Hited minősége most kerül próba alá
„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása [hitetek kipróbált minősége, »NW«] kitartást szerez” (JAKAB 1:2, 3).
1. Miért számítsanak a keresztények hitük próbáira?
AZ IGAZ keresztények nem vágynak a szenvedésre, és nem élvezik a fájdalmat vagy a megaláztatást. De szem előtt tartják azokat a fent idézett szavakat, melyeket Jézus féltestvére, Jakab írt. Krisztus nyilvánvalóvá tette tanítványai számára, hogy üldözésre és egyéb nehézségekre számíthatnak, amiért ragaszkodnak Isten irányadó mértékeihez (Máté 10:34; 24:9–13; János 16:33). Mégis származhat örömük az ilyen próbákból. Hogyan?
2. a) Hogyan szerezhetnek örömet hitünk próbái? b) Hogyan teheti teljessé a munkáját a kitartás a mi esetünkben?
2 Az az alapvető oka annak, hogy örömet találunk a hitpróbák vagy megpróbáltatások idején, hogy ezek jó gyümölcsöket teremhetnek. Amint Jakab mondja, ha elviseljük a próbákat vagy nehézségeket, az „kitartást szerez”. Javunkra válhat, ha kifejlesztjük ezt az értékes keresztény tulajdonságot. Jakab ezt írta: „A kitartás pedig hadd tegye teljessé munkáját, hogy teljesek és minden tekintetben épek legyetek, semminek sem lévén híján” (Jakab 1:4, NW). A kitartásnak dolga van, „munkája”. Az a feladata, hogy teljessé tegyen minket minden tekintetben, segítve abban, hogy kiegyensúlyozott és érett keresztények legyünk. Ha tehát hagyjuk, hogy a próbák teljesen végbemenjenek, s egyáltalán nem akarunk Írás-ellenes módszerekhez folyamodni, hogy gyorsan véget vessünk nekik, akkor hitünk próba alá fog kerülni, és finomul. Ha hiányzik belőlünk a türelem, a könyörületesség, a kedvesség vagy a szeretet, amikor bizonyos helyzetekkel vagy embertársainkkal foglalkozunk, akkor a kitartás teljesebbé tehet minket. Igen, a sorrend a következő: a próbák kitartást eredményeznek; a kitartás erősíti a keresztény tulajdonságokat; ezek pedig örömet szereznek (1Péter 4:14; 2Péter 1:5–8).
3. Miért ne hátráljunk meg, félve a megpróbáltatásoktól vagy hitpróbáktól?
3 Péter apostol is kihangsúlyozta, hogy miért nem kell félnünk vagy meghátrálnunk a hitünk próbáitól. Ezt írta: „A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek [hitetek kipróbált minősége, NW], a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor” (1Péter 1:6, 7). Ezek a szavak különösen buzdítóak most, mivel a „nagy nyomorúság” — a dicséret, tisztesség, dicsőség és túlélés ideje — sokkal közelebb van, mint némelyek gondolnák, és sokkal közelebb, mint amikor mi hívőkké váltunk (Máté 24:21; Róma 13:11, 12).
4. Hogyan vélekedett egy testvér azokról a próbákról, amelyeket más felkent keresztényekkel együtt átélt?
4 Az előző cikkben olyan próbákat vizsgáltunk meg, amelyekkel a felkent maradék nézett szembe 1914-től kezdődően. Vajon ezek okot adtak az örömre? A. H. Macmillan visszatekintve a következőket mondta: „Számos kemény próbát láttam, amely a szervezetet érintette, és láttam a szervezetben lévők hitének próbáit. Isten szellemének a segítségével azonban a szervezet fennmaradt, és továbbra is virágzik. Bölcsnek találtam türelmesen várni Jehovára az Írásokkal kapcsolatos dolgok megértésének tisztázásában, ahelyett hogy nyugtalanná váltam volna egy új gondolat miatt . . . Függetlenül attól, milyen kiigazításokat kell időről időre végrehajtanunk szemléletmódunkban, ez nem változtat a váltság irgalmas elrendezésén, sem Isten örök életre vonatkozó ígéretén. Nem kellett tehát hitünknek meggyengülnie be nem teljesült remények vagy a nézetekben hozott változások miatt” (Az Őrtorony, 1966. augusztus 15., 504. oldal [ang.]).
5. a) Milyen jó származott abból, hogy a maradék próbákon ment keresztül? b) Miért érdekeljen a próba kérdése most minket?
