A reménységünk örömet ad

„Az örök élet reménysége . . . , amelyet Isten, aki nem hazudhat, hosszú-hosszú idők előtt megígért” (TIT 1:2)

ÁTTEKINTÉSÜL

Honnan tudjuk, hogy öröm van az égben, amikor egy felkent az élete végéig megőrzi a feddhetetlenségét?

Hogyan függ össze a más juhok reménységének valóra válása a felkentek reménységének valóra válásával?

A „szent viselkedés” és az „Isten iránti odaadás” mely tetteit kell gyakorolnunk ahhoz, hogy megláthassuk, amint valóra válik a reménységünk?

 1. Hogyan segíthet a Jehovától kapott reménység kitartani?

JEHOVA „a reménységet adó Isten” – mondta Pál apostol. Majd hozzáfűzte, hogy Jehova betölt minket „minden örömmel és békével, azáltal, hogy [hiszünk], hogy [bővelkedjünk] a reménységben szent szellemnek erejével” (Róma 15:13). Ha bővelkedünk a reménységben, képesek leszünk kitartani, bármilyen nehéz helyzetbe kerülünk is, és meg tudjuk őrizni az örömünket és a békénket. Ahogyan a felkenteknek, úgy a többi kereszténynek is ez a reménység „a lélek horgonyaként” szolgál, mely „biztos is, szilárd is” (Héb 6:18, 19). A reménységünk az, amibe az élet viharai közepette kapaszkodhatunk, ami segít, hogy ne sodródjunk el, vagyis ne legyenek kételyeink, és ne veszítsük el a hitünket. (Olvassátok fel: Héberek 2:1; 6:11.)

 2. Milyen kétféle reménységük van a napjainkban élő keresztényeknek, és miért foglalkoztassa a más juhokat a felkentek reménysége?

² A végidő jelenlegi szakaszában a keresztények kétféle reményt táplálnak magukban: vagy égit, vagy földit. A felkent keresztények kicsiny nyájának maradékához tartozók azt remélik, hogy halhatatlan életet kapnak az égben, ahol királyokként és papokként szolgálnak majd Krisztussal a Királyságában (Luk 12:32; Jel 5:9, 10). A más juhok nagy sokaságának tagjai pedig, akik jóval többen vannak, abban reménykednek, hogy örökké élnek majd egy paradicsomi földön a messiási Királyság alattvalóiként (Ján 10:16; Jel 7:9, 10). A más juhoknak sosem szabad megfeledkezniük arról, hogy a megmentésük azon múlik, hogy tevékenyen támogatják-e Krisztus még földön élő felkent testvéreit (Máté 25:34–40). A felkentek meg fogják kapni a jutalmukat, és ugyanígy biztosan valóra válik a más juhok reménysége is. (Olvassátok fel: Héberek 11:39, 40.) Vizsgáljuk meg először a felkentek elé helyezett reménységet.

A FELKENT KERESZTÉNYEK ÉLŐ REMÉNYSÉGE

3–4. Hogyan születnek újra a felkent keresztények egy „élő reménységre”, és mi ez a reménység?

³ Péter apostol két levelet is írt „azoknak, akik ki vannak választva”, vagyis a felkent keresztényeknek (1Pét 1:1). Ezekben több részletet is feltárt a kicsiny nyáj csodálatos reménységével kapcsolatban. Ezt írta az első levelében: „Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, mert nagy irgalmassága szerint új születést adott nekünk élő reménységre Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által, romolhatatlan és beszennyezetlen és el nem hervadó örökségre. Ez az egekben van fenntartva számotokra, akiket Isten hatalma óv hit által olyan megmentésre, amely készen áll, hogy kinyilatkoztassák az utolsó időszakban. Ennek ti nagyon örvendeztek” (1Pét 1:3–6).

⁴ Jehova kiválasztott keresztényeket, korlátozott számban, hogy Krisztus társai legyenek az égi Királyság-kormányzatban. Ők szellem által újraszületnek, és Isten fiai lesznek. Felkenetnek szent szellemmel, hogy királyok és papok legyenek Krisztussal (Jel 20:6). Péter kijelenti, hogy az „új születés” által kilátásuk nyílik egy „élő reménységre”, melyet „romolhatatlan és beszennyezetlen és el nem hervadó” örökségnek nevez, és amely „az egekben van fenntartva” számukra. Nem csoda, hogy a felkenteknek nagy öröm forrása a reményük! Ám annak beteljesedése attól függ, hogy hűségesek maradnak-e.

