A Biblia 55. könyve – 2Timótheus

Író: Pál

Írás helye: Róma

Írás befejezése: i. sz. kb. 65

 1. Milyen üldözés lángolt fel Rómában i. sz. 64 táján, és milyen nyilvánvaló okból történt ez?

PÁL újra fogoly Rómában. Második bebörtönzésének körülményei azonban sokkal súlyosabbak, mint első fogságáé. Ez a bebörtönzés megközelítőleg i. sz. 65 táján volt. Nagy tűzvész pusztított Rómában i. sz. 64 júliusában és mérhetetlen károkat okozott a város tizennégy kerületéből tízben. Tacitus római történész szerint Néró császár képtelen volt bármit is tenni annak megakadályozására, hogy elterjedjen „az a gyalázatos hiedelem, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero [Néró] másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és a Christianusoknak [keresztényeknek] nevezett . . . hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá. És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és mikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett . . . Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.”a

 2. Milyen körülmények között írta Pál a második levelét Timótheusnak, s miért beszélt oly nagy értékeléssel Onesiforusról?

² Valószínű, hogy e heves üldözési hullám során került Pál újra fogolyként Rómába. Ezúttal azonban bilincsekben. Most nem számított szabadulásra, a jogerős ítéletet és kivégzését várta. Ekkor már kevesen látogatták. Ha valaki akkor nyíltan elismerte magáról, hogy keresztény, az annak tette ki magát, hogy letartóztatják és kínzások közepette kivégzik. Ezért Pál igen elismerően írt efézusi látogatójáról: „Az Úr legyen könyörületes Onesiforus háznépe iránt, mert ő gyakran felüdített engem és nem szégyellte bilincseimet. Sőt, amikor Rómában volt, szorgalmasan kutatott utánam és meg is talált” (2Tim 1:16, 17). Pál a halál árnyékában is úgy nevezi meg magát, mint „Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézussal egységben való élet ígérete szerint” (1:1). Pál tudta, hogy a Krisztus Jézus közösségében való élet várja őt. Jeruzsálemtől kezdve Rómáig, az akkor ismert világ legtöbb nagyvárosában prédikált, talán még Spanyolországban is (Róma 15:24, 28). Pályáját végig hűséggel futotta meg (2Tim 4:6–8).

 3. Mikor íródott a Timótheushoz írt második levél, és hogyan bizonyult hasznosnak korszakokon át a keresztények számára?

³ A levelet Pál valószínűleg i. sz. 65 táján írta, közvetlenül vértanúhalála előtt. Timótheus feltehetőleg még Efézusban tartózkodott, mert Pál korábban arra buzdította őt, hogy maradjon ott (1Tim 1:3). Most azonban Pál kétszer is sürgeti Timótheust, hogy jöjjön hozzá gyorsan, sőt arra is kéri, hogy hozza magával Márkot és a Tróásban hagyott köpenyét, valamint a pergamentekercseket is (2Tim 4:9, 11, 13, 21). Ez a kritikus időben írt levél erőteljes buzdítást tartalmazott Timótheus számára, de az azóta eltelt korokban élő igaz keresztények számára is hasznos bátorításnak bizonyult.

 4. Mi bizonyítja a könyv hitelességét és kanonikusságát?

⁴ A Timótheushoz írt második levél a Timótheushoz írt első levélben már tárgyalt okoknál fogva hiteles és kanonikus. Az írók és magyarázók elismerték és idézték, többek között az i. sz. II. században élt Polykarp is.

A TIMÓTHEUSHOZ ÍRT MÁSODIK LEVÉL TARTALMA

 5. Milyen hit élt Timótheusban, de mégis mit kellett állandóan tennie?

⁵ „Az egészséges szavak mintájának megőrzése” (1:1–3:17). Pál azt írja Timótheusnak, hogy soha nem feledkezik meg róla imáiban és nagyon vágyik már látni őt. Eszébe jut a Timótheusban élő „képmutatás nélküli hit”, amely előbb nagyanyjában, Loisban és anyjában, Eunikában élt. Timótheusnak fel kell szítania magában a benne levő ajándékot, miként a tüzet, mert „Isten nem a gyávaság szellemét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józan gondolkodás szellemét”. Ezért ne szégyelljen tanúskodni a Jóhírről és üldözést szenvedni érte, hiszen Isten ki nem érdemelt kedvessége félreérthetetlenül megnyilvánult a Megmentő Krisztus Jézus megjelenése által. Timótheusnak folyton meg kell tartania a Páltól hallott egészséges szavak mintáját, s mint gondjaira bízott szép értéket, meg kell őriznie azt (1:5, 7, 13).