5 Azok a felkent keresztények, akik túlélték az 1914—1919-es próbateljes időszakot, megszabadultak a világ uralkodó befolyásától és sok babiloni vallásos szokástól. A maradék mint megtisztított, finomított nép haladt tovább, készségesen ajánlva Istennek a dicséret áldozatát, és biztos lehetett afelől, hogy mint nép elfogadható előtte (Ésaiás 52:11; 2Korinthus 6:14–18). Az ítélet már megkezdődött Isten házán, de nem egy konkrét időpontban fog véget érni. A próba és a rostálás folytatódik Isten népe között. Akik remélik, hogy a „nagy sokaság” részeként túlélik a közelgő „nagy nyomorúságot”, azoknak is próba alá kerül a hitük (Jelenések 7:9, 14). Ez ahhoz hasonlóképpen történik, mint amivel a felkent maradék szembenézett, de más módokon is elkövetkezhet.
Hogyan kerülhetsz próba alá?
6. A súlyos próbák melyik fajtáját élték át sokan?
6 Sok keresztény úgy gondolt a próbákkal való szembeszállás kihívására, hogy az nyílt, frontális támadás formájában éri őt. Eszükbe jut ez a beszámoló: a zsidó vezetők „előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek” (Cselekedetek 5:40, 41). Isten népének a modernkori története, főleg a világháborúk idején, nyilvánvalóvá teszi, hogy Jehova sok Tanúját ténylegesen megverték az üldözőik, sőt ennél sokkal rosszabbakat is tettek.
7. Meddig ment el néhány modernkori keresztény abban, hogy bizonyítsa hitét?
7 Ha azt nézzük, hogy a keresztényeket üldözik, a világ nem tesz különbséget a felkent maradék és a „más juhok” közül való nagy sokaság között (János 10:16). Az évek során mindkét csoport tagjai súlyos próbáknak lettek alávetve, mivel börtönbe vetették őket, sőt vértanúságot is szenvedtek Isten iránti szeretetük és hitük miatt. Mindkét csoportnak szüksége volt Isten szellemére, függetlenül attól, milyen volt a reménysége. (Vesd össze: Az Őrtorony, 1996. június 15., 31. oldal.) Az 1930-as és 1940-es évek alatt a náci Németországban Jehovának sok szolgája, gyermekeket is beleértve, rendkívüli hitről tett bizonyságot, s köztük nem is kevesen a végsőkig ki lettek próbálva. A közelmúltban Jehova népe üldözés próbájával került szembe különböző országokban, így például Burundiban, Eritreában, Etiópiában, Malawiban, Mozambikban, Ruandában, Szingapúrban és Zaire-ban. És az ilyenfajta próbák folytatódnak.
8. Hogyan mutatják egy afrikai testvér szavai, hogy hitünk próbája nem csupán az ütlegelések formájában megmutatkozó üldözés kiállását foglalja magában?
8 De amint már említettük, hitünk ravaszabb módokon is próbák alá kerül. Némelyik próba nem ilyen nyílt és könnyen felismerhető. Gondold át, te hogyan reagálnál, ha a következők történnének veled. Egy tízgyermekes, angolai testvér olyan gyülekezetben volt, amely egy ideig el volt szigetelve, s nem tudták tartani a kapcsolatot a felelős testvérekkel. Később lehetővé vált, hogy meglátogassák mások a gyülekezetet. Megkérdezték, hogyan látja el élelemmel a családját. Nem volt könnyű válaszolnia, s csak annyit mondott, hogy nehéz helyzetben van. Vajon tudott enni adni gyermekeinek legalább naponta egyszer? Ezt válaszolta: „Hát, nemigen. Megtanultunk kijönni abból, amink van.” Majd a hangjában teljes meggyőződéssel ezt mondta: „De hát nem erre számítunk ezekben az utolsó napokban?” Az ilyenfajta hit meglepő a világban, de nem szokatlan a lojális keresztények között, akik teljes mértékben bíznak abban, hogy a Királyság-ígéretek be fognak teljesedni.
9. Hogyan kerülünk próba alá az 1Korinthus 11:3-at illetően?
9 A nagy sokaság a teokratikus elrendezésekben is próba alatt áll. Az egész világra kiterjedő keresztény gyülekezetet isteni alapelvek és teokratikus irányadó mértékek szerint irányítják. Ez először is azt jelenti, hogy Jézust ismerjük el Vezetőnknek, aki a gyülekezet Fejévé lett kinevezve (1Korinthus 11:3). Abban mutatkozik meg, hogy készségesen alávetjük magunkat neki és Atyjának, ha hiszünk a teokratikus kinevezésekben és döntésekben, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy egységesen végezzük Jehova akaratát. Ezenkívül mindegyik helyi gyülekezetben vannak olyan férfiak, akiket azért neveztek ki, hogy elöljárók legyenek. Tökéletlen emberek, akiknek a hibáit talán könnyen meglátjuk; mégis arra kapunk buzdítást, hogy tiszteljük ezeket a felvigyázókat, és hogy rendeljük alá magunkat nekik (Zsidók 13:7, 17). Néha ezt nehéznek tartod? Valóságos próbát jelent számodra? Ha igen, akkor vajon javadra fogod fordítani hitednek ezt a próbáját?
