„Áron vásároltak meg titeket”
„Mert áron vásároltak meg titeket. Feltétlenül dicsőítsétek Istent a testetekben!” (1KORINTHUS 6:20).
1., 2. a) Mi nyitotta meg a ’halálból kivezető utat’? b) Mit kellett tenni ahhoz, hogy Krisztus áldozata törvényes legyen, s mi vetítette ezt előre?
„AZ IGAZ Isten számunkra a megmentő tettek Istene — mondta a zsoltáros —, és Jehovára, a Szuverén Úrra tartozik a halálból kivezető út” (Zsoltárok 68:20 [68:21, Károli]). Ezt az utat Jézus Krisztus áldozata nyitotta meg. Ahhoz, hogy ez az áldozat törvény szerint érvényes legyen, Krisztusnak személyesen meg kellett jelennie Isten előtt.
2 Ezt vetítette előre az engesztelés napja, amelyen a főpap belépett a Legszentebbe (3Mózes 16:12–15). „Amikor azonban — írta Pál apostol — Krisztus eljött mint . . . főpap . . ., nem is a bakok és tulkok vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szenthelyre, és örök megmentést szerzett számunkra. Krisztus ugyanis nem emberkéz alkotta szenthelyre, az igazinak képmásába ment be, hanem magába az égbe, hogy most megjelenjen értünk Isten színe előtt” (Zsidók 9:11, 12, 24).
A vér ereje
3. a) Hogyan tekintik Jehova imádói a vért, és miért? b) Mi mutatja, hogy a vérnek törvényes ereje van a bűnökért történő engesztelésre?
3 Milyen szerepet játszik Krisztus vére a megmentésünkben? Az igaz imádók a vért Noé kora óta szentnek tekintik (1Mózes 9:4–6). A vérnek igen fontos feladata van az életfolyamatban. A Biblia szerint „a hústest lelke [vagy élete] a vérben van” (3Mózes 17:11). Ezért a mózesi törvény előírta, hogy a feláldozott állatok vérét ki kell önteni Jehova elé. Egyes esetekben a vért az oltár szarvaira helyezték. Az áldozat engesztelő ereje tehát nyilvánvalóan a vérében volt (3Mózes 8:15; 9:9). „Igen, a Törvény szerint csaknem minden vérrel tisztul meg és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” (Zsidók 9:22).
4. a) Milyen célt szolgált az, hogy Isten korlátozta a vér felhasználását? b) Milyen szempontból lényeges az: hogyan ölték meg Jézust?
4 Nem csoda hát, hogy abban az időben, amikor a Törvény érvényben volt, halállal büntették a vérrel történő visszaélést! (3Mózes 17:10). Mindannyian tudjuk, hogy annak az anyagnak, amiből kevés van, vagy aminek a használata erősen korlátozott, nő az értéke. Jehova a vér felhasználásának szabályozásával biztosította, hogy az emberek azt ne közönséges, hanem drága és értékes dolognak tekintsék (Cselekedetek 15:29; Zsidók 10:29). Ez összhangban van azzal a magasztos céllal, amit Krisztus vére szolgált. Ő ennek megfelelően, oly módon halt meg, hogy a vére kifolyt. Nyilvánvaló tehát, hogy Krisztus nem csupán emberi testét áldozta fel, hanem lelkét is kiöntötte: mint tökéletes ember, áldozatul adta egész életét! (Ésaiás 53:12). Krisztus nem veszítette el tökéletlenség miatt törvényes jogát az életre — így kihullott vére nagy érték volt, s bemutathatta azt Isten előtt az emberiség bűnéért való engesztelésként.
5. a) Mit vitt Krisztus az égbe, és miért? b) Hogyan vált nyilvánvalóvá, hogy Isten elfogadta Krisztus áldozatát?
5 Krisztus nem vihette betű szerinti értelemben vett vérét az égbe (1Korinthus 15:50). Azt vitte magával, amit a vér jelképezett: feláldozott tökéletes emberi életének törvényes értékét. Formálisan bemutathatta Isten személye előtt ezt az életet mint váltságdíjat, a bűnös emberiségért cserébe. Az, hogy Jehova elfogadta ezt az áldozatot, i. sz. 33 pünkösdjén vált nyilvánvalóvá, amikor a szent szellem kiáradt 120 tanítványra Jeruzsálemben (Cselekedetek 2:1–4). Krisztus, úgymond, megvásárolta az emberi fajt (Galata 3:13; 4:5; 2Péter 2:1). Ezért a váltságdíj jótéteménye kiáradhatott az emberiségre.
