A hit tettekre indít minket!

„Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő [Ábrahám] cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit” (JAKAB 2:22).

 1., 2. Hogyan fogunk cselekedni, ha van hitünk?

SOKAN mondják, hogy hisznek Istenben. De ha a hit csak szavakból áll, akkor élettelen, mint a holttest. „A hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában” — írta Jakab tanítvány. Azt is mondta, hogy az istenfélő Ábrahámnak olyan hite volt, amely „együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel” (Jakab 2:17, 22). Milyen jelentősége van ezeknek a szavaknak számunkra?

² Ha igazi hitünk van, akkor nem csupán hiszünk abban, amit hallunk a keresztény összejöveteleken. Jehova tevékeny Tanúiként fogjuk bizonyítani hitünket. Igen, a hit arra fog sarkallni minket, hogy alkalmazzuk Isten Szavát az életünkben, és tettekre indít minket.

A személyválogatás nem egyeztethető össze a hittel

 3., 4. Milyen hatással kell lennie a hitnek arra, ahogyan másokkal bánunk?

³ Ha őszintén hiszünk Istenben és Krisztusban, nem leszünk személyválogatóak (Jakab 2:1–4). Néhányan azok közül, akiknek Jakab írt, nem voltak pártatlanok, ami pedig elvárt az igaz keresztényektől (Róma 2:11). Jakab ezért megkérdezi: „csak nem tartjátok összeegyeztethetőnek a mi Urunk Jézus Krisztusba, a mi dicsőségünkbe vetett hitet a személyválogatással?” (NW). Ha egy gazdag, aranygyűrűs nem hívő pompás öltözetben elment egy összejövetelre, és egy nem hívő „szegény is szennyes ruhában”, mindkettőjüket jól kellett fogadniuk, de ők különleges figyelemmel vették körül a gazdagokat. „Jó helyre” (NW) ültették őket, miközben a szegény nem hívőnek azt mondták, hogy álljon, vagy üljön le a földre valaki lábánál.

⁴ Jehova gazdagnak és szegénynek egyaránt gondoskodott Jézus Krisztus váltságáldozatáról (2Korinthus 5:14, 15). Ha tehát egy gazdag kénye-kedvére szeretnénk tenni, eltávolodnánk Krisztus hitétől, aki ’szegénnyé lett, hogy a szegénysége által meggazdagodjunk’ (2Korinthus 8:9). Sose ítéljünk meg eszerint másokat — helytelen indítékból tisztelve embereket. Isten nem részrehajló, de ha mi részrehajlóak lennénk, akkor ’gonosz döntéseket hoznánk’ (NW) (Jób 34:19). Mivel vágyunk elnyerni Isten tetszését, biztosan nem fogunk engedni a kísértésnek, hogy személyválogatóak legyünk vagy „haszonlesésből személyimádók” (Júdás 4, 16).

 5. Kiket választott ki Isten, hogy „gazdagok legyenek hitben”, és hogyan cselekszenek gyakran az anyagilag gazdagok?

⁵ Jakab feltárja, ki az igazán gazdag, és arra buzdít, hogy legyünk pártatlanok mindenki iránt (Jakab 2:5–9). ’Isten választotta ki a szegényeket, hogy gazdagok legyenek hitben és örökösei az országnak.’ Ez azért van így, mert a szegények gyakran fogékonyabbak a jó hírre (1Korinthus 1:26–29). Az anyagilag gazdagok, mint osztály, elnyomnak másokat, ha tartozásokról, munkabérről és bírósági eljárásokról van szó. Rosszat mondanak Krisztusra, és üldöznek minket, amiért a nevét viseljük. De határozzuk el, hogy engedelmeskedünk a „királyi törvénynek”, ami megkívánja, hogy szeressük felebarátainkat — a gazdagot és a szegényt egyformán (3Mózes 19:18; Máté 22:37–40). Mivel ezt Isten követeli meg tőlünk, ezért ha személyválogatóak vagyunk, ’vétkezünk’.

