Felhívás az ő nyomdokainak követésére

„Mert a Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva hátra néktek, hogy nyomdokaiban járjatok” (1PÉTER 2:21, Csia fordítás).

 1., 2. a) Mi lehet valóságos kihívás és miért szolgálja az a keresztények érdekeit? b) Milyen kérdések vetődnek itt fel?

JÁRTÁL-E már homokos tengerparton vagy hómezőn és nézted-e már valaha is megbűvölten olyan emberek lábnyomát, akik előtted jártak azon a vidéken? Talán megpróbáltad azt is, hogyan tudnád pontosan úgy követni azokat a lábnyomokat, hogy saját lépteidet azokhoz igazítsad? Ha igen, biztosan rájöttél, hogy a dolog nem is olyan egyszerű. Szorosan valakinek a lábnyomában járni — akár betű szerinti, akár átvitt értelemben — valóságos kihívást jelent. Pedig, ha kereszténynek nevezzük magunkat, azzal éppen azt juttatjuk kifejezésre, hogy szorosan Krisztus nyomdokában járunk.

² Vajon kész vagy-e megtenni a szükséges erőfeszítéseket, hogy sikeresen eleget tégy ennek a kihívásnak? Sőt mi több, eltökélt szándékod-e, hogy bármi történjék is, megteszed azt? Ha igen, akkor a betű szerinti lábnyomok követésével járó nehézségek tudatában még sikeresebben követheted majd Krisztus jelképes lábnyomait.

Tanulj meg igazodni

 3. Miért nem tűnik először természetesnek az, hogy valakinek a lábnyomát kövessük?

³ Mindenkinek sajátos járásmódja van. Például a lépés hossza egyénenként változik, de a lábak elhelyezésének a módja is. Az illető lábujjai talán egyenesen előre néznek, de az is lehet, hogy befelé vagy kifelé fordulnak, sőt az egyik lábnak a hajlásszöge hangsúlyozottabb, mint a másiké! Felismered-e hát, hogy mekkora nehézségről van szó? Másvalakinek pontosan csak akkor járhatsz a lábnyomában, ha lépéseid hosszát, lábaid elhelyezését az övéhez igazítod. Az első pillanatra nem tűnik természetesnek, de meg kell tenned. Különben nem megy.

 4. Miért nem jelent különös kihívást Jézus nyomdokainak a követése?

⁴ Krisztus járásmódja, jelképesen szólva, egyedüli volt a maga nemében, mivel a kortársai között ő volt az egyetlen tökéletes ember, „aki bűnt nem ismert” (2Korinthus 5:21). Mivel az emberek természetükből fakadóan tökéletlen bűnösök, számukra Jézus nyomdokában járni nem jelent szokásos járásmódot. Pál erre emlékeztette a korinthusi keresztényeket, amikor ezt mondta: „Ti még testiek vagytok. Mert amíg irigykedés és viszálykodás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e, és nem úgy jártok-e, mint az emberek?” Az irigykedésre és a viszálykodásra való hajlam — amely dolgok a „test cselekedetei” — természetesek a tökéletlen embereknél, Jézus azonban a szeretet útján haladt, és a „szeretet nem irigykedik, . . . nem gerjed haragra”. Krisztus nyomdokában járni tehát nagyobb kihívást jelent, mintha csak azt kérnék tőlünk, hogy egy tökéletlen személy lábnyomát kövessük (1Korinthus 3:3; 13:4, 5; Galata 5:19, 20; lásd még: Efézus 5:2, 8).

 5., 6. a) Miért mulasztották el sokan, hogy Krisztus nyomdokában járjanak, és ez Pál melyik tanácsához vezetett el? b) Hogyan kapnak az emberek buzdítást arra, hogy Krisztus nyomdokában járjanak ma, és mit eredményez ez számukra?

⁵ A tökéletlenségen kívül Isten akaratának nem ismerése is megakadályozhat valakit abban, hogy Krisztus nyomdokában járjon. Ezért Pál arra intette az efézusi keresztényeket, hogy ’ne járjanak továbbra úgy, miként a nemzetek is járnak, gondolataik hiábavalóságában, mialatt a bennük levő tudatlanság miatt és a szívük érzéketlensége miatt szellemi sötétségben vannak és elidegenedtek az élettől, amely az Istené’ (Efézus 4:17, 18).

⁶ A Királyság-prédikálása által az embereket ma arra ösztönzik, hogy ne járjanak többé a számukra természetes úton, Isten szándékával kapcsolatos tudatlanságban, szellemi sötétségben, az érzéketlen szívük által sugallt haszontalan célok elérésében. Arra buzdítják őket, hogy Krisztus tökéletes példájához igazodjanak ’vele egységben járjanak’ és ’foglyul ejtsenek minden gondolatot, hogy [azok] engedelmeskedjenek Krisztusnak’ (Kolossé 2:6, 7; 2Korinthus 10:5). Azok az emberek, akik hajlandók eleget tenni ennek a felhívásnak, szilárdan állnak a hitükben. Ha megtanulnak azon az úton járni, amelyen Krisztus járt, az egyre könnyebb lesz számukra.