A váltságdíj első haszonélvezői
6. Milyen elrendezésről gondoskodott Isten, Krisztus váltságáldozatának előnyeivel kapcsolatban?
6 Ez azonban nem jelentette azt, hogy az emberiség azonnal megkapja a fizikai tökéletességet. Amíg ugyanis az ember bűnös természete nem győzetik le, a fizikai tökéletesség nem lehetséges (Róma 7:18–24). Mikor és hogyan győzetik le a bűnös természet? Isten először a 144 000 égi papról gondoskodott, akik Krisztus Jézussal együtt ’királyokként fognak uralkodni a föld felett’ (Jelenések 5:9, 10; 7:4; 14:1–3). Rajtuk keresztül a váltságdíj jótéteményei fokozatosan áradnak majd ki az emberiségre az ezeréves időszak alatt (1Korinthus 15:24–26; Jelenések 21:3, 4).
7. a) Mi az újszövetség, kik kötötték, és mi a célja? b) Miért volt szükséges valakinek a halála ahhoz, hogy az újszövetség lehetővé legyen, és mi volt a szerepe Krisztus vérének?
7 Ebből következően, a 144 000 pap-királyt „megvásárolták az emberiség közül” (Jelenések 14:4). Ez „egy újszövetség” által valósult meg. Ez a szövetség egy szerződés Jehova Isten és Isten szellemi Izraele között arra, hogy annak tagjai királyokként és papokként szolgáljanak (Jeremiás 31:31–34; Galata 6:16; Zsidók 8:6–13; 1Péter 2:9). Hogyan lehet azonban szövetség Isten és a tökéletlen ember között? Erre Páltól kapunk magyarázatot: „Mert ahol szövetség van [Isten és a tökéletlen ember között], előbb meg kell halnia az emberi szövetségkötőnek. Mert a szövetség csak halott áldozatok esetén jogerős, és nem érvényes mindaddig, amíg az emberi szövetségkötő él” (Zsidók 9:16, 17).
8., 9. Hogyan kapcsolódik a váltságdíj az újszövetséghez?
8 Tehát a váltságáldozat az alapja az újszövetségnek, amelynek Közbenjárója Jézus. Pál ezt írta: „Mert egy az Isten, s egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta megfelelő váltságul mindenkiért — ez az, amiről tanúskodás történik a maga idejében” (1Timótheus 2:5, 6). Ezek a szavak sajátosan a 144 000-re vonatkoznak, akikkel az újszövetség megköttetett.
9 Azt a szövetséget, amit Isten a testi Izraellel kötött, egy áldozati állat kihullott vére tette törvényessé (Zsidók 9:18–21). Hasonlóképpen ahhoz, hogy az újszövetség érvénybe lépjen, Krisztusnak ki kellett hullatnia a „szövetség vérét” (Máté 26:28; Lukács 22:20). Azáltal, hogy Krisztus mint Főpap és „egy újszövetség közbenjárója” tevékenykedik, Isten alkalmazza Jézus vérének értékét azokra, akik tagjai lettek az újszövetségnek, törvényesen emberi igazságosságot tulajdonítva nekik (Zsidók 9:15; Róma 3:24; 8:1, 2). Isten beviheti őket az újszövetségbe, hogy majd égi pap-királyok legyenek! Jézus, mint Főpapjuk és Közbenjárójuk, segít nekik tiszta állapotban maradni Isten előtt (Zsidók 2:16; 1János 2:1, 2).
A dolgok egybegyűjtése a földön
10., 11. a) Hogyan terjed ki a váltságdíj a felkent keresztényeken kívül másokra is? b) Kik a nagy sokaság tagjai, és milyen viszonyban vannak ők Istennel?
