NYILVÁNVALÓVÁ VÁLÁS

Megmutatkozás vagy érzékelhető bizonyíték, a hatalom vagy erő megnyilvánulása. A Szentírásban a „nyilvánvalóvá válás”-nak fordított görög e·pi·phaʹnei·a szó Jézus Krisztus földi tartózkodására is utalhat, de elsősorban olyan eseményekhez kapcsolódik, amelyek a királyi hatalomban való jelenlétekor következnek be.

Isten Fia nyilvánvalóvá vált a testben: Pál apostol a 2Timóteusz 1:9–11-ben található szavakat azzal összefüggésben írta, hogy a ’Megmentőnk, Krisztus Jézus nyilvánvalóvá vált’ a testben. Isten Fia azért küldetett le az égből, hogy hozzájáruljon annak igazolásához, hogy Jehova jogosan uralkodik. Ezenkívül küldetésének elő kellett segítenie, hogy ’eltöröltessen’ az Ádámtól örökölt ’halál’, és világosságot kellett bocsátania a jövendő életre és romlatlanságra, amelyet az égben kap meg néhány ember. Az, hogy Jézus „nyilvánvalóvá tétetett testben”, fontos mozzanat volt ’az Isten iránti odaadás szent titkának’ fokozatos feltárulásában (1Ti 3:16). Pál ezenkívül úgy beszél Istennek erről a tettéről, tehát a Fiú elküldéséről, hogy Isten ki nem érdemelt kedvessége „nyilvánvalóvá lett”, „amely megmentést hoz mindenfajta embernek. . ., arra oktatva bennünket, hogy mondjunk nemet az istentelenségnek és a világias kívánságoknak, s józan gondolkodással, igazságossággal és Isten iránti odaadással éljünk e jelenlegi világrendszer közepette, mialatt várjuk a boldog reménységet és a nagy Istennek és a mi Megmentőnknek, Krisztus Jézusnak a dicsőséges nyilvánvalóvá válását” (Tit 2:11–13). Amikor Krisztus teljességgel nyilvánvalóvá válik dicsőségben, akkor az őt elküldő Isten dicsősége is nyilvánvalóvá lesz.

Krisztus nyilvánvalóvá válása égi dicsőségben: Krisztus a jelenlétekor figyelmet fordít a halálalvásban levő szellemi testvéreire. Róluk mondja Pál – magát is beleértve –, hogy „szerették az ő nyilvánvalóvá válását”, és hogy megkapják ’jutalmul az igazságosság koronáját’ (2Ti 4:8). Amikor az Úr ’leszáll az égből parancsszóval, arkangyal hangjával és Isten trombitájával’, először azok támadnak fel, akik Krisztussal egységben haltak meg, ő pedig magához fogadja őket. Így igen erőteljes módon válik nyilvánvalóvá előttük dicsőségében. Ezután a még földön élő testvérei számára is nyilvánvalóvá teszi a jelenlétét, és magához fogadja őket a halálukkor (1Te 4:15, 16; Jn 14:3; Je 14:13).

Királyként és Bíróként: Poncius Pilátus előtt állva Krisztus kijelentette, hogy a Királysága nem része ennek a világnak, bár nem tagadta, hogy király (Jn 18:36, 37). Abban az időben nem vált nyilvánvalóvá mint hatalmasság, mert még nem érkezett el az ideje, hogy átvegye királyi hatalmát. El kellett azonban jönnie az időnek, amikor ’Jézus Krisztus, a mi Urunk nyilvánvalóvá válása’ egyértelműen felismerhető lesz, és amikor él azzal a hatalommal, amelyet mint „a boldog és egyedüli Hatalmasság”, a „királyként uralkodók Királya és az úrként uralkodók Ura” tudhat magáénak (1Ti 6:13–16; Dá 2:44; 7:13, 14).

Pál a következőket mondta Timóteusznak az eljövendő Királyságról és Krisztus nyilvánvalóvá válásáról: „Ünnepélyesen meghagyom neked az Isten és Krisztus Jézus előtt, akinek ítélnie kell az élőket és a halottakat, az ő nyilvánvalóvá válása és királysága által: prédikáld a szót” (2Ti 4:1, 2). Az apostol ezzel előremutatott arra az időre, amikor Krisztus dicsőséges égi állása egyértelműen nyilvánvalóvá válik, és amikor Isten Fia végrehajtja Istennek a földre vonatkozó ítéleteit.

Amikor elpusztítja a ’törvénytelenség emberét’: ’Jézus Krisztus, a mi Urunk jelenlétéről’ írva Pál arra intette a tesszalonikai keresztényeket, hogy ne tántorodjanak el józan eszüktől, és ne zaklassák fel magukat valamilyen üzenet miatt, „miszerint Jehova napja itt van”. Akkor majd a jelképes „törvénytelenség embere”, aki évszázadokon át ellenszegült Istennek és Krisztusnak, semmivé lesz téve Krisztus „jelenlétének nyilvánvalóvá válásával”. Ez „a törvénytelen” fel fogja ismerni Krisztus jelenlétét, de nem hit által, ahogy a nyilvánvalóvá válását szerető keresztények, hanem úgy, hogy Jézus nyilvánvalóvá teszi az erejét: végez azokkal, akik mint csoport megtestesítik ezt az ’embert’ (2Te 2:1–8; lásd: TÖRVÉNYTELENSÉG EMBERE).

A szellem megnyilvánulása és az igazság nyilvánvalóvá tétele: Miután a szent szellem kitöltetett Krisztus tanítványaira, a rajtuk láthatatlanul működő erő látható bizonyítékok által ’nyilvánult meg’. Ezek között említhetjük például az idegen nyelveken való szólás képességét, a gyógyítás ajándékait és az ihletett kijelentések tisztánlátását (1Ko 12:7–10). Pál apostol ’az igazság nyilvánvalóvá tételéről’ is beszél, vagyis arról, hogy a keresztények a jó magaviseletükkel és prédikálásukkal nyilvánvalóvá teszik azt mások előtt (2Ko 4:2).