valaha is találkoztunk; amikor nincs szótár vagy tolmács, és már akkor meg kell értenünk valamit a nyelvből, mielőtt még anyanyelvű tanárhoz folyamodhatnánk — akkor az munka a javából!” A Judsonhöz hasonló fordítók munkája nagyban növelte a Biblia elérhetőségét. (Lásd a 12. oldalon lévő táblázatot.)
Ann Judson segítséget nyújtott férjének a fordítás nehéz feladatában. Judsonék azonban több mindennel kerültek szembe, mint pusztán elméleti megpróbáltatásokkal. Amikor a király tisztségviselői elhurcolták Adoniramot a börtönbe, Ann gyermeket várt. Férje érdekében huszonegy hónapon át kérlelte bátran a rosszindulatú tisztviselőket. Ez a megpróbáltatás egy betegséggel együtt nagy árat követelt tőle. Nem sokkal Adoniram szabadulása után az ő bátor Annje és kislányuk is meghalt lázban. Adoniramnak majd megszakadt a szíve. Ennek ellenére Istenre tekintett erőért, és folytatta a fordítást; 1835-ben el is készült a burmai nyelvű Bibliával. Ezalatt más alattomos nehézségek bontakoztak ki a Bibliával szemben.
Vita a Biblia körül
Az 1800-as években nagy társadalmi és politikai viták folytak, melyekben időnként központi szerepe volt a Bibliának. Például, noha az Orosz Bibliatársulatot kezdetben a cár és az orosz ortodox egyház is pártfogolta, idővel feloszlatták és tilalom alá helyezték. (Körülbelül egy évvel korábban ennek a társulatnak az ellenfelei Bibliák ezreit égették már el.) Az ortodox papság ekkor buzgón igyekezett véget vetni annak, aminek a korai keresztények oly lelkesen nekifogtak: a Biblia általános terjesztésének. A XIX. században az ortodox vezetők amellett kardoskodtak, hogy a Biblia mind az egyház, mind az állam hatalmát fenyegeti. Ironikus módon a kibontakozó politikai, forradalmi mozgalmak kezdték úgy tekinteni a Bibliát, mint amely nem hogy nem fenyegeti a hatalmakat, hanem inkább az egyház és az állam fegyvere abban, hogy alárendeltségben tartsa a néptömegeket. A Bibliát mindkét oldalról támadták!
Az ezt követő évek szintén annak voltak a tanúi, hogy növekvő „intellektuális” támadás érte a Bibliát. Charles Darwin 1831-ben hajóra szállt egy expedícióval, melynek Darwin evolúcióelmélete lett a következménye. 1848-ban Marx és Engels kiadta a Kommunista kiáltványt, mely az elnyomás eszközeként ábrázolja a keresztényiséget. Ugyancsak ez alatt az időszak alatt a történetkritika kétségbe vonta a Szentírás hitelességét, s azt is, hogy a bibliai szereplők — még maga Jézus is — történelmileg valóságosak! Néhány gondolkodó egyén azonban felismerte a megtévesztést azokban az elméletekben, melyek elvetik Istent és a Bibliát, s arra törekedett, hogy tudományos módon erősítse meg a Biblia megbízhatóságát. Egyikük egy tehetséges német nyelvész, Konstantin von Tischendorf volt.
