Közel van a szabadulás az isteni önátadásban élő emberek számára!

„Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából, az igazságtalanokat pedig fenn tudja tartani az ítélet napjára, a levágásra” (2PÉTER 2:9).

 1. a) Milyen lehangoló állapotokkal néz szembe az emberiség napjainkban? b) Erre való tekintettel, milyen kérdéseket kell megvizsgálnunk?

AZ EGÉSZ emberiség egyre növekvő megélhetési gondokkal küszködik. Ez akkor is fennáll, ha olyan helyen élünk, ahol bőséggel megtalálhatók az anyagi javak, és ott is, ahol szűkösebben vannak meg. Mindenütt bizonytalanság uralkodik. És mintha nem volna elég gondunk az ingatag gazdasági helyzet következtében, súlyos környezeti ártalmak érik Föld bolygónkat és fenyegetik a rajta levő életet. Fertőző betegség, szívbaj és rák szedi áldozait. Erkölcstelenség pusztítja az emberi érzelmeket és dönti romba a családi életet. S mindezeken felül a világ tele van erőszakkal. Ha tekintetbe vesszük, hogy az emberi társadalomnak mivel kell szembenéznie, reálisan feltehetjük a kérdést: Van-e alapos okunk arra, hogy közeli szabadulásra számítsunk? És ha van, honnan várhatjuk ezt a szabadulást, és kitől? (Vö. Habakuk 1:2; 2:1–3.)

 2., 3. a) Miért látjuk megnyugatónak azt, amit a 2Péter 2:9 mond? b) Milyen sajátos megszabadítási cselekedetekre mutat rá a Biblia, amelyek a bátorításunkra szolgálnak?

² Az, ami napjainkban történik, az emberi történelem bizonyos korábbi nagyjelentőségű időszakaira emlékeztet minket. Péter apostol azokra a szabadítási műveletekre hívja fel a figyelmünket, amelyeket Isten hajtott végre azon alkalmakkor, és ezt a megnyugtató végkövetkeztetést vonja le: „Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából” (2Péter 2:9). Figyeljük meg ennek a kijelentésnek kapcsolt szövegrészeit a 2Péter 2:4–10. verseiben:

³ „Bizony, ha Isten nem vonakodott megbüntetni a vétkező angyalokat, hanem a Tartaroszba vetve átadta őket a sűrű sötétség mélységeinek, hogy fenntartsa őket az ítéletre, és nem vonakodott megbüntetni egy régi világot, biztonságban megtartotta azonban Noét, az igazságosság prédikálóját hét másikkal, amikor vízözönt hozott az istentelen emberek világára; és mivel elhamvasztotta Szodoma és Gomora városait, ezzel elítélte őket, példát állítva az istenteleneknek az eljövendő dolgokról; az igazságos Lótot pedig megszabadította, akit súlyosan lehangolt a törvénnyel dacoló, gátlástalan viselkedésű emberek magatartása — mert annak az igazságos embernek az igazságos lelke nap mint nap gyötrődött törvénytelen cselekedeteik miatt, amelyeket látott és hallott, mialatt közöttük lakozott —, Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából, az igazságtalanokat pedig fenn tudja tartani az ítélet napjára, a levágásra, különösképpen pedig azokat, akik továbbra is a test után járnak azzal a vággyal, hogy beszennyezzék azt, és lenézik a felsőbbséget.” Ahogyan ezek az írásszövegek megmutatják, az, ami Noé napjaiban és Lót napjaiban történt igen sokat jelent számunkra.

A Noé idejében uralkodó szellem

 4. Miért látta Isten Noé napjaiban, hogy a föld megromlott? (Zsoltárok 11:5).

⁴ Az 1Mózes 6. fejezetében olvasható történelmi beszámoló arról tudósít, hogy Noé napjaiban a föld romlottá lett az igaz Isten szeme előtt. Vajon miért? Az erőszak miatt. Itt nem pusztán erőszakos bűncselekmények elszigetelt eseteiről van szó. Az 1Mózes 6:11 arról tudósít, hogy „a föld megtelt erőszakossággal”.

 5. a) Az emberek milyen magatartása járult hozzá ahhoz, hogy az erőszak elhatalmasodjék Noé idejében? b) Mire figyelmeztetett Énok az istentelenséggel kapcsolatban?

