Hogyan tekinti Isten a kereszténység imádatát?

„NEM minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába — mondta Jézus Krisztus —, hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem . . . cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők [törvénytelenség(et) művelők, Vida fordítás]” (Máté 7:21–23).

Isten az ő szent Szaván, a Szent Biblián keresztül világossá teszi, mi az ő akarata. A kereszténység egyházai Isten akaratát cselekszik? Vagy ők azok, akiket Jézus „törvénytelenség(et) művelők”-nek nevezett?

Vérontás

A mestere halála előtti éjszakán Péter majdnem fegyveres összecsapásba kezdett egy csapat katonával, akiket azért küldtek, hogy elfogják Jézust (János 18:3, 10). Jézus azonban helyreállította a nyugalmat, és így figyelmeztette Pétert: „a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök” (Máté 26:52). Ez a világos figyelmeztetés a Jelenések 13:10-ben megismétlődik. Megszívlelik ezt a kereszténység egyházai? Vagy osztoznak a világ különböző részein folyó háborúk felelősségében?

A II. világháború idején szerbek és horvátok százezreit gyilkolták le a vallás nevében. „Horvátországban — jelenti a The New Encyclopædia Britannica — a hazai fasiszta rendszer egy »rasszista tisztogatási« politikát kezdett erőltetni, mely még a náci eljárásokat is felülmúlta . . . Úgy nyilatkoztak, hogy a szerb lakosság egyharmad részét kitelepítik, egyharmad részét római katolikussá teszik, egyharmad részét pedig kiirtják . . . A katolikus egyház részrehajló együttműködése ezekben a gyakorlatokban a háború után komolyan veszélyeztette az egyház és az állam kapcsolatait.” Számtalan embert kényszerítettek arra, hogy vagy katolikus lesz, vagy meghal; több ezer más személynek még a választás lehetőségét sem adták meg. Egész falvakat — férfiakat, nőket és gyermekeket — kényszerítettek ortodox templomaikba, és megölték őket. Mi a helyzet a szemben álló kommunista hadseregekkel? Nekik is voltak vallásos támogatóik?

„A papok némelyike a forradalmi erők oldalán részt vett a háborúban” — jelenti a History of Yugoslavia című könyv. „A partizán hadseregben még szerb ortodox és római katolikus egyházból való papok is voltak” — állapítja meg a Yugoslavia and the New Communism című könyv. A vallási különbözőségek továbbra is szítják a háború tüzét a Balkánon.

S mi a helyzet Ruandában? A Catholic Institute for International Relations nevű szervezet főtitkára, Ian Linden a következő beismerést tette a The Month című folyóiratnak: „Az Afrikai Jogok elnevezésű mozgalom által Londonban végzett vizsgálatok szolgálnak egy vagy két példával a helyi katolikus, anglikán és adventista egyház vezetőit illetően, akik mulasztás vagy megbízás által polgárőrségi gyilkosságokba keveredtek . . . Egyáltalán nem kétséges, hogy egyházközösségek tiszteletnek örvendő keresztény tagjai meglehetősen nagy számban keveredtek gyilkosságokba.” Sajnos a névleges keresztények közötti harcok továbbra is csapásként sújtják Közép-Afrikát.

Paráznaság és házasságtörés

Isten Szava szerint csak egyetlen tiszteletre méltó helye van a szexualitásnak, és ez a házassági köteléken belül van. „Tiszteletre méltó legyen a házasság mindenkinél — mondja a Biblia —, és a házas ágy szeplőtelen, mert a cédákat és házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsidók 13:4, Vida fordítás). Támogatják a vallásvezetők Istennek ezt a tanítását?

Az anglikán egyház Ausztráliában 1989-ben kiadott egy hivatalos dokumentumot a szexualitásról, mely azt érzékeltette, hogy a házasság előtti szex nem helytelen, ha egy pár teljesen elkötelezte magát egymásnak. Skóciában az anglikán egyház vezetője nemrég ezt mondta: „Az egyháznak nem szabadna házasságtörő eseteket bűnösnek és helytelennek ítélni. Az egyháznak úgy kell elfogadnia a házasságtörést, mint aminek oka a genetikánk [bűnös örökségünk].”