10 Vajon csupán a felkent keresztények tapasztalhatják a váltságdíj által a szabadulásukat és bűneik megbocsátását? Nem, Isten kibékít magával minden dolgot a kínoszlopon kihullott vér által, amint azt a Kolossé 1:14, 20. verse jelzi. Ez magában foglalja az égi dolgokat (a 144 000-et) és a földi dolgokat egyaránt. Az utóbbiak egy földi élet várományosai, akik tökéletes emberi életet fognak élvezni majd a paradicsomi földön. Főként 1935 óta történik összehangolt erőfeszítés az ilyen egyének egybegyűjtésére. A Jelenések 7:9–17 úgy írja le őket, mint egy „nagy sokaság”-ot, akik a megmentésüket Istennek és a Báránynak köszönik. Mégis szükségük van arra, hogy túléljék a „nagy nyomorúság”-ot és hogy ’elvezessék őket az élet forrásvizeihez’, mert a Jelenések 20:5 megmutatja, hogy az ilyen egyének Krisztus ezeréves uralkodásának végére válnak majd teljesen élővé, akkorra lesz tökéletes emberi életük. Azok, akik akkor tökéletes emberi állapotukban kiállják a végső próbát, igazságossá lesznek nyilvánítva egy örökké tartó életre a földön (Jelenések 20:7, 8).
11 Azonban bizonyos értelemben a nagy sokaság már megmosta ruháit, és megfehérítette azokat a Bárány vérében (Jelenések 7:14). Bár Krisztus nem cselekszik az érdekükben mint az újszövetség Közbenjárója, mégis hasznát látják ennek a szövetségnek Isten Királyság-munkáján keresztül. Ezenkívül, Krisztus még úgy cselekszik az érdekükben mint Főpap, aki által Jehova oly mértékben alkalmazhatja és alkalmazza is a váltságdíjat rájuk, hogy mint Isten barátait, igazságossá nyilvánítja őket. (Vö. Jakab 2:23.) A Millennium alatt fokozatosan ’felszabadulnak a romlottság rabszolgaságából, [míg végül] elnyerik az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát’ (Róma 8:21).
12. A keresztény kor előtti időkben minek a kilátásával foglalkozott Isten a hűséges emberekkel?
12 Az Isten előtti helyzetüket illetően úgy tűnik, hogy a nagy sokaság ezen tagjai kicsit különböznek a keresztény kor előtti imádóktól. Isten ez utóbbiakkal az eljövendő váltságdíj-gondoskodás kilátásával foglalkozott (Róma 3:25, 26). Bűneik megbocsátását mindig csupán átmenetileg élvezték (Zsoltárok 32:1, 2). Az állatáldozatok ugyanis ahelyett, hogy teljesen felmentették volna őket a „bűntudat alól”, „a bűnökre emlékeztettek” (Zsidók 10:1–3).
13. Milyen előnyöket élveznek a ma élő emberek, Istennek a keresztény kor előtti szolgáihoz képest?
13 Más a helyzet ma az igaz keresztényekkel. Ők a kifizetett váltságdíj alapján imádják Istent! Főpapjukon keresztül közeledhetnek tehát „a beszéd nyíltságával a ki nem érdemelt kedvesség trónjához” (Zsidók 4:14–16). Az Istennel történő kibékülés lehetősége már nem remény, hanem létező valóság! (2Korinthus 5:20). Akik vétkeznek, valódi megbocsátásban részesülhetnek (Efézus 1:7). Egy igazán megtisztított lelkiismeretet élvezhetnek (Zsidók 9:9; 10:22; 1Péter 3:21). Mindez ízelítő csupán Isten gyermekei azon dicsőséges szabadságának áldásaiból, amelyet Jehova szolgái a jövőben élveznek majd!
Isten bölcsességének és szeretetének mélysége
14., 15. Hogyan bizonyítja a váltságdíj Jehova mérhetetlenül mély bölcsességét, valamint igazságosságát és szeretetét?
14 Milyen csodálatos ajándéka Jehovának a váltságdíj! Értéke könnyen felfogható, ugyanakkor mély tiszteletet kelt a legnagyobb elmében is. A váltságdíj működésének áttekintésével csupán a felszínt érintettük. Mégis felkiáltunk Pál apostollal együtt: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mily kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő utai!” (Róma 11:33). Jehova bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy képes volt megszabadítani az emberiséget, s ugyanakkor igazolni szuverenitását. A váltságdíj által „Isten igazságossága megnyilvánult . . . Isten őt [Krisztust] a vérében való hit által engesztelő áldozatul állította oda” (Róma 3:21–26).