⁵ De hát mi volt ennek a hátterében? A Péter második leveléből idézett írásszöveg istentelen emberekre utal. Igen, az istentelenség szelleme kezdett teljesen eluralkodni az emberi ügyekben. Ez nemcsak az isteni törvény általános figyelmen kívül hagyásából állt, de kihívó magatartást jelentett magának Istennek a személyével szemben.a És amikor az emberek kihívóan viselkednek Istennel szemben, hogyan várhatjuk el tőlük, hogy kedvesen bánjanak az embertársaikkal? Ez az istentelen magatartás már Noé megszületése előtt annyira elterjedt, hogy Jehova Énok által megjövendöltette annak kimenetelét (Júdás 14, 15). Az Istennel szembeni kihívó magatartásuknak feltétlenül ki kellett váltaniuk az isteni ítélet végrehajtását.

 6., 7. Az angyalokkal kapcsolatos milyen helyzet volt egyik fő tényező a Vízözön előtti rossz állapotok kialakulásában?

⁶ Egyéb befolyás is hozzájárult ahhoz, hogy az erőszakosság oly magas fokú volt azokban a napokban. Az 1Mózes 6:1, 2. versei is erre hívják fel a figyelmet: „Történt pedig, hogy amikor az emberek számban szaporodni kezdtek a föld színén és leányaik születtek, az igaz Isten fiai kezdték észrevenni, hogy az emberek leányai szépek; feleséget vettek maguknak, mégpedig mindazokat, akiket kiválasztottak.” Kik voltak hát ezek „az igaz Isten fiai”? Nem egyszerű emberek? Az emberek már évszázadok óta megfigyelték a szépséges nőket és feleségül vették azokat. Ezek az ’Isten fiai’ testet öltött angyalok voltak. A Júdás 6. versében úgy szerepelnek, mint „angyalok, akik nem őrizték meg eredeti állapotukat, hanem elhagyták tulajdon lakhelyüket.” (Vö. 1Péter 3:19, 20.)

⁷ Amikor ezek az emberfeletti teremtmények, akik férfiakként anyagi testet öltve kapcsolatba kerültek az emberek leányaival, vajon mi történt? „Azokban a napokban nefilimek voltak a földön és azután is, amikor az Isten fiai viszonyt tartottak fenn az emberek leányaival, akik fiakat szültek nekik; ezek voltak azok a hatalmasok, akik régtől fogva híres emberek voltak.” Igen, az ebből a természetellenes kapcsolatból származó utódok nefilimek voltak, hatalmas teremtmények, akik mások elnyomására használták fel rendkívüli erejüket (1Mózes 6:4).

 8. Hogyan reagált Jehova a földön uralkodó rossz állapotokra?

⁸ Vajon milyen rosszá vált a helyzet? Nos, annyira rosszá, hogy „látta Jehova, hogy az ember gonoszsága a földön rendkívül nagy, és hogy szíve gondolatának minden hajlama állandóan csak rossz volt”. Hogyan reagált erre Jehova? „Jehova sajnálta, hogy embereket hozott létre a földön és fájdalmat érzett szívében.” Ez nem azt jelenti, hogy Jehova úgy érezte, hibát követett el, amikor megteremtette az emberiséget. Inkább azt sajnálta, hogy miután az embereket megteremtette, a viselkedésük annyira megromlott, hogy kénytelen volt elpusztítani őket (1Mózes 6:5–7).

A viselkedés, amely megszabadításhoz vezet

 9. a) Miért bánt Isten kedvező módon Noéval? b) Milyen előzetes tájékoztatást adott Isten Noénak?

⁹ „Noé azonban kegyet talált Jehova szemében . . . Noé igazságos férfiú volt. Kifogástalannak bizonyult kortársai között. Noé az igaz Istennel járt” (1Mózes 6:8, 9). Ezért Jehova előre figyelmeztette Noét arra vonatkozóan, hogy világraszóló vízözönt hoz a földre, és arra utasította Noét, hogy építsen egy bárkát. Noé és családja kivételével az egész emberiséget el akarja törölni a föld színéről. Még az állatvilágot is elpusztítja a néhány alapvető fajta azon egyedei kivételével, amelyeket Noé magával visz a bárkába (1Mózes 6:13, 14, 17).

