Holt cselekedetekkel, vagy Jehova szolgálatával elfoglalva?
„SAJNÁLOM, de el vagyok foglalva.” Ez egyike azoknak az ellenvetéseknek, melyekkel Jehova Tanúi akkor találkoznak, amikor nyilvánosan prédikálják a Királyság jó hírét (Máté 24:14). És bár az „el vagyok foglalva” megjegyzés olykor nem más mint ügyes kifogás, az igazság az, hogy nagyon sok ember valóban elfoglalt. Tulajdonképpen teljesen felemésztik őket „a dolgok e rendszerének gondjai” — a megélhetés miatt rájuk nehezedő nyomás, a különböző számlák kifizetése, a munkahelyre és a munkahelyről történő utazás, a gyermeknevelés, a lakás, az autó és más javak gondozása (Máté 13:22).
Jóllehet az emberek valóban nagyon elfoglaltak, mégis, csak kevesen foglalatoskodnak olyan dolgokkal, melyek igazán gyümölcsözőek vagy eredményesek. A bölcs Salamon egyszer így írt erről: „Mert mit kap az ember végezetül minden kemény munkájáért, és szívének buzgóságáért, amellyel keményen dolgozik a nap alatt? Mert minden napján fájdalmat és bosszúságot jelent foglalatossága, és még éjszaka sem nyugszik meg a szíve. Ez is csak hiábavalóság” (Prédikátor 2:22, 23 [2:23, 24, Károli]).
Az ilyen hiábavaló tevékenységet a Biblia ’holt cselekedeteknek’ is nevezi (Zsidók 9:14). Vajon ilyen cselekedetek uralják a te életedet is? Téged, mint keresztényt, nagy mértékben kell, hogy foglalkoztasson ez a kérdés, mivel Isten ’megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint’ (Zsoltárok 62:12 [62:13, Károli]). És minthogy „a hátralevő idő rövidebb lett”, ezért különleges gondot kell fordítanunk arra, nehogy holt cselekedetekre pazaroljuk el az időnket (1Korinthus 7:29). De melyek hát a holt cselekedetek? Hogyan tekintsük azokat? És hogyan győződhetünk meg arról, hogy mi olyan dolgokkal vagyunk elfoglalva, amelyeknek valódi értékük van?
A holt cselekedetek felismerése
Pál a Zsidók 6:1, 2-ben ezt írta: „Ezért most, hogy elhagytuk a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk érettségre, nem rakva le új alapot, nevezetesen a holt cselekedetek megbánását, és az Istenbe vetett hitet, az alámerítésről, a kézrátételről, a halottak feltámadásáról és az örökké tartó ítéletről szóló tanítást.” Figyeld meg, hogy az ’elemi tanítás’ magába foglalta a „holt cselekedetek megbánását”. Pál olvasói, mint keresztények már megbánták az ilyen holt cselekedeteket. Hogyan?
Mielőtt elfogadták Krisztust, az első században némelyek elmerültek a „test cselekedetei”-ben, nevezetesen ’paráznaságban, tisztátalanságban, gátlástalan viselkedésben, bálványimádásban, spiritizmus gyakorlásában’ és egyéb alávaló tettekben (Galátzia 5:19–21). Ha nem vetettek volna gátat az ilyen cselekedeteknek, az a szellemi halálukhoz vezetett volna. Örömteljes módon azonban, azok a keresztények elfordultak a pusztulást jelentő életútjuktól, megbánást gyakoroltak és ’tisztára mosattak’. Ezáltal annak örvendtek, hogy tisztán állhattak Jehova előtt (1Korinthus 6:9–11).
Nem minden kereszténynek volt azonban szüksége arra, hogy megbánja gonosz, vagy erkölcstelen tetteit. Pál elsősorban a zsidó hívőkhöz intézte levelét, akik közül sokan kétségtelenül szigorúan ragaszkodtak a Mózesi Törvényhez, mielőtt elfogadták Krisztust. Akkor hát milyen holt cselekedeteket bántak meg? Biztosan nem azzal volt baj, hogy követték a Törvény szertartásait és étrendi előírásait. Nem volt-e „szent, igazságos és jó” a Törvény? (Róma 7:12). De igen, viszont a Róma 10:2, 3-ban Pál ezt mondta a zsidókkal kapcsolatban: „Tanúskodom, hogy van bennük buzgóság Isten iránt, ámde nem a pontos ismeret szerint, mert amiatt, hogy nem ismerték fel az Isten igazságosságát, hanem a sajátjukat igyekeztek érvényre juttatni, nem rendelték alá magukat az Isten igazságosságának.”