15 Istent nem érheti bírálat azon bűnök megbocsátásáért, amit a keresztény korszak előtti időben követtek el imádói. Továbbá, nem érheti Jehovát bírálat azért sem, amiért a felkent igazságosakat fiainak, a nagy sokaság tagjait pedig barátainak jelenti ki (Róma 8:33). Isten még nagy áldozat árán is tökéletesen törvényes és becsületes kapcsolataiban, teljesen megcáfolva ezzel Sátán azon hazug állítását, hogy Jehova igazságtalan uralkodó! Isten vitathatatlanul bebizonyította tehát önzetlen szeretetét teremtményei iránt (Róma 5:8–11).
16. a) Hogyan döntötte el a váltságdíj Isten szolgái feddhetetlenségének kérdését? b) Miért ad a váltságdíj alapot számunkra egy eljövendő igazságos új világban való hitre?
16 Az a mód, ahogyan a váltságdíj kifizetésre került, eldöntötte Isten szolgái becsületességének kérdését is. Egyedül Jézus engedelmessége valósította meg tökéletesen ezt a becsületességet (Példabeszédek 27:11; Róma 5:18, 19). Ehhez csatlakozik annak a 144 000 kereszténynek az élete, akik Sátán üldözése ellenére is halálukig hűségesek maradnak! (Jelenések 2:10). A váltságdíj lehetővé teszi számukra, hogy mint jutalmat kapják meg a halhatatlanságot — az elpusztíthatatlan életet! (1Korinthus 15:53; Zsidók 7:16). Ez nevetségessé teszi Sátán állítását, miszerint Isten szolgái nem méltók a bizalomra! A váltságdíj ezenkívül szilárd alapot ad arra, hogy bízzunk Isten ígéreteiben. Megérthetjük a megmentés rendszerét, amely „törvényesen megerősíttetett” a váltságáldozat által (Zsidók 8:6). Az igazságosság új világa biztosan elkövetkezik! (Zsidók 6:16–19).
Ne téveszd el a váltságdíj célját!
17. a) Mi mutatja azt, hogy néhányan elvétették a váltságdíj célját? b) Mi indíthat minket arra, hogy erkölcsileg tiszták maradjunk?
17 Ahhoz, hogy a váltságdíj valakinek a hasznára váljék, ismeretet kell szereznie, hitet kell gyakorolnia benne és a Biblia irányadó mértékei szerint kell élnie (János 3:16; 17:3). Viszonylag kevesen hajlandók így tenni (Máté 7:13, 14). Még az igaz keresztények között is vannak néhányan, akik ’elfogadják az Isten ki nem érdemelt kedvességét, és eltévesztik annak célját’ (2Korinthus 6:1). Például, évek óta ezreket közösítenek ki meg nem engedett szexuális kapcsolat miatt. Micsoda szégyen ez, figyelembe véve mindazt, amit Jehova és Krisztus tett értünk! Vajon az embert nem arra kellene indítania a váltságdíj értékelésének, hogy vigyázzon: olyanná ne váljon, mint aki „elfelejtette, hogy megtisztult egykori bűneitől”? (2Péter 1:9). Helyénvalók tehát Pál szavai, amelyek emlékeztetik a keresztényeket: „Mert áron vásároltak meg titeket. Feltétlenül dicsőítsétek Istent a testetekben!” (1Korinthus 6:20). Ennek emlékezetben tartása erőteljes indíttatást ad arra, hogy erkölcsileg tiszták maradjunk! (1Péter 1:14–19).
18. Egy olyan keresztény, aki komoly bűnt követett el, hogyan fordíthatja mégis javára a váltságdíjat?
18 Mi a helyzet akkor, ha egy ember komoly bűnbe esett? A szerető felvigyázók segítségével javára fordíthatja a megbocsátást, amit a váltságdíj tesz lehetővé (Jakab 5:14, 15). Még ha súlyos fegyelmezésre van is szükség, egy bűnbánó kereszténynek nem kell abbahagynia a szolgálatot az ilyen kiigazítás alatt (Zsidók 12:5). Csodálatos bibliai ígéretünk van: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igazságos ő, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól” (1János 1:9).
