Vajon az utolsó napokban élünk?

A „NEHÉZ [nehezen elviselhető, válságos, NW] idők” kifejezést a görög kai·roiʹ kha·le·poiʹ szókapcsolatból fordították (2Timótheus 3:1). A kha·le·poiʹ annak a szónak a többes száma, melynek szó szerinti jelentése ’erőszakos’, ami a fenyegetettség és a veszedelem gondolatát hordozza magában. Egy bibliamagyarázó azt mondja, hogy ez a szó a „veszedelem rettenetes támadására” utal. Ezért, míg az előző korokban zűrzavart tapasztaltak, addig „az utolsó napok” rendkívül kegyetlenek lesznek. Amint a 2Timótheus 3:13 kifejezi: „A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban.”

Ráillik ez napjainkra? Vizsgáljunk meg néhány konkrét bizonyítékot, melyet a 2Timótheus 3:2–5-ben jegyeztek fel, hogy megnézzük, azt mutatják-e ezek, hogy az utolsó napokban élünk.

„Lesznek az emberek . . . pénzsóvárgók” (2Timótheus 3:2).

A csalás — ahogy ezt az U.S.News & World Report nevezi — „féktelen gazdasági bűncselekménnyé” vált. Az Egyesült Államokban egyedül az egészségügyi csalások összege évente 50 és 80 milliárd dollár között ingadozik. Sajnálatos módon az ilyenfajta becstelenségek általánosak. Amint Gary Edwards — az Ethics Resource Center elnöke — megfigyeli, „olyan a kultúránk, amely néha a becstelenséget magasztalja”. Így magyarázza: „A gonosztevőket, a politikusokat, az üzletembereket, akik kijátszák a rendszert és kikerülik a büntetést, hősöknek tekintjük.”

„Kevélyek” (2Timótheus 3:2).

A gőgös ember megvetéssel tekint másokra. Mennyire nyilvánvaló ez a napjainkban meglévő faji és nemzeti előítéletekben! „Minden kisebbség egy céltábla — mondja a torontói (Kanada) The Globe and Mail. — Németországban növekszik a faji erőszak, az Egyesült Államokban működik a Ku-Klux-Klan, valamint Torontóban a járdákat és zsinagógákat horogkeresztekkel csúfítják el.” Irving Abella, a Kanadai Zsidókongresszus elnöke ezt mondja: „Mindenhol ezt látjuk: Svédországban, Olaszországban, Hollandiában és Belgiumban csakúgy, mint Németországban.”

„Szüleik iránt engedetlenek” (2Timótheus 3:2).

„A [II. világháború utáni] demográfiai robbanáskor született embereknek sokan azt a szemrehányást teszik, hogy egy nagyszájú, ellenszegülő, tiszteletlen kölykökből álló generációt neveltek fel” — jegyzi meg a The Toronto Star. A lázadó szellem, mely otthon veszi kezdetét, gyakran megnyilvánul az iskolában. Egy pedagógus megfigyeli, hogy a gyermekek még alig hogy négyévesek, már visszabeszélnek. „A tanárok több időt töltenek a fegyelmezéssel, mint a tanítással” — mondja. Persze nem minden fiatal lázadozó. Azonban „úgy tűnik — jegyzi meg Bruce MacGregor, egy tapasztalt középiskolai tanár —, a tendencia az, hogy vajmi kevés tiszteletet mutatnak bármi iránt is”.

„Természetes vonzalom nélküliek” (2Timótheus 3:3, NW).

Az utolsó napokban egy szembetűnő hanyatlást lehet látni a családon belül — ott, ahol sokkal inkább, mint másutt, a természetes vonzalomnak kellene uralkodnia. A The New York Times azt írja, hogy „Amerikában a nők sérülésének és elhalálozásának fő oka a családon belüli erőszak, mely még több bajt okoz, mint a közlekedési balesetekből, nemi erőszak eseteiből és rablótámadásokból származó esetek miatti sérülések együttvéve”. A legtöbb gyermeket megbízható családtagok zaklatják. A válások magas arányszáma, az idősek bántalmazása és az abortusz is azt bizonyítja, hogy sokakból „teljesen hiányzik a . . . normális emberi vonzalom” (Phillips).

„Kegyetlenek, a jónak nem kedvelői” (2Timótheus 3:3).

„A fiatalkorú gyilkosoknak nem szükséges, hogy legyen okuk mások meggyilkolására — írja Bob Herbert, egy újság rovatvezetője. — Gyerekek tömegei lelkesedéssel teszik magukévá azt a felfogást, hogy »csak úgy« agyonlőnek egy másik embert.” Úgy látszik, hogy még néhány szülőből is hiányzik az erkölcsi érzék. Amikor egy tizenéves fiúkból álló csoportot azzal vádoltak, hogy azon versenyeztek, ki tud a lehető legtöbb lánnyal szexuális kapcsolatot létesíteni, egy apa megjegyezte: „Semmi olyasmit nem tett a fiam, amit egy ilyen élénk, amerikai fiú ne tehetne meg az ő korában.”

„Inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” (2Timótheus 3:4).

