Alkohol — Mi a keresztények nézete róla?

„KINEK jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak” (Példabeszédek 23:29, 30, Ökumenikus fordítás). Igen, a Biblia elismeri, hogy a szeszes ital fogyasztásának lehetnek káros következményei: érzékcsalódások, megbotránkoztató viselkedés, kóros lelki magatartás, egészségi rendellenességek, családi problémák, sőt még szegénység is.

Figyeljük meg, a fenti bibliai szöveg olyanokról beszél, akik „bor mellett mulatnak”, vagyis a megrögzött iszákosokról. Az ilyenek számára az alkohol gyakran olyan, mint a méreg, és elég sokszor kivált náluk káros testi és lelki hatásokat. (Példabeszédek 23:32–35). Aki túl sokat iszik, elveszítheti önuralmát, és olyat tehet, amiért később józan állapotban szégyelli magát. A Biblia ezért így figyelmeztet: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás (kábító álmosság, ÚV)” (Példabeszédek 23:20, 21, Ökumenikus fordítás). A részegeskedést a Biblia a „hústest cselekedetei” között említi, ami kizárhat valakit Isten Királysága örökléséből (Galata 5:19, 21; 1Korinthus 6:10).

„Nem bölcs” — de kinek?

Ez azt jelenti, hogy a keresztények egyáltalán nem fogyaszthatnak szeszes italt? Az előző cikkben említett lelkész állítása feltehetően a Példabeszédek 20:1. versre támaszkodik, amikor azt mondja: „A bölcsek egyáltalán nem isznak bort.” Az Ökumenikus fordítás így adja vissza ezt a verset: „A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog.” A Biblia megint csak nem ítéli el azokat, akik bort isznak, csupán azokat ítéli el, akik „attól tántorognak”. Az nem bölcs tehát, aki „a bornál mulat”, vagy aki „sok bort iszik”.

Vizsgáljuk meg most az Ésaiás 5:11, 22. verseit. Ezek a versek így hangzanak: „Jaj azoknak, akik reggel korán kelnek, hogy részegítő italhoz jussanak, akik az esti sötétségben későig őgyelegnek, mialatt a bor hevíti őket. Jaj azoknak, akik nagyok a borivásban, és a férfiaknak, akik életerősek a részegítő italok keverésében.” Mit ítél el Ésaiás? Vajon nem a túlzott ivást, vagyis a kora reggeltől a késő éjszakába nyúló ivászatot?

Isten hűséges szolgái, mint például Ábrahám, Izsák, és Jézus — így olvashatjuk —, valamennyien fogyasztottak bort kis mértékben (1Mózes 14:18; 27:25; Lukács 7:34). A Biblia a bort Jehova áldásai között emlegetí (1Mózes 27:37; 5Mózes 11:14; Ésaiás 25:6–8). A Biblia még arra is utal, hogy a mérsékelten fogyasztott bor jótékony hatású. A bor „megvidámítja a halandó szívét” — mondja a zsoltáros (Zsoltárok 104:15). Pál apostol Timótheusnak ezt ajánlotta: „Ne igyál [fertőzött] vizet, hanem gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel élj egy kevés borral” (1Timótheus 5:23).

Bor vagy szőlőlé?

Egyesek úgy érvelnek, hogy a bibliai szövegekben előforduló „bor” inkább szőlőlé volt. McClintock és Strong Cyclopediája viszont arra utal, hogy „a Bibliában nincs különbség részegítő vagy nem részegítő ital között — sehol nem utal vagy nem hivatkozik a Biblia ilyen különbségre”. Következetesen a Biblia a „bort” részegítő italként említi és a „tömény itallal” hozza kapcsolatba (1Mózes 9:21; Lukács 1:15; 5Mózes 14:26; Példabeszédek 31:4, 6).

Érdekes módon Jézus első csodájánál a vizet borrá változtatta. A bibliai beszámoló így hangzik: „Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, honnan való, . . . odahívta a vőlegényt, és ezt mondta neki: ’Először mindenki a jó bort teszi az asztalra, és csak miután megittasodtak, akkor a rosszabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort?’ ” (János 2:9, 10). Igen, a Jézus által készített „jó bor” igazi bor volt.

Jézust abban az időben az önigaz vallásvezetők egyebek között azért is bírálták, mivel alkalmanként bort ivott. Jézus így válaszolt nekik: „Eljött Alámerítő János, aki nem eszik kenyeret és nem iszik bort, de ti azt mondjátok: ’démon van benne’. Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, de ti azt mondjátok: ’Íme, falánk és részeges ember!’ ” (Lukács 7:33, 34). Mi értelme lett volna a Jézus ivása és János italtól való tartózkodása közötti különbségtevésnek, ha csupán alkoholmentes szőlőléről lett volna szó? Ne felejtsük el, hogy Jánosra vonatkozóan ezt mondták: „Bort és tömény italt ne igyon” (Lukács 1:15).

Jézus tehát nem ítélte el a szeszes ital mértékletes fogyasztását. Az ő idejében, amikor a pászkát ünnepelték, bort ittak.a A pászkát követő Úrvacsorán is igazi bort kínáltak fel.

