Légy bátor, Jehova veled van!

1–2. a) Mely tulajdonságok segítenek megbirkóznunk a próbákkal? b) Hogyan határoznád meg a hitet? Szemléltesd!

JEHOVA szolgálata örömet ad nekünk. Ugyanakkor bennünket is érintenek az emberiséget sújtó nehézségek, és lehet, hogy az igazságosságért is szenvedünk (1Pét 3:14; 5:8, 9; 1Kor 10:13). Hitre és bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az ilyen próbákkal.

² Mi a hit? Pál apostol ezt írta: „A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása” (Héb 11:1). Egy másik fordításban ezt olvashatjuk: „A hit a remélt dolgokra szóló birtoklevél. A hit meggyőződés a nem látható dolgokról” (The Simple English Bible). Ha valamit okirattal átruháznak ránk, akkor biztosak vagyunk benne, hogy az a mi tulajdonunk. Mivel hisszük, hogy Isten mindig beteljesíti a szavát, ez olyan, mintha egy értékes okiratunk lenne. Mivel hiszünk, biztosak vagyunk abban, hogy meg fogjuk látni a Bibliában szereplő ígéretek beteljesedését, melyben reménykedünk, valamint meg vagyunk győződve a szellemi valóságokról, noha nem látjuk azokat.

3–4. a) Mi a bátorság? b) Hogyan tudjuk megerősíteni a hitünket és a bátorságunkat?

³ A bátorságot úgy lehet meghatározni, mint ami „szellemi, érzelmi és erkölcsi erő ahhoz, hogy félelem nélkül beszéljünk és cselekedjünk az akadályok és a veszélyek ellenére” (The New Interpreter’s Dictionary of the Bible). A bátorság azt jelenti, hogy valaki erős, elszánt, sőt időnként hősies (Márk 6:49, 50; 2Tim 1:7).

⁴ A hit és a bátorság kívánatos tulajdonságok. De előfordulhat, hogy úgy érezzük, több hitre van szükségünk, és nem érezzük bátornak magunkat. A Bibliában említett személyek közül nagyon sokan kiváló példát mutattak ezekben a tulajdonságokban. Ha megvizsgálunk néhány példát, meg tudjuk erősíteni a hitünket és a bátorságunkat.

 5. Mire volt szüksége Józsuénak, hogy sikeresen tudja teljesíteni a megbízatását?

⁵ Most forgassuk vissza az idő kerekét úgy 3500 évvel. Negyven év telt el azóta, hogy a több millió izraelita kiszabadult az egyiptomi rabszolgaságból Jehova hatalmas keze által. Mózes próféta, a nép vezetője, 120 éves korában távolról látja az Ígéret földjét, majd meghal a Nébó-hegy tetején. Az utódja Józsué, aki „telve [van] a bölcsesség szellemével” (5Móz 34:1–9). Az izraeliták arra készülnek, hogy elfoglalják Kánaánt. Józsuénak Istentől jövő bölcsességre lesz szüksége, hogy sikeresen tudja vezetni őket. Továbbá hinnie kell Jehovában, valamint bátornak és erősnek kell bizonyulnia (5Móz 31:22, 23).

 6. a) A Józsué 23:6 szerint minek a megtételéhez van szükség bátorságra? b) Mit tanulhatunk a Cselekedetek 4:18–20-ból és az 5:29-ből?

⁶ Az izraelitákat minden bizonnyal megerősítette, hogy Józsué Kánaán földjének hosszan tartó meghódítása során bölcsességet, bátorságot és hitet tanúsított. Ám nemcsak a csatatéren kellett hősiesnek lenniük, ahhoz is bátorságra volt szükségük, hogy megtegyék, amit Józsué mondott nekik. Élete vége felé a búcsúbeszédében Józsué ezt mondta: „Legyetek nagyon bátrak, hogy megtartsátok és megtegyétek mindazt, ami Mózes törvényének könyvében megíratott, és soha ne forduljatok el attól se jobbra, se balra” (Józs 23:6). Nekünk is bátorságra van szükségünk, hogy mindig engedelmeskedjünk Jehovának. Ez olyankor is igaz, amikor emberek követelik tőlünk, hogy Isten akaratával ellentétesen cselekedjünk. (Olvassátok fel: Cselekedetek 4:18–20; 5:29.) Ha imával kísérve Jehovára bízzuk magunkat, ő segíteni fog abban, hogy bátran állást foglaljunk mellette.

