Olvasók kérdései

◼ Helyénvaló-e egy keresztény nőnek ékszereket viselni, kozmetikai szereket alkalmazni, hajat festeni vagy ehhez hasonló gyakorlatokat követni?

A múltban és napjainkban is azok, akik azt állították, hogy a Bibliát követik, szilárd de nagyon eltérő nézőpontokat alakítottak ki az ékesítésről.a

Bizonyos egyházakban a nők teljesen tartózkodnak a kozmetikától és az ékszerektől. Például a The Amish People című könyv jelentése szerint az amemiták [a mennonitákból alakult szekta] „korlátok közé szorítják fizikai megjelenésüket, mert úgy érzik, hogy tagjaik közül bárki, aki élénken érdeklődik a világias megjelenés iránt, az veszélyben van, mivel az [ilyen] érdeklődést a szellemi tényezőkre kell összpontosítani, nem pedig fizikaiakra. Egyesek . . . a Szentírást idézik.”

Az idézett írásszöveg a 1Sámuel 16:7 volt: „Jehova ezt mondta Sámuelnek: ’Ne a külsejét nézd, se a magas termetét . . . Mert az ember csupán azt nézi, ami a szemébe tűnik; de Jehova azt is látja, milyen a szív.’ ” Ez az írásszöveg Dávid fivérének, Eliábnak a magasságára utal. A szövegösszefüggésből világossá válik, hogy Isten itt nem az ápoltsági szokásokra tett megjegyzést, mintha Dávidnak vagy fivéreinek hajápolási szokásai lettek volna, vagy díszítő elemeket használtak volna a ruháikon (1Mózes 38:18; 2Sámuel 14:25, 26; Lukács 15:22).

Ez rávilágít arra, hogy némelyek, akik úgy tartják, hogy a keresztényeknek határozottan díszteleneknek kell lenniük, tartózkodva minden kozmetikától vagy ékszertől, rosszul alkalmazott írásszövegeket keresnek ennek alátámasztására. A Biblia valójában nem ad részletes fejtegetést a szépségápolásról; sem nem támogat egy bizonyos fajta kozmetikai gyakorlatot, sem nem tilt egy másikat. Amit azonban ad, azok ésszerű irányvonalak. Vizsgáljuk meg ezeket, és lássuk, hogyan lehet őket napjainkban alkalmazni!

Pál apostol ezt az ihletett irányelvet adta: „Azt kívánom, hogy az asszonyok jól rendezett ruhában járjanak, szerényen és józanul gondolkodva ékesítsék magukat, ne divatos hajviselettel, arannyal, gyöngyökkel s drága ruhában” (1Timótheus 2:9). Péter hasonlóképpen írt: „Ékességetek pedig ne külsőséges legyen, haj fonogatása, arany díszek felrakása vagy külső ruhák viselése, hanem a szív elrejtett embere, a csendes és szelíd szellem romolhatatlan [öltözékében], amely igen értékes Isten szemében” (1Péter 3:3, 4).

„Az itt „ékesít”-nek és „jól rendezett”-nek, „ékesség”-nek fordított görög szavak a koʹsmos szó formái, amely szó a „kozmetika” szónak is a gyökere, ami „különösen az arcbőr szépítését” jelenti. Így ezek a szövegek segítségünkre vannak abban, hogy a kozmetikai szerek, ékszerek és más női szépítőszerek használatának a kérdésében választ találjunk.

Vajon Pál és Péter úgy értették, hogy a keresztényeknek kerülniük kell a hajuk befonását, gyöngyök és arany ékszerek viselését, vagy tágabb értelemben a kozmetikai szerek használatát? Nem. Ha azt állították volna, hogy ez a véleményük, akkor ez megkövetelte volna a keresztény testvérnőktől, hogy ’ne viseljenek külső ruhákat’. Holott Dorkást, akit Péter feltámasztott, azért szerették oly annyira, mert „külső ruhákat” készített más testvérnők számára (Cselekedetek 9:39). Tehát az 1Timótheus 2:9-ben és az 1Péter 3:3, 4-ben említett versek nem azt jelentik, hogy a testvérnőknek kerülniük kell a hajuk fonását, a gyöngyök, külső ruhák és egyebek viselését. A szépségápolásban Pál inkább a csendes és szelíd szellem szükségességét hangsúlyozta ki. Péter arra mutatott rá, hogy a nőknek a belső szellemükre kell nagyobb gondot fordítaniuk annak érdekében, hogy hitetlen férjüket megnyerjék, ahelyett, hogy a külső megjelenést vagy a kozmetikát hangsúlyoznák ki.

