Értékeld, hogy a nagy jelképes templomban imádhatod Jehovát!

 1. Mit hirdet egy angyal, és mire indítson ez minket?

HA EGY angyal szólna hozzád, meghallgatnád? Biztosan. Nos, igazából ma egy angyal „minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” ezt hirdeti: „Mélységesen tiszteljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget... Imádjátok hát azt, aki az eget [és] a földet... alkotta!” (Jel 14:6, 7). Jehova az egyedüli igaz Isten, és mindenkinek őt kellene imádnia. Nagyon hálásak lehetünk azért a páratlan lehetőségért, hogy imádhatjuk őt a nagy jelképes templomában.

 2. Mi a jelképes templom? (Lásd a „Mivel nem azonos a jelképes templom?” című kiemelt részt is.)

² Mi a jelképes templom? Ahogy a neve is mutatja, ez nem egy szó szerinti épület. Mindarra utal, amit Jehova azért tett, hogy Jézus váltságáldozata alapján elfogadható módon imádhassuk őt. Pál apostol részletesen írt róla a Júdeában élő első századi héber keresztényeknek.b

3–4. Miért írt Pál a héber keresztényeknek, és hogyan próbált segíteni nekik?

³ Miért írt Pál a Júdeában élő héber keresztényeknek? Ennek két fő oka lehetett. Először is azért, hogy bátorítsa őket. A legtöbbjük korábban a zsidó valláshoz tartozott, és miután keresztények lettek, valószínűleg gúnyolták őket a vallási vezetők. Miért? Azért, mert a keresztényeknek nem volt impozáns templomuk, nem volt oltáruk, ahol áldoztak volna, de még papságuk sem. Emiatt rosszul érezhették magukat, sőt, még a hitük is meggyengülhetett (Héb 2:1; 3:12, 14). Nem kizárt, hogy voltak köztük olyanok, akik visszavágytak a zsidó vallásba.

⁴ Másodszor, Pál felhívta a héber keresztények figyelmét arra, hogy több erőfeszítést kellene tenniük azért, hogy megértsék az új vagy a mélyebb értelmű tanításokat, melyekre szilárd eledelként utalt (Héb 5:11–14). Némelyikük nyilván még mindig ragaszkodott a mózesi törvényhez. Pál leírta, hogy az állatáldozatok nem tudták teljesen megtisztítani az emberiséget a bűntől, ezért a törvény hatályon kívül lett helyezve. Ezt követően néhány mélyebb értelmű tanítást fejtegetett nekik. Emlékeztette őket arra, hogy egy jobb reménységük van, mely Jézus váltságán alapul. Igazából ez az áldozat teszi lehetővé, hogy közeledjenek Istenhez (Héb 7:18, 19).

 5. Mire világít rá a hébereknek írt levél, és miért fontos ezt megértenünk?

⁵ Pál rámutatott a héber testvéreinek, hogy a keresztény imádati forma sokkal kiválóbb, mint a zsidó. Azt írta, hogy a zsidó vallás „csupán árnyéka volt annak, aminek a jövőben kellett megtörténnie, a valóság azonban Krisztusé” (Kol 2:17). Az árnyék az árnyékot vető tárgynak csak az alakját mutatja meg. Épp így a zsidó imádati forma is csupán árnyéka volt az eljövendő valóságnak, vagyis a keresztény imádati formának. Ahhoz, hogy lássuk a valóságot, meg kell értenünk, hogy mit tett Jehova azért, hogy megbocsáthassa a bűneinket, és így elfogadható módon imádhassuk őt. A hébereknek írt levél segítségével vessük össze az árnyékot a valósággal, vagyis a zsidó imádati formát a keresztény imádati formával. Így jobban meg fogjuk érteni, hogy mi a jelképes templom, és azt is, hogy milyen szerepe van a mi életünkben.

 6. Milyen célt szolgált a hajlék?

⁶ Az árnyék. Pál fejtegetése a hajlék köré összpontosult. (Lásd „Az árnyék – A valóság” című ábrát.) Ezt a sátorszerű építményt Mózes állíttatta fel i. e. 1512-ben. Az izraeliták a vándorlásuk során mindenhová magukkal vitték. Közel 500 évig használták, egészen addig, amíg fel nem épült a jeruzsálemi templom (2Móz 25:8, 9; 4Móz 9:22). A hajlékot a találkozás sátrának is nevezték, mivel ez volt az imádat központja, ahol az izraeliták közeledhettek Istenhez, és áldozatokat mutattak be (2Móz 29:43–46). De ami a legfontosabb, ez az építmény valami sokkal nagyobb, sokkal jelentősebb dologra mutatott előre.