Igen, a zsidók tévesen azt hitték, hogy ha lelkiismeretesen követik a Törvényt, azzal elnyerhetik a megmentésüket. Pál azonban kifejtette, hogy „az embert nem a törvény cselekedetei jelentik ki igazságosnak, hanem csak a Krisztus Jézusba vetett hit” (Galátzia 2:16). Miután Krisztus váltságdíja bemutatást nyert, a Törvény cselekedetei — függetlenül attól, hogy mennyire jó szándékú, vagy nemes tettek voltak ezek — a megmentés elnyerése szempontjából holt cselekedeteknek számítottak. Az egyenes gondolkodású zsidók ezért azzal keresték Isten kegyét, hogy megbánták ezeket a holt cselekedeteket és megbánásuk jelképeként alámerítkeztek (Cselekedetek 2:38).
Mit tanulhatunk ebből? Azt, hogy a holt cselekedetek többet foglalnak magukba a gonosz vagy erkölcstelen tetteknél; felölelnek bármely olyan tettet, amely szellemileg halott, hiábavaló, vagy gyümölcstelen. De vajon az alámerítkezése előtt nem bánja-e meg minden keresztény az ilyen holt cselekedetét? Ez igaz, de az első században néhány keresztény később visszaesett az erkölcstelen viselkedésbe (1Korinthus 5:1). A zsidó keresztények között ezenkívül létezett egy olyan irányzat, mely szerint visszatértek a Mózesi Törvény holt cselekedeteinek gyakorlásához. Pálnak ezért emlékeztetnie kellett az ilyen egyéneket, hogy ne térjenek vissza a holt cselekedetekhez (Galátzia 4:21; 5:1).
Védelem a holt cselekedetek ellen
Jehova népének ezért ma vigyáznia kell, nehogy visszaessen a holt cselekedetek kelepcéjébe. Gyakorlatilag minden oldalról ér támadás minket, hogy engedjünk, amikor erkölcsi nyomás alá kerülünk, becstelenek legyünk és meg nem egedett szexuális viselkedésbe merüljünk. Szomorú, hogy minden évben keresztények ezrei engedtek az effajta nyomásnak, és ha nem tanúsítottak megbánást, el kellett távolítani őket a keresztény gyülekezetből. Ezért a keresztényeknek minden eddiginél erőteljesebben meg kell szívlelniük Pál tanácsát, melyet az Efézus 4:22–24-ben adott: „Távolítsátok el a régi egyéniséget, amely a korábbi magatartásotokhoz alkalmazkodik és amelyet félrevezető kívánságok megrontanak, de . . . újuljatok meg az elméteket működtető erőben, és öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint lett megteremtve valódi igazságosságban és lojalitásban.”
Az efézusiak, akikhez Pál a levelét írta, természetesen már nagy mértékben felöltötték magukra az új egyéniséget. Pál azonban annak felismerésében segített nekik, hogy az új egyéniség felöltése állandó folyamat! Ha a keresztények nem tettek volna szakadatlanul erőfeszítéseket, akkor a félrevezető kívánságok — melyek bomlasztó erőként fejtették ki hatásukat — könnyen visszavezethették volna őket a holt cselekedetekhez. Ugyanez igaz napjainkra is. Állandóan küzdenünk kell az új egyéniség felöltése érdekében, nem engedve meg, hogy a régi életformánk bármely megszokott vonása megfertőzze ezt az új egyéniséget. Kerülnünk — gyűlölnünk — kell a test gonosz cselekedeteinek bármely formáját. „Ó, ti, akik szeretitek Jehovát, gyűlöljétek a rosszat” — buzdít a zsoltáríró (Zsoltárok 97:10).
