Haladj előre!

AMIKOR megtudtad, hogyan kell alkalmazni a Biblia alapelveit, akkor a gondolkodás- és beszédmódod, valamint viselkedésed – mely már igencsak beléd rögzült – fokozatosan kezdett megváltozni. Ennek java része még azelőtt megtörtént, hogy beiratkoztál a teokratikus szolgálati iskolába. Mostanra már valószínűleg előrehaladtál addig a pontig, hogy átadd az életedet Jehovának. Vajon ez azt jelenti, hogy már nem kell tovább fejlődnöd? Egyáltalán nem! Megkeresztelkedésed csupán a kezdet.

Timóteus tanítvány már keresztény vénként szolgált, amikor Pál azt mondta neki, hogy ’gondolkodjon el’ a neki adott tanácsokon és a rá bízott szolgálati kiváltságokon, igen, ’mélyedjen el bennük’, hogy így az ’előmenetele nyilvánvaló legyen mindenki előtt’ (1Tim 4:12–15). Akár még csak most léptél az igazság útjára, akár már sok tapasztalatot szereztél a keresztényi életben, igyekezz előrehaladni.

Az Efézus 3:14–19-ben arról olvasunk, hogy Pál apostol azért imádkozott, hogy hívőtársai ’teljes mértékben képesek legyenek felfogni elmebelileg, mi a szélessége és hosszúsága és magassága és mélysége’ az igazságnak. E célból Jézus emberajándékokat adott, hogy tanítsák, helyreigazítsák és építsék a gyülekezetet. Ha rendszeresen elmélkedünk Isten ihletett Szaván, és elfogadjuk a vezetést a tapasztalt tanítóktól, akkor ’felnőhetünk’ szellemileg (Ef 4:11–15).

Ehhez a növekedéshez az is hozzátartozik, hogy ’megújulunk az elménket mozgató erőben’. Egyebek között ez azt jelenti, hogy határozott gondolkodásmódot fejlesztünk ki Istenével és Krisztuséval összhangban. Állandóan tanulmányoznunk kell a gondolkodásmódjukat, hogy így ’felöltsük az új egyéniséget’ (Ef 4:23, 24). Amikor az evangéliumokat tanulmányozod, úgy tekinted ezeket a Krisztus életéről szóló beszámolókat, mint amelyek követésre méltó példát tárnak eléd? Megpróbálod meghatározni Jézus jellemző vonásait, majd igazi erőfeszítést teszel, hogy ezeket a saját életedben is kinyilvánítsd? (1Pét 2:21).

Hogy milyen témákról beszélgetsz, az megmutathatja, mennyire haladtál már előre. Akik felöltötték az új egyéniséget, nem engedik meg maguknak, hogy félrevezetően, becsmérlően, ocsmányul vagy rombolóan beszéljenek. Ehelyett beszédük olyan, „ami jó az építésre . . . , hogy azt adja a hallgatóknak, ami kedvező” (Ef 4:25, 26, 29, 31; 5:3, 4; Júd 16). Másokkal való beszélgetéseikből és a gyülekezeti összejöveteleken elhangzó kijelentéseikből egyaránt kitűnik, hogy az igazság alakítja az életüket.

Úgy is megmutatkozik az előmeneteled, ha többé nem ’hánynak-vetnek a hullámok, és nem sodródsz ide-oda a tanítás minden szelében’ (Ef 4:14). Hogyan reagálsz például, amikor a világ új elképzelések, eszmék vagy szórakozási formák özönét zúdítja rád? Kísértést érzel arra, hogy a szellemi kötelezettségeidtől vegyél el ezekre időt? Ha igen, akkor ez megakadályozhatja szellemi fejlődésedet. Mennyivel bölcsebb megvásárolni az időt a szellemi tevékenységekre! (Ef 5:15, 16).

Szellemi előmeneteled fokmérője lehet az is, hogy miként bánsz másokkal. Megtanultál „gyöngéden könyörületes” lenni testvéreidhez és testvérnőidhez, és ’készséggel megbocsátasz’ nekik? (Ef 4:32).

Ha fejlődsz abban, hogy Jehovának tetszően cselekedj, annak a gyülekezetben és otthon egyaránt meg kell mutatkoznia, ezenkívül az iskolában, a közterületeken és a munkahelyeden is látszania kell (Ef 5:21–6:9). Ha minden helyzetben még teljesebb mértékben kimutatod az Istennek tetsző tulajdonságokat, akkor előmeneteled nyilvánvaló lesz.

Jehova mindannyiunkat képességekkel és adottságokkal ruházott fel. Elvárja tőlünk, hogy oly módon használjuk fel ezeket mások javára, hogy ki tudja fejezni általunk a ki nem érdemelt kedvességét. Ezzel kapcsolatban Péter apostol így írt: „Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban mint Isten . . . ki nem érdemelt kedvességének kiváló sáfárai” (1Pét 4:10). Hogyan sáfárkodsz?

Péter így folytatja gondolatát: „Ha valaki szól, úgy szóljon, mint aki Isten szent kijelentéseit szólja” (1Pét 4:11). Ez a vers arra a felelősségre helyezi a hangsúlyt, hogy Isten Szavával teljesen összhangban kell beszélnünk, hogy dicsőséget szerezzünk Istennek. Azzal is Jehovát kell dicsőítenünk, ahogyan beszélünk. A teokratikus szolgálati iskolán kapott képzéssel az ajándékodat ilyen módon tudod majd felhasználni – vagyis dicsőíteni tudod Istent azzal, ahogyan segítesz másoknak. Ha ez a célod, hogyan tudod lemérni, mennyit haladsz előre az iskolán?

