Tudd, hogy miként kell válaszolnod!

VANNAK jéghegyhez hasonló kérdések. Legnagyobb részük a felszín alatt rejtőzik. A kérdés alapjául szolgáló gondolat sokszor fontosabb, mint maga a kérdés.

Még akkor is, ha a kérdező türelmetlenül várja a választ, a jó válaszadáshoz ügyesen kell megítélned, mennyit mondj, és milyen szemszögből közelítsd meg a témát (Ján 16:12). Ahogyan arra Jézus is rámutatott apostolainak, lehetnek olyan esetek, amikor egy személy olyat kérdez, ami nem tartozik rá, vagy egyáltalán nem válna a javára, ha tudná a választ (Csel 1:6, 7).

A Szentírás ezt tanácsolja: „Beszédetek mindig kellemes, sóval ízesített legyen, hogy tudjátok, miként kell kinek-kinek választ adnotok” (Kol 4:6). Ezért mielőtt válaszolunk, nemcsak azt kell átgondolnunk, hogy mit fogunk mondani, hanem azt is, hogy hogyan.

A szadduceusok úgy próbálták csapdába ejteni Jézust, hogy egy olyan asszony feltámadásáról kérdezgették, aki többször is férjhez ment. Jézus azonban tudta, hogy ezek az emberek valójában nem is hisznek a feltámadásban. Úgy válaszolt a kérdésükre, hogy közben a hibás nézőpontjukra is kitért, mely a kérdés alapjául szolgált. Mesteri érveléssel és egy ismert szentírási beszámolóval Jézus kiemelt valamit, amit azelőtt még sohasem gondoltak át a kérdezők: világosan bebizonyította, hogy Isten igenis fel fogja támasztani a halottakat. Válasza olyannyira bámulatba ejtette ellenfeleit, hogy féltek tovább kérdezgetni őt (Luk 20:27–40).

Ahhoz, hogy tudd, miként kell válaszolnod, neked is meg kell tudnod, hogyan gondolkodnak a kérdés feltevői, és mi foglalkoztatja őket. Például egy osztálytársad vagy munkatársad talán megkérdezi, miért nem ünnepled a karácsonyt. Miért kérdezi? Tényleg tudni akarja az okot, vagy csak kíváncsi rá, hogy vajon neked is szabad-e egy jót mulatnod? Hogy ezt megtudd, rá kell kérdezned, hogy miért tette fel a kérdését. Majd ennek fényében válaszolj neki. Talán kihasználhatod az alkalmat, és kifejtheted, hogy ha követjük a Biblia útmutatását, akkor az megvéd bennünket az ünnep olyan vonásaitól, amelyek csalódást okoznak vagy terhet jelentenek az embereknek.

Tegyük fel, megkérnek, hogy beszélj diákok egy csoportja előtt Jehova Tanúiról. Az előadásod után esetleg kérdéseket tesznek fel neked. Ha a kérdések őszintének és egyenesnek tűnnek, akkor a legjobb egyszerűen és konkrétan válaszolni. Ha a kérdések a közösség előítéletét tükrözik, hasznosabb lehet, ha a válasz előtt röviden elmondod, mi befolyásolhatja a népszerű közfelfogást az adott kérdésekkel kapcsolatban, és Jehova Tanúinak miért a Biblia az irányadó mértékük. Gyakran jó, ha az ilyen kérdéseket úgy tekintjük, mint amelyek tényleg foglalkoztatják a kérdezőket, nem pedig úgy, hogy ezzel kihívást akarnak intézni felénk, jóllehet ilyen stílusban tehetik fel a kérdést. Válaszoddal így szélesítheted hallgatóid látókörét, pontos információval láthatod el őket, és elmagyarázhatod hitünk szentírási alapját.

Hogyan fogsz reagálni, ha a munkaadód nem akar elengedni a kongresszusra? Először gondold át a dolgot az ő nézőpontjából! Esetleg megoldást jelent, ha felajánlod, hogy máskor túlórázol? Vajon megváltozik az álláspontja, ha elmagyarázod neki, hogy a kongresszusainkon elhangzó oktatás segít nekünk, hogy becsületes és megbízható dolgozók legyünk? Ha azt érzi, hogy figyelembe veszed az érdekeit, talán ő is megértőbb lesz azzal kapcsolatban, amiről látja, hogy fontos neked. Mi a helyzet akkor, ha valami becstelenségre akar rávenni? Egyértelműen visszautasíthatnád, és elmondhatnál egy szentírási gondolatot, hogy megismerje az álláspontodat. De vajon nem lehetne jobb eredményt elérni, ha először azzal érvelnél neki, hogy aki hajlandó hazudni vagy lopni érte, az neki is hazudhat, és tőle is lophat?

