A jó emberekkel is történnek rossz dolgok – Miért?

Mivel Jehova Istena teremtett mindent, és ő mindenható, sokan úgy gondolják, hogy ő a felelős mindenért, ami a világban zajlik, így a rossz dolgokért is. De nézzük meg, hogy mit is ír a Biblia az igaz Istenről:

• „Jehova igazságos minden útjában” (Zsoltárok 145:17).

• „[Isten] minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság; igazságos és egyenes ő” (5Mózes 32:4).

• „Jehova nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas” (Jakab 5:11).

Isten nem okoz rossz dolgokat. De vajon másokat késztet arra, hogy gonosztetteket kövessenek el? Egyáltalán nem. A Szentírás kijelenti: „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit” (Jakab 1:13). Isten tehát senkit sem tesz próbára azzal, hogy valami rossz dolog elkövetésére sarkallja. Ő nem idéz elő semmilyen bajt vagy szerencsétlenséget, és mást sem ösztönöz arra, hogy rosszat tegyen. De akkor ki vagy mi okolható a bajokért?

A Biblia így ír arról, hogy mi az egyik oka az emberek szenvedésének: „előre nem látható események történnek mindannyiukkal” (Prédikátor 9:11). Az, hogy valakit érint-e egy váratlan esemény vagy baleset, nagyban attól függ, hogy éppen hol tartózkodik. Közel 2000 évvel ezelőtt Jézus Krisztus megemlített egy esetet, amikor is ledőlt egy torony, és 18-an életüket vesztették (Lukács 13:1–5). Annak, hogy meghaltak, semmi köze sem volt ahhoz, hogy hogyan éltek. Egyszerűen pont a toronynál voltak, amikor az ledőlt. Vagy vegyünk egy példát a közelmúltból. 2010 januárjában pusztító erejű földrengés rázta meg Haitit, és a kormány jelentése szerint több mint 300 000 emberéletet követelt. A földrengés nem válogatta meg az áldozatait. A betegségek is bármikor bárkit sújthatnak.

De egyesekben felvetődhet a kérdés: „Isten nem tudná megakadályozni ezeket a szörnyű katasztrófákat? Nem tudná megvédeni a jó embereket?” Ahhoz, hogy mindezt megtehesse, előre tudnia kellene ezekről az eseményekről. Noha ő valóban képes a jövőbe látni, vajon korlátlanul használja ezt a képességét? (Ézsaiás 42:9).

A Szentírásban ezt olvashatjuk: „a mi Istenünk az egekben van, és mindent véghezvitt, amiben kedvét lelte” (Zsoltárok 115:3). Jehova tehát azt teszi meg, amit szerinte szükséges megtennie, nem pedig mindent, amit képes megtenni. Ez a jövőbe látó képességére is vonatkozik. Például miután az ókori Szodomában és Gomorrában mindennapossá váltak a gonosztettek, Isten így szólt Ábrahám patriarchához: „lemegyek, és megnézem, hogy valóban a hozzám eljutott jajkiáltás szerint cselekszenek-e, és ha nem, hadd tudjam meg” (1Mózes 18:20, 21). Jehova úgy döntött, hogy egy ideig nem akar tudni róla, hogy milyen fokra jutott a gonoszság ezekben a városokban. Tehát Jehova dönthet úgy, hogy nem akar mindent előre tudni (1Mózes 22:12). De ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy tökéletlen vagy gyenge lenne. Mivel „cselekedete tökéletes”, mindig a szándékával összhangban gyakorolja a jövőbe látó képességét, és soha nem kényszeríti az embereket arra, hogy így vagy úgy tegyenek (5Mózes 32:4).b Milyen következtetést vonhatunk le mindebből? Isten az előretudását csak bizonyos esetekben, a saját belátása szerint gyakorolja.

A gonosztettek egy részéért az emberek okolhatók. A Biblia leírja, hogy milyen folyamat vezethet oda, hogy egy ember ártson másoknak: „mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja. Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, mikor teljességre jut, halált hoz világra” (Jakab 1:14, 15). Ha az emberek követik a helytelen vágyaikat, az szomorú következményekhez vezet (Róma 7:21–23). A történelem bizonyítja, hogy az emberek óriási szörnyűségeket követtek el, és ezzel kimondhatatlanul sok fájdalmat és bánatot okoztak. A gonoszok ezenkívül másokat is megronthatnak, és így újabb és újabb borzalmak történnek (Példabeszédek 1:10–16).