„Az irgalmasság győztesen ujjong az ítélet felett”

 6. Miért lennénk törvénysértők, ha nem bánnánk irgalmasan másokkal?

⁶ Ha irgalmatlan módon személyválogatóak vagyunk, akkor törvénysértők vagyunk (Jakab 2:10–13). Ha ily módon rossz lépést teszünk, megsértjük Isten minden törvényét. Azok az izraeliták, akik nem követtek el házasságtörést, de loptak, megszegték a Mózesi Törvényt. Keresztényekként minket „egy szabad nép törvénye” (NW), az új szövetségbeli szellemi Izráel törvénye ítél meg, amely törvény annak szívében van (Jeremiás 31:31–33).

 7. Miért nem várhatnak irgalmat Istentől azok, akik továbbra is személyválogatóak?

⁷ Ha azt állítjuk, hogy van hitünk, de személyválogatóak maradunk, veszélyben vagyunk. Akik szeretet és irgalom nélküliek, irgalmatlan ítéletben részesülnek majd (Máté 7:1, 2). Jakab ezt mondja: „Az irgalmasság győztesen ujjong az ítélet felett” (NW). Ha elfogadjuk Jehova szent szellemének a vezetését, azáltal hogy irgalmasak vagyunk minden kapcsolatunkban, akkor az ítéletkor nem marasztalnak el minket, hanem irgalmat tanúsítanak irántunk, és így győzedelmeskedni fogunk a szigorú igazság vagy a kedvezőtlen ítélet felett.

A hit kiváló cselekedeteket terem

 8. Milyen helyzetben van az a valaki, aki azt mondja, hogy van hite, de nincsenek cselekedetei?

⁸ A hit más kiváló cselekedeteket is terem amellett, hogy szeretetteljessé és irgalmassá tesz minket (Jakab 2:14–26). Természetesen nem fog megmenteni minket az olyan hit, amely csak szavakból áll, és híján van a cselekedeteknek. Igaz, a Törvény cselekvésével nem érdemelhetünk ki Istennél igazságos állapotot (Róma 4:2–5). Jakab olyan cselekedetekről beszél, amelyekre nem egy törvénygyűjtemény indít minket, hanem hitből és szeretetből fakadnak. Ha ilyen tulajdonságok késztetnek minket, akkor nem csak kedves jókívánságokat mondunk majd egy szűkölködő hívőtársunknak. Egy ruhátlan vagy éhező testvérünknek, testvérnőnknek anyagi segítséget fogunk nyújtani. Jakab megkérdezi: ’Ha azt mondod egy szűkölködő atyafinak: Menj el békességgel, melegedj meg és lakj jól; de nem adod meg neki, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?’ Semmi (Jób 31:16–22). Az ilyen „hit” élettelen!

 9. Mi mutatja, hogy van-e hitünk?

⁹ Lehet, hogy bizonyos mértékben kapcsolatban állunk Isten népével, de csakis a teljes szívű cselekedetek támaszthatják alá az állításunkat, hogy van hitünk. Ha elvetettük a Háromság tantételét, és hisszük, hogy egyetlen igaz Isten van, az nagyszerű. De, ha csak hiszünk valamiben, az még nem hit. ’Az ördögök is hisznek’, mégis „rettegnek”, mert pusztulás vár rájuk. Ha valóban van hitünk, az arra késztet minket, hogy ilyenfajta cselekedeteket hajtsunk végre: prédikáljuk a jó hírt, vagy adjunk élelmet és ruhát szűkölködő hívőtársainknak. Jakab megkérdezi: „Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember [aki nem töltődött fel Isten pontos ismeretével], hogy a hit cselekedetek nélkül megholt [tétlen, NW]?” Igen, a hit tetteket követel meg.

10. Miért nevezték Ábrahámot ’mindazok atyjának, akik hisznek’?

¹⁰ Az istenfélő Ábrahám patriarchát a hite indította tettekre. ’Mindazok atyjaként, akik hisznek’ ’cselekedetekből igazíttatott meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra’ (Róma 4:11, 12; 1Mózes 22:1–14). Mi történt volna akkor, ha Ábrahám nem hisz abban, hogy Isten fel tudja támasztani Izsákot, és teljesíti az ígéretét, hogy rajta keresztül gondoskodik egy magról? Ábrahám akkor sosem próbálta volna meg feláldozni a fiát (Zsidók 11:19). Ábrahám engedelmes cselekedetei által „lett tökéletes [vagyis teljes] a hite” (NW). Ily módon „beteljesedett az Írás [1Mózes 15:6], a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.” Ábrahám cselekedetei, amikor igyekezett felajánlani Izsákot, bizonyították Isten korábbi kijelentését, hogy Ábrahám igazságos. Hitből fakadó cselekedetekkel kimutatta Isten iránt érzett szeretetét, és így „Isten barátjának” neveztetett.