 7. Mikor jött létre a jelképes templom?

⁷ A valóság. A hajlék az égi dolgok árnyéka volt, vagyis Jehova nagy jelképes templomára mutatott előre. Pál azt mondta, hogy „a sátor [vagyis a hajlék] szemléltetés napjainkra” (Héb 8:5; 9:9). Ebből kiderül, hogy amikor Pál megírta a levelét a hébereknek, a jelképes templom már létezett. I. sz. 29-ben jött létre, amikor Jézus megkeresztelkedett, fel lett kenve szent szellemmel, és megkezdte főpapic szolgálatát a nagy jelképes templomban (Csel 10:37, 38; Héb 4:14).

8–9. A Héberek 7:23–27 alapján milyen jelentős különbség van Izrael főpapjai és a nagy főpapunk, Jézus Krisztus között?

⁸ Az árnyék. A főpap képviselte a népet Isten előtt. Izrael első főpapját, Áront Jehova nevezte ki a hajlék felavatásakor. De aztán „sok pap következett egymás után, ugyanis a halál meggátolta őket abban, hogy papok maradjanak”.d (Olvassátok fel: Héberek 7:23–27.) Mivel ezek a főpapok tökéletlen emberek voltak, a saját bűneikért is fel kellett ajánlaniuk áldozatokat. Ez egy sarkalatos különbség Izrael főpapjai és a nagy főpap, Jézus Krisztus között.

⁹ A valóság. A főpapunk, Jézus Krisztus „szolgája... az igazi sátornak, amelyet Jehova állított fel, nem ember” (Héb 8:1, 2). És mivel Jézus „örökké él, a papsága nem száll át másra”. Továbbá „beszennyezetlen, bűnösöktől elkülönített”, ezért „neki nem szükséges naponta áldozatokat felajánlania... a saját bűneiért”. Most pedig nézzük meg, hogy mik a megfelelői a hajléknál használt oltárnak és az állatáldozatoknak.

10. Mire mutattak előre a rézoltáron felajánlott áldozatok?

¹⁰ Az árnyék. A hajlék bejáratával szemben helyezkedett el a rézoltár. Ezen ajánlottak fel áldozatokat Jehovának (2Móz 27:1, 2; 40:29). Ám ezek az áldozatok nem tudták eltörölni az emberek bűneit (Héb 10:1–4). A rendszeresen bemutatott állatáldozatok arra az egyetlen áldozatra mutattak előre, amely teljesen megszabadítja az emberiséget a bűntől.

11. Milyen oltáron áldozta fel magát Jézus? (Héberek 10:5–7, 10)

¹¹ A valóság. Jézus tudta, hogy Jehova azért küldte a földre, hogy váltságul adja az életét az emberiségért (Máté 20:28). A keresztelkedésével kifejezte, hogy kész Jehova akaratát cselekedni (Ján 6:38; Gal 1:4). Az a jelképes oltár, amelyen Jézus feláldozta magát, Isten rá vonatkozó akaratát szemléltette. Jézus „egyszer s mindenkorra” felajánlotta a tökéletes emberi életét, hogy engesztelést szerezzen, vagyis hogy teljes mértékben elfedezze mindazok bűneit, akik hisznek benne. (Olvassátok fel: Héberek 10:5–7, 10.) Most pedig nézzük meg a hajlék helyiségeit.

12. Kik mehettek be a hajlék helyiségeibe?

¹² Az árnyék. A hajlék, és később a jeruzsálemi templomok is két fő részből álltak: a szenthelyből és a szentek szentjéből. A kettőt egy hímzett függöny választotta el (2Móz 26:31–33; Héb 9:2–5). A szenthelyen volt egy arany lámpatartó, egy füstölőoltár és a jelenlét kenyerének asztala. Ide csak a felkent papok mehettek be, hogy ellássák a feladataikat (4Móz 3:3, 7, 10). A szentek szentjében volt az arannyal borított szövetségláda. Ez Jehova jelenlétét jelképezte (2Móz 25:21, 22). Kizárólag a főpap léphetett a függönyön belülre, a szentek szentjébe az évente megtartott engesztelés napján (3Móz 16:2, 17). Ekkor azért ment be az állatok vérével, hogy engesztelést szerezzen a saját és az egész nép bűneiért. Jehova a szent szelleme által idővel világossá tette, hogy mi a jelentése mindennek (Héb 9:6–8).e