Ne azon gondolkozz, hogy az értékelőlap hány szempontjának tettél már eleget, vagy hogy milyen feladatokkal bíznak meg, inkább azon, hogy a képzés mennyire fejlesztette már a dicséretáldozatod minőségét. Az iskola felkészít bennünket, hogy hatásosabban tudjuk végezni a szántóföldi szolgálatot. Kérdezd hát meg magadtól: „Tényleg felkészülök arra, hogy mit fogok mondani a szántóföldi szolgálatban? Megtanultam, hogyan kell személyes érdeklődést mutatni azok iránt, akiknek tanúskodok? Lefektetem az újralátogatások alapját azzal, hogy felteszek a házigazdának egy kérdést, amit a következő alkalommal fogunk megbeszélni? Ha valakivel bibliatanulmányozást folytatok, törekszem rá, hogy olyan tanítóvá váljak, aki eléri a tanulmányozó szívét?”

Előrehaladásodat ne egyszerűen a szolgálati kiváltságaid alapján mérd le. Előmeneteled nem a megbízatásaidból fog látszani, hanem abból, hogy mit kezdesz azokkal. Ha olyan megbízatást kaptál, amely során tanítanod kellett, kérdezd meg magadtól: „Valóban alkalmazom a tanítás művészetét? Úgy adtam elő az anyagot, hogy az hatással lesz azok életére, akik hallották?”

A képességeid felhasználásához az is hozzátartozik, hogy kezdeményező vagy. Megszervezed, hogy együtt munkálkodj másokkal a szántóföldi szolgálatban? Keresed az alkalmakat, hogy segíts a gyülekezeted új, fiatal vagy beteg tagjainak? Vállalkozol a Királyság-terem takarítására, illetve felajánlod segítségedet a kongresszusokon adódó különböző munkákra? Tudsz vállalni időnként kisegítőúttörő-szolgálatot? Meg tudod tenni, hogy általános úttörőként szolgálj, vagy egy olyan gyülekezetben segíts, ahol nagyobb a szükség? Ha férfi vagy, törekszel rá, hogy megfelelj a kisegítőszolgákra és a vénekre vonatkozó szentírási képesítéseknek? Ha készségesen felajánlod a segítségedet, és elfogadod a felelősséget, abból nyilvánvaló lesz az előmeneteled (Zsolt 110:3).

Ne csüggedj el, ha nem érzed magad alkalmasnak egy feladatra, mert nincs elég tapasztalatod a keresztényi életben. Isten Szava „bölccsé teszi a tapasztalatlant” (Zsolt 19:7, NW [19:8]; 119:130; Péld 1:1–4). A Biblia tanácsát alkalmazva hasznot meríthetünk Jehova tökéletes bölcsességéből, melynek nagyobb értéke van bármilyen tudásnál, amit a saját tapasztalatunkból szerzünk. De azért miközben előrehaladást teszünk a Jehovának végzett szolgálatunkban, igenis szerzünk értékes tapasztalatokat. Hogyan használhatjuk fel ezeket jól?

Az életben igen sokféle körülmény közé kerülhetünk, és csábítást érezhetünk arra, hogy a következőképpen érveljünk: „Már voltam ilyen helyzetben, tudom, mit kell ilyenkor tenni.” Vajon ez bölcsességre vallana? A Példabeszédek 3:7 óvatosságra int bennünket: „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint.” A tapasztalatok mindenképp szélesítik a látókörünket, s így tudni fogjuk, mi mindent kell figyelembe vennünk különböző körülmények között. De ha szellemi előrehaladást teszünk, tapasztalatainknak azt is bele kell vésnie elménkbe és szívünkbe, hogy a sikerhez szükségünk van Jehova áldására. Előmenetelünk így nem abból fog látszani, hogy magabiztosan nézünk szembe a helyzetekkel, hanem abból, hogy azonnal Jehovához fordulunk útmutatásért. Előrehaladásunk abból válik nyilvánvalóvá, hogy biztosak vagyunk benne: semmi sem történhet Jehova engedélye nélkül. Ezenkívül abban is megnyilvánul, hogy megőrizzük az égi Atyánkba vetett bizalmunkat, és a vele való szeretetteljes kapcsolatunkat.

Noha Pál apostol szellemileg érett, felkent keresztény volt, felismerte, hogy továbbra is az előtte levő dolgoknak „nekifeszülve”, törekednie kell az élet céljának elérésére (Fil 3:13–16). Te is így gondolkodsz?

Mennyire haladtál már előre? Úgy mérd le előrehaladásodat, hogy átgondolod, milyen mértékben öltötted már fel az új egyéniséget, mennyire vetetted már alá magad Jehova mindenek felett álló uralmának, és milyen szorgalmasan használod fel képességeidet Jehova tiszteletére. Ha hasznodra fordítod a teokratikus szolgálati iskolán kapott oktatást, akkor az Isten Szavában körvonalazott tulajdonságoknak fokozatosan nyilvánvalóknak kell lenniük abban, ahogy beszélsz, és ahogy tanítasz. Összpontosíts növekedésednek ezekre a területeire. Igen, örvendezz felettük, és előmeneteled azonnal meg fog nyilvánulni.