10. Milyen próbával kerülünk szembe a szántóföldi szolgálatunkkal kapcsolatban?
10 Ezenkívül azt a kiváltságot és kívánalmat tekintve is próba alá kerülünk, hogy vegyünk részt rendszeresen a szántóföldi szolgálatban. Ahhoz, hogy kiálljuk ezt a próbát, fel kell ismernünk, hogy a teljes mértékű szolgálat többet foglal magában annál, hogy minimális vagy jelképes időt töltünk prédikálással. Idézd fel magadban Jézus elismerő megjegyzését a szegény özvegyasszonyról, aki mindenét odaadta (Márk 12:41–44). Megkérdezhetjük magunktól: Én is hasonló módon adok magamból a szántóföldi szolgálatomban? Mindannyiunknak egész nap Jehova Tanúinak kell lennünk, és minden adandó alkalommal készeknek kell lennünk fényünk ragyogtatására (Máté 5:16).
11. Miért lehet próba az értelmezésben és a magaviseletre vonatkozó tanácsban tett változtatás?
11 Egy másik próba, amellyel szembekerülhetünk, azzal kapcsolatos, hogy mennyire értékeljük a bibliai igazság egyre növekvő világosságát, valamint a hű rabszolga osztályon keresztül kapott tanácsot (Máté 24:45, Vida fordítás). Időnként ez megkívánja, hogy változtassunk a saját magaviseletünkön, ilyen volt például, amikor világosan megértettük, hogy aki dohányzik, abba kell hagynia, ha szeretne a gyülekezetben maradnia (2Korinthus 7:1). Vagy az is próba lehet, hogy elfogadjuk-e, hogy kiigazításra van szükségünk a zenei ízlésünkben vagy a szórakozás bizonyos formáiban.b Vajon kételkedünk a kapott tanács bölcsességében? Vagy engedjük, hogy Isten szelleme formálja a gondolkodásunkat, és hogy segítsen felöltenünk a keresztény egyéniséget? (Efézus 4:20–24; 5:3–5).
12. Mi szükséges a hit erősítéséhez a keresztelkedés után?
12 A nagy sokaság tagjainak a száma évtizedek óta növekszik, és a megkeresztelkedésük után tovább erősítik a kapcsolatukat Jehovával. Ez nem csak azt jelenti, hogy eljárnak a keresztény kongresszusokra, néhány összejövetelre a Királyság-terembe, vagy hogy időnként részt vesznek a szántóföldi szolgálatban. Szemléltetésül: Lehet, hogy valaki testileg kikerült Nagy-Babilonból, a hamis vallás világbirodalmából, de igazán hátat fordított neki? Vajon még mindig ragaszkodik olyan dolgokhoz, amelyek Nagy-Babilon szellemét tükrözik vissza — olyan szellemet, amely semmibe veszi Isten igazságos irányadó mértékeit? Könnyedén veszi az erkölcsösséget és a házastársi hűséget? Nagyobb hangsúlyt fektet a személyes és anyagi érdekekre, mint a szellemiekre? Igen, vajon szeplőtelen maradt a világtól? (Jakab 1:27).
A kipróbált hitből származó előny
13., 14. Mit tettek némelyek, miután elkezdtek az igaz imádat útján járni?
13 Ha igazán kifutottunk Nagy-Babilonból, és kijöttünk a világból is, ne tekintsünk vissza a hátunk mögött hagyottakra. A Lukács 9:62-ben található alapelvvel összhangban, ha bármelyikünk visszatekint, az azt jelentheti, hogy elveszíti a lehetőséget, hogy Isten Királyságának az alattvalója legyen. Jézus ezt mondta: „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”
14 Néhányan azonban azóta, hogy keresztények lettek a múltban, hagyták, hogy a dolgok e rendszeréhez idomuljanak. Nem álltak ellen a világ szellemének (2Péter 2:20–22). A világban lévő figyelemelterelő dolgok lekötötték a figyelmüket, és felemésztették az idejüket, ami gátolta a fejlődésüket. Ahelyett, hogy elméjüket és szívüket szilárdan Isten Királysága és az ő igazságossága felé fordították volna, ezeket a dolgokat téve első helyre az életükben, inkább elfordultak, anyagias célokra törekedve. Ha nem éreznek késztetést arra, hogy felismerjék hitük gyengeségét és langyosságukat, és hogy változtassanak életútjukon keresve az isteni tanácsot, veszélyben vannak, mivel elveszthetik értékes kapcsolatukat Jehovával és a szervezetével (Jelenések 3:15–19).