 7. Milyen biztosítékot kapunk arra nézve, hogy — bár gyakran kihívást jelent — mégis lehetséges dolog Jézus nyomdokaiban járni?

⁷ Ez azonban gyakran kihívást jelent. Nagy különbség van ugyanis egy tökéletes teremtmény és egy tökéletlen között. A tökéletlen teremtményeknek ezért nagy változtatásokat kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy megpróbáljanak egy tökéletes példát követni. Némelyek — talán öröklött tulajdonságok vagy környezeti hatások következtében — nehezebben tudnak a keresztény életmódhoz alkalmazkodni, mint mások. Jehova azonban arról biztosít minket, hogy bárki, aki valóban kész erőfeszítéseket tenni, képes lesz az ilyen alkalmazkodásra. „Mindenre van erőm őáltala, aki megerősít engem” — mondta Pál apostol (Filippi 4:13; lásd még: 2Korinthus 4:7; 12:9). Ugyanez vonatkozik minden keresztényre is

Fordíts figyelmet

 8., 9. a) Miért van szükség személyes, osztatlan figyelemre és összpontosításra, amikor valakinek a lábnyomait követjük? b) Melyik bibliai tanácsnak a követése óv meg attól, hogy elkalandozzunk Jézus nyomdokaitól?

⁸ Nem követhetünk betű szerinti lábnyomokat anélkül, hogy ne figyelnénk folyton, hova lépünk. Ha tekintetünk elkalandozik — a körülöttünk levő vagy egyéb dolgokra összpontosítva — elkerülhetetlenül elvétjük elöbb-utóbb a lépést. Ha nem szentelünk osztatlan figyelmet és nem összpontosítunk erőteljesen, biztosan letérünk a követendő nyomról. Szükséges tehát állandóan résen lenni, különösen akkor, ha hirtelen zaj vagy egyéb váratlan dolog eltereli a figyelmünket a közvetlen feladattól. (Vö. Jób 18:10, 11.)

⁹ Jelképes értelemben ez azokra is érvényes, akik Jézus nyomdokaiban akarnak járni. Jézus arra figyelmeztette követőit, hogy nagyon ügyeljenek magukra, hogy a szívük „soha ne legyen megterhelve túlzott evés és mértéktelen ivás vagy az élet aggodalmai miatt” (Lukács 21:34). Sátán ezeket a mindennapi figyelem eltereléseket arra használja fel, hogy elvonja a tekintetünket Jézus lábnyomaitól. Igen gyorsan megfoszt minket az éberségünktől, kihasználva a váratlan körülményeket, például az emberek ellenállását, a betegséget vagy az anyagi kudarcokat. A „szokásosnál nagyobb figyelmet kell szentelnünk a hallottaknak”, ha azt akarjuk, hogy „soha el ne sodródjunk”, más szavakkal: minden eddiginél erőteljesebben kell Krisztusra összpontosítani a tekintetünket (Zsidók 2:1; lásd még: 1János 2:15–17).

Ne tévesszük el az irányt!

10. a) Minek a veszélye áll fenn akkor, amikor több lépésnyom keresztezi egymást? b) Szellemi értelemben miért jár komoly következményekkel az, ha hamis lábnyomot követünk?

¹⁰ A zsúfolt tengerparton sokféle lábnyom lehet a nedves homokban és más lábnyomok vonala néha keresztezi talán az általunk követett nyomokat. Lehetnek olyanok is, amelyek — legalább nagyvonalakban — hasonlítanak is azokra, amelyeket mi követni szeretnénk. Mennyire lényeges ilyenkor, hogy biztosak legyünk: a helyes nyomon járunk! Máskülönben eltévedünk és helytelen irányba megyünk. Szellemi értelemben ennek súlyos következményei lehetnek. Hogy milyen veszéllyel jár az, ha valaki olyan lábnyomokat követ, amelyek helyesnek látszanak ugyan, de a valóságban nem azok, jól mutatja a példabeszéd, amely arra figyelmeztet: „Van olyan út, amely igaz az ember előtt, de azután a halál útjaiban végződik” (Példabeszédek 16:25).

11. Mire figyelmeztette Pál a korai keresztényeket, és kiknek mutatott ezzel példát napjainkra vonatkozóan?

¹¹ E miatt a nagyon is valóságos veszély miatt Pál kényszerítve érezte magát arra, hogy figyelmeztesse testvéreit az első keresztény gyülekezetben: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus ki nem érdemelt kedvessége által elhívott, ilyen hamar másfajta jó hír felé hajlottatok . . . Vannak bizonyos egyének, akik zavart okoznak köztetek és el akarják torzítani a Krisztussal kapcsolatos jó hírt . . . Bárki jó hírként hirdet nektek valamit azon kívül, amit elfogadtatok, legyen átkozott!” (Galata 1:6–9). Pál tanácsával összhangban Jehova Tanúi Vezető Testülete is óva int bennünket ma az olyan hitehagyottaktól és hamis testvérektől, akik — hogy úgy mondjuk —, hamis lábnyomokat hagynak a homokban. Az igaz keresztények nem óhajtanak eltérni Krisztus nyomdokaitól, amelyet Isten útmutatása nyomán hagyott hátra (Zsoltárok 44:18, [44:19, Károli]).

