Jehova olyan Isten, aki értékel másokat
„Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok” (HÉBEREK 6:10)
1. Hogyan fejezte ki az értékelését Jehova a moábita Ruth iránt?
JEHOVA nagyra értékeli azoknak a fáradozását, akik őszintén igyekeznek az akaratát tenni, és gazdagon megjutalmazza őket (Héberek 11:6). A hűséges Boáz ismerte Isten személyiségének ezt a szép vonását, hiszen ezt mondta a moábita Ruthnak, aki szeretettel gondját viselte megözvegyült anyósának: „Jutalmazzon meg téged Jehova azért, ahogyan cselekszel! Legyen teljes jutalmad Jehovától” (Ruth 2:12). Vajon megáldotta Isten Ruthot? De még mennyire! Már az is nagy áldás, hogy a történetét feljegyezték a Bibliában. Azonkívül Ruth férjhez ment Boázhoz, és az ősanyja lett mind Dávid királynak, mind Jézus Krisztusnak (Ruth 4:13, 17; Máté 1:5, 6, 16). Ez csak egy a sok bibliai példa közül, melyekből kitűnik, hogy Jehova értékeli a szolgáit.
2—3. a) Miért annyira figyelemreméltó az, hogy Jehova kifejezi az értékelését? b) Miért lehetünk benne biztosak, hogy Jehova őszinte értékelést nyilvánít ki? Szemléltesd!
2 Jehova igazságtalannak tartaná magát, ha nem mutatna értékelést. A Héberek 6:10-ben ezt olvashatjuk: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok, és továbbra is szolgáltok.” Azért annyira figyelemreméltó ez a megállapítás, mert Isten annak ellenére értékeli az odaadó embereket, hogy azok bűnösök, és elmaradnak a dicsőségétől (Róma 3:23).
3 A tökéletlenségünknél fogva úgy érezhetjük, hogy az Isten iránti odaadásból fakadó tetteink jelentéktelenek, és nem méltók Isten áldására. Jehova azonban teljesen tisztában van az indítékainkkal és a körülményeinkkel, és őszintén értékeli teljes lelkű szolgálatunkat (Máté 22:37). Szemléltetésként tegyük fel, hogy egy anyuka talál egy ajándékot, egy olcsó nyakláncot az asztalán. Úgy is gondolhatna rá, hogy nem ér sokat, és félretolhatná. De az ajándék melletti kártyából kiderül, hogy a kislánya ajándékozta meg, aki az összes megtakarított pénzét a nyakláncra költötte. Az anyuka most már másként látja az ajándékot. Valószínű, hogy elérzékenyülve átöleli a kislányát, és szívből köszönetet mond neki.
4—5. Hogyan utánozta Jézus Jehovát az értékelés kifejezésében?
4 Mivel Jehova teljesen ismeri az indítékainkat és a korlátainkat, értékeli, ha a tőlünk telhető legjobbat adjuk neki, akár sok az, akár kevés. Jézus ebben a tekintetben tökéletesen visszatükrözte az Atyját. Gondoljunk csak az özvegyasszony két fillérjéről szóló bibliai történetre. „Mikor pedig [Jézus] feltekintett, látta, amint a gazdagok a perselyekbe dobják ajándékaikat. Azután látta, hogy egy szűkölködő özvegy két igen csekély értékű kis pénzérmét dob be oda, és ezt mondta: »Igazán mondom nektek, hogy ez az özvegy, bár szegény, többet dobott be mindnyájuknál. Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be ajándékokat, de ez az asszony a nélkülözéséből dobta be mindazt, ami a megélhetésre volt neki«” (Lukács 21:1–4).
5 Igen, az asszony körülményeinek ismeretében — tudva, hogy egy szegény özvegyről van szó —, Jézus felmérte az adomány valódi értékét, és nagyra tudta becsülni. Ugyanez Jehováról is elmondható (János 14:9). Milyen bátorító arra gondolni, hogy bármilyenek is a körülményeink, kegyet találhatunk Istenünknél, aki értékel másokat, és a Fiánál is!
Jehova megjutalmaz egy istenfélő etiópot
6—7. Miért és hogyan fejezte ki Jehova az értékelését Ebed-Melek iránt?
