JÓZANSÁG

A görög néʹphó (ige) és né·phaʹli·osz (melléknév) alapvetően arra utal, hogy valaki nincs szeszes ital befolyása alatt. Mindamellett ezek a szavak a Szentírásban főleg jelképes értelemben fordulnak elő, és azt a gondolatot közvetítik, hogy az ember józan, mértékletes a szokásaiban, éber, körültekintő, illetve meggondolt marad. Rokon szóként említhető az e·knéʹphó, amelynek elsődleges jelentése az, hogy ’kijózanodik’. A görög Septuaginta ezt használja az 1Mózes 9:24-ben: „Noé magához tért [fölébredt] a borból.” Ugyanezzel a görög kifejezéssel él a Jóel 1:5-ben is, ahol a próféta arra szólítja fel Izrael szellemi ’részegeseit’, hogy ’ébredjenek fel’, sőt a Habakuk 2:19-ben is, amely arról jövendöl, hogy jaj azoknak a bálványimádóknak, akik „ébredj fel!” kiáltással szólongatják a fadarabokat meg a követ.

Amikor Pál apostol felsorolja azokat a követelményeket, amelyeknek meg kell felelniük a felvigyázói tisztségre kinevezett testvéreknek a keresztény gyülekezetekben, kijelenti, hogy egy felvigyázó legyen „mértékletes a szokásaiban” (gör.: né·phaʹli·osz). Ebbe az is beletartozik, hogy nem élhet sok borral, hiszen a leírás szerint „részeges veszekedő” sem lehet. A né·phaʹli·osz szó azt mutatja, hogy egy felvigyázó, azonkívül hogy csak mértékkel szokott alkoholt fogyasztani, más területeken is józan és mértéktartó, például a beszédben és a viselkedésben (1Ti 3:2, 3).

A Biblia a gyülekezethez tartozó nőknek is ezt tanácsolja: „legyenek komolyak, nem rágalmazók, mértékletesek a szokásaikban, mindenben hűségesek” (1Ti 3:11). Az idős férfiak és asszonyok hasonló tanácsot kapnak; az idős asszonyoknak jó példát kell mutatniuk, „hogy józanságra vezessék a fiatal asszonyokat”, hogy jó feleségek és anyák legyenek, akik alárendelik magukat a férjüknek (Tit 2:2–5).

Helyreigazítva a korintuszi gyülekezetet, amelyre hatással voltak egyesek, akik hamis tanokat hirdettek, Pál így figyelmeztetett: „Rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat. Ébredjetek józanságra [az e·knéʹphó egyik alakja] igazságos módon, és ne gyakoroljatok bűnt, mert némelyeknek nincsen ismeretük Istenről. Azért szólok, hogy szégyenkezésre indítsalak benneteket” (1Ko 15:33, 34). Fel kellett ébredniük a hamis tanítás miatti kábulatból, amely félrevezetett némelyeket, és szellemi betegséget, sőt halált okozott (1Ko 11:30). Pál korábban hasonlóképpen írt a tesszalonikaiaknak is, akik között némelyek zavart keltettek azzal, hogy olyasmiket hirdettek, amiket az apostolok nem tanítottak. Leszögezte, hogy „Jehova napja” hirtelen fog eljönni, de az igaz, hűséges keresztényeket nem úgy éri utol, ahogy a tolvajokat érné el. Így hát nem lehettek álmosak, hanem mindenképpen résen kellett lenniük. „Maradjunk ébren, és maradjunk meggondoltak [szó szerint: ’legyünk józanok’]” – szólt a buzdítás (1Te 5:2–6, 8).

Pál ezenkívül a közelgő hitehagyásra is figyelmeztette Timóteuszt, amely veszélyeztette azoknak a keresztényeknek a feddhetetlenségét, akik hűségesek akartak maradni. Timóteusznak, főleg mint felvigyázónak, vigyáznia kellett, hogy eleget tudjon tenni a következőknek: „maradj meggondolt [légy józan gondolkodású] mindenben, szenvedd el a rosszat, végezd az evangéliumhirdető munkáját, teljesen lásd el szolgálatodat” (2Ti 4:3–5). Mivel Timóteusz meggondolt maradt, fel kellett ismernie, hogy Pál nemsokára eltávozik a színtérről (2Ti 4:6–8), és hogy végül ő maga – Timóteusz – is meg fog halni. Ezért a megtanult dolgokat hű emberekre kellett bíznia, akik a maguk részéről kellően képesítettek mások tanítására (2Ti 2:2). Így tudott felépülni a gyülekezet, mint egy bástya, amely ’az igazság oszlopaként és támaszaként’ ellenáll az eljövendő hitehagyásnak (1Ti 3:15).

Ugyanígy Péter apostol is tudta, hogy ő és a többi apostol nem sokáig lesznek már (2Pt 1:14) mint visszatartó erők, akik fékezni tudják az Ördög szította hitehagyást, ezért azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy szilárdan ragaszkodjanak a Krisztus általi megmentésükhöz. Ezt mondta: „maradjatok teljesen meggondoltak [szó szerint: ’legyetek tökéletesen józanok’]; reménységeteket abba a ki nem érdemelt kedvességbe vessétek, amelyet Jézus Krisztus kinyilatkozásakor hoznak el nektek” (1Pt 1:13). Tudva azt, hogy milyen jelentőségteljes időket élnek, és hogy a világ egyre hevesebben fogja üldözni őket, megköveteltetett tőlük, hogy józan elméjűek, körültekintőek és éberek legyenek, ezenkívül nem volt szabad elhanyagolniuk a tartalmas imákat, mert csak így kaphatták meg a kitartáshoz szükséges erőt (1Pt 4:7). Péter arra intette őket, hogy maradjanak meggondoltak, mert az Ördög, mint egy ordító oroszlán, azon igyekszik, hogy felfaljon valakit, nekik pedig határozottan szembe kell szállniuk az Ördöggel. Mindez józanságot, komolyságot és önuralmat követelt tőlük (1Pt 5:8, 9).