Biztosíts tartós jövőt családodnak

 1. Mi volt Jehova szándéka a családi elrendezésre vonatkozóan?

AMIKOR Jehova a házasság kötelékében egyesítette Ádámot és Évát, Ádám úgy fejezte ki örömét, hogy elmondta a legkorábban feljegyzett héber költeményt (1Mózes 2:22, 23). A Teremtő azonban többet szeretett volna, mint pusztán örömet szerezni emberi gyermekeinek. Azt akarta, hogy a házaspárok és a családok az ő akaratát cselekedjék. Ezt mondta az első párnak: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1Mózes 1:28). Milyen nagyszerű, áldásos megbízatás volt ez! Mennyire boldogok lettek volna ők és jövőbeni gyermekeik, ha Ádám és Éva teljes engedelmességgel cselekedte volna Jehova akaratát!

 2., 3. Hogyan találhatják meg a családok napjainkban a legnagyobb boldogságot?

² Napjainkban is akkor a legboldogabbak a családok, ha együtt munkálkodnak Isten akaratának megvalósításán. Pál apostol ezt írta: „a kegyesség [az Isten iránti odaadás, NW] mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1Timótheus 4:8). Egy olyan család, amely Isten iránti odaadásban él, és amely követi Jehova útmutatását, ahogyan azt a Biblia tartalmazza, boldogságot talál majd a ’jelenvaló életben’ (Zsoltárok 1:1–3; 119:105; 2Timótheus 3:16). Még ha csupán egyetlen családtag alkalmazza is a bibliai alapelveket, a dolgok már akkor is jobban mennek, mint ha senki sem tenné.

³ Ez a könyv sok bibliai alapelvet vizsgált meg, amely hozzájárul a családi boldogsághoz. Valószínűleg észrevetted, hogy egyes alapelvek újra meg újra feltűntek a könyv lapjain. Miért? Mert olyan erőteljes igazságokat mutatnak be, amelyek a családi élet különböző területein mindenkinek a javára válnak. Az a család, amely ezeknek a bibliai alapelveknek az alkalmazására törekszik, úgy találja, hogy az Isten iránti odaadásban valóban ’benne van a jelenvaló életnek ígérete’. Nézzünk meg még egyszer négy fontos alapelvet.

 4. Miért létfontosságú az önuralom a házasságban?

⁴ Salamon király ezt mondta: „Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén [indulatára nincsen fékezés, IMIT]” (Példabeszédek 25:28; 29:11). ’Megfékezni az indulatot’ – önuralmat gyakorolni – létfontosságú azok számára, akik boldog házasságban szeretnének élni. Ha engedünk a romboló érzelmeknek, mint amilyen a harag vagy az erkölcstelen vágyakozás, az olyan kárt okoz, amelynek helyrehozásához évek kellenek – ha egyáltalán helyre lehet hozni a kárt.

 5. Hogyan tud egy tökéletlen ember önuralmat ápolni, és milyen áldásokkal jár ez?

⁵ Természetesen Ádám egyik leszármazottja sem képes teljes mértékben féken tartani tökéletlen testét (Róma 7:21, 22). Ennek ellenére az önuralom a szellem egyik gyümölcse (Galátzia 5:22, 23). Ennélfogva Isten szelleme fogja megteremni az önuralmat bennünk, ha imádkozunk ezért a tulajdonságért, ha alkalmazzuk a Szentírásban található ideillő tanácsokat, és ha olyanokkal barátkozunk, akik kimutatják ezt, valamint kerüljük azokat, akik nem (Zsoltárok 119:100, 101, 130; Példabeszédek 13:20; 1Péter 4:7). Az ilyen eljárásmód segít majd nekünk ’kerülni a paráznaságot’, még ha kísértésnek vagyunk is kitéve (1Korinthus 6:18). Visszautasítjuk az erőszakot, távol tartjuk magunkat az alkoholizmustól, vagy leküzdjük azt. Ezenfelül nyugodtabban viselkedünk a provokációkkal szemben és a nehéz helyzetekben. Bárcsak mindannyian – a gyermekekkel együtt – megtanulnánk ápolni a szellemnek ezt a létfontosságú gyümölcsét (Zsoltárok 119:1, 2).