19. Miként vélekedhet egy keresztény az igazság tanulása előtti helytelen viselkedésével kacsolatban?
19 Néha a keresztények túlságosan elkedvetlenednek múltbeli helytelen viselkedésük miatt. „Mielőtt az igazságba jöttem volna — írja egy ilyen testvér —, a feleségem és én megkaptuk a nemi szervi herpeszt. Ezért időnként tisztátalanoknak érezzük magunkat, mint akik nem ’megfelelőek’ Jehova tiszta szervezetében.” Igaz, még a kereszténnyé válás után is szenvednek némelyek a múlt hibái miatt (Galata 6:7). Azonban senkinek sincs oka arra, hogy tisztátalannak érezze magát Jehova szemében, ha bűnét megbánta. „A Krisztus vére” képes megtisztítani „lelkiismeretünket a holt cselekedetektől” (Zsidók 9:14).
20. Hogyan szabadíthat meg a váltságdíjban való hit egy keresztényt a szükségtelen bűntudattól?
20 Igen, a váltságdíjba vetett hit mindenkinek segíthet mentesülni a bűn szükségtelen terheitől. Egy fiatal testvérnő például azt írta: „Több mint 11 éve küzdök a maszturbáció tisztátalan szokásával. Egyszer már majdnem elhagytam a gyülekezetet, mert úgy éreztem: Jehova soha nem fogadna el egy ilyen undorító személyt, akivel beszennyezné a gyülekezetét.” Ne feledjük azonban: Jehova „jó és kész megbocsátani” mindaddig, ameddig mi lelkiismeretesen küzdünk a gonoszság ellen, s nem adjuk meg magunkat neki! (Zsoltárok 86:5).
21. Hogyan kellene érintenie a váltságdíjnak nézetünket azokról, akik megbántanak minket?
21 A váltságdíjnak hatással kell lennie arra is, ahogyan másokkal bánunk. Hogyan reagálsz például, amikor egy keresztény társad megbánt? Mindig kész vagy a krisztusi megbocsátásra? (Lukács 17:3, 4). ’Gyöngéden együttérző, készségesen megbocsátó vagy [mások iránt], miképpen Isten is készségesen megbocsátott neked Krisztus által’? (Efézus 4:32). Vagy esetleg inkább neheztelést, netán haragot táplálsz magadban? Ha így tennél, az a váltságdíj céljának eltévesztése lenne (Máté 6:15).
22., 23. a) Milyen hatással kell lennie a váltságdíjnak céljainkra és életmódunkra? b) A váltságdíjat illetően, mit kellene elhatároznia minden kereszténynek?
22 Végül pedig: a váltságdíj értékelésének mélységes hatással kell lennie céljainkra és életmódunkra. Pál ezt írja: „Áron vásároltak meg titeket; ne legyetek többé emberek rabszolgái!” (1Korinthus 7:23). Még mindig az anyagi szükségletek — otthon, munka, élelem, ruházat — állnak az életed középpontjában? Vagy Isten Királyságát keresed először, s bízol Istenben, aki azt ígéri, hogy gondoskodik rólad? (Máté 6:25–33). Szolgálhatod a munkaadódat; de vajon közben képtelen vagy elegendő időt fordítani a teokratikus tevékenységre? Emlékezz rá: Krisztus „önmagát adta értünk, hogy . . . megtisztítson minket, jótettekben buzgólkodó népet a maga számára” (Titus 2:14; 2Korinthus 5:15).
23 „Hála legyen Istennek Jézus Krisztus . . . által” ezért a páratlan ajándékért — a váltságdíjért! (Róma 7:25). Remélhetőleg soha nem fogjuk elvéteni a váltságdíj célját, hanem engedjük, hogy ez az ajándék valódi erő legyen az életünkben. Mindig dicsőítenünk kell Istent gondolatban, szóban és tettben, hálásan emlékezve arra, hogy áron vásárolt meg bennünket!
Áttekintő kérdések
◻ Miért szent a vér, és miként került bemutatásra Krisztus vére Jehova előtt az égben?
◻ Milyen szerepet játszott Krisztus vére az újszövetség megerősítésében?
◻ Miként válik javára a váltságdíj a felkenteknek és a nagy sokaságnak?
◻ Hogyan mutathatjuk meg, hogy nem tévesztettük el a váltságdíj célját?
[Kép a 16. oldalon]
Egy áldozat engesztelő ereje az életvérében van
[Kép a 17. oldalon]
Az, aki értékeli Isten megbocsátását, kész megbocsátani másoknak