6 A Szentírás számtalan példával bizonyítja, hogy Jehova értékeli azokat, akik az akaratát teszik. Figyeljük meg, hogyan bánt Ebed-Melekkel, az istenfélő etióp férfival, aki Jeremiás kortársa volt, és Júda hűtlen királyának, Sedékiásnak az udvarában szolgált. Ebed-Melek tudomást szerzett róla, hogy Júda fejedelmei hamisan lázadással vádolták Jeremiás prófétát, és egy víztárolóba dobták, hogy éhen haljon (Jeremiás 38:1–7). Ez a szolga tudta, hogy Jeremiást módfelett gyűlölik az üzenete miatt, így a saját életét kockáztatta azzal, hogy a királyhoz folyamodott. Bátran ezt mondta: „Ó, uram király! Gonoszul cselekedtek azok az emberek mindabban, amit Jeremiás prófétával tettek, mert bedobták a víztárolóba, és meg fog halni ott, ahol van, az éhínség miatt.” A király parancsára aztán Ebed-Melek maga mellé vett 30 embert, és kiszabadította Isten prófétáját (Jeremiás 38:8–13).
7 Jehova látta, hogy Ebed-Melek hittel cselekszik, és ez a hit segít neki leküzdenie az esetleges félelmét. Értékelését kifejezve ezt üzente neki Jeremiással: „Íme, beteljesítem szavaimat ezen a városon a vesztére, és nem javára . . . Megszabadítalak téged ama napon . . . , és nem kerülsz azoknak a férfiaknak a kezébe, akiktől rettegsz. Mert gondom lesz rá, hogy megmenekülj . . . Zsákmányul kapod a lelkedet, mert bíztál bennem” (Jeremiás 39:16–18). Jehova tehát kimentette Ebed-Meleket és Jeremiást Júda gonosz fejedelmeinek, később pedig a Jeruzsálemet leromboló babilóniaiaknak a kezéből. Jehova „megőrzi . . . lojálisai lelkét, megszabadítja őket a gonoszok kezéből” — írja a Zsoltárok 97:10.
„Atyád, aki titokban néz, megfizet neked”
8—9. Mit mutat Jézus példája, milyen imákat értékel Jehova?
8 Az is bizonyítja, hogy Jehova értékeli és nagyra becsüli az iránta való odaadásunk megnyilvánulásait, amit a Biblia az imáról mond. Isten „a becsületesek imájában . . . örömét leli” — jegyezte meg egy bölcs férfi (Példabeszédek 15:8). Jézus napjaiban sok vallási vezető mások szeme láttára imádkozott, de nem őszinte vallásosság vezette őket, hanem az, hogy szerettek volna bámulatot kelteni az emberekben. Jézus kijelentette róluk, hogy „megkapták már teljes jutalmukat”. A követőinek pedig ezt mondta: „Te azonban, amikor imádkozol, menj be a szobádba, és miután bezártad az ajtódat, imádkozz Atyádhoz, aki rejtve van; akkor a te Atyád, aki titokban néz, megfizet neked” (Máté 6:5, 6).
9 Jézus természetesen nem a mások előtt mondott imákat ítélte el, hiszen volt rá példa, hogy ő maga is imádkozott mások füle hallatára (Lukács 9:16). Jehova nagyon nagyra értékeli, ha őszinte szívből imádkozunk, nem pedig azért, hogy lenyűgözzünk másokat. A magunkban mondott imák világosan megmutatják, hogy milyen mélyen szeretjük Istent, és mennyire bízunk benne. Ezért nem csodálkozunk azon, hogy Jézus gyakran félrevonult imádkozni. Egyszer „kora reggel” tett így, „amikor még sötét volt”. Egy másik alkalommal „felment egymaga a hegyre imádkozni”. Mielőtt kiválasztotta a 12 apostolát, az egész éjszakát imádkozással töltötte, egyedül (Márk 1:35; Máté 14:23; Lukács 6:12, 13).
10. Miben lehetünk biztosak, amikor az imáink nyíltságot és mély érzéseket tükröznek?
10 Képzeljük el, milyen figyelmesen hallgathatta Jehova a Fia szívből jövő szavait! Olyan is volt, amikor Jézus „erős kiáltásokkal és könnyekkel járult [Istenhez] . . . , és kedvező meghallgatásra talált istenfélelméért” (Héberek 5:7; Lukács 22:41–44). Amikor az imáink ilyen nyíltságot és mély érzéseket tükröznek, biztosak lehetünk benne, hogy égi Atyánk figyelmesen és értékeléssel hallgat bennünket. Igen, „Jehova közel van mindenkihez, aki . . . hűségben szólítja” (Zsoltárok 145:18).
11. Mit érez Jehova azzal kapcsolatban, amit akkor teszünk, amikor mások nem látnak minket?
11 Ha Jehova azt is értékeli, amikor titokban imádkozunk hozzá, akkor mennyire értékelheti, ha engedelmeskedünk neki, amikor egyedül vagyunk! Igen, ő tudja, mit teszünk, amikor mások nem látnak minket (1Péter 3:12). Ha hűségesek és engedelmesek vagyunk, amikor nincsenek körülöttünk mások, az annak a jele, hogy „teljes szívvel” vagyunk Jehova iránt, tiszták az indítékaink, és szilárdan kiállunk amellett, ami helyes (1Krónikák 28:9). Az ilyen viselkedés bizony megörvendezteti Jehova szívét (Példabeszédek 27:11; 1János 3:22).