Dél-Afrikában sok lelkész nyíltan beszél a homoszexualitás védelmében. A You című dél-afrikai folyóirat például 1990-ben egy vezető beosztású anglikán lelkészt idézett, aki ezt mondja: „Az Írás nem örökre kötelez . . . Hiszem, hogy változni fog az egyház állásfoglalása és irányvonala a homoszexuális emberek iránt.” (Vö. Róma 1:26, 27.)

Az 1994 Britannica Book of the Year szerint a szexualitás lényeges kérdéssé vált az amerikai egyházakban, s különösen az olyan ügyek, mint „a homoszexuálisnak és leszbikusnak nyilvánított személyek pappá szentelése, homoszexuálisok jogainak vallásos értelmezése, homoszexuálisok összeházasodásának megáldása, és a homoszexualitással kapcsolatos életforma törvényesítése vagy elítélése”. A legtöbb nagyobb egyházfelekezet megtűri az olyan lelkészeket, akik a nagyobb szexuális szabadságért folytatnak kampányt. Az 1995 Britannica Book of the Year szerint ötvenöt episzkopális püspök aláírt egy nyilatkozatot, mely „a homoszexuálisok felszentelésének és gyakorlatának elfogadhatóságát bizonygatja”.

Némely lelkész kedvezően érvel a homoszexualitás védelmében, azt állítva, hogy Jézus sohasem beszélt az ellen. De valóban így van? Jézus Krisztus kijelentette, hogy Isten Szava igazság (János 17:17). Ez azt jelenti, hogy ő helyeselte Istennek a 3Mózes 18:22-ben leírt nézőpontját a homoszexualitásról, mely ezt írja: „Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az.” Azonkívül Jézus a paráznaságot és a házasságtörést azon dolgok között sorolta fel, mely „gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert” (Márk 7:21–23). A paráznaságnak fordított görög szó tágabb értelmű kifejezés, mint a házasságtörés kifejezése. A paráznaság szó a törvényes házasságon kívüli mindenféle szexuális kapcsolatot magában foglal, közöttük a homoszexualitást is (Júdás 7). Jézus Krisztus arra is figyelmeztette követőit, hogy ne tűrjenek meg semmilyen úgynevezett keresztény tanítót, aki lekicsinyli a paráznaság súlyosságát (Jelenések 1:1; 2:14, 20).

Amikor vallási vezetők kampányt indítanak homoszexuálisok és leszbikusok pappá szenteléséért, az milyen hatással van egyházuk tagjaira, különösen pedig a fiatalokra? Nem ösztönöz a házasságon kívüli szex kipróbálására? Ezzel ellentétben, Isten Szava így sürgeti a keresztényeket: „Kerüljétek a paráznaságot” (1Korinthus 6:18). Ha egy hívőtárs ilyen bűnbe esik, szerető segítséget kap azzal a céllal, hogy az illető visszakerüljön Isten kegyébe (Jakab 5:16, 19, 20). De mi van akkor, ha elutasítja ezt a segítséget? A Biblia kijelenti, hogy az ilyen személyek, hacsak meg nem bánják tettüket, „nem örökölhetik Isten országát” (1Korinthus 6:9, 10).

„Tiltják a házasságot”

A Biblia azt mondja, hogy a „paráznaság miatt . . . jobb házasságban élni, mint égni” (1Korinthus 7:2, 9). E bölcs tanács ellenére sok paptól azt követelik, hogy maradjon nőtlen, vagyis ne házasodjon meg. „A cölibátusi fogadalom nincs megszegve — magyarázza Nino Lo Bello a The Vatican Papers című könyvében — ha egy pap, egy szerzetes vagy egy apáca szexuális kapcsolatokba bocsátkozik . . . A szexuális kapcsolatokért bocsánatot nyerhetnek, ha őszintén bevallják azt a gyóntatószékben, ellenben az egyház egyszerűen nem ismeri el egyetlen papnak a házasságát sem.” Jó vagy rossz gyümölcsöt terem ez a tanítás? (Máté 7:15–19).