12. a) Hogyan segíthet a 2Timótheus 1:13. verse abban, hogy elkerüljük a hamis lábnyomok felé való elterelődést? b) Mi jellemzi a másfajta jó hírt?

¹² Ha jól odafigyelünk Krisztus lábnyomainak azonossági jeleire, elkerüljük a félrevezetést. A Jézusról, tanításáról, és a keresztény gyülekezet működéséről szerzett pontos ismeret segít azonosítani „az egészséges szavak mintáját”, ami megvéd azoktól, akik eltorzítják „a Krisztusról szóló jó hírt” (2Timótheus 1:13). A másfajta állítólagos jó hírek — a valóságban hamis lábnyomutánzatok — nem illenek bele az igazság mintájába. Eltorzítják és a gyújtóponton kívülre teszik a képet. Ahelyett, hogy világosabbá, tisztábbá tennék az alapvető bibliai igazságokat és alapelveket, ellentmondanak azoknak. Ahelyett, hogy Jehova fokozottabb szolgálatára buzdítanának, annak lelassítása mellett érvelnek. Üzenetük nem építő és nem dicsőíti Jehova nevét és szervezetét; inkább tagadó, hibát kereső és bíráló. Nagyon is biztos, hogy nem olyan lábnyomok, amelyeket szívesen követnénk.

Tartsuk meg a helyes lépésütemet!

13. Amikor valakinek a nyomdokait követjük mennyiben érdekel minket a lépésütem?

¹³ Járás közben lépteink hosszát nagyrészt a lépteink gyorsasága szabja meg. Általában minél gyorsabban megyünk, annál hosszabbak a lépteink, minél lassabban megyünk, annál rövidebbek. Tehát könnyebb lesz valakinek a betű szerinti lábnyomát követni, ha lépésütemünket az övéhez igazítjuk. Hasonlóképpen, ha szeretnénk sikeresen követni Vezetőnk, Jézus Krisztus jelképes lábnyomát, meg kell tartanunk az ő lépésütemét.

14. a) Milyen értelemben fordulhat elő, hogy nem tartunk lépést Jézussal? b) Miért ostobaság, ha megpróbálunk gyorsabban haladni, mint „a hű és értelmes rabszolga”?

¹⁴ Ha nem tartjuk meg Krisztus lépésütemét, az két dolog közül az egyiket jelentheti. Vagy megpróbálunk gyorsabban haladni és akkor elébe szaladunk a „hű és értelmes rabszolgának”, akit Jézus felhasznál Jehova szándékának megvalósításában, vagy pedig lemaradunk és nem követjük a ’rabszolga’ vezetését (Máté 24:45–47). Az első eset példájaként hadd említsük meg, hogy néhány keresztény a múltban türelmetlenné lett a tanításbeli vagy szervezeti változások vagy finomítások tekintetében, amelyeket szükségesnek és rég esedékesnek tartott. Mivel az ilyenek elégedetlenkedni kezdtek amiatt, hogy érzésük szerint a dolgok nem mentek elég gyorsan, elkülönültek Jehova népétől. Mily ostoba és rövidlátó lépés! Gyakran előfordult, hogy később éppen azok a dolgok változtak meg — Jehova megszabott idejében —, amelyek felzaklatták őket (Példabeszédek 19:2; Prédikátor 7:8, 9).

15. Miért jó példa Dávid király és Jézus a helyes lépésütem betartása terén?

¹⁵ Az a bölcs eljárás, ha Jehovára várunk, hogy akcióba lépjen, ahelyett, hogy megpróbálnánk mi magunk diktálni az események iramát. Az ókori Dávid király mutatott ebben jó példát. Nem volt hajlandó Saul király ellen ármánykodni, hogy megpróbálja magához ragadni a királyi hatalmat, mielőtt eljönne az ideje, hogy Jehova neki adja azt (1Sámuel 24:1–15). Hasonlóképpen „a Dávid Fia”, Jézus is tisztában volt vele, hogy várnia kell, míg teljesen átveheti a mennyei királyi méltóságot. Ismerte a rá vonatkozó prófétai kijelentést: „Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet lábad zsámolyául vetem.” Ezért, amikor a zsidók egy csoportja ’meg akarta őt ragadni, hogy királlyá tegye’, Jézus gyorsan visszavonult (Máté 21:9; Zsoltárok 110:1; János 6:15). Mintegy 30 évvel később a Zsidók 10:12, 13 szerint Jézus még mindig a királyi hatalmára várt. Valójában közel 19 évszázadon át várt, mielőtt Isten Királyságának jog szerinti Királyává nevezték ki a Királyság 1914-ben történt felállításakor.

16. a) Szemléltesd, hogyan haladhatunk lassabban, mint kellene? b) Milyen célt szolgál Jehova türelme, és hogyan kerülhetjük el azt, hogy visszaéljünk ezzel a türelemmel?