A felfedezések segítenek megalapozni a Biblia szövegét
Tischendorf átutazott a Közel-Keleten, hogy ókori bibliai kéziratokat kutasson fel annak reményében, hogy úgy állítja majd össze a Biblia eredeti szövegét, hogy azt senki ne vonhassa kétségbe. 1859-ben — ugyanabban az évben, amelyben Darwin kiadta A fajok eredetét — Tischendorf a Keresztény Görög Iratok legrégebbinek ismert, teljes másolatára bukkant a Sínai-hegy lábánál lévő egyik kolostorban. Ezt Codex Sinaiticus néven ismerik, s alighanem közel 50 évvel azelőtt készítették, hogy Jeromos elkészült a latin nyelvű Vulgatával. Bár még mindig vitatják, hogy vajon helyes volt-e, hogy Tischendorf elvitte a kódexet a kolostorból, ő kiadta, s ezzel hozzáférhetővé tette a tudósoknak.a
Mivel a Sinaiticus az egyik legrégebbi, eredeti nyelven írt kézirat volt, nemcsak az derült ki belőle, hogy a Görög Iratok alapvetően változatlanok maradtak, hanem abban is segítségére volt a tudósoknak, hogy leleplezzék azokat a hibákat, melyek becsúsztak a későbbi kéziratokba. A Sinaiticusban például így olvasható az 1Timótheus 3:16-ban található utalás Jézusra: „Ő nyilvánvaló lett testben.” Az akkoriban jól ismert kéziratok többségében az „ő” helyén egy, az „Isten”-re vonatkozó rövidítés volt megtalálható, melyet úgy hoztak létre, hogy az „ő”-nek megfelelő görög szót egy kissé módosították. A Sinaiticust azonban még sok évvel azelőtt készítették, hogy egyetlen görög nyelvű kéziratban is „Isten” állt volna. Így kiderült belőle, hogy a szöveget később rontották el, melyet nyilván azért tettek, hogy támogassák a Háromság tanát.
Tischendorf napjai óta még több kézirat került napvilágra. Manapság a Héber Iratok ismert kéziratainak száma összesen mintegy 6000, a Görög Iratokéi pedig több mint 13 000. Ezek összehasonlító elemzésének egy teljesen megbízható, eredeti nyelvű szöveg lett az eredménye. Ahogy F. F. Bruce tudós megfogalmazta: „Az eltérő szövegváltozatok . . . a történelmi tényekkel vagy a keresztény hittel és annak gyakorlásával kapcsolatban semmiféle lényeges kérdést nem befolyásolnak.” Mialatt a Bibliát továbbra is sok más nyelvre lefordították, vajon hogyan válhatott javukra az embereknek ez a megnövekedett ismeret?
A Watch Tower Society és a Biblia
A bibliaoktatók és bibliakutatók kicsiny, de buzgó csoportja olyasmit alakított meg 1881-ben, melyből később a Watch Tower Bible and Tract Society lett. Először olyan Bibliákat terjesztettek, melyeket más bibliatársulatok készítettek, beleértve a Tischendorf-féle Görög Iratokat is. 1890-re azonban közvetlenül is bekapcsolódtak a Biblia kiadásába, mivel akkor először biztosítottak anyagi fedezetet a Biblia egyik kiadásának, melyet jó néhány követett még. A Társulat 1926-ban a saját nyomdagépein kezdte nyomtatni a Bibliát. Ám egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szükség van a Biblia egy korszerűsített fordítására. Vajon a múlt század felfedezéseiből és tudományos munkáiból szerzett tudást bele lehet foglalni egy közérthető Bibliába, melyet az emberek anyagilag megengedhetnek maguknak? Ezzel a céllal kezdtek hozzá 1946-ban a Társulat munkatársai, hogy elkészítsék a Szentírás egy friss fordítását.
Egy fordítás, sok nyelv
Tapasztalt, felkent keresztényekből álló fordítói bizottságot szerveztek, hogy készítse el a New World Translation of the Holy Scripturest angol nyelven. Hat kötetben adták ki, s 1950-től 1960-ig adták közre, a Keresztény Görög Iratokkal kezdve. 1963 óta további 27 nyelvre fordították le, s több nyelven folyamatban van a lefordítása. A célok más nyelveknél is ugyanazok, mint az angol nyelvnél. A fordításnak először is pontosnak kell lennie azáltal, hogy a lehető legközelebb marad az eredeti gondolatokhoz. A jelentést nem szabad elferdíteni, csak hogy alkalmazkodjon egy bizonyos tantételbeli értelmezéshez. Másodszor, meg kell őrizni a következetességet, a fordításnak minden jelentősebb szót ugyanúgy kell visszaadnia mindaddig, míg a szövegkörnyezet ezt ésszerű keretek között lehetővé teszi. Ez a megközelítés segítséget nyújt az olvasónak abban, hogy megértse, hogyan használtak egyes szavakat a bibliaírók. Harmadszor, a fordításnak olyannyira szó szerintinek kell lennie, amennyire csak lehetséges, anélkül hogy elhomályosítaná a jelentést. A szó szerintiség közelebb viszi az olvasót az eredeti nyelvek ízéhez és a hozzájuk tartozó gondolkodásmódokhoz. Negyedszer pedig, könnyen olvasható és könnyen érthető kell hogy legyen a hétköznapi emberek számára.
