ÍRÁS I.

A görög gra·phéʹ (egy írás) szó a Keresztény Görög Iratokban kizárólag a Bibliának, azaz Isten Szavának a szent irataira utal. A Héber Iratok és a Görög Iratok írói másfajta iratokat is felhasználtak, például hivatalos leszármazási jegyzékeket és történelmi beszámolókat, de ezeket nem tekintették ihletettnek, vagyis egyenértékűnek a kanonikusnak tartott írásokkal. Ezenkívül az apostolok írtak nem kanonikus leveleket is a gyülekezeteknek. Pál például egy ilyenre utalt az 1Korintusz 5:9-ben: „Levelemben azt írtam nektek”. Ez a kijelentése arra enged következtetni, hogy már korábban is írt egy levelet a korintusziaknak, de ez nem maradt fenn. Az ilyen írásokat minden bizonnyal azért nem őrizte meg Isten a keresztény gyülekezet számára a szent szelleme által, mert csak azoknak voltak fontosak, akiknek címezték őket.

A görög graʹphó igéből képzett gramʹma szó jelentése ’betű’. Ám jelentheti azt is, hogy ’irat’, és amikor a Bibliában ebben az értelemben szerepel, a legtöbb fordítás úgy adja vissza, hogy „írás”. A János 5:47-ben és a 2Timóteusz 3:15-ben ez a szó a Héber Iratok ihletett ’írásaira’ utal. (Lásd: HÉBER IRATOK; KERESZTÉNY GÖRÖG IRATOK.)

Hogyan hivatkoztak rá Krisztus és az apostolai? Jézus Krisztus és a Keresztény Görög Iratok írói gyakran a gra·phéʹ szót használták, amikor Mózesnek és a prófétáknak az írásaira utaltak. Ezekre mint tekintélyre hivatkoztak, miközben tanítottak, vagy a munkájukat végezték, mivel ezek az írások Istentől ihletettek voltak. A héber nyelven íródott iratok egészére gyakran úgy utaltak, hogy „az Írások” (Mt 21:42; 22:29; Mk 14:49; Jn 5:39; Cs 17:11; 18:24, 28). Időnként az egyes számú „Írás” szót használták, amikor úgy akartak utalni egy írásszövegre, mint ami a Héber Iratok egészének egy részlete (Ró 9:17; Ga 3:8). Akkor is az „írás” szót használták, amikor egy versre utaltak vele abban az értelemben, hogy az egy tekintéllyel bíró kijelentés (Mk 12:10; Lk 4:21; Jn 19:24, 36, 37). Úgy tűnik, hogy a 2Timóteusz 3:16-ban és a 2Péter 1:20-ban Pál, illetve Péter az „Írás” szóval a héberül és a görögül íródott ihletett írásokra utalt. Péter a 2Péter 3:15, 16-ban Pál írásait az „Írások” közé sorolja.

A „prófétai írások” (Ró 16:26) kifejezés vélhetően azt érzékelteti, hogy a Héber Iratok egészére jellemzőek a próféciák. (Vö.: Je 19:10.)

Megszemélyesítve: Mivel az Írásokat Istentől ihletettnek, vagyis Isten Szavának, hangjának tartották – mintha Isten szólna az emberekhez –, ezért időnként megszemélyesítették, mintha isteni hatalommal beszélne (Jn 7:42; 19:37; Ró 4:3; 9:17). (Ehhez hasonlóan Isten szent szellemét, vagyis tevékeny erejét is megszemélyesítette Jézus, és úgy beszélt róla, mint ami tanít v. tanúskodik [Jn 14:26; 15:26].) Ugyanezért utalnak úgy az Írásokra, mintha előre tudna látni valamit, vagy képes lenne prédikálni (Ga 3:8; vö.: Mt 11:13; Ga 3:22).

Létfontosságú a keresztények számára: Mivel Jézus Krisztus mindig a Héber Iratokra hivatkozott, hogy alátámassza a tanításait, rendkívül fontos a követői számára, hogy ne térjenek el az Írásoktól. Pál apostol kiemeli, hogy mennyire értékes és létfontosságú a Szentírás: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felkészített legyen” (2Ti 3:16, 17).