¹⁶ A helyes lépésütem be nem tartása azonban azt is jelentheti, hogy valaki lelassul, lemarad. Amikor tehát Isten Szava azt mutatja, hogy változtatást kell véghezvinnünk az életünkben, vajon késedelem nélkül cselekszünk-e? Vagy talán úgy érvelünk, hogy mivel Isten türelmes, későbbre halaszthatjuk az effajta változtatást abban reménykedve, hogy akkor talán könnyebb lesz? Igaz, Jehova türelmes. De ez nem azért van, hogy mi könnyelműen halogassuk az ilyen szükséges változtatásokat. Inkább azért „türelmes irántatok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson” (2Péter 3:9, 15). Mennyivel jobb volna tehát a zsoltárost követni, aki ezt mondta: „Siettem, és nem késlekedtem megtartani parancsolataidat” (Zsoltárok 119:60).

17. Mi köze van a helyes lépésütemnek a Királyság prédikálásához és milyen kérdéseket kell feltennünk magunknak ezzel kapcsolatban?

¹⁷ A lemaradozás a Királyság-prédikálásra is kihatással lehet. A Máté 25. fejezete szerint Jézus most ítéli meg az emberiséget, különválasztva a „juhokat” a „kecskéktől”. Ez legnagyobb részben „a királyság jó hírének” prédikálásával történik (Máté 24:14; 25:31–33; Jelenések 14:6, 7). Ennek a szétválasztó munkának a kiszabott ideje szükségszerűen korlátozott (Máté 24:34). Mivel a rendelkezésre álló idő a végéhez közeledik, számíthatunk arra, hogy Jézus felgyorsítja a munkát. Ebben Isten eszközeként cselekszik, aki a begyűjtő munkáról szólva, maga is megígérte: „Én, Jehova, felgyorsítom azt a maga idejében” (Ésaiás 60:22). Mint Isten munkatársai, akik szorosan az ő Fia nyomdokaiban járnak, vajon mi is meggyorsítjuk a lépésütemünket a Királyságot prédikálva, ahogy azt a testi állapotunk és az egyéb bibliai feladataink megengedik? A szántóföldi jelentések azt mutatják, hogy Jehova Tanúinak milliói megteszik ezt!

Kerüld a túlzott önbizalmat, győzd le az elkeseredést!

18. Hogyan válhat valaki túlságosan magabiztossá, és hogyan figyelmeztet a Biblia erre a veszélyre?

¹⁸ Minél hosszabb időn át követjük valakinek a lábnyomát, annál jobban megszokjuk az illető járásmódját. Ha azonban figyelmetlenek vagyunk, előbb vagy utóbb rosszul lépünk. Amikor tehát Jézus jelképes lábnyomában járunk, fel kell ismernünk annak a veszélyét, hogy esetleg túlságosan magabiztosak leszünk, meggondolatlanul a saját erőnkre és képességeinkre támaszkodunk azt érezve, hogy már elsajátítottuk az ő tökéletes járásmódját. Péternek a Lukács 22:54–62. versében feljegyzett tapasztalata időszerű figyelmeztetés számunkra. Egyben azt is hangsúlyozza, mennyire megbízhatóak az 1Korinthus 10:12. szavai, ahol ezt olvassuk: „Aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”

19. a) Időről időre mi történhet meg minden kereszténnyel? (Jakab 3:2). b) Hogyan tekintsük Pálnak a Róma 7:19, 20 szerinti szavait?

¹⁹ A tökéletlenség következtében minden keresztény tesz időről időre helytelen lépést. Az eltérés talán csekély, mások számára alig észrevehető. De az is előfordulhat, hogy annyira hiányzik belőle az ismertetőjel, hogy ez mindenki számára szembetűnik. Mindkét esetben mennyire vigasztaló, ha Pál becsületes beismerő vallomására emlékezünk: „Mert a jót, amit kívánok, nem teszem meg, de a rosszat, amit nem kívánok, megteszem. Én nyomorúságos ember!” (Róma 7:19, 24). Ezeket a szavakat temészetesen nem szabad mentségnek tekinteni a rossz elkövetéséhez. Inkább buzdításul szolgáljanak a hű keresztényeknek, akik a tökéletlenségük ellen küzdenek, és segítsenek kitartani abbeli igyekezetükben, hogy eleget tegyenek a Jézus tökéletes lábnyomai követésére szóló felhívásnak.

20. a) Hogyan segít az életért folyó versenyfutásunkban a Példabeszédek 24:16. verse? b) Minek a megtevésére szükséges szilárdan elhatározni magunkat?

²⁰ „Az igazságos még hétszer is eleshet. Bizonyára fel fog állni” (Példabeszédek 24:16). Az életért folyó versenyfutásunkban senki se érezze magát kénytelennek arra, hogy feladja! Ez a futás a maratoni futáshoz hasonló, állóképességet bizonyító futás, nem pedig százméteres síkfutás. A legcsekélyebb rossz lépés a vágtázó részéről könnyen a verseny elvesztését jelentheti. A maratoni futónak azonban, mégha megbotlik is, elég ideje van ahhoz, hogy felkeljen és befejezze a futását. Ha tehát valamilyen személyes hibás lépést teszel, amely erre a felkiáltásra indít: „Én, nyomorúságos ember!”, gondolj arra, hogy még van időd a javításra. Még van lehetőséged arra, hogy visszatérj Vezetőd, Jézus Krisztus lábnyomába! Nincs okod a kétségbeesésre! Nincs rá okod, hogy feladd a versenyt! Legyen hát eltökélt szándékod, hogy isteni segítséggel sikeresen eleget teszel a felhívásnak, és ’szorosan követed Jézus lábnyomát!’ (1Péter 2:21).