 7. Mit kellett tennie Józsuénak, hogy bátran cselekedjen és sikeres legyen?

⁷ Ahhoz, hogy kellő bátorságunk legyen Isten akaratának cselekvéséhez, tanulmányoznunk és alkalmaznunk kell a Szavát. Józsué is pont erre kapott ösztönzést, amikor Mózes utódja lett: „légy bátor és nagyon erős, hogy mindent gondosan az egész törvény szerint cselekedj, amelyet szolgám, Mózes megparancsolt neked . . . Ne távozzon el szádtól a törvénynek e könyve, olvasd azt halk hangon éjjel és nappal, hogy mindent gondosan úgy cselekedj, ahogy abban megíratott. Mert így sikeressé teszed utad, és bölcsen fogsz cselekedni” (Józs 1:7, 8). Józsué megfogadta ezt a tanácsot, és sikeressé tette az útját. Ha mi is így teszünk, bátrabban és sikeresebben fogjuk végezni Isten szolgálatát.

 8. Melyik írásszövegből származik a 2013-as éviszöveg, és mit gondolsz, hogyan fognak segíteni neked ezek a szavak?

⁸ Józsuét kétségtelenül nagyon megerősítette, amit Jehova ezután mondott neki: „Légy bátor és erős. Ne félj és ne rettegj, mert Jehova, a te Istened veled van, bárhová mész” (Józs 1:9). Ránk is igaz, hogy Jehova velünk van. Ezért ne féljünk és ne rettegjünk, bármilyen próba érjen is minket. Különösen figyelemreméltó a következő kijelentés: „Légy bátor és erős . . . Jehova, a te Istened veled van”. Ez a rész lett kiválasztva a Józsué 1:9-ből a 2013-as éviszövegnek. Ezek a szavak biztosan megerősítenek majd minket az előttünk álló hónapokban, mint ahogy a hit és a bátorság más példáinak szavai és tettei is.

 9. Milyen módokon mutatott Ráháb hitet és bátorságot?

⁹ Amikor Józsué elküldött két kémet Kánaánba, Ráháb, a prostituált elrejtette őket, és félrevezette az ellenségeiket. Mivel hittel és bátran cselekedett, ő és a háznépe megmenekült, amikor az izraeliták elfoglalták Jerikó városát (Héb 11:30, 31; Jak 2:25). Ráháb természetesen felhagyott az erkölcstelen életmódjával, hogy örömet szerezzen Jehovának. Sokan, akik kereszténnyé váltak, hitet, bátorságot és erkölcsi erőt tanúsítva hasonló változtatásokat tettek, hogy Isten kedvében járjanak.

10. Milyen körülmények között foglalt állást Ruth az igaz imádat mellett, és milyen áldásokban részesült ezért?

¹⁰ Józsué idejét követően a moábita Ruth bátran állást foglalt az igaz imádat mellett. Mivel egy izraelita férfi özvegye volt, valószínűleg volt valamennyi ismerete Jehováról. Megözvegyült anyósa, Naomi Moáb területén élt, de úgy döntött, hogy visszaköltözik Betlehembe, az izraelita városba. Naomi egész úton arra ösztönözte Ruthot, hogy térjen vissza a saját népéhez, de a moábita Ruth így válaszolt: „Ne unszolj, hogy hagyjalak el, hogy forduljak vissza, és ne menjek veled . . . néped az én népem lesz, és Istened az én Istenem” (Ruth 1:16). Ruth komolyan gondolta, amit mondott. Idővel Naomi rokona, Boáz feleségül vette Ruthot, aki később fiút szült, és így Dávidnak, valamint Jézusnak az ősanyja lett. Igen, Jehova megáldja azt, aki hittel és bátran cselekszik (Ruth 2:12; 4:17–22; Máté 1:1–6).

