Minden ember szabad lesz
„Azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára [dicsőséges szabadságára, Újfordítású revideált Biblia]. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig” (RÓMA 8:18–22).
PÁL apostol a Rómában élő keresztényekhez írt levelének e verseiben kitűnően összegzi, miért nincs az életben valódi szabadság, és hogy miért jellemzi az életet oly gyakran hiábavalóság és fájdalom. Azt is elmagyarázza, hogyan tehetünk szert valódi szabadságra.
„A miket most szenvedünk”
Pál nem kicsinyli le azt, „a miket most szenvedünk”, amikor azt mondja, hogy azok „nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik”. Pál idejében, és később is, a keresztények sokat szenvedtek a római kormány kemény, diktatórikus uralma alatt, amely nemigen törődött az emberi jogokkal. Amikor Róma kezdte úgy gondolni, hogy a keresztények az állam ellenségei, kegyetlen elnyomásnak vetette őket alá. J. M. Roberts történész ezt mondja: „A fővárosban [Rómában] sok keresztényt bizony kegyetlenül pusztítottak el az arénában, vagy égettek el elevenen” (Shorter History of the World). Néró üldözésének ezen áldozatairól egy másik beszámoló kijelenti: „Egyeseket keresztre feszítettek, másokat állatbőrbe varrtak és kutyák szedték szét őket, megint másokat szurokba mártottak és meggyújtották őket, hogy élő fáklyaként világítsanak a sötétben” (F. F. Bruce: New Testament History).
Ezek a korai keresztények kétségtelenül szerettek volna megszabadulni az elnyomástól, arra viszont nem voltak hajlandók, hogy megsértsék Jézus Krisztus tanításait csak azért, hogy megszerezzék ezt a szabadságot. Teljes mértékben semlegesek maradtak mindenben, mint például a római kormányhatóságok és a zsidó szabadságharcosok, a zelóták közötti küzdelemben (János 17:16; 18:36). A zelóták számára „a fennálló válságos helyzetben nem arra volt szükség, hogy az Isten előtti megfelelő időre való várakozásról beszéljenek”. Szerintük amire szükség volt, az inkább az „erőszakos tettek az ellenséggel szemben”, vagyis Rómával szemben (New Testament History). A korai keresztények viszont másképp gondolkoztak. Számukra az egyetlen reális választási lehetőség az „Isten előtti megfelelő időre való várakozás” volt. Meg voltak győződve arról, hogy semmi más, csakis az isteni közbeavatkozás vethet véget végérvényesen azoknak, ’amiket akkor szenvedtek’, és hozhat igazi, tartós szabadságot (Mikeás 7:7; Habakuk 2:3). De mielőtt megvizsgáljuk, hogyan fog ez megtörténni, vizsgáljuk meg azt, egyáltalán miért ’vettetett a teremtett világ hiábavalóság alá’.
„Hiábavalóság alá vettetett”
Benjamin Wilson a The Emphatic Diaglott című művében azt mondja, hogy itt a „teremtett világ” kifejezés nem „az állati vagy élettelen teremtésre” utal, mint ahogyan azt néhányan gondolják, hanem „az egész emberiségre”. (Vesd össze: Kolossé 1:23.) Az egész emberi családra utal — mindannyiunkra, akik szabadságra vágyunk. Ősszüleink tettei miatt ’vettettünk hiábavalóság alá’. Ez „nem önként” vagy személyes döntésünk következményeként történt. Örököltük ezt az állapotot. Szentírási nézőpontból tehát Rousseau tévedett, amikor azt mondta, hogy „az ember szabadnak született”. Mindannyian a bűn és a tökéletlenség rabságában születtünk, úgymond egy csalódottsággal és hiábavalósággal teli rendszer rabszolgáiként (Róma 3:23).