13. Mit jelképez a szenthely és a szentek szentje?

¹³ A valóság. Jehova egy korlátozott létszámú csoportot, 144 000 keresztényt felken a szent szellemével, hogy papokként szolgáljanak Jézussal az égben (Jel 1:6; 14:1). A hajlékban a szenthely azt a különleges kapcsolatot jelképezi, hogy Isten a szellemi fiaivá fogadta őket, jóllehet még itt élnek a földön (Róma 8:15–17). A szentek szentje Jehova égi lakhelyét szemlélteti. A szenthelyet és a szentek szentjét elválasztó függöny Jézus fizikai testét jelképezi. Ez az emberi test volt az akadálya annak, hogy Jézus mint a jelképes templom főpapja belépjen az égbe. Amikor feláldozta a testét, megnyitotta az égi élet lehetőségét az összes felkent előtt. Nekik is le kell mondaniuk a fizikai testükről, hogy elnyerhessék az égi életet (1Kor 15:50; Héb 10:19, 20). A feltámadása után Jézus beléphetett a szentek szentjébe a jelképes templomban. Végül az összes felkent itt fog csatlakozni hozzá.

14. A Héberek 9:12, 24–26 alapján miért kiválóbb a jelképes templomban bemutatott imádat a zsidó imádati formánál?

¹⁴ Világosan látható, hogy az az imádati rendszer, amely a váltságáldozaton és Jézus Krisztus papságán alapul, sokkal kiválóbb, mint amilyen a zsidó imádati forma volt annak idején. Izraelben a főpapok ember által készített szentek szentjébe léptek be az állatok vérével. Jézus viszont „magába az égbe” lépett be, a lehető legszentebb helyre, hogy megjelenjen Jehova előtt. Ott bemutatta a tökéletes emberi életének az értékét. „Önmaga feláldozásával [eltávolította] a bűnt”, vagyis végérvényesen megszabadította az emberiséget a bűntől. (Olvassátok fel: Héberek 9:12, 24–26.) Most pedig arról lesz szó, hogy akár égi, akár földi reménységűek vagyunk, mindannyian a jelképes templomban imádjuk Jehovát.

15. Kik szolgálhattak a hajlék udvarában?

¹⁵ Az árnyék. A hajlékban csak egy udvar volt, egy körülkerített tér. A papok itt látták el a feladataikat. Ezen az udvaron volt a nagy rézoltár az égőáldozatoknak, valamint egy rézmedence, ahol a papoknak meg kellett mosakodni, mielőtt szent szolgálatot végeztek (2Móz 30:17–20; 40:6–8). Később a templomokban volt egy külső udvar is. Itt olyanok imádhatták Istent, akik nem voltak papok.

16. Ki melyik udvarban szolgál a jelképes templomban?

¹⁶ A valóság. Mielőtt a felkentek az égbe kerülnek, hogy papokként tevékenykedjenek Jézussal, a jelképes templom belső udvarában szolgálják Istent. A medence arra emlékezteti őket – és minden keresztényt –, hogy erkölcsileg és az imádat szempontjából tisztának kell lenniük. De hol imádja Jehovát a nagy sokaság, mely hűségesen támogatja a felkenteket? János apostol azt látta, hogy „Isten trónja előtt [állnak], és éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki a templomában”. A nagy sokaság a jelképes templom külső udvarában imádja Istent (Jel 7:9, 13–15). Páratlan megtiszteltetés, hogy mindannyian a nagy jelképes templomban imádhatjuk Istent!

17. Milyen áldozatokat tudunk felajánlani Istennek?

¹⁷ Minden kereszténynek abban a megtiszteltetésben van része, hogy az idejével, erejével és anyagi javaival Jehova imádatát támogathatja. Pál a következőre buzdít: „Mindig... ajánljunk fel Istennek dicséretáldozatot, vagyis az ajkaink gyümölcsét, amelyekkel nyilvánosan hirdetjük Isten nevét” (Héb 13:15). Úgy mutathatjuk ki a hálánkat ezért az óriási megtiszteltetésért, hogy a legjobbat adjuk Jehova szolgálatában.

18. Mit ne hanyagoljunk el a Héberek 10:22–25 alapján, és mit ne felejtsünk el soha?

¹⁸ (Olvassátok fel: Héberek 10:22–25.) A hébereknek írt levél vége felé Pál megemlített néhány dolgot, amelyek hozzátartoznak Jehova imádatához, és amelyeket semmiképp sem szeretnénk elhanyagolni. Arról írt, hogy imádkozzunk, nyilvánosan beszéljünk a reménységünkről, legyünk ott az összejöveteleken, és bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább közeledni látjuk Jehova napját. A Jelenések könyvének a végén pedig Jehova angyala a nyomatékosság kedvéért kétszer is a következőre szólít fel: „Istent imádd!” (Jel 19:10; 22:9). Bárcsak sosem felejtenénk el, milyen mély tanításokat rejtenek a nagy jelképes templom részei! És mindig tartsuk elménkben, milyen páratlan megtiszteltetés fenséges Istenünket, Jehovát imádni!