 6. a) Mi a főség Isten által meghatározott rendje? b) Mire kell emlékeznie a férfinak, ha főségével szeretne boldogságot szerezni a családjának?

⁶ A második fontos alapelv a főség elismerése. Pál leírta a dolgok helyes rendjét, amikor ezt mondta: „Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten” (1Korinthus 11:3). Ez azt jelenti, hogy a férfi nyújt vezetést a családban, a felesége lojálisan támogatja őt, a gyermekek pedig engedelmeskednek szüleiknek (Efézus 5:22–25, 28–33; 6:1–4). Figyeld meg azonban, hogy csak akkor vezet boldogsághoz a főség, ha azt megfelelő módon gyakorolják. Azok a férjek, akik Isten iránti odaadásban élnek, tudják, hogy a főség nem parancsuralom. Ők Jézust utánozzák, a felettük levő Főt. Bár Jézus előtt a „mindeneknek fölötte” levő pozíció kilátása volt, ő „nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Efézus 1:22; Máté 20:28). A keresztény férfi hasonlóképpen gyakorolja a főséget, nem magának kedvez, hanem felesége és gyermekei érdekeivel törődik (1Korinthus 13:4, 5).

 7. Milyen szentírási alapelvek segítenek a feleségnek betölteni Isten által kijelölt szerepét a családban?

⁷ Betöltött szerepéhez mérten az a feleség, aki Isten iránti odaadásban él, nem verseng férjével, és nem akar uralkodni rajta. Boldog, hogy támogathatja őt, és hogy együttműködhet vele. A Biblia néha úgy beszél a feleségről, mint aki „tulajdona” férjének, nyilvánvalóvá téve, hogy férje a fölötte levő fő (1Mózes 20:3, NW). A házasság által a feleség „a férj törvénye” alá kerül (Róma 7:2). Ugyanakkor a Biblia „segítőnek” és „kiegészítőnek” hívja őt (1Mózes 2:20, NW). Olyan tulajdonságai és képességei vannak, amelyek férjének nincsenek, és megadja férjének a szükséges támogatást (Példabeszédek 31:10–31). A Biblia arról is beszél, hogy a feleség „társ”, olyan valaki, aki vállvetve munkálkodik férjével (Malakiás 2:14). Ezek a szentírási alapelvek segítenek a férjnek és a feleségnek megérteni egymás helyzetét, valamint megfelelő tisztelettel és méltósággal bánni egymással.

 8., 9. Magyarázz el néhány alapelvet, amely a családban mindenkinek segít javítani a kommunikációs képességeit.

⁸ Ebben a könyvben gyakran kapott hangsúlyt, hogy szükség van a kommunikációra. Miért? Mert jobban működnek a dolgok, amikor az emberek beszélnek egymással, és valóban meg is hallgatják egymást. Ismételten kiemelték, hogy a kommunikáció kétirányú utcát jelent. Jakab tanítvány ezt így fejezte ki: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19).

⁹ Az is fontos, hogy vigyázzunk, hogyan beszélünk. A meggondolatlan, veszekedő vagy keményen bíráló szavak nem alakítanak ki sikeres kommunikációt (Példabeszédek 15:1; 21:9; 29:11, 20). Még amikor helyes is az, amit mondunk, ha durván, büszkén vagy érzéketlenül fejezzük ki, akkor az valószínűleg többet árt, mint használ. Beszédünk jóízlést tükröző, „sóval fűszerezett” legyen (Kolossé 4:6). Szavainknak olyanoknak kell lenniük, mint „arany alma ezüst tányéron” (Példabeszédek 25:11). Azok a családok, amelyek megtanultak jól kommunikálni, nagyot léptek előre a boldogság elérése felé.