10. a) Milyen előkészületeket kellett megtenni az életben maradásra és milyen nagy feladatot jelentett ez? b) Mi a figyelemre méltó abban, ahogyan Noé eleget tett ennek a megbízatásának?

¹⁰ Ez az előzetes ismeret súlyos felelősséget jelentett Noé számára. Meg kellett építenie a bárkát. Hatalmas láda alakúra kellett azt építeni, mintegy 40 000 köbméter hasznos rakodótérrel. Noénak bőven kellett élelmet bekészítenie, azután be kellett gyűjtenie az állatokat és madarakat, „mindenféle hústestet” megmentés céljából. Ez a terv több éves munkát jelentett? Mit tett válaszként Noé? „Mindenben aszerint cselekedett, ahogy Isten megparancsolta neki. Pontosan úgy cselekedett” (1Mózes 6:14–16, 19–22; Zsidók 11:7).

11. Milyen lényeges felelősség nyugodott Noén a saját háznépe tekintetében?

¹¹ Noénak, mialatt ezt a munkát végezte, arra is időt kellett szakítania, hogy háznépének szellemi építésével foglalkozzon. Meg kellett őket védenie attól, hogy erőszakos magatartást és helytelen viselkedést vegyenek át az őket körülvevő emberektől. Fontos volt, hogy ne merüljenek bele túlságosan a mindennapi élet dolgaiba. Isten olyan munkával bízta meg őket, amit feltétlenül el kellett végezniük; létfontosságú volt tehát, hogy erre a munkára összpontosítsák az életüket. Tudjuk, hogy Noé családja hallgatott az ő tanítására és osztotta az ő hitét, hiszen az Írások elismeréssel szólnak Noéról, a feleségéről, három fiáról és a fiak feleségeiről — összesen nyolc személyről (1Mózes 6:18; 1Péter 3:20).

12. A 2Péter 2:5 tanúsága szerint milyen felelősségének tett eleget hűséggel Noé?

¹² Noénak még egy felelőssége volt: figyelmeztetni az embereket a közelgő Vízözönre és tudatni velük, hogy miért fog az eljönni. Nyilvánvaló, hogy ezt a feladatát is hűséggel látta el, mert az Isten Szava úgy említi meg őt, mint ’az igazságosság prédikálóját’ (2Péter 2:5).

13. Milyen állapotokkal találta szembe magát Noé, amikor Istentől kapott feladatát végezte?

¹³ Gondold csak el, milyen körülmények között végezte el Noé a feladatát! Képzeld magad az ő helyébe! Ha te lettél volna Noé vagy az egyik családtagja, a nefilimek és az istentelen emberek által gyakorolt erőszak vett volna körül. Közvetlenül szembekerültél volna a lázadó angyalok befolyásával. Mialatt a bárkán dolgoztál volna, a gúnyolódás céltáblája lettél volna magad is. És miközben évről évre figyelmeztetted volna az embereket a közelgő Vízözönre, azt tapasztaltad volna, hogy az embereket annyira lekötik az élet mindennapi dolgai, hogy ’semmit sem vesznek észre’ — legalábbis addig, „amíg el nem jött a vízözön és mindnyájukat el nem söpörte” (Máté 24:39; Lukács 17:26, 27).

Mit jelent neked Noé tapasztalata?

14. Miért nem nehéz nekünk ma megérteni a helyzetet, amellyel Noénak és családjának szembe kellett néznie?

¹⁴ Olvasóink közül a legtöbben könnyen elképzelhetik ezt a helyzetet. Vajon miért? Nos, azért, mert az állapotok manapság igen hasonlítanak a Noé idejében fennállt állapotokhoz. Jézus Krisztus azt mondta, hogy ez várható is. A dolgok rendszerének befejezéséről szóló nagy próféciájában Jézus megjövendölte: „Amilyenek Noé napjai voltak, épp olyan lesz az Emberfiának jelenléte is” (Máté 24:37).

15., 16. a) Mennyiben igaz az, hogy amiként Noé napjaiban, úgy napjainkban is megtelt a föld erőszakossággal? b) Különösen milyenfajta erőszaknak voltak kitéve Jehova szolgái?