11. Hogyan tanúsított Jójada és Jehoseba bátorságot, és mi lett ennek az eredménye?

¹¹ Megerősödik a hitünk és a bátorságunk, amikor látjuk, hogy Isten támogatja azokat, akik az ő érdekeit és a hittársaik jóllétét a saját érdekeik elé helyezik. Vizsgáljuk meg például Jójada főpap és a felesége, Jehoseba esetét. Aházia király halála után az édesanyja, Atália megölte a király összes utódját, kivéve Joást, és magához ragadta a trónt. Jójada és Jehoseba az életüket kockáztatva megmentették Aházia fiát, Joást, és hat éven át rejtegették. A hetedik évben Jójada kikiáltotta Joást királynak, és megölette Atáliát (2Kir 11:1–16). Jójada később támogatta Joás királyt a templom javítási munkálataiban. És amikor Jójada 130 évesen meghalt, eltemették a királyok mellé, „mert jót cselekedett Izraelben, és az igaz Istennel meg az Ő házával” (2Krón 24:15, 16). Továbbá Jójada és a felesége bátor tetteinek köszönhetően fennmaradt a Dávidtól a Messiásig vezető királyi vonal.

12. Milyen bátor cselekedetet hajtott végre Ebed-Melek?

¹² Ebed-Melek, aki eunuch volt Sedékiás király házában, az életét kockáztatta Jeremiásért. A király átadta Jeremiást Júda fejedelmeinek, akik hamisan azzal vádolták, hogy zendülést szít, és egy sáros víztárolóba vetették, hogy meghaljon (Jer 38:4–6). Ebed-Melek Sedékiáshoz fordult a próféta érdekében, bár a Jeremiással szembeni gyűlölet miatt veszélynek tette ki magát ezzel. Sedékiás kedvezően reagált, és 30 embert elküldött vele, hogy szabadítsák ki Jeremiást. Isten Jeremiás próféta által biztosította Ebed-Meleket, hogy nem fog elpusztulni, amikor a babilóniaiak megostromolják Jeruzsálemet (Jer 39:15–18). Isten megjutalmazza azokat, akik bátran az akaratát cselekszik.

13. Hogyan állt ki bátran az igaz imádat mellett a három héber, és mit tanulhatunk a tapasztalatukból?

¹³ Az i. e. hetedik században Jehova három héber szolgája egyértelmű bizonyítékát láthatta annak, hogy Jehova megjutalmazza a hitet és a bátorságot. Nabukodonozor király összehívta Babilon magas rangú tisztviselőit, és azt parancsolta, hogy imádjanak egy toronymagasságú aranyszobrot. Aki ezt nem tette meg, arra halál várt a tüzes kemencében. A három héber tiszteletteljesen ezt mondta Nabukodonozornak: „a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani. Ki fog szabadítani minket az izzó, tüzes kemencéből és a kezedből, ó, király. De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem szolgáljuk, és az aranyszobrot, melyet állíttattál, nem imádjuk” (Dán 3:16–18). Izgalmas megmenekülésükről élénk leírás található a Dániel 3:19–30-ban. Valószínűleg minket nem fog az a veszély fenyegetni, hogy tüzes kemencébe vetnek, viszont szembe kell néznünk a feddhetetlenségünket érintő próbákkal, és biztosak lehetünk benne, hogy Isten meg fogja áldani, ha hittel és bátran cselekszünk.

14. A Dániel könyvének 6. fejezete szerint hogyan cselekedett Dániel bátran, és mi lett ennek a kimenetele?

¹⁴ Dániel hitet és bátorságot tanúsított, amikor az ellenségei rávették Dáriusz királyt, hogy adjon ki egy rendeletet, mely szerint „aki harminc napig [a királyon kívül] bármilyen istenhez vagy emberhez fordul könyörgésével, azt vessék az oroszlánok vermébe”. Amint Dániel megtudta, hogy a végzést aláírták, „bement a házába, és tetőszobájának Jeruzsálemre néző ablakait nyitva hagyva, naponta háromszor is letérdelt, imádkozott és dicsérte Istenét, mint korábban is szokása volt” (Dán 6:6–10). A bátor Dánielt végül az oroszlánok vermébe vetették, de Jehova kiszabadította onnan (Dán 6:16–23).

15. a) Hogyan mutatott példát Akvila és Priszcilla a hitben és a bátorságban? b) Mit jelentenek Jézusnak a János 13:34-ben feljegyzett szavai, és hogyan mutatott sok keresztény ilyen szeretetet?