10. A szeretet melyik fajtája létfontosságú a házasságban?

¹⁰ A „szeretet” szó újra meg újra megjelent ebben a könyvben. Emlékszel arra, hogy a szeretet melyik fajtájára utaltunk elsődlegesen? Igaz, hogy a romantikus szeretet (görögül: eʹrosz) fontos szerepet játszik a házasságban, és hogy a sikeres házasságban bensőséges vonzalom és barátság (görögül: phi·liʹa) fejlődik ki a férj és a feleség között. De még fontosabb az a szeretet, amelyet a görög a·gaʹpe szó fejez ki. Ez az a szeretet, amelyet Jehovával, Jézussal és embertársainkkal ápolunk (Máté 22:37–39). Ezt a szeretetet fejezi ki Jehova az emberiség iránt (János 3:16). Mennyire csodálatos, hogy a szeretetnek ugyanazt a fajtáját mutathatjuk ki házastársunk és gyermekeink iránt! (1János 4:19).

11. Hogyan válik a szeretet a házasság javára?

¹¹ A házasságban a szeretetnek ez az emelkedett formája valóban „az egység tökéletes köteléke” (Kolossé 3:14, NW). Egybeköti a házaspárt, és késztetésére a házastársak azt szeretnék tenni, ami a legjobb egymásnak és gyermekeiknek. Amikor családok nehéz helyzettel néznek szembe, a szeretet segít nekik, hogy egységesen cselekedjenek. Amint a házaspár az időskor felé halad, a szeretet segít nekik támogatni és továbbra is értékelni egymást. „A szeretet . . . nem keresi a maga hasznát . . . mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy [soha nem vall kudarcot, NW]” (1Korinthus 13:4–8).

12. Miért erősíti meg a házasságukat az, ha a házaspár szeretetet ápol Isten iránt?

¹² A házasság különösen erős, amikor nemcsak a házastársak közötti szeretet, hanem elsősorban a Jehova iránti szeretet erősíti meg (Prédikátor 4:9–12). Miért? Nos, János apostol a következőt írta: „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait” (1János 5:3). Ezért a házaspárnak az Isten iránti odaadásban kell nevelnie gyermekeit, nem pusztán azért, mert nagyon szeretik gyermekeiket, hanem mert Jehova parancsolja ezt (5Mózes 6:6, 7). El kell kerülniük az erkölcstelenséget, nem pusztán azért, mert szeretik egymást, hanem legfőképpen azért, mert szeretik Jehovát, aki „a paráznákat . . . és a házasságrontókat megítéli” (Zsidók 13:4). Még ha az egyik fél komoly problémákat okoz is a házasságban, a Jehova iránti szeretet arra indítja a másikat, hogy továbbra is kövesse a bibliai alapelveket. Valóban boldogok azok a családok, amelyekben az egymás iránti szeretetet a Jehova iránti szeretet erősíti meg!

13. Hogyan segít az embernek a valóban fontos dolgok szem előtt tartásában az az elhatározás, hogy Isten akaratát cselekszi?

¹³ A keresztény egész élete Isten akaratának a cselekvésére összpontosul (Zsoltárok 143:10). Ez az, amit az Isten iránti odaadás a valóságban jelent. Isten akaratának a cselekvése segít a családoknak a valóban fontos dolgokat szem előtt tartani (Filippi 1:9, 10). Jézus például így figyelmeztetett: „azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe” (Máté 10:35, 36). Jézus figyelmeztetéséhez hűen mind a mai napig sok követőjét üldözték saját családtagjaik. Milyen szomorú, fájdalmas helyzet! Mégsem szabad, hogy a családi kötelékek fontosabbak legyenek a Jehova Isten és Jézus Krisztus iránt érzett szeretetünknél (Máté 10:37–39). Ha valaki kitart a családi ellenállás dacára, az ellenkezők talán megváltoznak, amikor látják az Isten iránti odaadás jótékony hatásait (1Korinthus 7:12–16; 1Péter 3:1, 2). Még ha ez nem következik is be, semmilyen maradandó jó nem származik abból, ha abbahagyjuk Isten szolgálatát az ellenállás miatt.

14. Hogyan segít az Isten akaratának cselekvésére irányuló vágy a szülőknek abban, hogy a gyermekeik legjobb érdekei szerint járjanak el?