Miért történt ez? Azért, mert ősszüleink, Ádám és Éva olyanok akartak lenni, „mint az Isten”, hogy így teljesen függetlenek legyenek, és maguk dönthessék el, mi a jó és mi a rossz (1Mózes 3:5). De figyelmen kívül hagytak egy létfontosságú tényt a szabadsággal kapcsolatban. Korlátlan szabadsága csakis a Teremtőnek lehet. Ő az egyetemes Szuverén (Ésaiás 33:22; Jelenések 4:11). Az emberi szabadság csak korlátozott szabadságot jelenthet. Ezért buzdította Jakab tanítvány az abban a korban élt keresztényeket arra, hogy „a szabadság tökéletes törvénye” irányítsa őket (Jakab 1:25).
Jehova jogosan kizárta Ádámot és Évát egyetemes családjából, és ezért meghaltak (1Mózes 3:19). De mi a helyzet a leszármazottaikkal? Bár ekkor már csak tökéletlenséget, bűnt és halált hagyhattak rájuk, Jehova mégis irgalmasan megengedte nekik, hogy gyermekeket hozzanak a világra. Így „a halál minden emberre elhatott” (Róma 5:12). Ebben az értelemben Isten ’hiábavalóság alá vetette a teremtett világot’.
„Az Isten fiainak megjelenése”
Jehova a teremtett világot „azzal a reménységgel” vetette alá a hiábavalóságnak, hogy egy napon majd helyreáll az emberi család szabadsága, „Isten fiainak” tevékenysége által. Kik ezek az „Isten fiai”? Ők Jézus Krisztus tanítványai, akik — „a teremtett [emberi] világ” többi részéhez hasonlóan — a bűn és a tökéletlenség rabszolgaságában születtek. Nincs veleszületett joguk arra, hogy Isten tiszta, tökéletes, egyetemes családjába tartozzanak. Jehova azonban valami figyelemre méltót tesz az érdekükben. Jézus Krisztus váltságáldozata által Isten megszabadítja őket az öröklött bűn fogságától, és ’igazságosnak’, vagyis szellemileg tisztának nyilvánítja őket (1Korinthus 6:11, Csia fordítás). Majd örökbe fogadja őket mint „Isten fiait”, visszafogadva őket egyetemes családjába (Róma 8:14–17).
Jehova örökbe fogadott fiaiként dicsőséges kiváltságban lesz részük. ’Papokká lesznek a mi Istenünknek, és uralkodnak a föld’ felett királyokként Jézus Krisztus mellett, Isten égi Királyságának vagy kormányzatának részeként (Jelenések 5:9, 10; 14:1–4). Ez a kormányzat szilárdan megalapozott, a szabadság és az igazságosság alapelveire épült — nem pedig az elnyomásra és a zsarnokságra (Ésaiás 9:6, 7; 61:1–4). Pál apostol azt mondja, hogy Istennek ezek a fiai társai Jézusnak, Ábrahám régen megígért „magvának” (Galátzia 3:16, 26, 29). Ezért kulcsfontosságú szerepük van annak az ígéretnek a beteljesítésében, melyet Isten tett a barátjának, Ábrahámnak. Ennek az ígéretnek egyik része az, hogy Ábrahám magva (vagyis leszármazottja) által „megáldatnak . . . a földnek minden nemzetségei” (1Mózes 22:18).
Milyen áldást hoznak majd az emberiségre? Isten fiai részt vesznek abban, hogy megszabadítsák az egész emberi családot az Ádámtól örökölt bűn szörnyű következményeitől, és helyreállítsák az emberiség tökéletességét. Az emberek „minden nemzetből és ágazatból, és népből” áldásban részesülhetnek, ha hitet gyakorolnak Jézus Krisztus váltságáldozatában, és alávetik magukat jótékony Királyság-uralmának (Jelenések 7:9, 14–17; 21:1–4; 22:1, 2; Máté 20:28; János 3:16). Ezáltal „a teremtett világ” újra örvendezhet majd az „Isten fiai dicsőséges szabadságának”. Ez nem valami korlátozott, ideiglenes politikai szabadságot jelent majd, hanem szabadságot mindentől, ami fájdalmat és bánatot okozott az emberi családnak, amióta Ádám és Éva elvetette Isten szuverenitását. Nem csoda hát, hogy Pál apostol azt mondta, hogy „a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók” ahhoz a dicsőséges szolgálathoz, melyet a hűségesek fognak végezni!