¹⁵ Vajon így történt? A világ ma is „megtelt erőszakossággal”? Igen! Több mint száz millió ember halt meg háborúkban ebben az évszázadban. Olvasóink közül néhányan közvetlenül is érezték ennek a hatását. Talán többen is érezték a bűnözők részéről jövő fenyegetettséget, akik szemet vetettek a pénzükre vagy egyéb javaikra. A fiatalok pedig az iskolában voltak kitéve erőszakos cselekményeknek.

¹⁶ Jehova szolgái azonban többet is tapasztaltak annál, mint a háborúk pusztítása, a bűnözési erőszak általában. Ők azért is ki vannak téve az erőszaknak, mert nem képezik részét a világnak, hanem igyekeznek az isteni önátadás embereivé lenni (2Timótheus 3:10–12). Ez az erőszak néha csak lökdösés és verés formájában jelentkezik, máskor a javak elpusztítását, a durva bántalmazást, sőt a megölést is magában foglalja (Máté 24:9).

17. Ma is az istentelenség uralkodik a világban? Magyarázd meg!

¹⁷ Az istentelen emberek, miközben ilyen erőszakot alkalmaznak, néha hetykén kijelentik, hogy kétségbe vonják Isten létezését. Afrika egyik területén a rendőrség kijelentette: „Miénk a kormány. Ti menjetek az Istenhez, ha van ilyen, és kérjétek, hogy segítsen titeket.” Börtönökben és koncentrációs táborokban Jehova Tanúi olyan emberekkel kerültek szembe, mint Baranowsky a németországi Sachsenhausenben, aki így gúnyolódott: „Felvettem a harcot Jehovával. Majd meglátjuk, ki az erősebb, én vagy Jehova!” Baranowsky nemsokára beteg lett és meghalt, mások azonban továbbra is hasonló magatartást tanúsítanak. Az üldözési hadjáratot folytató hivatalos személyek nem az egyedüliek, akik kihívást intéznek Istenhez. Isten szolgái világszerte hallanak és látnak olyan dolgokat, amelyek azt bizonyítják, hogy az ilyen emberek szívében nincsen istenfélelem.

18. Milyen módon járulnak hozzá a gonosz szellemek az emberiség felzaklatott állapotához?

¹⁸ Ezekben a napokban, amelyek oly nagyon hasonlítanak Noé napjaihoz, a gonosz szellemek beavatkozásának is tanúi lehetünk (Jelenések 12:7–9). Ezek a démonok ugyanazok az angyalok, akik emberi testet vettek fel és nőket vettek feleségül Noé napjaiban. Amikor eljött a Vízözön, feleségeik és gyermekeik elpusztultak, de ezek az engedetlen angyalok visszakényszerültek a szellemi birodalomba. Többé nincs helyük Jehova szent szervezetében, hanem a Tartaroszban vannak, a sűrű sötétség állapotában, elvágva az isteni világosságtól (2Péter 2:4, 5). Sátán vezetése alatt tevékenykedve továbbra is szoros kapcsolatot tartanak fenn emberekkel és bár nem ölthetnek többé anyagi testet, igyekeznek uralkodni férfiakon, nőkön és gyermekeken. Tevékenységüket részben okkult szokások igénybevételével végzik. Arra ösztönzik az embereket, hogy olymódon pusztítsák egymást, ami ellenkezik a józan emberi ésszel. De még ez sem elég nekik.

19. a) Különösen kik ellen fordítják dühüket a démonok? b) Minek a megtételére próbálnak kényszeríteni a démonok?

¹⁹ A Biblia feltárja, hogy a démonok hadat viselnek azok ellen, „akik megtartják az Isten parancsait és akiknél megvan a Jézus melletti tanúskodás munkája” (Jelenések 12:12, 17). Ezek a gonosz szellemek a Jehova szolgái ellen folyó üldözés legfőbb sugalmazói (Efézus 6:10–13). Minden elképzelhető eszközt felhasználnak, hogy a hithű embereket arra kényszerítsék vagy arra csábítsák, hogy feladják feddhetetlenségüket, és abbahagyják Jehova Jézus Krisztus, mint Messiás-Király kezében lévő Királyságának a hirdetését.

