Bementél már Isten nyugalmába?
„Aki bement az ő nyugalmába, maga is megnyugodott az ő munkáitól” (ZSIDÓK 4:10, Vida fordítás).
1. Miért oly kívánatos a nyugalom?
NYUGALOM. Milyen kellemes és gyönyörűséges szó! Napjaink rohanó és nyugtalan világában élve a legtöbben bizonyára egyetértünk abban, hogy egy kis nyugalom igazán jól jön. Legyünk akár idősek, akár fiatalok, akár házasok, akár egyedül álló személyek, talán úgy érezzük, nagy nyomás nehezedik ránk, és kimerültünk már pusztán abban, hogy egyik napról a másikra élünk. Akiknek fizikai korlátaik vannak vagy betegek, azoknak minden nap nehézséget jelent. Amint a Szentírás mondja: „az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig” (Róma 8:22). A nyugalomban lévő személy nem feltétlenül lusta. A nyugalom emberi szükséglet, amelyet ki is kell elégíteni.
2. Mióta van nyugalomban Jehova?
2 Jehova Isten is nyugalomban van. Mózes első könyvében ezt olvashatjuk: „elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától [hozzálátott a hetedik nap nyugalmához minden munkájából, NW], a melyet alkotott vala.” Jehova különleges jelentőséget tulajdonított a „hetedik napnak”, mivel az ihletett beszámoló így folytatja: „megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt” (1Mózes 2:1–3).
Isten megnyugodott a munkájától
3. Mik nem lehettek az okai annak, hogy Isten megnyugodott?
3 Miért nyugodott meg Isten „a hetedik napon”? Természetesen nem azért, mert fáradt volt. Jehova „dinamikus energiájának bőségét” (NW) élvezi, és „nem fárad és nem lankad el” (Ésaiás 40:26, 28). Isten nem is azért látott hozzá a nyugalmához, mert pihenésre vagy változatosságra volt szüksége, hiszen Jézus ezt mondta nekünk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (János 5:17). Mindenesetre „Szellem az Isten”, és nem korlátozzák fizikai teremtményeinek a bioritmusai és szükségletei (János 4:24, Vi).
4. Miért volt „a hetedik nap” más, mint az azt megelőző hat „nap”?
4 Hogyan érthetjük meg valamennyire, hogy miért nyugodott meg Isten „a hetedik napon”? Úgy, ha megfigyeljük, hogy Isten nagyon elégedett volt azzal, amit véghezvitt az ezt megelőző, hosszan tartó, hat teremtési „napon”, „a hetedik napot” azonban kifejezetten megáldotta, és ’szentnek’ jelentette ki. Egy szótár a ’szent’ szót a következőképpen határozza meg: ’kizárólagosan átadott, illetve kizárólagos tulajdona (egy istennek vagy valamilyen vallási célnak)’ (Concise Oxford Dictionary). Tehát az, hogy Jehova megáldotta és megszentelte „a hetedik napot”, arra mutat, hogy „a hetedik napnak” és Jehova „nyugalmának” inkább szent akaratával és szándékával kell valamilyen mértékben kapcsolatban lennie, nem pedig valamilyen szükségletével. Mi ez a kapcsolat?
5. Mit indított el Isten az első hat teremtési „napon”?
5 Az azt megelőző hat teremtési „napon” Isten megalkotta és elindította az összes körforgást és törvényt, amely a föld és környezetének a működését szabályozza. A tudósok most kezdenek rájönni, hogy ezek mennyire csodálatosan tervezettek. A „hatodik nap” vége felé Isten megteremtette az első emberpárt, és „egy kertbe” helyezte őket „Édenben, napkelet felől”. Isten végül a következő prófétai szavakban elmondta, mi a szándéka az emberi családdal és a földdel: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1Mózes 1:28, 31; 2:8).
6. a) Mit érzett Isten mindegyik teremtésművével kapcsolatban a „hatodik nap” végén? b) Milyen értelemben szent „a hetedik nap”?