 6. Milyen tanácsot ad Pál a tanításra vonatkozólag, s hogyan lehet Timótheus elismert munkás és tiszteletre méltó edény?

⁶ Pál arra kéri Timótheust, hogy a tőle tanult dolgokat bízza „hűséges férfiakra, akik viszont mások kellő tanítására alkalmasak lesznek”. Timótheusnak Jézus Krisztus jó katonájának kell bizonyulnia. Egy katona nem ártja magát üzleti ügyekbe. Továbbá, aki győztes akar lenni egy versenyen, annak szabály szerint kell küzdenie. Timótheusnak tehát állandóan ügyelnie kell Pál szavaira, hogy jó ítélőképességre tegyen szert. Azok a fontos dolgok, amikre emlékeznie kell és amikre másokat is emlékeztetnie kell, a következők: „Jézus Krisztus, Dávid magva feltámadt a halálból”; a megmentés és az örökké tartó dicsőség Krisztussal közösségben, továbbá a vele való uralkodás királyként azoknak a választottaknak a jutalma, akik kitartanak. Ezért Timótheusnak minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy Isten előtt elismert munkás legyen, s kerülnie kell az üres, hiábavaló beszédet, amely sérti a szent dolgokat, s amely úgy terjed, mint az üszkösödés. Miként egy nagy házban is elkülönítve tartják a tiszteletre méltó edényt az alantas célra használt edénytől, Pál arra inti Timótheust: „Menekülj az ifjúkori kívánságoktól s törekedj igazságosságra, hitre, szeretetre és békére azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat!” Az Úr rabszolgájának mindenki iránt kedvesnek, tanításra képesítettnek kell lennie, és szelídséggel kell oktatnia (2:2, 8, 22).

 7. Miért hasznos az ihletett Írás, különösen az „utolsó napokban”?

⁷ Az „utolsó napokban” nehezen elviselhető, válságos idők lesznek, mert az emberek az isteni önátadásnak csupán külső látszatát mutatják majd, de annak erejére nézve hamisnak bizonyulnak, „mindig tanulnak, de az igazság pontos ismeretére soha nem képesek eljutni”. Timótheus pontosan követte Pált a tanításban, életpályájában és az üldözésekben is, amelyből az Úr kimentette őt. Pál ezt írja: „Ténylegesen mindazok, akik isteni önátadásban Krisztus Jézussal kapcsolatban kívánnak élni, szintén üldözést szenvednek.” Timótheus azonban tartson ki a gyermekkora óta tanult dolgokban, amelyek képesek őt bölccsé tenni a megmentésre, mert „a teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” (3:1, 7, 12, 16).

 8. Minek a megtevésére sürgeti Pál Timótheust, és ezzel kapcsolatban ő maga minek örvend?

⁸ A szolgálat teljes végrehajtása (4:1–22). Pál meghagyja Timótheusnak, hogy sürgősen ’prédikálja a szót’ (4:2). Eljön ugyanis az idő, amikor az egészséges tanítást nem szenvedik el az emberek és hamis tanítókhoz fordulnak, de Timótheus őrizze meg józanságát, ’végezze az evangéliumhirdető munkáját és teljesen hajtsa végre szolgálatát’! Pál, mivel közeledik megpihenésének ideje, ujjong, hogy a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, a hitet pedig megtartotta. Most bizalommal tekint előre a jutalomra, „az igazságosság koronájá”-ra (4:5, 8).

 9. Az Úr erejébe vetett milyen bizakodást fejez ki Pál?

⁹ Pál arra kéri Timótheust, hogy siessen hozzá, és utasításokat ad neki az utazással kapcsolatban. Miután első védőbeszédét elmondta, mindenki cserbenhagyta, de az Úr erőt öntött belé, hogy teljesen elvégezze a prédikálást a nemzetek között. Abban bízik, hogy az Úr meg tudja szabadítani őt minden gonosztól és megmenti őt égi Királysága számára.

MIÉRT HASZNOS?

10. a) A „teljes Írás” milyen tényleges hasznát hangsúlyozza a Timótheushoz írt második levél annak megfelelően, amire törekedniük kell a keresztényeknek? b) Milyen befolyást kell elkerülni, és ezt hogyan lehet megtenni? c) Mire van sürgősen szükség továbbra is?

