„Ha valaki úgy véli, hogy előírás szerint megtartja az imádatot [„’vallásos’-nak tartja magát”, Katolikus ford.], de a nyelvét mégsem zabolázza meg, hanem folyton megcsalja a szívét, annak a férfinak az imádata [„vallásossága”, Katolikus ford.] hiábavaló.

Jakab 1:26

Jakab rámutat: előfordulhat, hogy egy ember úgy véli magáról:, őszintén vallásos, imádati formája mégis felületes. A „felületes”-nek fordított görög szó további jelentései: „semmittevő, üres, eredménytelen, hasznavehetetlen, erőtlen, igazságot nélkülöző”. Ilyen az az eset, amikor egy magát kereszténynek valló ember nem zabolázza meg a nyelvét, és nem Isten dicséretére és keresztény társai építésére használja azt. Az ilyen ember „megcsalja a szívét”,