A Biblia nézőpontja

Amiért nem illik a keresztényekhez a káromkodás

A BBC Wales rádió producerét megdorgálták, mert nem vágta ki egy homoszexuálissal készített interjú „sértő szavait”, aki a The Guardian újságban idézett egyik BBC szóvivő szerint „rendkívül durva nyelvezetet használt, hogy leírja azokat az aktusokat, amelyek előidézhetik valakinél, hogy megkapja az AIDS-et”. Azonkívül a brit televízió négy csatornájának adásaiban képernyőre került kéthetes felmérés programjainak 22 százaléka „ocsmány nyelvezetet, szitkozódást [káromkodást] és/vagy istenkáromlást tartalmazott”.

Az ilyen híranyagok a viselkedésmódok valódi ellentmondásaira mutatnak. A káromkodással fűszerezett beszéd sok embert megbotránkoztat és sért. Mások vállat vonnak az ilyen nyelvezetre, mint ami csupán színes, világias és valójában nem kell törődni vele. De vajon helyénvaló-e a káromkodás a keresztények beszédében, akik értékelik az Istenhez és felebarátaikhoz fűződő kapcsolatukat?

Miért oly általános?

A káromkodás alatt „bármiféle szokásos undorító beszéd” értendő. Az istenkáromlás, az átkozódás és az esküdözés beletartozik e meghatározás fogalomkörébe. A káromkodások haragot fejeznek ki, sőt gyalázkodó elítélést. Mary Marshall, az Origins & Meanings of Oaths & Swear Words című könyv szerzője azt mondja, hogy „a káromkodások és a szitkozódások sokkal inkább a beszélt, mintsem az irodalmi nyelvezethez tartoznak”. Mindazonáltal sok regény hemzseg a káromkodásoktól.

Miért oly elterjedt a káromkodás? Némely korlátozott szókinccsel rendelkező ember a káromkodó szavak bőségének használatával egészíti ki a hiányt. Mások a hangsúlyozás végett folyamodnak az ocsmány nyelvezethez. A fogalom értelme szerint a káromkodás gyakran a bosszúság, a sikertelenség és a harag érzéseihez kapcsolódik. Valóban, amikor nehéz körülményekkel néznek szembe, sokan engedik, hogy egy-egy töltelékszó csússzon ki a szájukon, az „elfojtott érzelmek . . . szabadjára engedése”-ként. Marshall kutató megjegyzi, hogy az angol káromló szavak alfabetikus szótára azon szavaknál a legvastagabb, amelyek pattanó és sziszegő mássalhangzókkal kezdődnek.

Bár a káromkodás talán látszatra könnyít az érzelmeken, sokan rájönnek, hogy a káromkodás káromkodást szül. Miért? Az undorító nyelvezet felszítja az érzelmi tüzet. Például egy nyugat-afrikai fővárosban egy hatalmas forgalmi dugó közepette egy haragos vezető kiugrott a kocsijából, hogy odaszóljon egy másiknak, akinek a járműve elállta az utat. Amint a dühös hangulat fokozódott, a felek ocsmány nyelvezetre ragadtatták magukat, s mindegyikük megpróbálta a másikat túlszárnyalni a sértésekkel. Más megrekedt autósok kihajoltak autójukból, és egyre durvább szavakra biztatták a vetélytársakat.

A sértések, amelyekkel magaláznak valakit, szabadjára engedhetik az ocsmány beszéd egész áradatát. Ez magában foglalhat olyan szavakat, amelyek állathoz, sőt talán féreghez hasonlítják a célzottat; az illető szüleivel kapcsolatos lealacsonyító vagy a származását megkérdőjelező megjegyzéseket; olyan kifejezéseket, amelyek bizonyos fizikai jellegzetességekre hívják fel a figyelmet; és ami még sértőbb lehet, trágárságokat, istenkáromlást és szexuálisan feslett megjegyzéseket.

Isten nézőpontja a káromkodásról

Az Isten nevével való visszaélés minden bizonnyal súlyos sértés. A 2Mózes 20:7 azt mondja: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd.” Vajon ennek az utasításnak az áthágása veszélyezteti-e az imádók Istenhez fűződő kapcsolatát? Igen, mert a Törvény így folytatódik: „mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.”

Annak szemléltetésére, mennyire fontos volt engedelmeskedni ennek a parancsnak, a Biblia feljegyez egy izraelita és egy másik férfi közötti küzdelmet. Az utóbbi „káromlá . . . az Isten nevét és átkozódék”. Hogyan ítélte meg Isten ezt a helyzetet? Így határozott: „A ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon” (3Mózes 24:10–16). Bár nem szolgáltat külön részleteket e szidalmazásra vonatkozóan, ez a szentírási példa rávilágít Isten nézőpontjára a tiszteletlen beszédet és magatartást illetően.

A Keresztény Görög Iratok a mi napjainkra vonatkozóan megjövendölik, hogy „az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek . . . káromkodók [görögül blaʹsphe·moi] . . . És ezeket kerüld” (2Timótheus 3:1, 2, 5). A görög bla·sphe·miʹa szó fogalma többet takar, mint csupán a szentnek tartott dolgok elleni tiszteletlen beszédet. Valójában annak jelentése magában foglal bármiféle ártalmas és gyalázkodó beszédet, amely kárt okoz egy másik embernek.

Azok a személyek, akik gyalázkodó beszédűek, „amaz ó embert” nyilvánítják ki, amire vonatkozóan a keresztényeket arra intik, hogy ’vetkezzék le’, mint egy piszoktól bűzlő kabátot, amit többé már nem használnak.a Pál apostol azt tanácsolja: „vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.” „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt” (Kolossé 3:8, 9; Efézus 4:31). Továbbá figyeld csak meg, hogy akik sértegetik és gyalázzák egymást, azokat Pál úgy írja le, mint „igazságtalanok, [akik] nem öröklik Istennek országát” (1Korinthus 6:9, 10).

Hagyd el a káromkodást!

Az Isten iránti őszinte szeretet arra fogja késztetni a keresztényt, hogy azt tegye, ami tetszik [Istennek] (1János 5:3). Ahogyan Isten törődést mutat minden ember iránt, a keresztények ugyanezt az érzést akarják visszatükrözni a másokkal való bánásmódjukban, s ezáltal engedelmeskednek a két legnagyobb parancsnak, nevezetesen, hogy szeretik Istent és felebarátjukat (Máté 22:37–39). Következésképp: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére” (Róma 15:2). Kérdezd hát meg magadtól: ’Szavaim megválasztása sértő vagy építő?’

Be kell ismerni, hogy valaki beszédének a megtisztítása nem könnyű, ha a káromkodás megrögzött szokás volt. Ennek ellenére — segítséggel — lehetséges. Isten szelleme segíthet egy személynek megváltoztatni beszédmódját. Az illetőnek azonban először hajlandónak kell lennie arra, hogy olyan szókincset fejlesszen ki, amely helyes szavakkal telt, majd rendszeresen használnia kell azokat (Róma 12:2).

„A gonoszság nyelve pedig kivágattatik”, figyelmeztetett a bölcs Salamon király. Ne engedd hát, hogy a káromkodás szennye bepiszkítsa beszédedet! Inkább határozd el, hogy olyan ember leszel, aki a tiszta dolgokat szólja, és aki mindezt kedvesen teszi! (Példabeszédek 10:31, 32; Kolossé 4:6).

[Lábjegyzet]