20. Hogyan próbálják a démonok megakadályozni, hogy az emberek felszabaduljanak az ő irányításuk alól? (Jakab 4:7).

²⁰ A démonok igyekeznek akadályt gördíteni mindazok elé, akik szeretnének megszabadulni az ő elnyomó befolyásuktól. Brazíliában egy korábbi spiritiszta arról számolt be, hogy amikor a Tanúk felkeresték a lakásán, démonhangok azt parancsolták neki, hogy ne nyisson ajtót; ő azonban ajtót nyitott és megtanulta az igazságot. A démonok számos területen közvetlenül is felhasználnak démonizmussal foglalkozó egyéneket arra, hogy megpróbálják leállítani Jehova Tanúinak munkáját. Például, Suriname egy kis falujában Jehova Tanúinak az ellenségei felkerestek egy spiritisztát, aki arról volt közismert, hogy képes volt emberek azonnali halálát előidézni azáltal, hogy varázsbotjával egyszerűen feléjük mutatott. Táncoló és dobokat verő kísérőitől körülvéve, ez a spiritiszta szembe találkozott Jehova Tanúival. Kimondta varázsigéit és a botjával rájuk mutatott. A falusiak arra számítottak, hogy a Tanúk holtan esnek össze, de a spiritiszta volt az, aki elájult, zavarban levő támogatói kénytelenek voltak sebtében eltüntetni őt.

21. Miként Noé napjaiban, hogyan reagál ma is az emberek többsége a prédikálásunkra, és miért?

²¹ Még azokon a területeken is, ahol a boszorkányságot és a varázslást nem gyakorolják nyíltan, Jehova Tanúi mindannyian tapasztalják, mit jelent olyan embereknek prédikálni, akiket annyira lefoglalnak a mindennapi élet gondjai, hogy nem akarják zavartatni magukat. Miként Noé napjaiban történt, a nagy többség ma sem ’vesz észre semmit’ (Máté 24:37–39). Némelyek talán csodálják az egységünket és a teljesítményünket. De a szellemi építőmunkánk — beleértve a személyes tanulmányozásra, a rendszeres összejövetelek látogatására és a szántóföldi szolgálatra fordított órákat is — bolondságnak tűnik előttük. Gúnyolódnak azon, hogy mi bízunk Isten Szavának ígéreteiben, mert az ő életük az anyagi javak és az érzéki gyönyörök köré összpontosul, amelyekben ma részük lehet.

22., 23. Milyen módon szolgálnak Noé idejének eseményei szilárd biztosítékul arra, hogy Jehova képes kiszabadítani az isteni önátadásban élő embereket a próbából?

²² Vajon Jehova szolgái örökre ki lesznek szolgáltatva azok kénye-kedvének, akikben nincsen Isten iránti szeretet? Semmiképpen sem! Nos, mi is történt Noé napjaiban? Isten utasítására Noé és családja bement az elkészült bárkába. Azután, az Isten által meghatározott időben, „felfakadtak a hatalmas vízmélység minden forrásai, és az egek zsilipjei megnyíltak”. A Vízözön mindaddig tartott, amíg a hegyeket is el nem borította (1Mózes 7:11, 17–20). Az angyalok, akik elhagyták saját megfelelő lakhelyüket, arra kényszerültek, hogy elhagyják felvett anyagi emberi testüket és visszatérjenek a szellemi birodalomba. A nefilimek és „az istentelen emberek világá”-nak többi része, azokat is beleértve, akik túl közönyösek voltak ahhoz, hogy hallgassanak Noé figyelmeztetésére, mind elpusztultak. Másrészt Noé és felesége, valamint három fiúk és azok feleségei megmenekültek. Így szabadította ki Jehova Noét és háznépét a próbából, amelyet lojálisan kiálltak oly sok éven át!

²³ Ezt teszi Isten napjainkban is az isteni önátadásban élő emberekkel? Ehhez egyáltalán semmi kétség nem fér! Isten megígérte, és ő nem hazudhat (Titus 1:2; 2Péter 3:5–7).

[Lábjegyzet]

Készülj fel a megszabadításra egy új világ számára!

„Emlékezzetek Lót feleségére!” (LUKÁCS 17:32).

