Továbbra is az igazságban fogsz járni?

„NINCS nagyobb okom a hálára minthogy . . . gyermekeim az igazságban járnak” (3János 4). Ezt mondta János apostol hosszú életének vége felé. ’Gyermekeinek’ folyamatos kitartása, azoké akiket ő vezetett „az igazság”-hoz nagy örömet szerzett neki. Mennyire örvendezik Jehova is, amikor az imádói az igazságban maradnak. Mily elragadtatással kell szemlélnie ma is egy hatalmas szervezetet, amely milliókat számlál, s amely e bölcs utat követi! (Példabeszédek 27:11).

Mindazonáltal, mialatt Isten népe — mint egész — szilárdan ragaszkodik az igazsághoz, egyes keresztények lelassulnak, sőt felhagynak a tiszta imádattal. Ez nem ér minket váratlanul, hiszen ugyanezek a dolgok történtek meg az első században is (2Timótheus 4:10; Zsidók 2:1). Az a tény azonban, hogy némelyek lelassulnak annak szükségességét hangsúlyozza, hogy mindenkinek szem előtt kell tartania a saját szellemiségét. Pál arra buzdítota a keresztényeket: „Állandóan vizsgáljátok magatokat, hogy mik vagytok” (2Korinthus 13:5). Minden keresztény tegye fel magának a kérdést: ’Hogyan bizonyosodhatom meg róla, hogy továbbra is az igazságban járok?’

Némelyek azért lassultak le, sőt hagytak fel az igazságban való járással, mert elcsüggedtek — talán egészségi problémák miatt, vagy talán személyiségbeli konfliktusok miatt. Mások azért lassultak le, mert figyelmüket más irányba térítette valami. Szeretnének örvendeni azoknak a gyümölcsöknek, amelyeket a dolgok e rendszere kínál, annak fennállásáig. Hogyan kerülhetjük el, hogy lelassuljunk? A válaszadás előtt figyeljük meg gondosan a példát, melyet Jézus hagyott nekünk.

Kövesd Jézus példáját!

Jézus sok nehéz helyzettel került szembe. Személyiségbeli konfliktusokat kellett megoldania követői között, valamint el kellett viselnie ellenségeinek gyűlöletét és gúnyolódását. Ellen kellett állnia e világtól jövő kísértéseknek. Valójában olyan mértékű gazdagságot és kiválóságot kínáltak neki, amilyent kevesen ismertek valaha is (Máté 4:8–11; János 6:14, 15). Jézus mégis rendületlenül kitartott abban, hogy az igazságban járjon. Vajon mi segített neki, hogy ezt tehesse?

Pál apostol megmondja nekünk a választ, amikor így ír: „Fussuk végig kitartással az előttünk levő versenypályát mialatt teljes figyelemmel hitünk Főközvetítőjére és Tökéletesítőjére, Jézusra tekintünk. Ő az elébe helyezett örömért, nem törődve a gyalázattal, elszenvedte a kínoszlopot és az Isten trónjának jobbjára ült” (Zsidók 12:1, 2). Jézus esetében, hogy továbbra is az igazságban járjon, észben tartotta „az elébe helyezett örömet”, a rá váró nagyszerű jutalmakat. Ez „az elébe helyezett öröm” messze fölülmúlta a kedvét szegő vagy gyötrelmes dolgokat, amelyekkel szembe kellett néznie.

A válasz tehát az, hogy állandóan emlékezetünkben tartjuk a jutalmat, ez pedig segít kitartani éppen úgy, ahogy segített Jézusnak (Jelenések 22:12). Szemléltetésül gondolj egy utazóra, aki nehéz hegyi ösvényen gyalogol. Kimerül és elcsügged. Minden lépés erőfeszítést jelent, az ösvény pedig végtelennek tűnik. Ekkor elér egy emelkedő tetejére és meglátja a távolságot a városig, ahova igyekszik. A gyaloglás hirtelen egy kicsit könnyebb lesz. Mivel világosan látja a végcélt, ez segít neki elfelejteni fáradtságát. A keresztény hasonlóképpen könnyebbnek érzi, hogy továbbra is az igazságban járjon, ha végcélját világosan elméjében tartja.

Utánozzuk Pál apostolt!

Másvalaki, aki sokat viselt el, ami elkedvetleníthette volna, Pál apostol volt. Viszályokat és személyiségbeli konfliktusokat kellett elrendeznie a testvérek között, valamint komoly egészségi problémákat, üldözést, fizikai nehézségeket és gondokat, sőt gyülekezeten belüli ellenállást kellett elviselnie (1Korinthus 1:10; 2Korinthus 10:7–12; 11:21–29; 12:7–10). Vajon miért nem kedvetlenedett el Pál addig a pontig, hogy föladja? Így magyarázza: „Mindenre van erőm őáltala, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). Ő nem próbálta egyedül vinni a terheit. Pál inkább Jehovára tekintett, hogy fenntartsa őt (Zsoltárok 55:22, [55:23, Károli]).