15. Mire van szükség ahhoz, hogy elfogadhatók maradjunk Isten előtt?
15 Hogy kedvező megítélésben részesüljünk, s a gyorsan közeledő nagy nyomorúság túlélői között legyünk, az azon múlik, hogy tiszták maradunk-e, ’megmosva ruháinkat a Bárány vérében’ (Jelenések 7:9–14; 1Korinthus 6:11). Ha nem őrizzük meg tiszta, igazságos állapotunkat Isten előtt, szent szolgálatunk nem lesz elfogadható. Bizony mindannyiunknak fel kell ismernünk, hogy hitünk kipróbált minősége segíteni fog kitartanunk, és elkerülnünk azt, hogy magunkra vonjuk Isten nemtetszését.
16. Milyen módokon lehetnek a hazugságok hitünk próbái?
16 A hírközlő eszközök és a világi hatóságok időnként hamis címekkel illetik Isten népét, rossz színben tüntetve fel keresztény hitnézeteinket és életutunkat. Ez ne lepjen meg minket, hiszen Jézus világosan rámutat, hogy a ’világ gyűlöl minket, mert nem vagyunk belőle valók’ (János 17:14). Engedni fogjuk, hogy azok, akiket Sátán megvakított, megfélemlítsenek, elkedvetlenítsenek minket, és elérjék nálunk, hogy szégyelljük a jó hírt? Hagyjuk, hogy az igazságról mondott hazugságok hatással legyenek ránk az összejövetelek rendszeres látogatásában és a prédikálótevékenységünkben? Vagy szilárdan kiállunk, bátrak leszünk, és még jobban eltökéltek, mint valaha, hogy tovább hirdetjük az igazságot Jehováról és Királyságáról?
17. Milyen biztosíték ösztönözhet minket arra, hogy továbbra is mutassuk ki hitünket?
17 A beteljesült bibliai próféciák alapján jócskán a végidőben élünk. A Bibliára alapozott, igazságos új világgal kapcsolatos reményeink biztosan gyönyörűséges valósággá fognak válni. Addig is, gyakoroljunk mindannyian rendíthetetlen hitet Isten Szavában, s tegyünk bizonyságot hitünkről azáltal, hogy nem szűnünk meg prédikálni a Királyság jó hírét világszerte. Gondolj csak a hetente megkeresztelkedő több ezer új tanítványra. Vajon ez nem elegendő ok arra, hogy értékeljük Jehova türelmét, amiért vár ítéletének a végrehajtásával, aminek eredményeként még sokkal több ember megmenekülhet? Hát nem örülünk, hogy Isten lehetővé tette, hogy az életmentő Királyság-tevékenység folytatódjon? S nem örülünk-e, hogy milliók elfogadták az igazságot, és kimutatják hitüket?
18. Mit határoztál el Jehovának végzett szolgálatodat illetően?
18 Nem tudjuk megmondani, meddig tart még hitünk mostani próbája. De egy dolog biztos: Jehova már kitűzött egy fix dátumot, amikor leszámol a jelenlegi gonosz egekkel és földdel. Addig is határozzuk el, hogy utánozzuk a hitünk Tökéletesítője, Jézus által kinyilvánított, kipróbált, kiváló minőségű hitet. S kövessük a földön élő, idősödő felkent maradék példáját, és még másokét, akik bátran szolgálnak közöttünk.
19. Miben lehetsz biztos, hogy legyőzi ezt a világot?
19 Együttműködve az ég közepén repülő angyallal, határozzuk el, hogy nem szűnünk meg hirdetni az örökké tartó jó hírt minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Hadd hallják az angyal kijelentését: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája” (Jelenések 14:6, 7). Mi lesz az eredménye annak, hogy hitünknek kipróbált a minősége, amikor végre lesz hajtva az isteni ítélet? Hát nem lesz az dicsőséges győzelem, vagyis szabadulás a dolgok jelenlegi rendszeréből, átkerülve Isten igazságos új világába? Kiállva hitünk próbáit elmondhatjuk majd, mint János apostol: „az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5:4).
[Lábjegyzetek]
Emlékszel?
◻ Miért szerezhetnek örömet hitünk próbái?
◻ Hitünknek többek között milyen próbáit lehet nehezen felismerni?
◻ Hogyan lehet előnyünk abból, ha sikeresen kiálljuk hitünk próbáit?
[Képek a 17. oldalon]
A. H. Macmillan (elöl balra) akkoriban, amikor a Watch Tower Society hivatalnokaival igazságtalanul bebörtönözték
Kongresszusi küldött volt Detroitban (Michigan), 1928-ban
Macmillan testvér még az utolsó éveiben is kimutatta hitét
[Kép a 18. oldalon]
Ehhez a családhoz hasonlóan Afrikában sok keresztény kimutatta a hitének kipróbált minőségét