12—13. Hogyan óvhatjuk meg az elménket és a szívünket, és hogyan utánozhatjuk a hűséges Nátánael tanítványt?
12 A hűséges keresztények ezért óvakodnak az elmét és a szívet megrontó titkos bűnöktől, mint amilyen a pornográf és az erőszakos anyagok nézése. Bár az emberek elől elrejthető némelyik bűn, de tudjuk, hogy „minden mezítelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk” (Héberek 4:13; Lukács 8:17). Ha igyekszünk tartózkodni a Jehovának nem tetsző tettektől, tiszta maradhat a lelkiismeretünk, és jó érzéssel tölthet el, hogy Isten helyeslését élvezzük. Kétség sem fér hozzá, hogy Jehova valóban értékeli azt, „aki feddhetetlenül jár, aki igazságosságot cselekszik, és szívében az igazságot szólja” (Zsoltárok 15:1, 2).
13 De hogyan óvhatjuk meg az elménket és a szívünket egy olyan világban, melyet átitat a gonoszság? (Példabeszédek 4:23; Efézus 2:2). Először is, teljesen fordítsuk a hasznunkra mindazt, amiről Jehova szellemi téren gondoskodik. Ezenfelül minden erőnkkel legyünk azon, hogy elutasítsuk a rosszat, és jót tegyünk. Cselekedjünk gyorsan, nehogy a helytelen kívánságaink megfoganjanak, és bűnt szüljenek (Jakab 1:14, 15). Gondolj bele, milyen jólesne, ha Jézus rólad is azt mondaná, amit Nátánaelről jegyzett meg: „Íme, egy . . . [ember], akiben nincsen csalárdság” (János 1:47). Nátánael, akit Bertalannak is hívtak, később abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Jézus 12 apostola között lehetett (Márk 3:16–19).
’Irgalmas és hű főpap’
14. Másoktól eltérően hogyan látta Jézus Mária gesztusát?
14 Jézus, aki „a láthatatlan Isten [Jehova] képmása”, mindig tökéletesen utánozza az Atyját abban, hogy értékeli azokat, akik tiszta szívből szolgálják Istent (Kolosszé 1:15). Például öt nappal azelőtt, hogy odaadta az életét, Jézus és néhány tanítványa a betániai Simon házában vendégeskedett. Az este folyamán Mária, aki Lázár és Márta testvére volt, „elővett egy font illatos olajat, igazi nárdusolajat, nagyon értékeset” (melynek értéke körülbelül egyévi bérnek felelt meg), majd Jézus fejére és lábára öntötte (János 12:3). „Mire való ez a pazarlás?” — vetették közbe némelyek. Jézus azonban egészen más fényben látta Mária gesztusát. Úgy vélte, hogy igazi nagylelkűségre vall, és igen nagy jelentősége van a saját közelgő halálára és temetésére való tekintettel. Ezért nemhogy megszidta volna Máriát, hanem megdicsérte. „Bárhol prédikálják is e jó hírt az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére” — mondta (Máté 26:6–13).
15—16. Miért jó nekünk az, hogy Jézus emberként élt és szolgálta Istent?
15 Micsoda megtiszteltetés, hogy Jézus személyében olyan Vezetőnk van, aki ennyire értékel másokat! Elmondhatjuk, hogy Jézust az emberi élete felkészítette a munkára, amelyet Jehova szánt neki, arra, hogy Főpapja és Királya legyen először a felkentek gyülekezetének, majd az egész világnak (Kolosszé 1:13; Héberek 7:26; Jelenések 11:15).
16 Mielőtt Jézus a földre jött, már nagy érdeklődéssel figyelte az emberek ügyeit, és gyönyörűségét lelte bennük (Példabeszédek 8:31). Emberként élve még inkább megértette, mit jelentenek az Isten szolgálata közben átélt próbáink. „Mindenben hasonlóvá kellett lennie a »testvéreihez« — írta róla Pál apostol —, hogy irgalmas és hű főpappá legyen az Istennek végzett szolgálatban . . . Mert tekintettel arra, hogy ő maga szenvedett, mikor próbára tették, segítségére tud sietni azoknak, akik próbára vannak téve.” Jézus képes „együtt érezni gyengeségeinkkel”, mivel „minden tekintetben próbára lett téve, mint mi magunk, de bűn nélkül” (Héberek 2:17, 18; 4:15, 16).
