ÁRNYÉK

Fénysugaraktól elzárt térrész, okozza akár „kőszirt” (Ézs 32:2), „felhő” (Ézs 25:5), „lombsátor” (Ézs 4:6), „fa” (Én 2:3; Ez 17:23; Hó 4:13) vagy valamilyen más növény (Jón 4:5, 6). Aki meghúzódik egy ilyen helyen, örül, hogy megvédi őt a tűző naptól. Ezért jelképesen szólva, ha egy személy valakit meghív az „árnyékába”, az egy olyan helyre utal, amely védelmet, biztonságot vagy menedéket nyújt, illetve ahol meg lehet bújni. Érthető hát, hogy Lót ezt mondta az otthonába befogadott idegenekről Szodoma férfiainak: „Csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mert épp ezért jöttek az én tetőm árnyéka alá” (1Mó 19:8). Jehova a prófétája, Ézsaiás által jajt jelentett be azokra, akik „Egyiptom árnyékában” kerestek menedéket, vagyis Egyiptomhoz fordultak védelemért (Ézs 30:1–3; lásd még: Si 4:20; Ez 31:6, 12, 17). Különösen Jehovát jellemzi úgy a Szentírás, hogy védelmet nyújtó árnyékról gondoskodik a népe számára (Zs 91:1; 121:5; Ézs 25:4), vagy hogy árnyékhoz hasonló oltalmat nyújt a ’keze’ vagy a ’szárnyai’ által (Zs 17:8; 36:7; 57:1; 63:7; Ézs 49:2; 51:16). Ezzel szemben „a sűrű árnyék” és „a sötét árnyék” a homállyal, a veszéllyel, sőt a sírral, azaz ’a sötétség országával’ van kapcsolatban (Jób 10:21, 22; 24:17; 38:17; Zs 23:4).

Azt, hogy az árnyék mérete változik, és végül teljesen eltűnik, amint a nap egyre magasabbra emelkedik, a Biblia hasonlatként említi annak kifejezésére, hogy az ember milyen rövid életű és mulandó (1Kr 29:15; Jób 8:9; 14:1, 2; Zs 102:11; 144:4; Pr 6:12; 8:13). Ha valakinek a napjaira azt mondják, hogy olyanok, „mint a lehanyatlott árnyék”, az azt szemlélteti, hogy az illető halála közeleg (Zs 102:11; 109:23). A napsütésben földre vetődő árnyék mérete és iránya a föld forgása miatt állandóan változik, Jehova ellenben sohasem változik meg. Jakab tanítvány ezt így fogalmazta meg: „őnála nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék” (Jk 1:17).

Amikor egy tárgy árnyékot vet egy felületre, akkor a sötét vetület nem lesz maga a tárgy, vagyis az nem valódi, csak nagyjából megmutatja, hogy milyen alakú vagy formájú maga a valóság, amely az árnyékot adja. Ennek kapcsán Pál kifejtette, hogy a Törvény – beleértve az ünnepeket, a hajlékot és az áldozatokat – csak árnyék volt, amely eljövendő nagyobb dolgokat ábrázolt. Ezt írta: „a valóság. . . a Krisztusé” (Kol 2:16, 17; Héb 8:5; 9:23–28; 10:1).

Arról az árnyékról, amely csoda által visszafelé ment, és amelyről a 2Királyok 20:9–11-ben és az Ézsaiás 38:8-ban olvashatunk, a felvilágosítást lásd a NAP II. címszó alatt.