Egy felmérés szerint minden egyes órára, amelyet a tinédzserek vallásos csoportban töltenek, 15 olyan óra jut, amelyet elektronikus tömegkommunikációs eszközökre szánnak. Az Altoona Mirror jelentése szerint „napjainkban a tizenévesek életét a tömegtájékoztatás által irányított az a fajta kultúra uralja, amely elárasztja a bevásárlóközpontokat és az iskolák auláit. Majd csak ezután jön a család. És csak a lista végén szerepel az egyház.” A Mirror azt is megfigyeli, hogy „ha a szülők hiányzanak, és az egyházak csendben maradnak, akkor a sajtó hangja a leghangosabb a fiatalok életében”.

„Akiknél megvan az Isten iránti odaadás [külső] formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak” (2Timótheus 3:5, NW).

A Biblia igazságának meg van az ereje ahhoz, hogy megváltoztassa az életeket (Efézus 4:22–24). Ám a legistentelenebb cselekedetek közül néhány a vallás leple alatt történik. Ennek egy tragikus példája a papság által elkövetett szexuális gyermekmegbecstelenítés. A The New York Times szerint Amerikában egy ügyvéd azt „mondja, hogy 27 államban 200 esete van függőben olyan ügyfelek megbízásából, akik azt mondják, hogy zaklatták őket a papok”. Az isteni odaadás bármiféle formája vagy látszata, melyet ezek a papok mutatnak, a gonosz cselekedeteik által úgy lepleződik le, mint amely csupán puszta képmutatás.

AZ UTOLSÓ NAPOK TOVÁBBI BIZONYÍTÉKAI

A 2TIMÓTHEUS 3:2–4 AZT IS KIJELENTI, HOGY AZ EMBEREK LESZNEK . . .

◻ Kérkedők

◻ Káromkodók

◻ Háládatlanok

◻ Tisztátalanok

◻ Kérlelhetetlenek

◻ Rágalmazók

◻ Mértékletlenek

◻ Árulók

◻ Vakmerők

◻ Felfuvalkodottak

’A JELENLÉTED JELE’

Röviddel a halála előtt ezt kérdezték Jézustól: „mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3, NW ). Jézus olyan állapotokra és eseményekre mutatott rá, melyek az utolsó napokat jellemzik. Vizsgáljunk meg ezek közül néhányat.

„Nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen” (Máté 24:7).

„A huszadik századot — jóllehet általában véve a társadalmi előrehaladás jellemzi, és az, hogy javult a kormány érdeklődése a szegények élete iránt — a gépfegyver, a tank, a B-52-es, az atombomba és végül a rakétalövedék használata uralja. Olyan háborúk jellemzik, melyek véresebbek és pusztítóbbak voltak, mint bármely másik korban” (Milestones of History).

„Földindulások mindenfelé” (Máté 24:7).

Ebben az évszázadban a Richter-skálán mért 7,5 és 8,3 közötti erősségű földrengéseket tapasztaltak Chilében, Indiában, Iránban, Japánban, Kínában, Olaszországban, Peruban és Törökországban.

„Rettegtetések” (Lukács 21:11).

Az utóbbi évek ijesztő fejleményei miatt talán a félelem a legerősebb érzés az emberek életében. Az emberek félnek a háborútól, bűnözéstől, környezetszennyezéstől, betegségtől, inflációtól és sok más dologtól, amelyek veszélyeztetik biztonságukat és még magát az életüket is.

„Éhségek” (Máté 24:7).

A New Scientist folyóirat ezt a főcímet közölte: „Éhínség fenyeget, míg a segélycsoportok vitatkoznak”. Egy korábbi amerikai elnök szerint az éhínség két évtizeden belül kipusztítja a bolygónkat. „Az ilyenfajta, félelmet keltő jóslatok ellenére — jegyzi meg a cikk — az az összeg, melyet a segélyt nyújtó országok adnak a fejlődő országoknak mezőgazdasági fejlesztésre, drámaian csökken.”

„Mindenfelé . . . járványok” (Lukács 21:11, Újfordítású revideált Biblia).

Egy szakértői csoport szerint az Egyesült Államok kormányának az AIDS ellen való küzdelme — évenként több mint 500 millió dollárt költve rá — gyászos kudarcnak bizonyult. „Egy egész generáció termelékenységét veszítjük el az AIDS miatt — figyelmeztet dr. Donna Sweet, aki mintegy 200-300 beteggel foglalkozik. Az Egyesült Államokban az AIDS okozza a legtöbb halálesetet a 25 és 44 év közötti férfiaknál.

„A törvénytelenség növekedése” (Máté 24:12, Vida fordítás).

Egy amerikai tanulmány, melyet 2500 fiatallal készítettek, kimutatta, hogy az elmúlt 30 nap alatt 15 százalékuk hordott magával fegyvert bizonyos alkalmakkor, 11 százalékukra lőttek rá az elmúlt év folyamán, és 9 százalékuk lőtt rá valamikor egy személyre.

MI ÁLL MÉG ELŐTTÜNK?

Amint már láttuk, az emberiség nagyon eltávolodott a jó iránytól, messze van egy békés világtól. Csak a méreteket tekintve is, a fenti állapotok példátlanok. Az emberi faj valóban ismeretlen vidéken találja magát. Egy olyan korszakon halad keresztül, melyet az utolsó napoknak neveznek.

Mi fog következni ez után az időszak után?

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

Michael Lewis/Sipa Press