¹⁴ Isten akaratának a cselekvése segít a szülőknek, hogy helyes döntéseket hozzanak. Egyes közösségekben például a szülők hajlamosak a gyermekeket beruházásnak tekinteni, és arra számítanak, hogy gyermekeik fogják a gondjukat viselni időskorukban. Bár helyes és illő, hogy a felnőtt gyermekek gondoskodjanak idősödő szüleikről, ennek a tényezőnek nem szabad arra késztetnie a szülőket, hogy anyagias életútra tereljék gyermekeiket. A szülők egyáltalán nem használnak a gyermekeiknek, ha úgy nevelik fel őket, hogy az anyagi javakat többre értékeljék a szellemi dolgoknál (1Timótheus 6:9).

15. Hogyan mutatott Timótheus anyja, Eunika kiváló példát, mint olyan szülő, aki Isten akaratát cselekedte?

¹⁵ Kitűnő példa ebben a tekintetben Eunika, Pál fiatal barátjának, Timótheusnak az édesanyja (2Timótheus 1:5). Bár férje nem volt hívő ember, Eunika – Timótheus nagymamájával, Loisszal együtt – sikeresen nevelte arra Timótheust, hogy az Isten iránti odaadásra törekedjen (2Timótheus 3:14, 15). Amikor Timótheus elég idős lett, Eunika hagyta, hogy elmenjen otthonról, és belekezdjen a Királyság-prédikáló munkába Pál misszionáriustársaként (Cselekedetek 16:1–5). Mennyire fellelkesülhetett, amikor fia kiváló misszionárius lett! Az, hogy Timótheus felnőttként Isten iránti odaadásban élt, jól visszatükrözte a gyermekkorában kapott nevelést. Biztos, hogy Eunika megelégedést és örömet talált abban, amikor Timótheus hűséges szolgálatáról hallott beszámolókat, még ha fia valószínűleg hiányzott is neki (Filippi 2:19, 20).

16. Fiúként milyen megfelelő törődést mutatott Jézus, de mi volt a legfőbb célja?

¹⁶ Jézus istenfélő családban nevelkedett, és felnőttként megfelelő fiúi törődést mutatott anyja iránt (Lukács 2:51, 52; János 19:26). Jézus legfőbb célja azonban az volt, hogy Isten akaratát teljesítse, és számára ez magában foglalta azt is, hogy megnyissa az utat az emberek előtt az örökké tartó élet felé. Ezt akkor tette, amikor váltságdíjként felajánlotta tökéletes emberi életét a bűnös emberiségért (Márk 10:45; János 5:28, 29).

17. Milyen dicsőséges kilátásra adott lehetőséget Jézus hűséges életpályája azok számára, akik cselekszik Isten akaratát?

¹⁷ Jehova égi életre támasztotta fel Jézust a halála után, nagy hatalmat adott neki, és végül az égi Királyság Királyaként iktatta be őt (Máté 28:18; Róma 14:9; Jelenések 11:15). Jézus áldozata lehetővé tette egyes emberek számára, hogy kiválasztottként együtt uralkodhassanak vele ebben a Királyságban. Ez a többi tiszta szívű ember számára is megnyitotta az utat, hogy tökéletes életnek örvendjen a földön, helyreállított paradicsomi körülmények között (Jelenések 5:9, 10; 14:1, 4; 21:3–5; 22:1–4). Az egyik legnagyobb kiváltságunk ma az, hogy elmondhatjuk ezt a dicsőséges jó hírt embertársainknak (Máté 24:14).

18. Milyen emlékeztetést és milyen buzdítást kapnak a családok és az egyének egyaránt?

¹⁸ Ahogy Pál apostol mutatta, annak, aki Isten iránti odaadásban él, kilátása van arra, hogy örökölheti „a jövő” élet áldásait. Mindenképpen ez a legjobb módja annak, hogy boldogságot találj! Ne feledd, „a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Ezért legyél gyermek vagy szülő, férj vagy feleség, gyermekes vagy gyermektelen egyedül álló felnőtt, törekedj az Isten akaratának cselekvésére. Még ha nyomást gyakorolnak is rád, vagy rendkívüli nehézségekkel kell is szembenézned, sose feledd, hogy az élő Isten szolgája vagy. Ezért, bárcsak örömet szereznének tetteid Jehovának! (Példabeszédek 27:11). És bárcsak életviteled eredményeként boldogságot találnál már most, valamint örökké tartó életet az eljövendő új világban!