Most talán azt mondod, hogy Istennek közbe kellene lépnie, hogy mindezt megakadályozza. De nézzük meg, hogyan alkotta meg az embert. A Szentírás szerint a saját képmására, vagyis hasonlatosságára teremtette az embereket. Ez azt jelenti, hogy képesek olyan tulajdonságokat kifejleszteni, melyek Istenre jellemzőek (1Mózes 1:26). Megkapták a szabad akarat ajándékát, tehát maguk dönthetik el, hogy szeretik-e Istent, és ragaszkodnak-e hozzá, amit úgy mutathatnak ki, hogy neki tetszően élnek (5Mózes 30:19, 20). Ha Isten arra kényszerítené az embereket, hogy az általa meghatározott módon éljenek, vajon ezzel nem venné el tőlük a szabad akaratot? Ha ez így lenne, az emberek csupán gépek lennének, hiszen csak azt tennék, amire be lettek programozva. Ugyanez lenne a helyzet akkor is, ha a sorsunk előre meg lenne írva. Igazán hálásak lehetünk Istennek, hogy megtisztel minket azzal, hogy magunk dönthetjük el, hogyan élünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy az emberek tévedései és rossz döntései örökké szenvedést fognak okozni.

Ha a címlapon olvasható kérdést egy hindu vagy buddhista személynek tennéd fel, nagy valószínűséggel azt mondaná, hogy a karma törvénye miatt történnek rossz dolgok a jó emberekkel, mert most aratják le az előző életükben elkövetett tetteik következményeit.c

A karmáról szóló tanítással kapcsolatban érdemes megvizsgálni, hogy mit ír a Biblia a halálról. Az Éden-kertben, ahol az első emberpár élt, a Teremtő ezt mondta Ádámnak: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17). Ha Ádám nem vétkezik, örökké élhetett volna. A halál büntetés volt Isten parancsának a megszegéséért. Amikor gyermekek születtek, „a halál minden emberre átterjedt” (Róma 5:12). Láthatjuk hát, hogy „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). A Biblia továbbá kijelenti: „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól” (Róma 6:7). Más szavakkal, az embereknek a haláluk után már nem kell fizetniük a bűneikért.

Milliók hisznek abban, hogy az emberi szenvedés a karmával hozható összefüggésbe. Ők általában elfogadják, ha valamilyen baj éri őket vagy másokat, és nem kavarja fel őket túlságosan. De ez egyben azt is jelenti, hogy a hitük szerint semmi remény sincs arra, hogy a rossz dolgok egyszer megszűnjenek. Az egyedüli kiutat az jelentheti, ha valaki jótetteket visz véghez, és különleges tudásra tesz szert, ezzel ugyanis megszakíthatja az újraszületés körforgását. Ezek az elképzelések azonban távol állnak a Biblia tanításától.d

A gonoszság elsődleges oka nem az embereknél keresendő. Sátán, az Ördög, aki kezdetben Isten egyik hűséges angyala volt, „nem állt erősen az igazságban”, és bűnt hozott a világba (János 8:44). Az Éden-kertben lázadást szított Isten ellen (1Mózes 3:1–5). Jézus Krisztus úgy utalt rá, hogy ő „a gonosz” és „a világ uralkodója” (Máté 6:13; János 14:30). Sátán ma az emberek többségét ráveszi, hogy ne törődjenek azzal, hogy Jehova szerint hogyan kellene élniük (1János 2:15, 16). „Az egész világ a gonosz hatalmában van” – írja az 1János 5:19. Vannak más szellemteremtmények is, akik gonosszá váltak, és csatlakoztak Sátánhoz. A Bibliából megtudhatjuk, hogy Sátán a démonaival „az egész lakott földet félrevezeti”, ami rengeteg bajt szül a földön (Jelenések 12:9, 12). A gonoszságért tehát elsősorban Sátán, az Ördög a felelős.

Egyértelmű, hogy nem Isten okolható az embereket sújtó bajokért. Sőt, megígérte, hogy meg fog szüntetni minden rosszat. Erről szól a következő cikk.