¹⁰ A „teljes Írás Istentől ihletett és hasznos”. Hasznos, de mire? Pál a Timótheushoz írt második levelében így válaszol erre a kérdésre: „Hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre teljesen felkészített legyen” (2Tim 3:16, 17). Ez a levél tehát a „tanítás” hasznosságát hangsúlyozza. Nyilvánvalóan ma mindazok megszívlelik a levélnek ezt a bölcs tanácsát és törekszenek majd arra, hogy a Szó tanítói legyenek, akik szeretik az igazságosságot, és minden tőlük telhetőt megtesznek majd azért, hogy Isten elismert munkásai legyenek, akik „helyesen kezelik az igazság szavát”. Miként Timótheus napjaiban Efézusban, ugyanúgy a mi modern korunkban is akadnak olyanok, akik „ostoba és értelmetlen vitatkozások”-ba bocsátkoznak, akik „mindig tanulnak, de az igazság pontos ismeretére mégsem képesek soha eljutni”, és akik elvetik az „egészséges tanítást” azoknak a tanítóknak a kedvéért, akik az ő önző kívánságaiknak megfelelően csiklandozzák a fülüket (2:15, 23; 3:7; 4:3, 4). E világ szennyező befolyásának elkerülése végett hittel és szeretettel meg kell őrizni az „egészséges szavak mintáját”. Ezenkívül nagy szükség van arra, hogy egyre többen hasonlóvá váljanak Timótheushoz, „az Isten emberé”-hez, aki megfelelően alkalmas volt mások tanítására, mind a gyülekezeten belül, mind azon kívül. Boldogok mindazok, akik kiveszik részüket a felelősségből és törekszenek arra, hogy „alkalmasak legyenek másokat szelíden tanítani”, és akik prédikálják a szót „teljes hosszútűréssel és a tanítás művészetével”! (1:13; 2:2, 24, 25; 4:2).

11. Milyen tanácsot ad Pál a fiatalokkal kapcsolatban?

¹¹ Amint Pál megállapította, Timótheus már ’gyermekkorától kezdve’ ismerte a szent iratokat Lois és Eunika szerető oktatása folytán. A ’gyermekkorától kezdve’ kifejezés utal arra, hogy mikor kell megkezdeni a mai gyermekeknél is a Biblia oktatását. De mi történjék akkor, ha a későbbi években kialszanak a korai lelkes indulás tüzei? Pál tanácsa erre az, hogy fel kell szítani ezt a tüzet ismét az „erő, szeretet és józanság” szellemében, megőrizve a képmutatás nélküli hitet. Az „utolsó napokban” – mondja Pál – válságos idők lesznek, sok-sok bűnözéssel és hamis tanítással. Ezért nagyon fontos, különösen a fiataloknak, de másoknak is, ’hogy megőrizzék józanságukat mindenben és szolgálatukat teljesen elvégezzék’ (3:15; 1:5–7; 3:1–5; 4:5).

12. a) Hogyan hívta fel Pál a figyelmet a Királyság Magvára, és milyen reményét fejezte ki? b) Hogyan lehet ma Isten szolgáinak ugyanolyan szellemi magatartásuk, mint Pálnak volt?

¹² A jutalomért érdemes harcolni (2:3–7). Ezzel kapcsolatban Pál felhívja a figyelmet a Királyság Magvára, ezekkel a szavakkal: „Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, a Dávid magva feltámadt a halálból a jó hír szerint!” Pálnak az a reménysége, hogy egységben marad ezzel a Maggal. Ezután a győztes szavaival beszél közelgő kivégzéséről: „Mostantól fogva fenn van tartva számomra az igazságosság koronája, melyet jutalmul ad nekem az Úr, az igazságos Bíró azon a napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik vágyódnak az ő megjelenésére” (2:8; 4:8). Milyen boldogok mindazok, akik sok-sok évi hűséges szolgálatra tekinthetnek vissza, s akik elmondhatják ugyanezt! Ez azonban azt kívánja tőlünk, hogy most szolgáljunk feddhetetlenségben, örömmel várva a Jézus Krisztus megjelenésére, továbbá hogy ugyanolyan bizakodást fejezzünk ki, mint Pál, amikor ezt írta: „Az Úr ezután is megszabadít minden gonosztól és megment égi királyságára. Dicsőség legyen neki örökkön örökké! Ámen” (4:18).

[Lábjegyzet]