Dicséretes módon, Jehova népének nagy többsége ma megszívleli ezt a tanácsot, és megőrzi erkölcsi tisztaságát. Néhányan azonban mellékvágányra terelődtek olyan tettekkel, amelyek önmagukban nem szükségszerűen rosszak, de végeredményben hiábavalók és gyümölcstelenek. Egyesek például teljesen elmerülnek a jövedelmező üzleti ügyekben, vagy az anyagi javak megszerzésében. Pedig a Biblia erre figyelmeztet: „Azok pedig, akik elhatározták, hogy meggazdagodnak, kísértésbe, csapdába és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik” (1Timótheus 6:9). Mások számára a világi műveltség bizonyult csapdának. Igaz, hogy egy bizonyos szintű világi műveltségre szükség lehet egy állás megszerzéséhez. De az előrehaladott világi műveltség megszerzéséért folytatott időigényes tevékenység közben egyesek szellemi kárt okoztak maguknak.
Igen, számos tett talán önmagában véve nem helytelen erkölcsi szempontból. Mindazonáltal holt cselekedeteknek számítanak, ha valójában nem gazdagítják az életünket már most, vagy nem nyerik el számunkra Jehova Isten kegyét. Az ilyen tettek felemésztik az időnket és az energiánkat, holott nem járnak szellemi előnnyel, sem nem eredményeznek tartós felüdülést. (Vö. Prédikátor 2:11 [2:12, Károli].)
Te kétségtelenül azért küzdesz, hogy a világméretű szellemi tevékenységben légy elfoglalt. Ez a tevékenység ahhoz is hozzásegít, hogy rendszeresen tüzetes vizsgálódásnak vesd alá magad. Időnként feltehetnél magadnak ehhez hasonló kérdéseket: ’Vajon kínszenvedést jelent-e számomra a szántóföldi szolgálatban és az összejöveteleken való részvétel amiatt, hogy szükségtelen világi munkát vállaltam el?’ ’A szórakozásra miért van időm, de miért jut csak kevés idő a személyes és a családi tanulmányozásra?’ ’Sok időt és energiát fordítok-e arra, hogy az anyagi javakkal törődjek, ellenben elmulasztok törődni azokkal, akiknek erre szükségük lenne a gyülekezetben, például a betegekkel és az idősekkel?’ Ezekre a kérdésekre adott válasz feltárhatja, hogy esetleg nagyobb mértékben kell előnyben részesítened a szellemi cselekedeteket.
Légy továbbra is elfoglalva Jehova szolgálatával!
Az 1Korinthus 15:58 szerint ’sok tennivaló van az Úr munkájában’. Legfőbb tennivalónk a Királyság-prédikáló és tanítványképző munka. Pál a 2Timótheus 4:5-ben erre sürget bennünket: „Teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat” (Katolikus fordítás). A véneknek és a kisegítőszolgáknak is sok tennivalójuk van abban, hogy törődjenek a nyáj szükségleteivel (1Timótheus 3:1, 5, 13; 1Péter 5:2). A családfőkön — akik közül sokan egyedül álló szülők — szintén súlyos felelősség nyugszik, mely szerint gondot kell viselniük a családjukra és segíteniük kell a gyermekeiknek, hogy Istennel való kapcsolatban nőjenek fel. Az ilyen cselekedetek kimerítők, olykor nyomasztók lehetnek. De, mivel távolról sem holt cselekedetek, valódi elégedettséget eredményeznek!
A kérdés ez: Honnan szakítson valaki időt arra, hogy mindezeket a szükséges, érdemleges cselekedeteket elvégezze? Az önfegyelem és a személyes ügyek megszervezése létfontosságú tényező ebben a kérdésben. Pál az 1Korinthus 9:26, 27-ben ezt írta: „Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra, úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; hanem legyőzöm testemet és úgy vezetem, mint egy rabszolgát, hogy míg másoknak prédikálok, én magam valami módon méltatlanná ne váljak.” A fenti írásszöveg alkalmazásának egyik módja az lehet, ha időnként áttekinted a mindennapos teendőidet és az életstílusodat. Fel fogod fedezni, hogy számos szükségtelen, időt és energiát felemésztő dolgot kiiktathatsz az életedből.