Kétségtelen, hogy sok pap erkölcsileg tiszta életet él, sokan azonban nem. Az 1992 Britannica Book of the Year szerint „a római katolikus egyházzal kapcsolatban arról számoltak be, hogy az 300 millió dollárt fizetett azért, hogy rendbe hozza a papság szexuális visszaélésekkel kapcsolatos eseteit”. Később e műnek az 1994-es kiadása ezt mondta: „Számos pap AIDS miatti halála leleplezte, hogy vannak homoszexuális papok, és megfigyelték, hogy a homoszexuálisok túl nagy számban . . . vonzódtak a papsághoz.” Nem csoda, hogy a Biblia ’gonosz lelkek tanításának’ nevezi azt, hogy „tiltják a házasságot” (1Timótheus 4:1–3). „Némely történész szemében — írja Peter de Rosa a Krisztus helytartói című könyvében — úgy tűnik, hogy a cölibátus több erkölcsi kárt okozott, mint Napnyugat bármely más intézménye, ideértve a prostitúciót is . . . többnyire szennyfolt a kereszténység nevén . . . a kényszerű cölibátus önmagában való ellentmondás . . . A pap tehát vétkezhet ezerszer, de az egyházjog megtiltja neki, hogy egyszer is házasodjék.”

Istennek a Baál-imádattal kapcsolatos nézőpontját figyelembe véve, nem nehéz felismerni, hogyan tekinti ő a kereszténység megosztott egyházait. A Biblia utolsó könyve a hamis imádat minden formáját „nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja” név alatt foglalja össze. „És abban — teszi hozzá a Biblia — prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön” (Jelenések 17:5; 18:24).

Ezért Isten így sürget mindenkit, aki az ő igaz imádója akar lenni: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból . . . egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt” (Jelenések 18:4, 8).

Most felvetődik a kérdés: Hová kell az embernek mennie, miután kiment a hamis vallásból? Milyenfajta imádatot fogad el Isten?

[Kiemelt rész/kép az 5. oldalon]

Bálványimádás

A Baál-imádat bálványok használatát foglalta magában. Az izraeliták megpróbálták összekeverni Jehova imádatát a Baál imádatával. Még Jehova templomába is bevitték a bálványokat. Isten világossá tette a bálványimádattal kapcsolatos nézőpontját, amikor pusztulást hozott Jeruzsálemre és templomára.

A kereszténység templomai közül sok tele van bálványokkal — keresztek, képek vagy Mária-szobrok formájában. Azonkívül sok templombajárónak azt tanítják, hogy hajoljon meg, térdeljen le vagy vessen keresztet ezen képmások előtt. Ezzel ellentétben, az igaz keresztények ezt a parancsot kapták: „kerüljétek a bálványimádást” (1Korinthus 10:14). Ők nem tárgyak segítségével próbálják Istent imádni (János 4:24).

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

„Az egyházi vezetőnek szeplőtelennek kell lennie”

EZ A kifejezés a Titus 1:7-ből van a Today’s English Version szerint. Az Újfordítású revideált Biblia ezt írja: „A püspök . . . legyen feddhetetlen.” A „püspök” szó görög eredetű, és a jelentése: ’felvigyázó’. Így azoknak a férfiaknak, akiket kineveztek, hogy vezessék az igaz keresztény gyülekezetet, meg kell felelniük a Biblia irányadó mértékeinek. Ha nem felelnek meg, el kell őket mozdítani felvigyázói állásukból, mivel többé nem „példaképei a nyájnak” (1Péter 5:2, 3, Úf). Mennyire veszik komolyan ezt a követelményt a kereszténység egyházai?

Dr. Everett Worthington az I Care About Your Marriage című könyvében a Virginia államban (USA) levő mintegy száz lelkipásztorról készült felmérésre utalt. Több mind 40 százalékuk beismerte, hogy szenvedélyt keltő magatartás valamilyen formájába bocsátkozott olyan valakivel, aki nem a házastársa. Közülük sokan követtek el házasságtörést.

„Az elmúlt évtizedben — jegyzi meg a Christianity Today című folyóirat — az egyházat többször megingatták némely leginkább tisztelt vezetője erkölcstelen magatartásának leleplezései.” Az „Amiért nem lenne szabad visszahelyezni állásába a házasságtörő lelkipásztorokat” című cikk kifogásolta azt az általános gyakorlatot a kereszténységen belül, hogy „miután elítélik a szexuális bűnt”, az egyházi vezetőket gyorsan visszahelyezik korábbi állásukba.