17—18. a) Mit tudhatunk meg a hét kis-ázsiai gyülekezetnek szóló levelekből arról, hogy mennyire mély Jézusban az értékelés? b) Mire készültek fel a felkent keresztények?
17 Azután vált nyilvánvalóvá, hogy Jézus már jobban megérti a követői próbáit, miután feltámadt. Figyeljük csak meg a hét kis-ázsiai gyülekezetnek szóló leveleit, melyeket János apostol jegyzett le. A szmirnai gyülekezetnek ezt üzente: „Ismerem nyomorúságodat és szegénységedet”. Lényegében ezt mondta nekik: „Teljesen tisztában vagyok a gondjaitokkal; nagyon jól tudom, min mentek keresztül.” Mivel ő maga is egészen a haláláig szenvedett, könyörülettel és teljes joggal mondhatta a következőket: „Bizonyulj hűnek mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jelenések 2:8–10).
18 A hét gyülekezetnek küldött levelek tele vannak olyan gondolatokkal, melyek azt tükrözik, hogy Jézus ismeri a tanítványai nehézségeit, és őszintén értékeli a feddhetetlenségüket (Jelenések 2:1—3:22). Ne felejtsük el, hogy Jézus üzenetei felkent keresztényeknek szóltak, akik abban reménykedtek, hogy vele együtt uralkodnak majd az égben. Urukhoz hasonlóan ők is felkészültek arra a kiemelkedő szerepre, hogy mélységes könyörülettel segítsenek kiárasztani Krisztus váltságáldozatának jótékony hatásait a bajban levő emberiségre (Jelenések 5:9, 10; 22:1–5).
19—20. Hogyan fejezik ki értékelésüket Jehovának és a Fiának a „nagy sokaság” tagjai?
19 Jézus természetesen nemcsak a felkent követőit szereti, hanem a hűséges ’más juhait’ is, akiknek ma élő milliói a leendő, ’minden nemzetből való nagy sokaságot’ alkotják, mely túléli a közelgő ’nagy nyomorúságot’ (János 10:16; Jelenések 7:9, 14). Ők Jézus mellett foglalnak állást, mivel hálásak a váltságáldozatáért és az örök élet reménységéért. Hogyan fejezik ki az értékelésüket? Úgy, hogy „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek” Istennek (Jelenések 7:15–17).
20 A 2006-os szolgálati évről szóló világméretű jelentés, mely a 27—30. oldalon található, egyértelműen bizonyítja, hogy ezek a hűségesek csakugyan „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek” Jehovának. Ez alatt az egy év alatt ők és a felkent keresztények viszonylag kicsiny maradéka összesen 1 333 966 199 órát, azaz jóval több mint 150 000 évnek megfelelő időt szentelt a nyilvános szolgálatnak!
Továbbra is mutass értékelést!
21—22. a) Miért kell a keresztényeknek különösen ébernek lenniük manapság a hála kimutatását illetően? b) Miről lesz szó a következő cikkben?
21 Igazán rendkívüli, hogy Jehova és a Fia milyen mélységesen értékeli a tökéletlen embereket. Az emberek többsége azonban sajnos nem sokat foglalkozik Istennel, inkább csak a saját dolgaival törődik. Pál így jellemezte „az utolsó napokban” élő embereket: „Az emberek teljesen énközpontúak lesznek, pénzsóvárak . . . Abszolút hiányozni fog belőlük a hála” (2Timóteusz 3:1–5, Phillips). Milyen másak az igaz keresztények, akik őszinte imáik, készséges engedelmességük és teljes lelkű szolgálatuk által kimutatják, hogy hálásak Istennek mindazért, amit értük tett! (Zsoltárok 62:8; Márk 12:30; 1János 5:3).
22 A következő cikkben kiemelünk majd néhányat a sok szellemi ajándék közül, melyet Jehova szeretettel ad nekünk. Amint ezeken a ’jó adományokon’ elmélkedünk, bárcsak még inkább elmélyülne a hálánk! (Jakab 1:17).
Hogyan válaszolnál?
• Hogyan bizonyítja Jehova, hogy ő olyan Isten, aki értékel másokat?
• Hogyan örvendeztethetjük meg Jehova szívét olyankor, amikor nem látnak mások?
• Milyen módokon mutatott Jézus értékelést?
• Hogyan segített Jézusnak az emberi lét abban, hogy könyörületes, másokat értékelő uralkodó legyen?
[Kép a 17. oldalon]
Ahogy egy szülő örül gyermeke egyszerű ajándékának, Jehova is értékeli, ha a tőlünk telhető legjobbat adjuk neki