Sok időt és energiát fordítasz-e például tévénézésre, szórakozásra, világi olvasmányokra vagy hobbikra? A The New York Times-ban megjelent egyik cikk szerint az Egyesült Államokban egy átlagos felnőtt „több mint 30 órát szán hetente” tévénézésre. Bizonyára jobban is fel lehetne használni ezt az időt! Az egyik utazófelvigyázó felesége ezt mondja: „Csaknem minden időrabló tényezőt — például a tévénézést — teljesen kizártam az életemből.” Az eredmény? Sikerült elejétől a végéig elolvasnia a két kötetes Éleslátás az Írásokból című bibliai enciklopédiát!
Talán neked is át kell vizsgálnod, hogy milyen mértékben egyszerűsítheted az életstílusodat. Salamon ezt mondta: „Édes az álma annak, aki szolgál, tekintet nélkül arra, hogy keveset eszik-e vagy sokat; de a gazdagot a bősége nem hagyja aludni” (Prédikátor 5:12). Vajon időd és energiád nagy részét szenteled-e arra, hogy szükségtelen anyagi javakért fáradozol? Valójában minél több anyagi természetű dologgal rendelkezünk, annál több dologra kell vigyáznunk, biztosítanunk, javítanunk és védelmeznünk. Előnyöd származhat-e abból, ha egyszerűen megvonsz magadtól bizonyos dolgokat?
Ha ésszerű időbeosztást készítesz, azzal is eredményesebben használhatod fel az idődet. Az ilyen időbeosztásnak figyelembe kell vennie az egyén kikapcsolódás iránti vagy szórakozás iránti szükségletét is. A szellemi érdekeknek azonban elsőbbséget kell adni. Időt kell szakítani arra, hogy rendszeresen részt vegyél minden gyülekezeti összejövetelen. Előre el kell tervezned azt is, hogy mely napokon vagy estéken szentelsz időt az evangélizáló munkának. Gondos tervezéssel még arra is képes leszel, hogy növeld a részvételed a szolgálatban, időnként talán kisegítő úttörőszolgálatot is végezhetnél. Feltétlenül tervezz időt a személyes és a családi tanulmányozásra, beleértve az alapos felkészülést az összejövetelekre. Ha felkészülsz, akkor nem csak te magad merítesz többet az összejövetelekből, hanem előnyösebb helyzetben leszel ahhoz, hogy hozzászólásaid által ’szeretetre és jó cselekedetekre buzdíts’ másokat (Zsidók 10:24).
A tanulmányozásra szánt idő esetleg áldozatot követel meg tőled. A Bétel-családok például világszerte minden reggel korán felkelnek, hogy megbeszéljék a napiszöveget. Tudnál-e te is minden reggel egy csekély időt megvásárolni a személyes tanulmányozásra? A zsoltáríró ezt mondta: „Hajnal előtt felkelek, hogy segítségért kiáltsak. Mert a te beszédeidre vártam” (Zsoltárok 119:147). A korai felkelés természetesen megkövetelné, hogy olyan ésszerű időbeosztás szerint feküdj le este, mely szerint a következő napot jó erőnlétben és kipihenten kezdhetnéd el.
A Jehova szolgálatában való elfoglaltságod áldásai
Ha ’sok tennivalód van az Úr munkájában’, az megköveteli tőled a tervezést, a fegyelmet és az önfeláldozást. Ennek eredményeként azonban számtalan áldásnak örvendesz majd. Így hát továbbra is légy elfoglalva, de nem a holt, vagy hiábavaló cselekedetekkel, melyek csak ürességet és fájdalmat eredményeznek, hanem Jehova szolgálatával. Hiszen az ilyen cselekedetekkel nyilvánítod ki a hitedet, és nyered el Isten elismerését, valamint végül ilyen cselekedetekkel nyered el az örökké tartó élet ajándékát!
[Kép a 28. oldalon]
Az ésszerű időbeosztás hozzásegíti a keresztényt az ideje bölcsebb felhasználásához