11. Milyen bizonyítékát látjuk Ráháb hitének?

¹¹ Ábrahám igazolta, hogy „cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből”. Ez Ráháb, egy jerikói szajha esetében is igaz volt. „Cselekedetekből igazíttatott . . . meg, a mikor a[z izraelita] követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki”, hogy elmeneküljenek kananeus ellenségeik elől. Még mielőtt találkozott volna az izraelita kémekkel, Jehovát ismerte el az igaz Istennek, és későbbi szavai, valamint az, hogy felhagyott a prostitúcióval, hitét bizonyították (Józsué 2:9–11; Zsidók 11:31). Jakab a következőket mondja a cselekedetekkel kimutatott hit e második példája után: „Mert a miképen holt a test lélek [szellem, Vida fordítás] nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.” Ha valaki halott, nincs benne éltető erő vagy „szellem”, és semmit sem visz véghez. A hit is, ha csak szavakból áll, ugyanolyan élettelen vagy hasznavehetetlen, mint a holttest. Ha azonban igazi hitünk van, az Istennek tetsző tettekre indít minket.

Fékezzük nyelvünket!

12. Mit kell tenniük a gyülekezeti véneknek?

¹² A beszéd és a tanítás szintén bizonyíthatja hitünket, de szükség van arra, hogy visszafogjuk magunkat (Jakab 3:1–4). A véneknek mint gyülekezeti tanítóknak súlyos felelősségük van, és nagyfokú számadással tartoznak Istennek. Ezért alázatosan meg kell vizsgálniuk az indítékaikat és a képesítéseiket. Az ismereten és az alkalmasságon kívül ezeknek az embereknek mélységes szeretetet kell érezniük Isten iránt és a hívőtársaik iránt (Róma 12:3, 16; 1Korinthus 13:3, 4). A véneknek az Írásokra kell alapozniuk a tanácsukat. Ha egy vén rosszul tanítana valamit, és emiatt másoknak baja lenne belőle, akkor Krisztuson keresztül kedvezőtlen ítéletben részesülne Istentől. A véneknek éppen ezért alázatosaknak kell lenniük, sokat kell tanulmányozniuk, hűségesen ragaszkodva Isten Szavához.

13. Miért vétkezünk szóban?

¹³ A tökéletlenség miatt igazából mindannyian „sokképen vétkezünk”, még a jó tanítók is. Az egyik leggyakoribb és feltehetően kárt okozó hiányosság az, ha szóban vétkezünk. Jakab ezt mondja: „Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.” Jézus Krisztustól eltérően, mi nem tudjuk tökéletesen megfékezni a nyelvünket. Ha meg tudnánk tenni, akkor testünk más tagjait is meg tudnánk fékezni. Végül is a kantár és a zabla segítségével megy a ló arra, amerre irányítjuk, és egy kicsiny kormánylapát segítségével még az erős széltől hajtott nagy hajót is a tetszése szerint irányíthat a kormányos.

14. Hogyan hangsúlyozza ki Jakab, hogy törekednünk kell nyelvünk megfékezésére?

¹⁴ Őszintén el kell ismernünk mindannyiunknak, hogy valóságos erőfeszítésre van szükség, hogy megfékezzük a nyelvünket (Jakab 3:5–12). A lóhoz képest a zabla kicsi; akárcsak a kormánylapát a hajóhoz képest. Az ember testéhez viszonyítva pedig kicsi a nyelv, „mégis nagy dolgokkal kérkedik” (Újfordítású revideált Biblia). Mivel az Írások egyértelművé teszik, hogy a dicsekvés nem tetszik Istennek, kérjük a segítségét, hogy ettől tartózkodjunk (Zsoltárok 12:4, 5; 1Korinthus 4:7). Bárcsak akkor is megtartóztatnánk a nyelvünket, amikor ingerelnek minket, nem feledkezve meg arról, hogy egy szikra is elég az erdő felgyújtásához. Amint Jakab rámutat, „a nyelv . . . tűz”, mely képes nagy kárt okozni (Példabeszédek 18:21). Nos, a zabolátlan nyelv „a gonoszság egész világa” (Úf)! Ennek az istentelen világnak minden rossz vonása a fékezetlen nyelvvel van összefüggésben. Olyan káros dolgokért felelős, amilyen például a rágalmazás és a hamis tanítás (3Mózes 19:16; 2Péter 2:1). Mit gondolsz, hitünknek vajon nem arra kell indítania bennünket, hogy keményen dolgozzunk nyelvünk megfékezésén?