Egyszerűen megfogalmazva, a Biblia nem tiltja azokat az erőfeszítéseket, hogy valaki javítsa vagy megszépítse megjelenését. Isten némely szolgái, férfiak és nők egyaránt használtak ékszereket (1Mózes 41:42; 2Mózes 32:2, 3; Dániel 5:29). A hűséges Eszter kozmetikai olajakat, parfümöket és masszázsokat tartalmazó hosszadalmas szépítő kúrának vetette alá magát (Eszter 2:7, 12, 15; vö. Dániel 1:3–8). Isten azt mondta, hogy jelképes értelemben karkötőkkel, nyakékekkel, orrperecekkel és fülbevalókkal díszítette fel Izraelt. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy Izrael ’nagyon-nagyon szép lett’ (Ezékiel 16:11–13).

Ezékiel beszámolója azonban tanulságul szolgál számunkra abban a tekintetben, hogy a megjelenésünkre hogyan összpontosítsuk a figyelmünket. Isten ezt mondta: „De kezdtél a szépségedben bízni, és prostituálttá lettél a neved miatt, és minden járókelőre kiterjesztetted prostitúciós cselekedeteidet” (Ezékiel 16:15; Ésaiás 3:16, 19 [3:17, 20 Károli]). Az Ezékiel 16:11–15-ben leírtak Pál és Péter későbbi tanácsának a bölcsességét emelik ki arra vonatkozóan, hogy a nők ne a külső megjelenésre fektessenek hangsúlyt. Ha egy nő úgy dönt, hogy ékszerrel ékesíti magát, annak mértékét és stílusát a szerénységnek kell jellemeznie, nem lehet szélsőséges, hivalkodó, vagy ízléstelen (Jakab 2:2).

Vajon használjanak-e a keresztény nők kozmetikai szereket, például ajakrúzst, arcpirosítót, szemhéjfestéket, szemkihúzó ceruzákat? A régészek kozmetikai szerek tégelyeire és szépítőszerek kellékeire, tükrökre találtak Izraelben. Igen, a nők az ősi Keleten használtak kozmetikai szereket, amelyek megelőzték napjaink termékeit. Jób lányának, Kéren-Happuknak a neve valószínűleg ezt jelentette: „Fekete (Szem) Festék Szaru” vagy a szem szépítéséhez használatos tégely (Jób 42:13–15).

Bár használtak bizonyos kozmetikai szereket Izraelben, bibliai példák mutatják a szélsőséges alkalmazás veszélyét. Évekkel azután, hogy Izrael királynőjévé lett, Jezabel „kifestette a szemét fekete festékkel, és szépen felékesítette a fejét” (2Királyok 9:30). Később, annak leírásában, ahogyan Izrael erkölcstelen figyelmet szentelt a pogány nemzeteknek, Isten azt mondta, hogy Izrael ’arany díszekkel ékesítette magát, fekete festékkel nagyobbította meg szemét, és kicsinosította magát’ (Jeremiás 4:30; Ezékiel 23:40). Sem ezek, sem más versek nem mondják, hogy az baj, ha valaki mesterséges módszerekkel előnyösebbé teszi külső megjelenését. Mégis, Jezabel története azt sugallja, hogy ő olyan sok fekete festéket kent a szemére, hogy még bizonyos távolságból is látható volt, még Jéhu is észrevette a palotán kívül. Mi a tanulság? Ne használj az átlagosnál több szépítőszert, túlzásokba esve.b

Természetesen egyetlen nő, aki ékszereket visel, vagy szépítőszereket használ, sem fogja azt mondani, hogy az ő saját módszere vagy mértéke nem helyénvaló. Vitathatlan azonban, hogy a bizonytalanság érzése miatt, vagy a túlzott mértékű reklámok miatt egy nő rászokhat a túl sok szépítőszer használatára. Annyira hozzászokhat ehhez az új külső megjelenéshez, hogy nem képes felismerni, ez már nem egyeztethető össze a keresztény nők többségének a ’szerény és józan gondolkodásával’. (Lásd 1Timótheus 2:9.)

