ÖNFEJŰSÉG

Az „önfejű”-nek fordított görög szó (Tit 1:7, ÚEF, ÚV; 2Pt 2:10, Vida, ÚV) betű szerinti jelentése ’magának kedveskedő’, és „olyasvalakire utal, akit az önzése vezérel, figyelmen kívül hagy másokat, arrogánsan a saját akaratát érvényesíti” (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words. 1981, 3. köt. 342. o.). Az önfejűség tehát olyan tulajdonság, amely nem fér össze a keresztény gondolkodásmóddal. A keresztény felvigyázóknak különösen ügyelniük kell arra, hogy ne legyenek önfejűek (Tit 1:5, 7). Péter apostol azt írta azokról, akik már nem viselkednek keresztényhez méltón, hogy „vakmerők” és „önfejűek” (2Pt 2:10).