15. Milyen kárt okozhat a zabolátlan nyelv?

¹⁵ A zabolátlan nyelv teljes mértékben ’megszeplősít’ minket. Ha például azon kapnak minket, hogy többször is hazudtunk, akkor hazugokként válhatunk ismertté. De hogyan ’borítja lángba életünk folyását’ a zabolátlan nyelv? Azáltal, hogy ördögi körforgássá teszi az életünket. Egyetlen fékezetlen nyelv egy egész gyülekezetet feldúlhat. Jakab megemlíti a „gyehennát”, a Hinnom völgyét. Az egykor gyermekáldozatra használt hely Jeruzsálem szeméttelepe lett, itt égették el a hulladékot (Jeremiás 7:31). A gyehenna tehát a megsemmisítés jelképe. A gyehenna bizonyos értelemben pusztító erőt kölcsönöz a zabolátlan nyelvnek. Ha nem zabolázzuk meg nyelvünket, akkor mi is a lángok martalékává válhatunk, melyet mi keltettünk életre (Máté 5:22). Még a gyülekezetből is kizárhatnak minket, ha valakit szidalmazunk (1Korinthus 5:11–13).

16. Figyelembe véve, milyen kárt okozhat a zabolátlan nyelv, mit tegyünk?

¹⁶ Amint már valószínűleg tudod Isten Szavának az olvasásából, Jehova elrendelte, hogy az ember uralkodjon a teremtett állatok felett (1Mózes 1:28). Mindenfajta állatot szelídítettek már. A betanított sólymokat például vadászatnál használják fel. A Jakab által említett ’csúszómászók’ között olyan kígyók is lehetnek, amelyeket a kígyóbűvölők az ellenőrzésük alatt tartanak (Zsoltárok 58:5, 6). Az ember még a bálnát is ellenőrzése alatt tudja tartani, de bűnös emberekként nem tudjuk teljes mértékben megszelídíteni a nyelvünket. Ennek ellenére kerülnünk kell a sértő, csípős vagy rágalmazó megjegyzéseket. A zabolátlan nyelv halálos méreggel telt veszélyes eszköz lehet (Róma 3:13). Sajnos néhány korai keresztényt a hamis tanítók nyelve fordított el Istentől. Ne engedjük hát sohasem, hogy legyőzzenek bennünket mérgezett, hitehagyott kifejezések akár szóban, akár írott formában (1Timótheus 1:18–20; 2Péter 2:1–3).

17., 18. Milyen ellentmondásosságra mutat rá a Jakab 3:9–12, és mit kell tennünk ezzel kapcsolatban?

¹⁷ Az Istenbe vetett hit, és a vágy, hogy kedvére tegyünk, megvédhet minket a hitehagyástól, és megakadályozhat minket abban, hogy ellentmondásosan használjuk a nyelvünket. Egyesek ellentmondásosságára utalva Jakab azt mondja, hogy „ezzel [a nyelvünkkel] áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek” (1Mózes 1:26). Jehova abban az értelemben Atyánk, hogy „ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent” (Cselekedetek 17:24, 25). A felkent keresztényeknek szellemi értelemben is az Atyjuk. Mindannyian ’hasonlítunk Istenhez’ értelmi és erkölcsi tulajdonságainkat tekintve, ebbe beletartozik a szeretet, az igazságosság, a bölcsesség, ami megkülönböztet minket az állatoktól. Hogyan kell tehát cselekednünk, ha Jehovába vetett hitünk van?