Igaz, az ízlések különbözők, vannak nők, akik kevés szépítőszert használnak, vagy egyáltalán semmit, mások többet használnak. Ezért bölcs dolog nem ítélkezőnek lenni azok iránt, akik eltérő mértékű szépítőszert használnak, vagy ékszert viselnek. A helyi szokás egy másik meghatározó tényező. Bizonyos stílusok elfogadottak az egyik országban (vagy mindennaposak voltak a régi időkben), ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek napjainkban, helyileg tanácsosak.

A bölcs keresztény nő alkalmanként felülvizsgálja a szépítkezési szokásait, ezt kérdezve magától teljesen őszintén: ’Rendszerint több (vagy vastagabb) ékszert viselek, vagy kozmetikai szert használok, mint ezen a területen a legtöbb keresztény? Vajon az önimádó társadalmi réteg szépítkezési szokásait, vagy a hiú filmsztárokat utánozom, vagy leginkább a 1Timótheus 2:9-ben és a 1Péter 3:3, 4-ben adott tanácsok irányítanak? Valóban szerény a szépségápolásom, igazi tiszteletet mutatva mások véleménye és érzései iránt?’ (Példabeszédek 31:30).

Azok a nők, akiknek keresztény férjük van, tanácsot és véleményt kérhetnek tőlük. Ha őszintén keresik, segítőkész tanácsot kaphatnak más testvérnőktől is. Ahelyett azonban, hogy olyan barátnőtől kérnénk tanácsot, akinek a miénkhez hasonló izlése van, hasznosabb lenne olyan idősebb testvérnőkhöz fordulni, akiknek a kiegyensúlyozottságát és bölcsességét tiszteletben tartják. (Vö. 1Királyok 12:6–8.) A Biblia azt mondja, hogy a tiszteletteljes idősebb asszonyok „a fiatal asszonyokat emlékeztessék arra . . . , hogy legyenek józan gondolkodásúak, erkölcsileg tiszták . . . , hogy az Isten szaváról ne beszéljenek gyalázkodóan” (Titus 2:2–5). Egyetlen érett keresztény nő sem akarja szerénytelen ékszerviseletével vagy szépítkezésével azt okozni, hogy Isten Szaváról vagy Isten népéről ’gyalázkodóan beszéljenek’.

A Támárról szóló bibliai beszámoló megmutatja, hogy egy nő szépítkezési szokása bizonyos fajta nők csoportjával azonosíthatja őt, erőteljes üzenetet küldve magáról (1Mózes 38:14, 15). Milyen üzenetet küld magáról egy keresztény nő hajviselete és hajszíne (ha festve van), vagy ékszerviselete és szépítkezési módszere? Vajon ezt: Ő Isten tiszta, szerény és kiegyensúlyozott szolgája?

Ha valaki a szántóföldi szolgálatban látja a keresztényeket, vagy részt vesz az összejöveteleinken, kedvező benyomást kell, hogy kapjon. A megfigyelők általában ilyen benyomást kapnak. A legtöbb keresztény nő nem annak a következtetésnek a levonására készteti a kívülállót, hogy a keresztény nők egyrészt rendezetlen öltözetűek, vagy másrészt túlzott mértékben kozmetikázottak vagy felékesítettek, hanem inkább úgy ékesítik magukat, ahogy az „istenfélő asszonyokhoz illik” (1Timótheus 2:10).

[Lábjegyzetek]

[Képek a 31. oldalon]

Régészeti felfedezések a Közel-Keletről: elefántcsont kozmetikai doboz, tükör és arany és kalcedon nyakékek

[Forrásjelzés]

Mindhárom: Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.