 1. Az isteni szabadításnak milyen történelmi példáját emeli ki a mai leckénk, és hogyan válhat ez a javunkra?

PÉTER apostol, miután beszélt a csodálatos megszabadításról, amelyet Jehova vitt véghez Noé és családja javára, egy másik történelmi példát is megemlít. Felhívja a figyelmet az igazságos Lót megmentésére, amikor Szodoma és Gomora hamuvá égett, ahogyan a 2Péter 2:6–8-ban olvassuk. Ezek a részletek a mi javunkra maradtak fenn (Róma 15:4). Ha megszívleljük azt, ami ezzel a megszabadítással kapcsolatban történt, az segíthet nekünk olyan állapotban maradni, aminek révén bejuthatunk Isten új világába.

Hogyan reagálunk a világ életmódjára

 2. Szodoma és Gomora milyen viselkedése idézte elő az Istentől jövő pusztulásukat?

² Miért pusztultak el ezek a városok a lakóikkal együtt? Péter megemlíti, hogy ’gátlástalan viselkedésre’ adták magukat (2Péter 2:7). Ahogyan az itt használt görög szó mutatja, amelyből ezt a kifejezést fordították, Szodoma és Gomora népe oly módon követtek el a helytelenséget, hogy egyben nagyfokú tiszteletlenséget, sőt megvetést nyilvánított ki a törvény és a felsőbbség iránt. A Júdás 7 azt mondja, hogy ’mértéktelenül paráználkodtak és a hústest természetellenes használata után jártak’. Viselkedésük durvasága nyilvánvalóvá lett, amikor Szodoma férfiai, ’fiatalok és öregek, az egész nép egy tömegben’ körülvették Lót házát és azt követelték, hogy adja ki nekik vendégeit, hogy Szodoma férfiai kitölthessék rajtuk romlott szexuális vágyaikat. És ordítozva szidalmazták Lótot, mivel ellenállt aljas követeléseiknek (1Mózes 13:13; 19:4, 5, 9).

 3. a) Hogyan került Lót és a családja abba a helyzetbe, hogy olyan városban kelljen élni, mint amilyen Szodoma volt? b) Hogyan reagált Lót a Szodomában lakó emberek féktelen viselkedésére?

³ Lót eredetileg azért költözött Szodoma környékére, mivel ez a vidék anyagi jóléttel kecsegtetett. Idővel bement magába a városba, hogy ott lakjon (1Mózes 13:8-12; 14:12; 19:1). De nem értett egyet a város férfiainak feslett szokásaival, és azok a férfiak sem tekintették őt közéjük valónak, nyilván azért, mert Lót és családja nem vett részt az ő társadalmi életükben. Ahogyan a 2Péter 2:7, 8 mondja: „Lótot . . . súlyosan lehangolta a törvénnyel dacoló gátlástalan viselkedésű emberek magatartása —, mert annak az igazságos embernek az igazságos lelke nap mint nap gyötrődött törvénytelen cselekedeteik miatt.” Azok az állapotok súlyos próbát jelentettek Lót számára, mert mint igazságos ember, irtózott az ilyen viselkedéstől.

 4. a) Miben hasonlítanak a mai állapotok az ősi Szodomában uralkodó állapotokra? b) Ha mi is olyanok vagyunk, mint az igazságos Lót, hogyan reagálunk a jelenlegi romlott állapotokra?

⁴ Az emberi társadalom erkölcsi színvonala napjainkban is igen mélyre süllyedt. Számos országban egyre többen létesítenek házasság előtti vagy házasságon kívüli szexuális kapcsolatot. Sőt sok iskoláskorú fiatal merül bele igen mélyen az effajta életmódba, és ezek kinevetik azokat, akik nem követik őket. A homoszexuális egyének nyíltan felfedik azonosságukat és felvonulásokat tartanak nagyvárosok utcáin, hivatalos elismerésüket követelve. A papság is csatlakozott ehhez a zajongáshoz. Hivatalosan nem sok egyház szentel pappá közismert homoszexuális vagy parázna egyéneket. A valóságban viszont, ahogy a hírközlő eszközök gyakran tudósítanak róla, egyáltalán nem nehéz homoszexuálisokat, paráznákat és házasságtörőket találni a papság körében. Tény, hogy néhány vallási vezető voltak kénytelenek más városba költözni, sőt lemondani szexbotrány miatt. Akik szeretik az igazságosságot, nem kedvelik az effajta gonoszságot; ők ’iszonyodnak attól, ami gonosz’ (Róma 12:9). Különösen az bántja őket, amikor olyan egyének hoznak gyalázatot Isten nevére, akik azt állítják magukról, hogy Istent szolgálják; ezek miatt fordulnak el undorral a tudatlan emberek minden vallástól (Róma 2:24).