¹⁵ Bár a Biblia nem ír részletesebben róla, Akvila és Priszcilla a „nyakukat kockáztatták” Pál lelkéért (Csel 18:2; Róma 16:3, 4). Bátran megfogadták Jézus szavait: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Ján 13:34). A mózesi törvény szerint mindenkinek úgy kellett szeretnie az embertársát, mint önmagát (3Móz 19:18). Jézus parancsolata annyiban „új”, hogy a szeretetnek arra kell indítania, hogy még az életünket is odaadjuk másokért, ahogy azt ő is tette. Sok keresztény szeretetet mutatott azáltal, hogy bátran az életét kockáztatta, nehogy az ellenségek kegyetlenül bántalmazzák vagy megöljék a hittársait. (Olvassátok fel: 1János 3:16.)

16–17. Milyen hitpróbával kellett szembenéznie Krisztus több első századi követőjének, és mennyiben hasonlít ez ahhoz, amit egyes keresztények a mi időnkben éltek át?

¹⁶ Az első századi keresztények bátrak voltak, mivel Jézushoz hasonlóan csak Jehovának mutattak be imádatot (Máté 4:8–10). Nem voltak hajlandók füstölőszert égetni a római császár tiszteletére. (Lásd a képet.) Daniel P. Mannix ezt írta: „Csak igen kevés keresztény tagadta meg a hitét, jóllehet hogy megkönnyítsék helyzetüket, az arénában általában fel volt állítva egy oltár, amelyen tűz égett, hogy bemutathassák áldozatukat. Egy fogolynak mindössze annyit kellett tennie, hogy egy csipetnyi füstölőszert szór a tűzbe, s máris megkapta az áldozat bemutatásáról szóló tanúsítványt, és szabadon engedték. Gondosan azt is megmagyarázták nekik, hogy ezzel nem imádják a császárt; pusztán elismerik a császárnak mint Róma fejének isteni jellegét. Ennek ellenére szinte egyetlen keresztény sem élt ezzel a szabadulási lehetőséggel” (Those About to Die).

¹⁷ A náci koncentrációs táborokban fogva tartott modern kori keresztényeknek, akik közel kerültek a halálhoz, ismételten felajánlották, hogy szabadon engedik őket, ha aláírnak egy nyilatkozatot, melyben megtagadják Jehovát. De csak kevesen tették meg. Egy közelmúltban történt népirtás során Ruandában a tuszi és a hutu Tanúk az életüket kockáztatva védelmezték egymást. Az ilyen próbák bátorságot és hitet követelnek.

18–19. A hit és a bátorság terén milyen bibliai példák segíthetnek, hogy végezni tudjuk a prédikálómunkát?

¹⁸ Most az a kiváltságunk, hogy részt vehetünk a legnagyobb munkában, melyet Isten valaha is az emberi szolgáira bízott: hirdethetjük a Királyságról szóló üzenetet, és tanítványokat képezhetünk (Máté 24:14; 28:19, 20). Mennyire hálásak vagyunk Jézus egyedülálló példájáért! Ő „városról városra és faluról falura [járt], prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét” (Luk 8:1). Hozzá hasonlóan nekünk is hitre és bátorságra van szükségünk, hogy prédikáljuk a Királyságról szóló üzenetet. Isten segítségével olyanok lehetünk, mint a bátor Noé, aki az igazságosság elszánt prédikálója volt az istentelen emberek világában, melyre pusztulás várt egy világméretű Vízözönben (2Pét 2:4, 5).

¹⁹ Az ima segít, hogy végezni tudjuk a prédikálómunkát. Amikor Krisztus néhány követőjét üldözték, és ők imádkoztak, hogy bátorsággal tudják szólni az Isten szavát, a könyörgésük meghallgatásra talált. (Olvassátok fel: Cselekedetek 4:29–31.) Ha valamelyest tartasz attól, hogy házról házra prédikálj, akkor kérj Jehovától több hitet és bátorságot, és ő válaszolni fog az imáidra. (Olvassátok fel: Zsoltárok 66:19, 20.)a

20. Milyen segítséget kapunk Jehova szolgáiként?

²⁰ Nem könnyű Istennek tetsző életet élni a próbák közepette, melyek ebben a gonosz és zűrzavaros világban érnek minket. Azonban nem vagyunk egyedül. Isten velünk van. Akárcsak a Fia, aki a gyülekezet Feje. Ezenkívül világszerte több mint 7 000 000 Jehova Tanúja hittársunk van. Velük együtt továbbra is hittel hirdessük a jó hírt, miközben elménkben tartjuk a 2013-as éviszöveget: „Légy bátor és erős . . . Jehova, a te Istened veled van” (Józs 1:9).