Az angol nyelvű New World Translation meglehetősen szó szerinti stílusa megkönnyíti, hogy más nyelvekre is lefordítsák. Ebből a célból a Társulat fordítócsapatai jelenleg korszerű számítógépes eszközöket használnak, hogy gyorsítsák és pontosabbá tegyék munkájukat. Ez a rendszer abban segít a fordítóknak, hogy listákat állítsanak össze mindegyik jelentősebb szó célnyelvi megfelelőjéről. Azt is lehetővé teszi, hogy a Bibliában található minden egyes héber és görög szó angol fordítását tanulmányozzák.
Jelentős előnyökkel jár, hogy angol nyelvről fordítanak, nem pedig közvetlenül a héberből és a görögből dolgoznak. Amellett, hogy ez lerövidíti a fordítás idejét, azt is lehetővé teszi, hogy az összes nyelven nagyobb legyen az egység a kifejezésmódok között. Hogy miért? Mert pontosan fordítani egyik modern nyelvről a másik modern nyelvre sokkal könnyebb, mint egy ősi nyelvből különféle modern nyelvekre. Végtére is a fordítók olyanokkal tanácskozhatnak, akik a modern nyelvet beszélik anyanyelvi szinten, olyanokkal viszont nem, akik a több ezer évvel ezelőtti nyelveken beszéltek.
Jó hír minden nemzetnek
Sokkal többet lehetne még írni azokról az elszánt férfiakról és nőkről, akik segítettek a Bibliát messze a legszélesebb körben hozzáférhető könyvvé tenni a földön. A századok folyamán legalább négymilliárd Bibliát nyomtattak részben vagy egészben azon a több mint kétezer nyelven, melyeket a föld népességének jóval több mint 90 százaléka beszél!
A Biblia megjövendölte, hogy napjainkban világszerte hirdetni fogják Isten Királyságát. E célból nyilván magának Jehova Istennek is része van abban, hogy a Biblia ma már szinte világszerte elérhető (Máté 13:47, 48; 24:14). A múltban élt rettenthetetlen bibliafordítók és -kiadók mindent arra tettek fel, hogy nekünk adják Isten Szavát — a szellemi világosság egyedüli forrását ebben az erkölcsileg sötét világban. Bárcsak arra indítana a példájuk, hogy olvasd ezt a Szót, élj a benne olvasottak szerint, és ugyanazzal a meggyőződéssel oszd meg másokkal is, amilyen meggyőződést ezek a bibliafordítók és -kiadók nyilvánítottak ki. Igen, mindennap meríts teljes hasznot a kezedben lévő, megbízható Bibliából! (Ésaiás 40:6–8).
[Lábjegyzet]
a Lásd „A Codex Sinaiticus megmentése” című cikket Az Őrtorony 1989/6 számában.
[Táblázat a 12. oldalon]
Egyre több bibliafordítás
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
A nyelvek
száma
1 A zsidók elkezdik a Héber Iratok lefordítását görög nyelvre
kb. i. e. 280-ban
12 Jeromos elkészül a latin nyelvű Vulgatával kb. i. sz. 400-ban
35 Gutenberg elkészül az első nyomtatott Bibliával kb. 1455-ben
81 Megalapítják a Brit és Külföldi Bibliatársulatot 1804-ben
A nyelvek becsült száma az adott évben
522
1900
600
700
800
900
1049
1950
1100
1200
1300
1471
1970
2123
1996
2200
2300
2400
[Forrásjelzés]
Források: Christianity Today, United Bible Society
[Kép forrásának jelzése a 9. oldalon]
Mountain High Maps® Copyright © 1995 Digital Wisdom, Inc.
[Kép a 8. oldalon]
Judsont megkötözték és elhurcolták
[Forrásjelzés]
Jesse Page-nek a Judson the Hero of Burma (Judson, Burma hőse) című könyvéből
[Képek a 10. oldalon]
Tischendorf értékes kéziratokat mentett meg ebből a Sínai-hegy lábánál lévő kolostorból
[Forrásjelzés]
Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.