 5. Milyen kérdésre ad választ nekünk Szodoma és Gomora Jehova által történt elpusztítása?

⁵ A helyzet évről évre romlik. De vajon véget ér-e valaha ez az állapot? Igen, véget ér! Amit Jehova az ősi Szodoma és Gomora városokkal tett világosan megmutatja, hogy a meghatározott időben végrehajtja ítéletét. Végképp elpusztítja a gonoszokat, lojális szolgáit azonban megmentésben részesíti.

Ki vagy mi áll első helyen az életedben?

 6. a) Milyen időszerű tanulság található abban a beszámolóban, amely a Lót leányait feleségül venni készülő fiatal férfiakról szól? b) Hogyan tette Lót leányait próbára a jövendőbeli házastársuk magatartása?

⁶ Csak az igazi isteni önátadást kinyilvánító egyének részesülnek kíméletben. E tekintetben vegyük szemügyre azt, amit Jehova angyalai mondtak Lótnak, mielőtt Szodoma és Gomora elpusztult. „Van még valakid itt? Vődet és fiaidat és leányaidat és mindenkit, aki a tiéd a városban, vidd ki e helyről! Mert elpusztítjuk ezt a helyet.” Ezért Lót beszélt azokkal a fiatal férfiakkal, akik feleségül akarták venni a leányait. Ismételten sürgette őket: „Keljetek fel! Menjetek ki erről a helyről, mert Jehova elpusztítja a várost!” Lót háznépével való rokoni kapcsolatuk különleges lehetőséget biztosított számukra ahhoz, hogy megmeneküljenek; de nekik személy szerint is kellett volna tenniük valamit. Kézzelfogható bizonyítékát kellett volna adniuk annak, hogy engedelmeskednek Jehovának. Ehelyett az ő ’szemükben úgy tűnt, mintha [Lót] tréfálna’ (1Mózes 19:12–14). Elképzelhetitek, mit érezhettek Lót leányai, amikor megtudták, mi történt. Ez alaposan próbára tette Isten iránti lojalitásukat.

 7., 8. a) Hogyan reagált Lót, amikor az angyalok felszólították Lótot, hogy meneküljön a családjával együtt, és miért nem volt ez bölcs reagálás? b) Mire volt életbevágóan szüksége Lótnak és családjának ahhoz, hogy megmeneküljenek?

⁷ Másnap hajnalban az angyalok sürgetni kezdték Lótot. Ezt mondták: „Kelj fel, vedd a feleségedet és a két leányodat, akik itt vannak, nehogy elsöpörtess a város bűnei miatt!” De ő „még késlekedett” (1Mózes 19:15, 16). Vajon miért? Mi tartotta vissza? Talán anyagi érdekek kötötték őt Szodomához — éppen azok a dolgok, amelyek az első alkalommal ide csábították őt? Ha ragaszkodik hozzájuk, Szodomával együtt ő is elpusztul!

⁸ Az angyalok, szánalomból, kézen fogták családjának tagjait és sietve kivezették őket a városból. A város határában Jehova angyalai megparancsolták: „Menekülj az életedért! Ne nézz hátra és meg ne állj az egész vidéken! Menekülj a hegyes vidékre, nehogy elsöpörtess!” Lót még mindig habozott. Végül, miután megengedték neki, hogy egy közeli helységbe menjen, ő és a családja elmenekült (1Mózes 19:17–22). Nem késlekedhettek tovább; az életük függött az engedelmességtől.

 9., 10. a) Miért nem volt elegendő Lót felesége számára a megmeneküléshez az, hogy a férje mellett maradjon? b) Milyen újabb próbát kellett elviselnie Lótnak és a leányainak, amikor a feleség már elpusztult?

⁹ Még mindig nem volt teljes a megmenekülésük, amikor eltávolodtak Szodomától. Az 1Mózes 19:23–25 elmondja: „A nap feljött a vidék felett, amikor Lót Coárba érkezett. Akkor Jehova kén- és tűzesőt bocsátott Jehovától az egekből Szodomára és Gomorrára. És így vesztette el ezeket a városokat, sőt az egész vidéket, és a városok minden lakóját és a talaj növényeit.” De hol volt Lót felesége?