A nép, amely Jézus nyomdokában jár

„Nem ugyanabban a szellemben jártunk-e? Nem ugyanazokon a lábnyomokon? (2KORINTHUS 12:18).

 1. Gyakran miért nem nehéz felismerni, hogy valaki Jehova Tanúhoz tartozik?

„MINT csoport, udvariasak, kötelességtudók, jól végzik munkájukat az iskolában. Ugyanez nem mondható el más csoportokról.” Így nyilatkozott egy általános iskolai igazgató az Egyesült Államokban. Vajon kikről beszélt? Jehova Tanúinak a gyermekeiről, akik abba az iskolába jártak. Bizony sokan megfigyelték már, hogy Jehova Tanúi — gyermekeiket is beleértve — bizonyos dolgokban nagyon hasonlítanak egymáshoz. Az évek során egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy mennyire egységesek a hitnézeteik és a viselkedésük tekitetében. Ezért nem nehéz őket felismerni.

 2. Mi volt egyik jellemvonása az első keresztény gyülekezetnek, és mit mondott Pál ezzel kapcsolatban?

² Jehova Tanúinak egysége szokatlan dolog ebben a megosztott világban. Pedig nem nehéz ezt megérteni, ha arra gondolunk, hogy közülük mindenki igyekszik Jézus nyomdokában járni (1Péter 2:21). Ilyen egység jellemezte az első századi keresztényeket is. Egy alkalommal Pál ezt a felhívást intézte a korinthusi keresztényekhez: „Intelek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy mindnyájan egybehangzóan beszéljetek és ne legyenek nézeteltérések köztetek, hanem megfelelően egységesek legyetek ugyanabban az értelemben és ugyanabban a gondolatmenetben” (1Korinthus 1:10). Pál azzal kapcsolatban is adott ihletett tanácsot, hogy miként bánjunk azokkal, akik nem hajlandók megőrizni a keresztény egységet. (Lásd Róma 16:17; 2Thessalonika 3:6.)

 3., 4. Hogyan írja le Pál a saját személye és Titus közötti egységet, és mi volt ennek az egységnek az alapja?

³ I. sz. 55 körül Pál Korinthusba küldte Titust, hogy segítsen a júdeai testvérek részére végzett gyűjtésben és lehetőleg nézzen utána, hogyan reagál a gyülekezet Pál tanácsára. Amikor később Pál levelet írt a korinthusiaknak, utalt Titus nemrég tett látogatására és megkérdezte: „Vajon Titus kihasznált-e egyáltalán titeket? Nem ugyanabban a szellemben jártunk-e? Nem ugyanazokon a lábnyomokon?” (2Korinthus 12:18). Mire gondolt Pál, amikor arról beszélt, hogy „ugyanabban a szellemben” jártak és „ugyanazokon a lábnyomokon”?

⁴ A közte és Titus között létező egységet akarta kifejezni. Titus Pál alkalmi utitársa volt és kétségkívül sokat tanult ily módon Páltól. Ám a köztük levő egység ennél sokkal szilárdabb alapra épült fel. A Jehovával való jó viszonyukra, valamint arra a tényre, hogy mindketten Krisztus nyomdokait követték. Titus Pált követte, ahogyan Pál Krisztust (Lukács 6:40; 1Korinthus 11:1). Jézus szellemében és az ő lábnyomán jártak.

 5. Mire lehet számítani azoknak a részéről, akik ma Pál és Titus példáját követik, amikor „ugynabban a szellemben” és „ugynazokon a lábnyomokon” járnak?

⁵ Semmi különös nincs ezért abban, hogy a XX. századi keresztények, akik „ugyanabban a szellemben” és „ugyanazokon a lábnyomokon” járnak, mint Pál és Titus, páratlan egységnek örvendenek. Valójában a névleges keresztények közt uralkodó megosztottság arról árulkodik, hogy ők álkeresztények, nem a Vezető nyomdokaiban járnak, akiről azt állítják, hogy őt követik (Lukács 11:17). Ezt az igaz keresztények és az álkeresztények közötti szöges ellentétet jól lehet szemléltetni különféle módokon. Lássunk most ebből négyet.

A vér szentsége

 6., 7. a) A vérrel kapcsolatos milyen helyes nézetet foglal magában az, ha valaki Jézus nyomdokait követi? b) Mi a különbség Jehova Tanúi és azok között a más személyek között, akik ma elutasítják a vérátömlesztést?

