9. Mire intette Jézus a tanítványait?

⁹ Jakab és János egyszer arra kérte Jézust, hogy biztosítson nekik előkelő helyet a Királyságban. Jézus viszont máshogy gondolkodott a pásztori feladatokról, ezért erre intette őket: „Jól tudjátok, hogy a világ uralkodói szeretnek parancsolgatni, és nagy hatalmú vezetőik zsarnokoskodnak mások felett. Ti azonban ne legyetek olyanok, mint ők! Aki nagy akar lenni közületek, legyen a többiek szolgája!” (Máté 20:25, 26, Contemporary English Version). Az apostolok nem hatalmaskodhattak a hittársaik felett, vagyis nem parancsolgathattak nekik.

10. Mit vár el Jézus a vénektől, és miért jó példa Pál?

¹⁰ Jézus elvárja a vénektől, hogy ugyanúgy bánjanak a nyájjal, mint ahogy ő bánt vele. A felvigyázóknak késznek kell lenniük arra, hogy szolgálják a hittársaikat, nem hatalmaskodhatnak felettük. Pál apostol, aki alázatosan szolgált másokat, ezt mondta az efézusi gyülekezet véneinek: „Jól tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományba léptem, hogyan voltam veletek egész idő alatt, rabszolgaként szolgálva az Úrnak a legnagyobb alázatossággal”. Az apostol szerette volna, ha a vének készségesen és alázatosan segítenek másoknak. Ezt mondta: „Mindenben bemutattam nektek, hogy ily módon fáradozva, segítsétek a gyengéket” (Csel 20:18, 19, 35). Pál ezt mondta a korintusziaknak: „Nem . . . urak [vagyunk] a hitetek fölött, hanem munkatársak vagyunk az örömötökre” (2Kor 1:24). Pál alázata és áldozatkészsége kiváló példa a véneknek.

 4. Miről lesz szó ebben a cikkben?

⁴ Hogyan bánjanak a keresztény pásztorok a juhokkal? A gyülekezet tagjai erre kapnak ösztönzést: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést”. A véneket pedig arra inti a Biblia, hogy ne „[hatalmaskodjanak] azokon, akik Isten öröksége” (Héb 13:17; olvassátok fel: 1Péter 5:2, 3). Hogyan tudják hát a kinevezett vének úgy vezetni a juhokat, hogy ne hatalmaskodjanak felettük? Más szavakkal, hogyan tudják gondjukat viselni anélkül, hogy visszaélnének az Istentől kapott hatalmukkal?

13–14. Milyen területeken mutassanak jó példát a vének a testvéreknek?

¹³ Miután Péter apostol arra intette a gyülekezet véneit, hogy ne hatalmaskodjanak azok felett, akiket Isten rájuk bízott, buzdította őket, hogy legyenek „példaképeivé . . . a nyájnak” (1Pét 5:3). Hogyan lehet egy vén jó példa? Nézzünk meg kettőt a felvigyázókra vonatkozó követelmények közül. A Szentírás szerint, aki „felvigyázói tisztségre törekszik”, legyen „józan elméjű”. Ez azt jelenti, hogy világosan érti a bibliai alapelveket, és tudja, hogyan alkalmazza azokat az életében. Nehéz helyzetekben is higgadt marad, és nem dönt elhamarkodottan. Egy másik követelmény az, hogy „jól [igazgassa] a saját háznépét”. Tehát, ha családja van, fontos, hogy példásan lássa el a családfői szerepét, mivel „ha valaki nem tudja, hogyan igazgassa a saját háznépét, akkor hogyan fogja gondját viselni az Isten gyülekezetének?” (1Tim 3:1, 2, 4, 5). Ha a gyülekezet tagjai azt látják, hogy a vének jó családfők és józan elméjűek, bízni tudnak bennük.

¹⁴ A vének abban is jó példával járnak elöl, hogy Jézushoz hasonlóan buzgón részt vesznek a prédikálómunkában. Amikor Jézus a földön élt, fontosnak tartotta, hogy megossza a Királyság jó hírét másokkal, és megtanította a követőinek, hogyan végezzék ezt a munkát (Márk 1:38; Luk 8:1). A testvéreknek nagyon bátorító, hogy elmehetnek a vénekkel a szolgálatba, láthatják, milyen lelkesen végzik ezt az életmentő munkát, és tanulhatnak tőlük. A vének buzgalma az egész gyülekezetre jó hatással van. Ha a hírnökök azt látják, hogy a vének a szoros időtervük ellenére időt és fáradtságot nem kímélve végzik a szolgálatot, ők is így fognak tenni. A felvigyázók jó példát mutatnak többek közt abban is, hogy felkészülnek az összejövetelekre, közreműködnek, részt vesznek a Királyság-terem takarításában és karbantartásában (Ef 5:15, 16; olvassátok fel: Héberek 13:7).