Eunika és Lois — Példaadó tanítók

Jehova szolgáiként tudjuk, hogy hatásos vallásos oktatást nyújtani gyermekeinknek komoly felelősség. Ez a feladat még a legjobb körülmények között is tele lehet mindenféle akadállyal és nehézséggel. Még inkább így van ez, ha egy keresztény szülő vallásilag megosztott otthonban néz szembe ezzel a kihívással. Az ilyen helyzet nem új keletű. Az Írások beszélnek egy szülőről, aki hasonló helyzetben volt az i. sz. első században.

Egy Eunika nevű asszony családja Listrában élt; ez a város Likaónia vidékén feküdt, Délközép-Kis-Ázsiában. Listra nem nagy jelentőségű, kis provinciális város volt. Római gyarmat volt, melyet Julia Felix Gemina Lustrának hívtak, és Augustus császár alapította, hogy megakadályozza az útonállók ténykedését a környéken. Eunika zsidó keresztény volt, aki vallásilag megosztott családban élt görög férjével, fiával Timótheussal és édesanyjával Loissal (Cselekedetek 16:1–3).

Valószínűleg nem sok zsidó volt Listrában, mivel a Biblia nem tesz említést arról, hogy zsinagóga lett volna ott, bár voltak zsidók Ikóniumban, úgy 30 kilométerre Listrától (Cselekedetek 14:19). Így hát nem lehetett könnyű Eunikának gyakorolnia a hitét. Az a tény, hogy Timótheus nem lett körülmetélve a születése után, néhány tudóst arra enged következtetni, hogy Eunika férje ellenezte ezt a gondolatot.

Eunika azonban nem volt egyedül a hitnézeteivel. Úgy tűnik, Timótheus a „szent írásokat” mind édesanyjától, mind pedig anyai nagyanyjától, Loistóla tanulta. Pál apostol így buzdította Timótheust: „maradj meg azokban a dolgokban, amelyeket tanultál, és amelyeket meggyőzetve elhittél, tudva, hogy kiktől tanultad őket, és hogy kisded korodtól ismered a szent írásokat, amelyek képesek bölccsé tenni téged a megmentésre a Krisztus Jézussal kapcsolatos hit által” (2Timótheus 3:14, 15, NW).

Oktatás ’kisdedkortól’

Amikor Pál azt mondta, hogy Timótheust ’kisded korától’ a „szent írásokra” oktatták, ez nyilvánvalóan azt jelentette, hogy ez csecsemőkorától történt. Ez összhangban van az általa használt görög (breʹphosz) szóval, amely rendszerint újszülöttre utal. (Vesd össze: Lukács 2:12, 16.) Eunika tehát komolyan vette Istentől kapott kötelezettségét, és alig várta, hogy elkezdje Timótheus képzését, amely segített neki, hogy Isten odaadó szolgájává nőjön fel (5Mózes 6:6–9; Példabeszédek 1:8).

Timótheus ’meggyőzetve elhitte’ a szentírási igazságokat. Egy görög lexikon szerint a Pál által itt használt szó jelentése: ’szilárdan meggyőzetni, biztossá tétetni’ valamiben. Ahhoz, hogy ilyen szilárd meggyőződés gyökerezzen meg Timótheus szívében, kétségtelenül tekintélyes időre és erőfeszítésre volt szükség, segítve neki, hogy érveljen Isten Szavából, és hitet gyakoroljon abban. Úgy tűnik tehát, Eunika és Lois is keményen dolgoztak, hogy tanítsák Timótheust az Írásokból. És micsoda jutalomban részesültek azok az istenfélő asszonyok! Pál ezt írhatta Timótheusról: „Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, a mely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is” (2Timótheus 1:5).

Milyen létfontosságú szerepet játszott Timótheus életében Eunika és Lois! David Read író ezzel kapcsolatban megállapítja: „Ha az apostol úgy gondolta volna, hogy a megtérést illetően semmi sem volt fontos, csak Timótheus személyes tapasztalata, akkor ő azonnal erre emlékeztette volna. De az első dolog, amit elmondott Timótheus hitével kapcsolatban, az az volt, hogy ez már »Loisban . . . és Eunikában is élt«.” Pál megállapítása Lois, Eunika és Timótheus hitével kapcsolatban azt mutatja, hogy a szülőktől vagy akár a nagyszülőktől otthon kapott korai szentírási nevelés gyakran alapvetően meghatározza egy fiatal jövőbeni szellemi távlatait. Vajon nem kellene ennek a családtagokat arra késztetnie, hogy komolyan elgondolkodjanak azon, mit tesznek Isten iránti és gyermekeik iránti felelősségük ellátásáért?