⁶ I. sz. 49 körül az első századi keresztény gyülekezet vezető testülete levelet bocsátott közre, amelyben választ adott a kérdésre: Kötelesek-e engedelmeskedni a nem-zsidó keresztények a mózesi törvénynek? A levél ezt válaszolta: „A szent szellem és mi magunk jónak láttuk, hogy ne vessünk rátok további terheket ezeken a szükségeseken kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtottól és a paráznaságtól” (Cselekedetek 15:28, 29). Figyeljük meg, hogy a „szükségesek” között volt a vértől való tartózkodás. Jézus nyomdokaiban járni annyit jelent, hogy nem viszünk be vért a testünkbe sem szájon át, sem másmilyen módon.

⁷ Ezt az alapelvet kirivóan megsértette a kereszténység azáltal, hogy gyakorolja a vérátömlesztést. Igaz, az utóbbi években sokan felismerték a vérátömlesztésnek az egészségre kiható kockázatát, és gyógyászati szempontból elutasították azt. Különösen így van ez, amióta többen AIDS-betegek lettek a kapott vértől. Ámde kik azok, akik az Isten törvénye iránti tiszteletből tekintik szentnek a vért és ezt mint csoport nyilvánítják ki? Amikor egy beteg kifogást emel az ellen, hogy vérátömlesztést végezzenek nála, mit gondol nyomban az orvos az ilyen betegről? Rendszerint nem azt mondja-e: „Ön bizonyára Jehova Tanúihoz tartozik”?

 8. Milyen áldásban részesült egy olaszországi tanú, aki szilárdan elhatározta, hogy megtartja Isten vérre vonatkozó törvényét?

⁸ Antonietta Olaszországban él. Mintegy nyolc évvel ezelőtt nagyon beteg lett és a vérképe annyira rossz volt, hogy az orvosok ragaszkodtak a vérátömlesztéshez, mivel feltétlenül szükségesnek látták a beteg életének megmentése végett. Antonietta megtagadta azt, bár mind az orvosok, mind a rokonai szembeszálltak vele. Még két kisfia is igyekezett rábeszélni: „Mama, ha igazán szeretsz minket, fogadd el a vért!” Antonietta azonban határozottan hű akart maradni, és — ami örvendetes —, nem halt meg. Állapota annyira súlyos volt, ezért az orvos azt mondta: „Nem tudjuk megmagyarázni, hogy lehet még mindig életben!” De abban a pillanatban, amikor egy nem kifogásolható kezelési módot kezdtek alkalmazni nála, olyan gyors javulás mutatkozott, hogy egy másik orvos megjegyezte: „Nem tudom elhinni — nem gyógyulhatott volna meg ilyen rövid idő alatt még akkor sem, ha egész nap vért pumpáltak volna az ereibe!” Antonietta jelenleg általános úttörő, két fia pedig — az egyik 12, a másik 14 éves — szépen halad az igazságban. Antonietta bátran kiállt amellett, hogy a vér szentsége ’szükséges dolog’. Jehova Tanúi mindannyian ugyanezt a nézetet vallják, mialatt Jézus nyomdokában járnak.

Jó erkölcs

 9. Milyen ’szükséges dolog’ tartozik még ahhoz, hogy valaki Jézus nyomdokaiban járjon, és mi történik azokkal, akik nem tesznek annak eleget?

⁹ További szükséges dolog, amit az első századi vezető testület levele kiemel: „tartózkodjatok . . . a paráznaságtól”. A korinthusiakhoz írt első levelében Pál még kibővítette ezt a gondolatot, és ezt mondta: „Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célra fenntartott férfiak, sem olyan férfiak, akik férfiakkal hálnak . . . nem öröklik Isten királyságát” (1Korinthus 6:9, 10). A keresztények segítenek az olyanoknak, akik Jehovát óhajtják szolgálni, hogy megszabaduljanak az effajta tisztátalan szokásoktól. Még a gyülekezet azon tagjai is, akik ilyen dolgok csapdájába estek, segítséget kapnak ahhoz, hogy megtisztuljanak, ha megtérnek és őszinte megbánást tanúsítanak (Jakab 5:13–15). De ha egy keresztény ilyen tisztátalan szokásba esik és nem akar megbánást tanúsítani, a Biblia egyértelmű szabályát kell alkalmazni. Pál isteni ihletés alatt ezt írta: „Ne keveredjetek annak társaságába, akit testvérnek neveznek, de parázna . . . Távolítsátok el magatok közül a gonoszt (1Korinthus 5:11, 13).

10., 11. a) Ki viseli a felelősséget a kereszténység alacsony erkölcsi zsinórmértékéért, és miért? b) Hogyan bizonyítja egy Fülöp-szigeteki férfi tapasztalata, hogy Jehova Tanúi, mint csoport magas színvonalú irányadó mértékeket követnek?

¹⁰ E világos tanítás ellenére a kereszténység tele van erkölcstelenséggel. A papokat kell ezért okolni, akik felhigítják az isteni irányadó mértéket, és akik ajkukkal tisztelik ugyan a Biblia irányadó mértékeit, de gyülekezeteikben nem szereznek bátran érvényt azoknak. Jehova Tanúi azonban e téren is olyan emberek, akik Jézus nyomdokait követik.