5–6. Miért kell a felkent keresztényeknek minden tőlük telhetőt megtenniük, hogy biztossá tegyék elhívásukat?

⁵ Péter a második levelében a következőkre ösztönözte a felkent keresztényeket: „tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat” (2Pét 1:10). A felkent keresztényeknek komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy erősítsék magukban az olyan keresztény tulajdonságokat, mint a hit, az Isten iránti odaadás, a testvéri vonzalom és a szeretet. Péter kijelentette: „ha ezek megvannak bennetek, és túláradnak, elejét veszik annak, hogy tétlenek vagy gyümölcstelenek legyetek”. (Olvassátok fel: 2Péter 1:5–8.)

⁶ A feltámasztott Krisztus a következőket mondta a Kis-Ázsiában levő első századi filadelfiai gyülekezet szellem által született véneinek: „Mivel megőrizted a kitartásomról szóló szót, én is megőrizlek a próbatétel órájától, mely eljön az egész lakott földre, hogy próbára tegye azokat, akik a földön laknak. Hamar eljövök. Továbbra is ragaszkodj erősen ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat” (Jel 3:10, 11). Ha egy felkent keresztény hűtlenné válik, nem kapja meg „a dicsőség hervadhatatlan koronáját”, melyet azoknak a kiválasztottaknak ígértek, akik mindhalálig megőrzik a hűségüket (1Pét 5:4; Jel 2:10).

BEBOCSÁTÁST NYERNEK A KIRÁLYSÁGBA

 7. Mi az a csodálatos reménység, melyről Júdás említést tett a levelében?

⁷ I. sz. 65 táján Jézus féltestvére, Júdás írt egy levelet a felkent keresztény társainak, akiket „az elhívottaknak” nevezett (Júd 1; vesd össze: Héberek 3:1). A megmentés dicsőséges reménységéről szeretett volna írni nekik, mely az Isten égi Királyságába elhívott keresztények „közös” reménysége (Júd 3). Bár sürgős volt másról írnia, rövid levelének a végén mégis utalt a felkent keresztények csodálatos reménységére a következő szavakkal: „Annak pedig, aki képes arra, hogy megőrizzen titeket az elbotlástól, és szeplőtlenül állítson oda nagy örömmel az ő dicsősége elé, az egyedüli Istennek, a mi Megmentőnknek, dicsőség, fenség, hatalmasság és hatalom Jézus Krisztus, a mi Urunk által az egész elmúlt örökkévalóságban, és most, és az egész örökkévalóságon át!” (Júd 24, 25).

 8. A Júdás 24-gyel összhangban mi utal arra, hogy öröm van az égben, amikor egy felkent a haláláig megőrzi a feddhetetlenségét?

⁸ Kétségkívül minden hűséges felkent keresztény szeretné, ha Isten megóvná őt az elbotlástól, mely a pusztulásához vezetne. A Biblia alapján a felkentek abban reménykednek, hogy Jézus Krisztus fel fogja támasztani őket a halottak közül, és tökéletes szellemteremtményekként megjelenhetnek majd Isten személye előtt nagy örömmel. Amikor egy felkent a haláláig hűséges marad, az a biztos kilátása, hogy feltámad mint „szellemi test”, „romlatlanságban” és „dicsőségben” (1Kor 15:42–44). Ha nagy „öröm [van] az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánást tanúsít”, akkor képzelhetjük, micsoda öröm támad az égben, amikor Krisztus egyik szellem által született testvére a haláláig megőrzi a feddhetetlenségét (Luk 15:7). Jehova és a hűséges szellemteremtmények a felkent személlyel együtt fognak örvendezni, amikor az „nagy örömmel” elnyeri a jutalmát. (Olvassátok fel: 1János 3:2.)