Pál arra is gondolhatott, milyen környezetet alakított ki otthon Lois és Eunika. Amikor az apostol először volt Listrában, i. sz. 47—48 körül, talán ellátogatott az otthonukba. A két asszony valószínűleg abban az időben tért a keresztényiségre (Cselekedetek 14:8–20). Talán a meleg, boldog kapcsolatok, melyeknek ebben a családban örvendtek, hatással voltak arra, ahogyan Pál megválasztotta szavait, amikor Loisra mint Timótheus „nagyanyjára” utalt. Ceslas Spicq tudós szerint az itt használt görög kifejezés (mamʹme, ellentétben a hagyományos és tiszteletteljes teʹthe szóval) egy „gyermek által használt kedveskedő szó” a nagyanyjára, amely ebben az összefüggésben a „meghittség és vonzalom érzésének árnyalatát” fejezi ki.

Timótheus elindulása

Nem világos, pontosan milyen volt Eunika családi állapota, amikor Pál (körülbelül i. sz. 50-ben) másodszor látogatott Listrába. Sok tudós feltételezi, hogy özvegy volt. Bárhogyan volt is, édesanyjának és nagyanyjának vezetése alatt Timótheus — aki addigra körülbelül 20 éves lehetett — kiváló fiatalemberré vált. „Jó bizonyságot tesznek vala [róla] a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak” (Cselekedetek 16:2). Kétségkívül a szívébe lett ültetve a vágy, hogy terjessze a Királyság jó hírét, mivel elfogadta Pál meghívását, hogy utazzon vele és Silással misszionáriusi útjukon.

Képzeld csak el, mit érezhetett Eunika és Lois, amikor Timótheus arra készült, hogy elmegy otthonról! Tudták, hogy amikor Pál először látogatott a városukba, az apostolt megkövezték, és otthagyták, mivel azt hitték, hogy halott (Cselekedetek 14:19). Így biztosan nem lehetett könnyű nekik hagyni, hogy a fiatal Timótheus elmenjen. Valószínűleg azon tűnődtek, mennyi ideig lesz oda, és hogy biztonságban visszaérkezik-e majd. Az ilyen feltételezhető aggodalmak ellenére édesanyja és nagyanyja biztosan bátorították őt, hogy fogadja el ezt a különleges kiváltságot, amely képessé teszi őt arra, hogy még teljesebb mértékben szolgálja Jehovát.

Értékes tanulságok

Sokat tanulhatunk abból, ha figyelmesen megvizsgáljuk Eunika és Lois példáját. A hit arra indította őket, hogy Timótheust szellemileg szilárd nevelésben részesítsék. Az Isten iránti odaadás érett, szilárd példája, melyet a nagyszülők felállítanak unokáiknak és másoknak, biztosan hasznos lehet az egész keresztény gyülekezetnek (Titus 2:3–5). Eunika példája pedig emlékezteti azokat az édesanyákat, akiknek hitetlen férjük van, arra a felelősségre és jutalomra, amellyel gyermekeik szellemi nevelése jár. Ez időnként talán nagy bátorságot kíván, különösen ha az apa nincs jóindulattal házastársa vallásos hitnézetei iránt. Tapintatot is követel, mivel a keresztény feleségnek tiszteletben kell tartania férje főségét.

Lois és Eunika hite, erőfeszítése és önmegtagadása azzal a jutalommal járt, hogy látták Timótheus szellemi előrehaladását, egészen addig a pontig, hogy kiváló misszionáriussá és felvigyázóvá vált (Filippi 2:19–22). Ehhez hasonlóan napjainkban, ha a szentírási igazságokat tanítjuk gyermekeinknek, az időt, türelmet és elhatározást követel, de a kedvező kimenetel igazán megér minden erőfeszítést. Sok példaadó keresztény fiatal, akik vallásilag megosztott otthonban tanulták a ’szent írásokat kisded koruktól’, nagy örömet jelentenek istenfélő szülőjüknek. És milyen igaz a példabeszéd, amely így szól: ’A bölcsnek anyja örvendezik’! (Példabeszédek 23:23–25).

János apostol ezt mondta szellemi gyermekeiről: „Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak” (3János 4). Kétségkívül sokan, akik Eunikához és Loishoz, két példaadó tanítóhoz hasonlónak bizonyultak, ugyanúgy éreznek, mint ahogyan azt ezek a szavak kifejezik.

[Lábjegyzet]