Vagy talán iskolába jársz, és nem akarsz részt venni Írás-ellenes tevékenységekben. Ne feledd, hogy a tanárodnak valószínűleg nem ugyanaz a véleménye, mint neked, és az a felelőssége, hogy fegyelmet tartson az osztályban. Ebben a helyzetben 1. figyelembe kell venned, mi az, ami zavarja, 2. tiszteletteljesen el kell magyaráznod az álláspontodat, és 3. ki kell tartanod amellett, amiről tudod, hogy tetszik Jehovának. Ha igazán eredményes szeretnél lenni, talán nem elég egyszerűen és konkrétan kijelenteni, miben hiszel (Péld 15:28). Ha fiatal vagy, az édesapád vagy édesanyád biztosan segíteni fog felkészülni arra, hogy mit mondj.

Időnként talán meg kell cáfolnod ellened szóló vádakat, amelyek valamilyen hatalmi pozícióban lévő személytől jönnek. Egy rendőr, kormányhivatalnok vagy bíró azt kérheti tőled, hogy válaszolj olyan kérdésekre, amelyek egy bizonyos törvénynek való engedelmességgel, a keresztény semlegességeddel vagy a hazafias ünnepségeken való részvételeddel függnek össze. Hogyan válaszolj? „Szelíd érzülettel és mélységes megbecsülést tanúsítva” – tanácsolja a Biblia (1Pét 3:15). Ezenkívül kérdezd meg magadtól, hogy ezek a dolgok miért fontosak másoknak, és tiszteletteljes magatartással méltányold az érzéseiket. Mit tegyél ezután? Pál apostol hivatkozott a római törvény biztosította lehetőségekre, és ehhez hasonlóan te is felhozhatsz olyan törvény adta jogokat, amelyek az esetedben alkalmazhatók (Csel 22:25–29). Talán szélesítheted a hivatalnok látókörét, ha tényeket említesz meg arról az álláspontról, amelyet a korai keresztények képviseltek egykor, és amelyet Jehova Tanúi napjainkban világszerte képviselnek. Vagy azt is kiemelheted, hogy ha az emberek elismerik Isten hatalmát, az valójában arra indítja őket, hogy még lelkiismeretesebben betartsák a helyes emberi törvényeket (Róma 13:1–14). Talán kedvezően fognak reagálni, ha az álláspontodat alátámasztó szentírási érveket ilyen gondolatokkal alapozod meg.

Amikor eldöntöd, hogyan fogsz válaszolni, talán azt is figyelembe kell venned, hogy miként vélekedik a kérdező a Szentírásról. Jézus ezt tette, amikor megválaszolta a szadduceusok feltámadással kapcsolatos kérdését. Tudta, hogy ők csak Mózes írásait fogadják el, és ezért a Pentateuchusban feljegyzett egyik beszámolóval érvelt nekik. Megjegyzéseit így vezette be: „Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is feltárta” (Luk 20:37). Hasonlóképpen te is hasznosnak találhatod, ha a Bibliának abból a részéből idézel, amit a hallgatód is elfogad és ismer.

Mi van akkor, ha a hallgatód szerint a Biblia nem hiteles? Figyeld meg, mit tett Pál apostol, amikor az Areopáguszon tartott beszédet a Cselekedetek 17:22–31 beszámolója szerint. Szentírási igazságokat mondott el, pedig nem is idézett közvetlenül a Bibliából. Ha szükséges, alkalmazd ugyanezt a módszert. Lehetnek olyan esetek, amikor a beszélgetőpartnered figyelmét talán csak több beszélgetés után irányíthatod közvetlenül a Bibliára. Amikor a Bibliára tereled a szót, okosan tennéd, ha először nem utalnál rá határozottan Isten Szavaként, hanem egyszerűen érveket hoznál fel arra, hogy miért érdemes ezt a könyvet megvizsgálni. Célod azonban az legyen, hogy világosan tanúskodj Isten szándékáról, idővel pedig engedd, hogy a hallgatód saját maga lássa, mit ír a Biblia. A Biblia sokkal meggyőzőbb, mint bármi más, amit mi tudunk mondani (Héb 4:12).

Mivel maga Jehova is kellemes egyéniség, mennyire helyénvaló, hogy a szolgái azt a tanácsot kapják, hogy beszédük „mindig kellemes, sóval ízesített legyen” (Kol 4:6; 2Móz 34:6). Ez azt jelenti, hogy kedvesen kell beszélnünk még akkor is, ha úgy tűnik, hogy akivel beszélünk, nem érdemli ezt meg. Beszédünknek ízlésesnek kell lennie; nem szabad nyersen vagy tapintatlanul megnyilvánulnunk.