Jó ítélőképesség szükséges

A Biblia nem tiltja a szeszes italok fogyasztását. Legtöbb esetben rábízza mindenkire, hogy iszik-e vagy sem. A részegeskedést, akárcsak a falánkságot, viszont a legszigorúbban elítéli: „Ne légy azok közül való, akik nehéz borivók . . ., akik falánk húsevők. Mert a részeges és a falánk szegény lesz” (Példabeszédek 23:20, 21). Mindenki köteles tehát mértéket tartani, és önuralmat gyakorolni. „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben kicsapongás van, hanem állandóan teljetek be szellemmel.” Ne felejtsük el, az önuralom Isten szellemének a gyümölcse (Efézus 5:18; Galata 5:19–23).

Ahhoz nem kell feltétlenül lerészegedni, hogy valakinek nehézsége támadjon az alkohollal. Az Egyesült Államok Kábítószerfogyasztás ellen küzdő Országos Intézete kiadott egy füzetet, amely egyebek között erre hivatkozik: „Amikor valaki egy pohárka szeszes italt megiszik, az alkohol felszívódik a vérébe az emésztőrendszerén keresztül, és gyorsan az agyba kerül. Az alkohol az agy bizonyos területeire: a gondolkodás és érzelem központjára azonnal hatást fejt ki. Feloldja a gátlásokat, úgyhogy az illető fesztelennek, szabadabbnak érzi magát.” A ’gátlásoktól való felszabadulás’ természetesen erkölcsi tekintetben is veszélyhelyzetbe hozhatja az illetőt.

Abból is baj származik, ha valaki ittasan a kormánykerék mögé ül. Csupán az Egyesült Államokban évente, becslés szerint 25 000 ember hal meg olyan baleset következtében, amelyet ittas vezetők okoztak. Sokan szemmel láthatóan lebecsülik az alkoholnak a reflex-tevékenységre gyakorolt erős befolyását. A keresztények azonban az életet Isten ajándékának tekintik (Zsoltárok 36:9, [36:10, Károli]). Összeegyeztethető lenne-e ezzel a felfogással az, ha valaki a saját és mások életét veszélynek tenné ki azzal, hogy ittas állapotban vezet, amikor reflexei köztudottan lelassulnak? Ezért sok keresztény, ha tudja, hogy vezetnie kell, inkább hozzá sem nyúl az italhoz.

Egy kereszténynek arra is gondolnia kell, milyen hatást vált ki ittassága másokra. Bizonyára ezért buzdítja a Biblia a keresztény felvigyázókat, a kisegítő szolgákat, és az idős asszonyokat arra, hogy ne legyenek „a sok borivás” rabjai (1Timótheus 3:2, 3, 8; Titus 2:, 3). Még akkor is jó ügyelni a mértéktartásra, ha valaki tudja magáról, hogy jól bírja az italt, hogy ezzel ne befolyásoljon senkit károsan, és lehetőleg ne kényszerítsen mást a szeszes ital fogyasztására, ha az illető nem akar fogyasztani. A Biblia a továbbiakban ezt mondja: „Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin a te testvéred megütközik” (Róma 14:21).

Bizonyos körülmények között tanácsos lehet teljesen tartózkodni a szeszes italtól. Egyik ilyen eset: a terhesség. Az International Herald Tribune (párizsi kiadása) idéz részletet az Észak-Karolinai Egyetemen készült tanulmányból, amely szerint „a terhesség kezdeti időszakában egyetlen nagyobb ittasság is súlyos testi és lelki rendellenességet okozhat a fejlődő gyermekben”. A nőknek egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük arról, hogy a terhesség ideje alatt fogyasztott alkohol ilyen kockázattal jár.

Egy volt alkoholistának vagy egy mértéktelen ivásra hajlamos személynek legtanácsosabb teljesen lemondani az italról.b Hasonlóképpen egy kereszténynek tanácsos nem inni szeszes italt alkoholista jelenlétében vagy olyan személy előtt, akinek lelkiismerete elítéli az ivást. Ugyancsak nem illő részegítő italt inni a keresztényi összejövetelek előtt vagy a prédikáló-szolgálat végzése közben. Az ősi léviták példaképül szolgálnak számunkra e tekintetben, mivel templomi szolgálatuk alatt nem ihattak részegítő italt (3Mózes 10:8–10).

Végül tiszteletben kell tartanunk az illető ország törvényeit is. Egyes országokban teljes szesztilalmat rendelnek el. Másutt csak bizonyos kor felett engedik meg a szeszesital-fogyasztást. A keresztény köteles betartani a „felsőbb hatalmak” ilyen irányú rendelkezéseit (Róma 13:1).

Természetesen azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy iszik-e egyáltalán és mennyit. De ha jó ítélőképességgel rendelkezünk és önként a mértékletesség útját választjuk, ezzel Isten nevét felmagasztaljuk. Kövessük tehát a következő bölcs utat: „Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Korinthus 10:31).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 6. oldalon]

A keresztény úgy is dönthet, hogy mások lelkiismeretére való tekintettel tartózkodik bármilyen szeszes italtól