¹¹ Vegyük például a Fülöp-szigeteken élő Josét. Már 17 éves korában közismert zavarkeltő és szerencsejátékos volt. Gyakran lerészegedett, erkölcstelen életet élt, sokszor volt börtönban lopásért. Később kapcsolatba került Jehova Tanúival. „A Biblia tanulmányozása teljesen megváltoztatta az életemet” — mondja. „Abbahagytam az ivást, a dohányzást, megtanultam megfékezni az idulataimat. Ma már tiszta a lelkiismeretem, csak egy feleségem van. Szomszédaim is tisztelnek, akik valamikor „a notórius José”-nak vagy „a gonosz szellem José”-nak neveztek. Ma így neveznek: „a Jehova Tanúja José”. Fiam és unokaöcsém kisegítő szolgák abban a gyülekezetben, ahol jómagam vénként és általános úttörőként szolgálok.” José és Jehova több millió más keresztény tanúja erkölcsileg tiszta keresztényként követi Jézus lábnyomát.

Semlegesség

12. Az őszinte keresztények milyen magatartását emelte ki Jézus a János 17. fejezetében feljegyzett imájában?

¹² Tanítványaival töltött utolsó estéjén, az akkor elmondott hosszú imájában Jézus megemlítette egy másik módját is annak, ahogyan a követőinek az ő nyomdokaiban kell járniuk. Tanítványairól szólva ezt mondta: „Ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). Ez azt jelenti, hogy a keresztények semlegesek. Ahelyett, hogy részt vennének a politikában vagy a nemzeti villongásokban, Isten Királyságáról, e világ gondjainak egyedüli megoldásáról beszélnek az embereknek (Máté 6:9, 10; János 18:36).

13., 14. a) Miben különbözik a kereszténység Jehova Tanúitól a semlegesség terén? b) Hogyan szolgált az egész testvériség javára Japánban az, hogy egy tanú megőrizte a politikai semlegességet?

¹³ A kereszténység legtöbb tagja megfeledkezik a semlegesség alapelveiről, mivel számukra a nemzeti származás sokkal fontosabb, mint a vallási hovatartozás. Mike Royko, aki több újságnak is rovatvezetője, rámutatott, hogy a „keresztények sohasem voltak kényesek, amikor háborút kellett viselniük más keresztények ellen”, majd hozzátette: „Ha azok lettek volna, sohasem került volna sor Európában a legádázabb háborúkra.” Közismert tény, hogy Jehova Tanúi szigorúan semlegesek maradnak háború idején. De mint Jézus lábnyomkövetői társadalmi és politikai vitákban is semlegesek. Így hát semmi sem zavarja meg figyelemre méltó, világraszóló egységüket (1Péter 2:17).

¹⁴ Semlegességüknek néha meglepő eredménye van. Japán északi részén, Tsugaru megyében például igen komolyan veszik a választásokat. Toshio azonban, aki a helybeli kormányhivatal pénzügyi osztályának helyettes igazgatója, lelkiismereti okból megtagadta, hogy részt vegyen a polgármester újraválasztásáért folyó kampányban. Ezért alacsonyabb beosztásba került a szennyvíz elvezetésével foglalkozó osztályon. Egy évvel később a polgármestert letartóztatták és korrupció miatt le kellett mondania. Új polgármestert választottak. Amikor megtudta az új polgármester, hogy Toshiot másik osztályra és alacsonyabb beosztásba helyezték, visszahelyezte őt magas adminisztrációs beosztásba, és ez áldására vált Toshio keresztény testvéreinek. Vajon hogyan? Nos, Toshio elmondja, hogy igen nehéz engedélyt szerezni ahhoz, hogy tornatermet más célra is használjanak, mint atlétikai versenyekre. Ámde jelenlegi beosztásában — hogy Toshio szavait idézzük —, „Jehova felhasználhatott engem arra, hogy ilyen tornatermeket három kerületkongresszus és négy körzetgyűlés részére igénybe vehessünk”. Majd így fejezte be magyarázatát: „Ha hűségesek maradunk, Jehova elképzelhetetlen módon is képes felhasználni minket.”

Az otthonukban

15. Hogyan állított fel Jézus modellt az ő lábnyomkövetői számára a családi kapcsolatok terén?

¹⁵ További terület, ahol a keresztények ’Jézus nyomdokait követik’: a saját otthonuk. A Biblia a családi kapcsolatok modelljeként állítja elénk Jézus példáját, amikor ezt mondja: „Rendeljétek alá magatokat egymásnak Krisztus félelmében. A feleségek legyenek elárendelve férjüknek, mint az Úrnak, mert a férj feje a feleségének, miként a Krisztus is feje a gyülekezetnek . . . Valóban, ahogy a gyülekezet alá van rendelve Krisztusnak, olyanok legyenek a feleségek is férjük iránt mindenben. Férjek, továbbra is szeressétek feleségeteket éppenúgy, ahogy Krisztus is szerette a gyülekezetet és önmagát adta érte” (Efézus 5:21–25).

16., 17. a) Milyen rossz állapotok uralkodnak a kereszténységben a családi kapcsolatok vonatkozásában? b) Csakis hogyan lehet megjavítani a családi kapcsolatokat, amint azt egy brazil házaspár tapasztalata is bizonyítja?