 9. Mit jelent az, hogy a Királyságba való bebocsátás „gazdagon megadatik” a hűséges felkenteknek, és milyen hatással van ez a reménység azokra a felkentekre, akik még a földön élnek?

⁹ Júdáshoz hasonlóan Péter is megírta a felkent keresztényeknek, hogy mi lesz a jutalmuk, ha a hűségük által biztossá teszik az elhívásukat. Ezt mondta nekik: „gazdagon megadatik nektek, hogy bemehessetek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak és Megmentőnknek örök királyságába” (2Pét 1:10, 11). Az, hogy a Királyságba való bebocsátás „gazdagon megadatik” nekik, arra utalhat, hogy a keresztény tulajdonságaik tündöklő fényében lépnek be oda. Az a kifejezés, hogy „gazdagon megadatik”, azokra a felülmúlhatatlan áldásokra is vonatkozhat, amelyekben azok részesülnek, akik őszinte erőfeszítéseket tesznek az életért folytatott versenyben. Amikor a felkentek majd visszatekintenek a hűséges életútjukra, a szívük ujjongani fog, és megtelik hálával. Ez a kilátás kétségtelenül erőt ad azoknak a felkent keresztényeknek, akik még a földön élnek, hogy továbbra is felövezzék elméjüket tevékenységre (1Pét 1:13).

A MÁS JUHOK REMÉNYSÉGÉNEK ALAPJA

10–11. a) Milyen reménységük van a más juhoknak? b) Hogyan függ össze a földi reménység valóra válása Krisztussal és Isten fiainak kinyilatkozásával?

¹⁰ Pál apostol is írt Isten szellem által született fiainak azon dicsőséges reménységéről, hogy „társörökösök” lehetnek Krisztussal. De megemlítette azt a csodálatos reménységet is, melyet Jehova a más juhoknak tartogat, akiknek korlátlan a számuk: „a teremtés [az emberiség] sóvár várakozással várja az Isten fiainak [a felkenteknek] kinyilatkozását. A teremtés ugyanis hiábavalóságnak vettetett alá – nem a maga akaratából, hanem az által, aki alávetette –, mégpedig ama reménység alapján, hogy maga a teremtés meg is fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:14–21).

¹¹ Jehova az emberiségnek akkor adott alapot a reménységre, amikor ígéretet tett arra, hogy a megígért mag által megszabadítja őket az őskígyótól, vagyis Sátántól, az Ördögtől (Jel 12:9; 1Móz 3:15). A mag elsődlegesen Jézus Krisztus (Gal 3:16). Jézus a halála és a feltámadása által szilárd alapot adott az emberiségnek arra a reménységre, hogy meg fognak szabadulni a bűn és a halál rabszolgaságából. Ennek a reménységnek a valóra válása összefüggésben van Isten fiainak kinyilatkozásával. A megdicsőült felkentek a mag másodlagos részét képezik. Akkor fognak kinyilatkozni, amikor Krisztussal együtt részt vesznek Sátán gonosz világrendszerének elpusztításában (Jel 2:26, 27). Ez megmentést fog eredményezni a más juhoknak, akik kijönnek a nagy nyomorúságból (Jel 7:9, 10, 14).

12. Mik azok a dicsőséges áldások, melyeket a felkentek kinyilatkozása eredményez majd az emberiség számára?

¹² Micsoda megkönnyebbülést hoz majd „a teremtés”, vagyis az emberiség számára Krisztus ezeréves uralma! Akkor Isten megdicsőült fiai olyan módon is kinyilatkoznak, hogy papokként szolgálnak majd Krisztussal, és kiárasztják Jézus váltságáldozatának áldásait az emberiségre. Az égi Királyság alattvalóiként az engedelmes emberek mentesülni fognak a bűn és a halál hatása alól. Fokozatosan meg fognak szabadulni „a romlottság rabszolgaságából”. Ha hűségesek maradnak Jehovához a millennium alatt, valamint az annak végén bekövetkező végső próbában, akkor a nevük véglegesen be lesz írva az élet tekercsébe. El fognak jutni „az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Jel 20:7, 8, 11, 12). Ez valóban dicsőséges reménység!

