Isten Szavának megfelelő alkalmazása

 6. Milyen forrásból idézett Pál, amikor a Zsidók 10:38-ban feljegyzett szavakat írta?

⁶ Pál ezenkívül úgy építette hívőtársainak a hitét, hogy szakértelemmel alkalmazta a Szentírást. Többek között ezt írta: „Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem” (Zsidók 10:38). Pál itt Habakuk prófétát idézte.a Ezek a szavak valószínűleg ismerősen hangzottak Pál olvasóinak, a héber keresztényeknek, akik jól ismerték a prófétai könyveket. Ha figyelembe vesszük Pál célját, hogy i. sz. 61 körül erősíteni szerette volna a Jeruzsálemben és a környékén élő keresztényeket, Habakuk példája jó választás volt. Miért?

 7. Mikor jegyezte le Habakuk a próféciáját, és milyen állapotok voltak akkor Júdában?

⁷ Habakuk valószínűleg alig több mint két évtizeddel Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulása előtt írta a könyvét. A próféta látomásban megfigyelte, hogy a kaldeusok (vagy babiloniak), egy „kegyetlen és vakmerő nemzet”, miközben megrohanták Júdát és elpusztították Jeruzsálemet, népeket és nemzeteket nyeltek el (Habakuk 1:5–11). De erről a szerencsétlenségről már több mint egy évszázaddal azt megelőzően, Ésaiás napjai óta jövendöltek. Habakuk idejében Jósiást, aki jó király volt, Jojákim követte a trónon, és újra elburjánzott Júdában a gonoszság. Jojákim üldözte, sőt meg is ölte azokat, akik Jehova nevében beszéltek (2Krónika 36:5; Jeremiás 22:17; 26:20–24). Nem csoda, hogy a gyötrődő próféta, Habakuk, így kiáltott: „Meddig kiáltok még oh Uram . . . !” (Habakuk 1:2).

 8. Miért segítettek és segítenek még most is Habakuk szavai az első századi és a mai keresztényeknek?

⁸ Habakuk nem tudta, mennyire van közel Jeruzsálem pusztulása. Ehhez hasonlóan az első századi keresztények sem tudták, mikor fog véget érni a dolgok zsidó rendszere. Mi sem tudunk arról „a napról és óráról”, amikor Jehova végrehajtja az ítéletét ezen a gonosz rendszeren (Máté 24:36). Figyeljük meg tehát, hogy Jehova két kérdésre is választ adott Habakuknak. Először is arról biztosította a prófétát, hogy a vég a kellő időben fog eljönni. Isten azt mondta, hogy a vég „nem késik el”, bár emberi szemszögből úgy tűnhet, mintha későn jönne (Habakuk 2:3, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Másodszor, Jehova a következőkre emlékeztette Habakukot: „az igaz pedig az ő hite által él [életben marad, NW]” (Habakuk 2:4). Milyen csodálatos, egyszerű igazságok! Nem az a legfontosabb, hogy mikor jön el a vég, hanem, hogy továbbra is hithű életet éljünk.

 9. Hogyan maradtak életben Jehova engedelmes szolgái a hűségük miatt a) i. e. 607-ben? b) i. sz. 66 után? c) Miért létfontosságú megerősítenünk a hitünket?

⁹ Amikor Jeruzsálemet i. e. 607-ben kifosztották, Jeremiás, a titkára, Báruk, valamint Ebed-Melek és a lojális rékábiták látták, hogy igaz, amit Jehova Habakuknak megígért. ’Életben maradtak’, mivel megmenekültek Jeruzsálem borzalmas pusztulása idején. Miért? Azért, mert hűségesek voltak, és Jehova ezzel jutalmazta őket (Jeremiás 35:1–19; 39:15–18; 43:4–7; 45:1–5). Ehhez hasonlóan az első századi héber keresztények is biztosan jól reagáltak Pál tanácsára, ugyanis amikor a római seregek megtámadták Jeruzsálemet i. sz. 66-ban, majd megmagyarázhatatlan módon visszavonultak, ezek a keresztények hűségesen megfogadták Jézus tanácsát, hogy meneküljenek (Lukács 21:20, 21). Életben maradtak, mert hűségesek voltak. Mi ugyancsak életben maradunk, ha akkor is hűségesek vagyunk, amikor eljön a vég. Milyen létfontosságú érv ez amellett, hogy már most erősítsük meg a hitünket!