6 Miközben a hatodik teremtési „nap” vége közeledett, a beszámoló elmondja nekünk: „látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó” (1Mózes 1:31). Isten elégedett volt mindennel, amit tett. Ezért megnyugodott, vagyis felhagyott a további teremtési munkával a földet illetően. De ez a tökéletes és gyönyörűséges paradicsomi kert, már amilyen akkor volt, csak egy kis területet ölelt fel, és csak két emberi teremtmény élt a földön. Időbe kellett telnie, hogy a föld és az emberi család elérje azt az állapotot, amelyet Isten szánt nekik. Ezért jelölt ki egy „hetedik napot”, amely lehetővé teszi, hogy minden, amit az azt megelőző hat „napon” teremtett, szent akaratával összhangban fejlődjön. (Vesd össze: Efézus 1:11.) Ahogy „a hetedik nap” a végéhez közeledik, a föld mindenütt paradicsommá fog válni, amelyen tökéletes emberi család fog lakni örökké (Ésaiás 45:18). „A hetedik nap” azért lett fenntartva vagy átadva, hogy megvalósuljon és beteljesedjen Istennek a földdel és az emberiséggel kapcsolatos akarata. Ilyen értelemben ’szent’ „a hetedik nap”.
7. a) Milyen értelemben nyugodott meg Isten „a hetedik napon”? b) Milyenné fog válni minden „a hetedik nap” végére?
7 Isten tehát megnyugodott a teremtői munkájától „a hetedik napon”. Ez olyan, mintha visszalépett volna, és engedte volna, hogy amit elindított, az végbemenjen. Teljes mértékben bízik abban, hogy „a hetedik nap” végére pontosan olyanná válik minden, mint amilyennek szánta. Még ha akadályok merülnének is fel, azok is legyőzetnek. Minden engedelmes ember javára válik majd, amikor Isten akarata teljes mértékben valóra válik. Semmi sem akadályozhatja ezt meg, mivel Isten áldása van „a hetedik napon”, és ő ’szentelte meg’. Mily dicsőséges kilátása van az engedelmes emberiségnek!
Izráel nem ment be Isten nyugalmába
8. Mikor és hogyan kezdték el az izraeliták megtartani a sabbatot?
8 Izráel nemzetének a javára vált Jehovának a munkára és nyugalomra vonatkozó elrendezése. Isten még mielőtt odaadta volna az izraelitáknak a Törvényt a Sínai-hegynél, Mózesen keresztül megmondta nekik: „Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.” Ennek eredményeként „a nép kezdte megtartani a sabbatot a hetedik napon” (NW) (2Mózes 16:22–30).
9. Miért vették kétségtelenül szívesen az izraeliták a sabbat törvényével járó változást?
9 Ez az elrendezés új volt az izraelitáknak, akik éppen hogy csak kiszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból. Bár az egyiptomiak és más nemzetek az időt öt-tíz napos szakaszokban mérték, nem valószínű, hogy a rabszolga izraelitáknak pihenőnapot engedélyeztek. (Vesd össze: 2Mózes 5:1–9.) Ésszerű tehát arra következtetni, hogy Izráel népe szívesen vette ezt a változást. Nem tehernek vagy korlátozásnak érezték a kötelező sabbatot, hanem biztosan örömmel tartották be. Isten valójában később azt mondta nekik, hogy a sabbat az egyiptomi rabszolgaságra emlékeztette őket, és arra, hogy kiszabadította őket (5Mózes 5:15).
10., 11. a) Ha engedelmesek lettek volna, milyen örömnek nézhettek volna elébe az izraeliták? b) Miért nem mentek be az izraeliták Isten nyugalmába?
10 Ha azok az izraeliták, akik kijöttek Egyiptomból Mózessel, engedelmeskedtek volna, akkor kiváltságukban állhatott volna bemenni a megígért, „téjjel és mézzel folyó földre” (2Mózes 3:8). Ott igazi nyugalomnak örvendhettek volna, nemcsak sabbaton, hanem egész életükben (5Mózes 12:9, 10). De ez nem így történt. Ezt írta Pál apostol róluk: „kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által? Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában? Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt” (Zsidók 3:16–19).
11 Micsoda tanulságot vonhatunk le ebből! Mivel nem hittek Jehovában, a nemzet nem nyerte el a nyugalmat, melyet megígért neki Isten. Ehelyett odavesztek a pusztában. Nem ismerték fel, hogy Ábrahám leszármazottaiként közvetlenül rájuk vonatkozik Isten akarata, hogy áldásokat áraszt a föld összes nemzetére (1Mózes 17:7, 8; 22:18). Nem cselekedtek Isten akaratával összhangban, sőt inkább teljes mértékben eltérítették őket a saját világias és önző vágyaik. Bárcsak sose kerülnénk ilyen helyzetbe! (1Korinthus 10:6, 10).