MARADJON ÉLŐ A REMÉNYSÉGÜNK

13. Minek köszönhető, hogy reménységünk lehet, és mikor fog Krisztus kinyilatkozni?

¹³ Péter két ihletett levele sokat segít a felkenteknek és a más juhoknak abban, hogy élő maradjon a reménységük. Péter rámutatott, hogy nem a cselekedeteiknek, hanem Jehova ki nem érdemelt kedvességének köszönhető, hogy reménységük lehet. Ezt írta: „maradjatok teljesen meggondoltak; reménységeteket abba a ki nem érdemelt kedvességbe vessétek, amelyet Jézus Krisztus kinyilatkozásakor hoznak el nektek” (1Pét 1:13). Krisztus akkor fog kinyilatkozni, amikor eljön, hogy megjutalmazza a hűséges követőit, és végrehajtsa Jehova ítéletét az istenteleneken. (Olvassátok fel: 2Tesszalonika 1:6–10.)

14–15. a) Mire kell összpontosítanunk a figyelmünket ahhoz, hogy élő maradjon a reménységünk? b) Mit tanácsolt Péter?

¹⁴ Ahhoz, hogy a reménységünk élő maradjon, Jehova eljövendő napjára kell összpontosítanunk a figyelmünket, és ennek hatással kell lennie az egész életünkre. „Jehova napja” pusztulást fog hozni a jelenlegi „egekre”, vagyis emberi uralmakra, és a „földre”, azaz a gonosz emberi társadalomra és annak „elemeire”. Péter ezt írta: „ügyeljetek arra, milyen embereknek is kell lennetek . . . , mialatt várjátok és élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét! Ez által a nap által az egek tűzben égve felbomlanak, és az elemek izzó forróságban lévén megolvadnak” (2Pét 3:10–12).

¹⁵ A jelenlegi „egeket” fel fogja váltani az „új egek”, vagyis Krisztus Királyság-kormányzata, a mostani „földet” pedig az „új föld”, azaz egy új földi társadalom (2Pét 3:13). Minthogy várjuk a megígért új világot, vagyis élénken elménkben tartjuk az erre vonatkozó reménységünket, fogadjuk meg Péter következő tanácsát: „Ezért, szeretteim, mivel ezeket várjátok, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szennyfolt nélkülinek, szeplőtlennek és békében találjon titeket” (2Pét 3:14).

ÉLJÜNK ÖSSZHANGBAN A REMÉNYSÉGÜNKKEL

16–17. a) Mit foglalnak magukban a „szent viselkedés” és az „Isten iránti odaadás” tettei, melyeket gyakorolnunk kell? b) Hogyan fog valóra válni a reménységünk?

¹⁶ Amellett, hogy élénken elménkben tartjuk a reménységünket, fontos, hogy összhangban is éljünk azzal. Oda kell figyelnünk arra, hogy milyen emberek vagyunk szellemileg. A „szent viselkedés” tettei magukban foglalják, hogy jónak őrizzük meg a viselkedésünket a nemzetek között, azáltal hogy erkölcsileg feddhetetlenül élünk (2Pét 3:11; 1Pét 2:12). Szeretetnek kell lennie köztünk. Ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megőrizzük az egységet a helyi gyülekezetünkben, és így a világméretű testvériségünk egységéhez is hozzájárulunk (Ján 13:35). Az „Isten iránti odaadás” tettei közé pedig olyan tettek tartoznak, melyek megerősítik a Jehovával ápolt szoros kapcsolatunkat. Ezek magukban foglalják a tartalmas és átgondolt imát, a napi bibliaolvasást, az elmélyült személyes tanulmányozást, a családi imádatot és a Királyság jó hírének buzgó prédikálását (Máté 24:14).

¹⁷ Mindannyian olyan emberek szeretnénk lenni, akiket Jehova helyesel, és akiket megment majd a jelenlegi gonosz rendszer elpusztításakor. Így megláthatjuk, amint valóra válik a reménységünk, „az örök élet reménysége . . . , amelyet Isten, aki nem hazudhat, hosszú-hosszú idők előtt megígért” (Tit 1:2).

[Kép a 22. oldalon]

A felkent keresztények újraszületnek egy „élő reménységre”

[Kép a 24. oldalon]

Családok, maradjon élő a reménységetek!