Mikor kezdődik „az Isten fiainak megjelenése”? Nagyon közel van már az idő, amikor Jehova nyilvánvalóvá teszi mindenki előtt, kik az Isten fiai. Ez akkor fog megtörténni, amikor ezek a „fiak”, akik a szellemi birodalomba lesznek feltámasztva, részt vesznek Jézus Krisztussal abban, hogy megtisztítsák a földet a gonoszságtól és az elnyomástól Isten háborújában Armageddonkor (Dániel 2:44; 7:13, 14, 27; Jelenések 2:26, 27; 16:16; 17:14; 19:11–21). Nyilvánvaló bizonyítékát látjuk magunk körül annak, hogy jócskán „az utolsó napokban” élünk, amikor véget fog érni Isten hosszan tartó türelme, melyet a lázadással és annak következményével, a gonoszsággal szemben tanúsít (2Timótheus 3:1–5; Máté 24:3–31).
Igen, igaz az, amit Pál apostol mond: „az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig” — de már nem sokáig. Milliók élnek most, akik meg fogják látni, amikor „újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” — s ebbe beletartozik a béke, a szabadság és az igazságosság az egész emberi család számára (Cselekedetek 3:21).
Végre igazi szabadság
Mit kell tenned azért, hogy élvezhesd „az Isten fiainak [ezt a] dicsőséges szabadságát”? Jézus Krisztus ezt mondta: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:31, 32). Ez a szabadság kulcsa — megismerni Krisztus parancsait és tanításait, azután pedig engedelmeskedni azoknak. Ez már most is bizonyos mértékű szabadságot eredményez. A közeljövőben pedig teljes szabadságot hoz Krisztus Jézus uralma alatt. A bölcs eljárás ezért az, ha megismerjük Jézus ’beszédét’ a Biblia tanulmányozása által (János 17:3). A korai keresztényekhez hasonlóan légy tevékeny tagja a Krisztus igaz tanítványaiból álló gyülekezetnek. Ha így teszel, javadra fordíthatod a szabadságot hozó igazságot, melyet napjainkban Jehova a szervezete útján tesz elérhetővé számunkra (Zsidók 10:24, 25).
Mialatt ’várod az Isten fiainak megjelenését’, Pál apostolhoz hasonlóan te is bízhatsz Krisztus védelmező gondoskodásában és támogatásában, még ha a szenvedés és az igazságtalanság szinte elviselhetetlennek tűnik is. Miután Pál beszélt Isten fiainak megjelenéséről, ezt kérdezte: „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?” (Róma 8:35). Persze, Rousseau szavaival élve a keresztények Pál napjaiban még mindig valamilyen elnyomó erő „láncait” viselték. ’Gyilkoltattak minden napon, mint vágójuhok’ (Róma 8:36). Vajon hagyták, hogy ezek a körülmények lesújtsák őket?
Pál ezt írja: „mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett” (Róma 8:37). Diadalmaskodni mindazok ellenére, amiket a korai keresztények elszenvedtek? Hogyan lehetséges ez? Pál válaszként ezt mondja: „meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róma 8:38, 39). Te is diadalmasan jöhetsz ki mindenféle „nyomorúságból vagy szorongattatásból, vagy üldözésből”, melyet jelenleg talán el kell szenvedned. Isten szeretete biztosít afelől, hogy közel van — nagyon közel van — az idő, amikor ’megszabadulunk minden rabságtól, Isten fiai dicsőséges szabadságára’.
[Képek a 6. oldalon]
„Az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig”
[Kép a 7. oldalon]
’A teremtett világ megszabadul minden rabságtól, Isten fiai dicsőséges szabadságára’