Hátravan a nyugalom
12. Milyen kilátásuk volt még mindig az első századi keresztényeknek, és hogyan érhették ezt el?
12 Pál, miután rámutatott, hogy Izráel a hitetlensége miatt nem ment be Isten nyugalmába, hívőtársaira fordította a figyelmét. Amint a Zsidók 4:1–5-ben feljegyezte, Pál arról biztosította őket, hogy még „megvan az ő [Isten] nyugodalmába való bemenetel ígérete”. Pál arra buzdította őket, hogy gyakoroljanak hitet a „jó hírben” (NW), hiszen „mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba”. Mivel Jézus váltságáldozata már eltávolította az útból a Törvényt, Pál itt nem a sabbat által nyújtott fizikai nyugalomra gondolt (Kolossé 2:13, 14). Az 1Mózes 2:2-t és a Zsoltárok 95:11-et idézve arra intette a héber keresztényeket, hogy menjenek be Isten nyugalmába.
13. A 95. zsoltárt idézve miért hívta fel Pál a „ma” szóra a figyelmet?
13 Biztosan „jó hír” volt a héber keresztényeknek az a lehetőség, hogy bemehetnek Isten nyugalmába, mint ahogyan „jó hír” volt az előttük élt izraelitáknak is a sabbat nyugalma. Pál ezért arra intette hívőtársait, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát, mint amelyet Izráel követett el a pusztában. A most Zsoltárok 95:7, 8-as versként ismeretes részt idézve felhívta a figyelmet a „ma” szóra, pedig Isten már elég régen megnyugodott a teremtéstől (Zsidók 4:6, 7). Mire utalt Pál? Arra utalt, hogy „a hetedik nap” — amelyet Isten fenntartott, hogy hagyja teljesen végbemenni a földdel és az emberiséggel kapcsolatos szándékát — még mindig folyamatban volt. Ezért sürgető volt, hogy keresztény hittársai ne az önző törekvésekkel foglalják el magukat, hanem cselekedjenek összhangban ezzel a szándékkal. Újra elmondta a figyelmeztetést: „meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.”
14. Hogyan mutatott rá Pál, hogy még mindig hátravan Isten „nyugalma”?
14 Pál ezenkívül rámutatott, hogy a megígért „nyugalom” nem csak abból állt, hogy Józsué vezetésével letelepedtek az Ígéret földjén (Józsué 21:44). „Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról” — érvelt Pál. Erre vonatkozóan még hozzáfűzte: „Hátravan tehát egy sabbat napi nyugalom az Isten népe számára” (Zsidók 4:8, 9, NW). Mi ez a „sabbat napi nyugalom”?
Bemenni Isten nyugalmába
15., 16. a) Mi a „sabbat napi nyugalom” kifejezés jelentése? b) Mit jelent ’megnyugodni a mi munkáinktól’?
15 A „sabbat napi nyugalom” kifejezést egy olyan görög szó alapján fordították, amelynek a jelentése: ’sabbatolni’ (Kingdom Interlinear). William Lane professzor kijelenti: „Ennek a kifejezésnek a különleges jelentésárnyalata a sabbatra szóló utasításból származik, és ez a jelentésárnyalat a judaizmusban alakult ki a 2Mózes 20:8–10 alapján, amely részlet kihangsúlyozta, hogy a nyugalom és a dicséret együtt jár . . . Az ünnepség és az öröm különleges vonását emeli ki, amely Isten iránti imádatban és dicséretben mutatkozik meg.” A megígért nyugalom tehát nem csupán azt jelenti, hogy abbahagyjuk a munkát. Ez azt jelenti, hogy a fárasztó, céltalan munkát felváltja az Istennek tiszteletet szerző, örömteli szolgálat.
16 Ezt Pál következő szavai támasztják alá: „mert aki bement az ő nyugalmába, maga is megnyugodott az ő munkáitól, mint Isten is a magáéitól” (Zsidók 4:10, Vi). Isten nem azért nyugodott meg a hetedik teremtési napon, mert elfáradt. Nem, inkább abbahagyta a földi teremtési munkát, hogy engedje keze művét kifejlődni, és teljes dicsőségre jutni, ami dicséretet és tiszteletet szerez neki. Isten teremtésművének a részeként nekünk is bele kell illenünk ebbe az elrendezésbe. Nekünk is ’meg kell nyugodnunk a mi munkáinktól’, vagyis ne próbálkozzunk igazolni magunkat Isten előtt, megpróbálva elnyerni a megmentést. Inkább abban higgyünk, hogy a megmentésünk Jézus Krisztus váltságáldozatán múlik, amely áldozat által minden újra összhangban lesz majd Isten szándékával (Efézus 1:8–14; Kolossé 1:19, 20).