¹⁸ Ha embereket szándékozunk megátkozni, az azt jelentené, hogy rosszat kívánunk vagy akarunk nekik. Mivel nem vagyunk Istentől ihletett próféták, akik felhatalmazást kaptak arra, hogy bárkinek rosszat akarjanak, az ilyen beszéd a gyűlöletnek volna a bizonyítéka, ami miatt hiábavalóan dicsérjük az Istent. Nem helyénvaló, hogy ugyanazon szájból jöjjön „áldás és átok” is (Lukács 6:27, 28; Róma 12:14, 17–21; Júdás 9). Milyen bűnös dolog volna, ha Istent dicsérnénk énekkel az összejöveteleken, később pedig rosszat mondanánk hívőtársainkról! Édes és keserű víz nem csörgedezhet ugyanabból a forrásból. Amint „a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét” nem teremhet, ugyanúgy a sós víz sem adhat édes vizet. Valami nincs rendjén szellemileg, ha állandóan keserű szavakat szólunk, holott arról kellene beszélnünk, ami jó. Ha ilyen rossz szokást vettünk fel, imádkozzunk Jehovához, segítsen abban, hogy ne beszéljünk így (Zsoltárok 39:2).

Cselekedjünk felülről jövő bölcsességgel

19. Milyen hatással lehetünk másokra, ha égi bölcsesség vezet minket?

¹⁹ Mindannyiunknak bölcsességre van szükségünk, hogy olyasmit mondjunk és tegyünk, ami azokhoz illik, akiknek van hitük (Jakab 3:13–18). Ha tiszteletteljesen féljük Istent, akkor égi bölcsességet ad, képességet arra, hogy jól használjuk fel az ismeretet (Példabeszédek 9:10; Zsidók 5:14). Szava megtanítja nekünk, hogyan mutassuk ki a „bölcsességnek szelídségét”. S mivel szelídek vagyunk, előmozdítjuk a gyülekezet békéjét (1Korinthus 8:1, 2). Aki azzal kérkedik, hogy nagyszerűen tanítja hívőtársait, az a keresztény ’igazság ellen hazudik’, amely elítéli az önteltséget (Galátzia 5:26). ’Bölcsessége’ „földi” — az Istentől elidegenedett bűnös emberek jellemzője. „Állatias” (NW), mivel testi hajlamok következménye. Sőt, „démoni” (Vi), hiszen a gonosz szellemek büszkék! (1Timótheus 3:6). Cselekedjünk tehát bölcsen és alázatosan, hogy semmi olyasmit ne tegyünk, ami olyan légkört terem, amelyben virágozhatnak a ’gonosz cselekedetek’, amilyen például a rágalmazás és a személyválogatás.

20. Hogyan írnád le az égi bölcsességet?

²⁰ „A felülről való bölcsesség . . . először is tiszta”, megtisztít minket erkölcsileg és szellemileg (2Korinthus 7:11). „Békeszerető”, mivel arra indít minket, hogy a békére törekedjünk (Zsidók 12:14). Az égi bölcsesség „ésszerűvé” (NW) tesz minket, nem dogmatikussá és olyanná, akivel nehéz kijönni (Filippi 4:5). A felülről való bölcsesség „engedelmes”, elősegíti, hogy engedelmesek legyünk az isteni tanítás iránt, és hogy együttműködjünk Jehova szervezetével (Róma 6:17). A felülről jövő bölcsesség ezenkívül irgalmassá, könyörületessé tesz minket (Júdás 22, 23). Mivel „jó gyümölcsökkel” telünk be, ez arra indít minket, hogy törődjünk másokkal, és hogy a jósággal, az igazságossággal és az igazsággal összhangban cselekedjünk (Efézus 5:9). És mint békéltetők, élvezzük „az igazság gyümölcsét”, amely békés körülmények között fejlődik.

21. Milyen cselekedetekre kell indítania minket az Istenbe vetett hitünknek a Jakab 2:1—3:18 szerint?

²¹ Nyilvánvaló tehát, hogy a hit tettekre indít minket. Pártatlanokká, irgalmasokká és nagyszerű tetteket cselekvővé tesz minket. A hit segít megfékezni a nyelvünket és égi bölcsességgel cselekedni. De nem csak ennyit tanulhatunk ebből a levélből. Jakab további tanácsot ad, amely segíthet nekünk úgy viselkednünk, ahogy azokhoz illik, akik Jehovában hisznek.

Hogyan válaszolnál?

◻ Mi a rossz abban, ha személyválogatóak vagyunk?

◻ Milyen kapcsolatban van a hit és a cselekedet?

◻ Miért olyan fontos fékezni a nyelvünket?

◻ Milyen az égi bölcsesség?