Sok emberről elmondható, hogy rettenetes nyomás nehezedik rá, és naponként gyalázásoknak van kitéve. Amikor ilyen emberekkel találkozunk, talán durván beszélnek hozzánk. Hogyan reagáljunk erre? A Biblia ezt mondja: „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését.” Ha így válaszolunk, azzal meglágyíthatunk más véleményen lévő embereket (Péld 15:1; 25:15). Akik nap mint nap durvaságot tapasztalnak, azoknak a kedvességet tükröző modor és hangnem oly vonzó lehet, hogy talán hallgatni fognak a jó hírre, amit elviszünk nekik.

Nem kívánunk vitába bocsátkozni olyanokkal, akik egyáltalán nem tisztelik az igazságot. Inkább arra vágyunk, hogy érveljünk a Szentírás alapján azoknak, akik erre lehetőséget adnak. Tekintet nélkül arra, hogy milyen helyzetbe kerülünk, észben tartjuk, hogy kedvesen kell válaszolnunk, és azzal a meggyőződéssel, hogy Isten drága ígéretei megbízhatóak (1Tessz 1:5).

Hogyan válaszolj, ha a bibliatanulmányozó vagy az egyik hittársad megkérdezi, mit tegyen egy adott helyzetben? Azt talán tudod, hogy te személy szerint mit tennél. De mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget a döntéseiért (Gal 6:5). Pál apostol elmondta, hogy azokat, akiknek prédikált, arra buzdította, hogy ’hit által engedelmeskedjenek’ (Róma 16:26). Milyen nagyszerű, követésre méltó példa ez számunkra! Ha a bibliatanulmányozó főleg csak azért hoz meg bizonyos döntéseket, hogy tetsszen a tanítójának vagy másoknak, akkor embereket szolgál, és nem hit szerint él (Gal 1:10). Tehát az egyszerű, közvetlen válasz talán nem fogja a kérdező legjobb érdekeit szolgálni.

Hogyan válaszolj hát a Biblia irányelveivel összhangban? Talán odaillő bibliai alapelvekre vagy példákra irányíthatod a figyelmet. Lehetnek olyan esetek is, amikor megmutatod neki, hogyan végezzen kutatást, hogy így ő maga találja meg ezeket az alapelveket és példákat. Meg is beszélhetitek az alapelveket és a példák értékét, de ne alkalmazd azokat a szóban forgó helyzetre. Kérdezd meg az illetőtől, hogy lát-e valamit bennük, ami segíthetne neki bölcs döntést hozni. Buzdítsd, hogy ezeknek az alapelveknek és példáknak a fényében gondolja át, mi tetszene Jehovának. Így segíthetsz neki, hogy ’eddze érzékelőképességét a helyes és a helytelen közötti különbségtételre’ (Héb 5:14).

A keresztény gyülekezet összejövetelein gyakran nyílik lehetőség hitünk kinyilvánítására mások előtt. Ennek egyik módja, ha a feltett kérdésekre válaszolunk. Hogyan tegyük ezt? Azzal a vággyal, hogy áldjuk Jehovát, és jót mondjunk róla. A zsoltáríró Dávid is ezt tette a „gyülekezetekben” (Zsolt 26:12). Nekünk is úgy kell hozzászólnunk, hogy azzal bátorítsuk a hívőtársainkat, valamint „szeretetre és kiváló cselekedetekre” ösztönözzük őket – buzdított Pál apostol (Héb 10:23–25). Ez könnyebben fog menni, ha előre áttanulmányozzuk az anyagot.

Amikor felszólítanak, a megjegyzéseid legyenek egyszerűek, jól érthetők és rövidek. Ne mondd el az egész bekezdést, hanem csupán egy pontra térj ki! Ha csak részben adsz választ a kérdésre, akkor azzal lehetőséget biztosítasz másoknak is a hozzászólásra. Különösen hasznos, ha az anyagban megemlített írásszövegeket kiemeled. Ilyenkor törekedj rá, hogy az írásszövegnek arra a részére hívd fel a figyelmet, amely az éppen vizsgált gondolatra irányul. Ne olvasd fel a választ közvetlenül a bekezdésből, hanem tanulj meg a saját szavaiddal hozzászólni! Ne zavarjon, ha nem tökéletesen fejezed ki magad! Ez időnként bárkivel megeshet, aki hozzá szokott szólni.

Nyilvánvaló, hogy ha tudjuk, miként kell válaszolnunk, akkor a válasznál többet tudunk. A válaszadás tisztánlátást követel meg. De milyen nagy megelégedést nyújt, ha szívből adsz válaszokat, melyek megérintik mások szívét! (Péld 15:23).