¹⁶ A mai kereszténység legnagyobbrészt nem veszi tudomásul ezt a tanácsot, ezért tele van széthullott családokkal. Megszokottá lettek a feloszlott családok, és gyakran igen súlyosak a szülők és a gyermekek között keletkezett nehézségek. „A család felbomlóban van” — jegyezte meg egy pszichológus-tanár néhány évvel ezelőtt. A gyermekpszichológusok, a házassági tanácsadók, pszichiáterek csak kevés sikert érnek el a veszélyeztetett családok együtt-tartásában. Jehova Tanúi viszont keményen fáradoznak azon, hogy a Biblia alapelveit alkalmazzák és arról nevezetesek, hogy az átlagosnál jobb családi kapcsolatokat tudnak felmutatni.

¹⁷ Például Aldemar a brazil katonai rendőrség főhadnagya volt és családi nehézségekkel küszködött. Felesége elhagyta és beadta a válópert. Aldemar ivásnak adta magát, sőt megkísérelte az öngyilkosságot is. Később rokonai, akik Jehova Tanúi, beszéltek neki a Bibliáról. Tetszett neki, amit hallott és tanulni kezdett. Összhangba kívánta hozni az életét a semlegességgel, amelyről Jehova Tanúi közismertek és kérte a leszerelését a katonaságtól. Aldemar és felesége rendezték házastársi nézeteltéréseiket, amit a bibliai alapelvek alkalmazásával értek el, amelyeket Aldemar megtanult. Ma Jézus nyomdokait követik, együtt szolgálvba Jehovát mint úttörők.

Szeretetből engedelmesek

18. a) Miért részesülnek Jehova Tanúi ma szellemi áldásokban? b) Hogyan teljesedik be napjainkban az Ésaiás 2:2–4. verse?

¹⁸ Nyilvánvaló, hogy Jehova Tanúi egyesülten járnak egy szellemben és Krisztus Jézus nyomdokainak követésében. Mint egyének és mint csoport, ezért szellemi áldásokban részesülnek (Zsoltárok 133:1–3). A rajtuk levő isteni áldás nyilvánvaló bizonyítékai arra indítottak sok becsületes szívű embert, hogy az Ésaiás 2:2–4. versének próféciája szerint cselekedjenek. Csupán az utóbbi öt év alatt 987 828 személy tette meg az önátadáshoz szükséges lépéseket és jelentkezett alámerítkezésre. Jehova szeretetteljes módon nem korlátozta azoknak a számát, akik megtehetik ezt, mielőtt bekövetkezik a „nagy nyomorúság”! (Jelenések 7:9, 14).

19. a) Milyen érzékelhető előnyökkel jár az, ha Jehovát szolgáljuk és hogyan kell tekinteni ezeket az előnyöket? b) Milyen alapvető oka van annak, hogy mi engedelmeskedünk Jehova parancsolatainak?

¹⁹ Amint a fentebb elmondott tapasztalatok is bizonyítják, az Isten népére kiársztott szellemi áldásokat gyakran érzékelhető előnyök is kísérik. Például azzal, hogy nem dohányoznak, erkölcsös életet élnek, tiszteletben tartják a vér szentségét, elkerülik, hogy bizonyos járványos betegségek áldozataivá legyenek. Mivel az igazsággal összhangban élnek, gazdasági, társasdalmi és családi előnyöknek is örvendhetnek. Mindezeket az érzékelhető előnyöket Jehovától jövő áldásnak tekintik, amelyek Jehova törvényeinek gyakorlati értékét bizonyítják. Az igaz keresztények azért engedelmeskednek Jehovának, mert szeretik őt, mert ő valóban méltó az imádatukra, és mert az egyedüli helyes dolog az ő akaratának cselekvése (1János 5:2, 3; Jelenések 4:11). Csupán Sátán állítja azt, hogy az emberek csakis önző érdekből szolgálják Istent. (Lásd Jób 1:9–11; 2:4, 5.)

20. Hogyan járnak Jehova Tanúi ma ugyanabban a szellemben, mint három hithű héber tanú az ókori időkben?

²⁰ Jehova újkori tanúi ugyanabban a szellemben járnak, mint Dániel napjaiban a három hithű héber ifjú. Amikor azzal fenyegették őket, hogy tüzes kemencébe vetik, azt válaszolták: „Ha úgy kell lennie, a mi Istenünk, akit szolgálunk, képes minket megmenteni. Kiszabadít minket a tüzes kemencéből és a te kezedből, ó király! De ha nem [vagyis ha hagyná is, hogy meghaljunk], tudd meg ó király, hogy mi nem a te isteneidet szolgáljuk, és nem imádjuk az arany képet, amit felállítottál” (Dániel 3:17, 18). Tekintet nélkül az azonnali érzékelhető előnyökre, Jehova Tanúi továbbra is szorosan követik Jézus nyomdokait abban a tudatban, hogy biztosítva van az Isten új rendszerében való örök élet! És bármi történjék is, mint egységes nép, ezután is „ugyanabban a szellemben” és „ugyanazokon a lábnyomokon” járnak!