Isten szava ható
17. A testi Izráel milyen életúton járt, amelyet kerülnünk kell?
17 Az izraeliták engedetlenségük és hitetlenségük miatt nem mentek be Isten megígért nyugalmába. Pál ezért így intette a héber keresztényeket: „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék” (Zsidók 4:11). A legtöbb első századi zsidó nem gyakorolt hitet Jézusban, és sokan közülük sokat szenvedtek, amikor a dolgok zsidó rendszere i. sz. 70-ben véget ért. Mennyire döntő fontosságú tehát, hogy ma higgyünk Isten megígért szavában!
18. a) Milyen okokat mondott el Pál, hogy gyakoroljunk hitet Isten szavában? b) Isten szava miért „élesebb minden kétélű fegyvernél”?
18 Több jó okunk is van arra, hogy hitet gyakoroljunk Jehova szavában. Pál ezt írta: „az Istennek beszéde [szava, Vi] élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsidók 4:12). Igen, Isten szava vagy üzenete „élesebb minden kétélű fegyvernél”. A héber keresztényeknek emlékezniük kellett arra, hogy mi történt ősatyáikkal. Mivel figyelmen kívül hagyták Jehova ítéletét, hogy el fognak pusztulni a pusztában, megpróbáltak bemenni az Ígéret földjére. Mózes azonban figyelmeztette őket: „az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el.” Amikor az izraeliták makacsul előrenyomultak, „alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig” (4Mózes 14:39–45). Jehova szava élesebb minden kétélű fegyvernél, és aki szándékosan figyelmen kívül hagyja, az biztos lehet abban, hogy learatja tetteinek a következményeit (Galátzia 6:7–9).
19. Mennyire erőteljesen ’hat’ Isten szava, és miért ismerjük el, hogy számadással tartozunk Istennek?
19 Isten szava mennyire erőteljesen ’hat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig’! Átjárja az egyén gondolatait és indítékait, jelképes értelemben elhat egyenesen a csont legbelső részéig, a velőig! Miután kiszabadultak az izraeliták az egyiptomi fogságból, ugyan egyetértettek azzal, hogy megtartják a Törvényt, de Jehova tudta, hogy mélyen a bensőjükben nem értékelik gondoskodásait és elvárásait (Zsoltárok 95:7–11). Nem cselekedték az akaratát, hanem inkább azzal törődtek, hogy kielégítsék testi vágyaikat. Ezért nem mentek be Isten megígért nyugalmába, hanem odavesztek a pusztában. Szívleljük ezt meg, hiszen „nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte [Isten előtt], sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk” (Zsidók 4:13). Feleljünk meg tehát Jehovának való önátadásunknak, és ne legyünk a „meghátrálás emberei, hogy elvesszünk” (Zsidók 10:39).
20. Mi vár még ránk, és mit kell most tennünk, hogy bemenjünk Isten nyugalmába?
20 Bár „a hetedik nap” — Isten nyugalmi napja — még mindig tart, Isten készenlétben áll, hogy megvalósítsa a földdel és az emberiséggel kapcsolatos szándékát. A messiási Király, Jézus Krisztus igen hamar cselekedni fog, hogy megszabadítsa a földet mindazoktól, akik szembeszegülnek Isten akaratával, köztük Sátántól, az Ördögtől is. Krisztus ezeréves uralma alatt Jézus és 144 000 társuralkodója olyan állapotba fogja juttatni a földet és az emberiséget, mint amely állapot Isten szándéka volt (Jelenések 14:1; 20:1–6). Most van itt az ideje, hogy bizonyítsuk, életünk Jehova Isten akarata köré összpontosul. Ne próbálkozzunk igazolni magunkat Isten előtt, és ne a saját érdekeinket igyekezzünk előtérbe helyezni, most inkább annak van itt az ideje, hogy ’megnyugodjunk a mi munkáinktól’, és szívvel-lélekkel szolgáljuk a Királyság-érdekeket. Ha így teszünk, és ha hűségesek maradunk égi Atyánkhoz, Jehovához, akkor kiváltságunkban lesz élvezni Isten nyugalmának áldásait most és mindörökké.
Meg tudod magyarázni?
◻ Milyen szándékkal nyugodott meg Isten „a hetedik napon”?
◻ Milyen nyugalmat élvezhettek volna az izraeliták, de miért nem mentek be abba?
◻ Mit kell tennünk ahhoz, hogy bemenjünk Isten nyugalmába?
◻ Isten szava miért élő, ható és élesebb minden kétélű fegyvernél?
[Kép a 16–17. oldalon]
Az izraeliták ugyan megtartották a sabbatot, de nem mentek be Isten nyugalmába. Tudod miért?