Az isteni erőforrás, akihez Pál a kitartáshoz szükséges erőért folyamodott, ma is elérhető. A Biblia ezt mondja: „[Jehova] ad erőt a megfáradtnak, és akinek nincsen tettereje, annak teljes erőt ad bőségben. A fiúgyermekek elfáradnak és lelankadnak, és még az ifjak is megbotlanak, de azok akik Jehovában bíznak, visszanyerik erejüket. Szárnyra kelnek mint a sasok. Futnak és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el” (Ésaiás 40:29–31). Ha Jehovára tekintünk erőért, személyes tanulmányozás, összejövetelek látogatása, buzgó keresztény tevékenység révén és — különösképp — imában, képesek leszünk elviselni a kísértéseket és a csüggedtséget, amely időnként hatalmába keríthet (Zsoltárok 1:1–3; Róma 10:10; 1Thessalonika 5:16, 17; Zsidók 10:23–25).

Milliók készülnek fel a paradicsomi életre

Sátán a dolgok e rendszerének istene, amely rendszerben a keresztények igazság szerint csak külföldiek, idegen lakosok (2Korinthus 4:4). Ezért hát nem kell meglepődnünk, ha néha csüggedtséget vagy elkedvetlenedést tapasztalunk. Pál ezt írta a Zsidókhoz írt könyvében: „Mert nincs nekünk itt maradandó városunk, hanem komolyan keressük az eljövendőt” (Zsidók 13:14). Emlékezzünk arra, hogy reménységünket nem e régi világba vetettünk, ez pedig olyan ami szintén támogat bennünket abban, hogy ne lassuljunk le.

Bizonyos módon, a keresztények az emigránsokhoz hasonlítanak, akik elhagyják szülőföldjüket, hogy valahol máshol jobb életet keressenek. Általános szabály, hogy ez komoly lépést jelent. Magában foglalja a becsomagolást, és az összes javak értékesítését, búcsúvételt a családi otthontól, valamint a barátoktól és rokonoktól. Magában foglalja az idegen földre költözést, olyan emberek közé, akik talán nem látják szívesen, valamint egy új nyelv és egy szokatlan életmód elsajátítását. Sokan mégis megteszik ezt a lépést csupán abban reménykedve, hogy ebben a világban anyagi helyzetükön javítanak.

Azok, akik mintegy emigrálnak a dolgok ezen régi rendszeréből és Isten népének részévé válnak, hasonló kihívásokkal néznek szembe. Kulturális helyreigazításokat tesznek, hogy Isten Szava tiszta irányadó elvei szerint éljenek és megtanulják az igazság „tiszta nyelvét” (Sofóniás 3:9; 1Korinthus 6:9–11). Kemény munkát végeznek, hogy Isten Királysága nagy Királyát, Jézus Krisztust szolgálják. Ezenfelül, sok esetben rokonaik és korábbi barátaik elzárkóznak tőlük, így azután ténylegesen búcsút kell venni azoktól.

A keresztények azonban sokkal többet nyerhetnek, mint azok, akik gazdasági okokból távoznak idegenbe. Egyrészt olyan közösségbe kerülnek, amely szereti őket és törődik velük (Lukács 18:29, 30). Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy Jehovával, a világmindenség Istenével kerülnek közeli kapcsolatba. Elmebeli békére tesznek szert, és a jövőbe vetett bizodalmat nyernek, amikor előre tekintenek Isten csodálatos ígéreteinek beteljesedését várva (Filippi 4:8, 9). Azok, akikben megvan e tények iránti megfelelő értékelés nem fogják megengedni, hogy csüggedés vagy elkedvetlenedés tartósan lelassítsa őket. Nem lehet őket letéríteni a keskeny útról, amely az élethez vezet (Máté 7:13, 14; 1János 2:15–17).

Törődj szellemi egészségeddel!

Ha rendszeresen törődünk fizikai egészségünkkel, nagyobbak az esélyeink, hogy ellenállunk a betegségeknek. Ha mégis megbetegszünk, gyorsabban gyógyulunk meg. Hasonlóképp, ha gondot fordítunk szellemi egészségünkre, világosan magunk előtt látva az áldásokat, melyeket már most élvezünk, valamint azokat, amelyek még előttünk állnak, s ha megtanulunk Jehova erejére támaszkodni, ahelyett, hogy a saját erőnkre támaszkodnánk, kedvezőbb helyzetben leszünk, hogy a felmerülő problémákat megoldjuk. Teljesen úgyse tudjuk elkerülni az elkedvetlenítő vagy az elcsüggesztő körülményeket. De ha megfelelő módon gondot fordítottunk szellemi egészségünkre, jóval e nehézségek bekövetkezése előtt, ezek a dolgok nem győzhetnek le bennünket.

Ne feledd, Jehova örvend annak, ha imádói kitartanak. Örvendeztessük meg hát szívét azáltal, hogy továbbra is az igazságban járunk.