¹⁰ Ő a férjével együtt menekült. De vajon teljesen egyetértett azzal, amit a férje cselekedett? Semmi jel nem utal arra, hogy helyeselte volna Szodoma erkölcstelenségét. De erősebb volt-e Isten iránti szeretete, mint az otthonához és az ott levő anyagi javaihoz való kötődése? (Vö. Lukács 17:31, 32.) Ami a szívében volt, az a nyomás következtében felszínre került. Nyilván közel voltak Coárhoz, talán éppen azon a ponton voltak, hogy bemenjenek a városba, amikor Lót felesége engedetlen módon megfordult és visszatekintett. És ahogy a bibliai feljegyzés mondja: „sóoszloppá vált” (1Mózes 19:26). Lótnak és leányainak most a lojalitás újabb próbájával kellett szembenézniük. Lót kötődése elhunyt feleségéhez és leányainak érzelme halott anyjuk iránt erősebb lesz-e, mint a szeretetük Jehova iránt, aki ezt a csapást a környékre mérte? Engedelmeskednek majd ezután is Istennek, noha valaki, aki egészen közel állt hozzájuk, nem bizonyult lojálisnak iránta? Teljes bizalommal Jehova iránt, nem néztek hátra.

11. Mit tanulhatunk meg ebből a Jehovától jövő szabadításra vonatkozóan?

¹¹ Igen, Jehova tudja, hogyan szabadítsa meg a próbából az isteni önátadásban élőket. Tudja, hogyan szabadítson meg egész családokat, amelyeket a tiszta imádat egyesít, de azt is tudja, hogyan szabadítson meg egyéneket. Amikor azok igazán szeretik őt, ő nagy méltányosságot tanúsít irántuk a velük való bánásmódjában. „Jól tudja formáltatásunkat, megemlékezve arról, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:13, 14). De ez a szabadítás csak azok számára lehetséges, akik isteni önátadásban élnek, akiknek odaadása őszinte, akiknek az engedelmessége a lojalitás kifejezése.

Szeretetteljes előkészületek egy nagyobb szabadításra

12. Milyen szerető előkészületekről gondoskodott Jehova, mielőtt elhozná a szabadítást, amit oly epedve várunk?

¹² Azzal, amit Jehova Noé és Lót idejében előidézett, még nem távolította el a gonoszokat örökre a földről. Ahogy a Biblia mondja, csupán mintát állított fel az eljövendő dolgokra vonatkozóan. Mielőtt ezeknek meg kellett történniük, Jehova inkább azzal foglalkozott, miként fordítsa mindezt azoknak a javára, akik szeretik őt. Elküldte egyetlen-nemzett Fiát, Jézus Krisztust a földre. Jézusnak itt tisztáznia kellett Isten nevét minden vádtól azáltal, hogy olyan odaadást tanúsít, amilyet Ádám mint tökéletes ember tanúsíthatott volna, és amilyet tanúsítania is kellett volna Isten iránt; de Jézus ezt sokkal nehezebb körülmények között tette meg. Jézus áldozatul adta oda saját tökéletes emberi életét, hogy Ádám leszármazottai közül azok, akik hitet gyakorolnak, megszerezhessék azt, amit Ádám elveszített. Azután Isten lojális emberek egy „kicsiny nyáját” választotta ki, hogy részt vegyenek Krisztussal az égi Királyságban, és egy „nagy sokaság” kerüljön begyűjtésre minden nemzetből, hogy alapjául szolgáljon egy új emberi társadalomnak (Lukács 12:32; Jelenések 7:9). Amikor ez megtörtént, Isten végrehajtja azt a nagyszerű szabadítást, amelyet a Vízözönnel, valamint a Szodoma és Gomora pusztulásával kapcsolatos események árnyékoltak elő.

Miért kell most sürgősen döntő lépéseket tenni?

13., 14. Mit tanulhatunk abból a tényből, hogy Péter példának használta fel az istentelen emberek Lót és Noé napjaiban történt elpusztítását?

¹³ Isten Szavának tanulmányozói tudják, hogy Jehova számos alkalommal megszabadította az ő szolgáit. A Biblia azonban a legtöbb esetben nem mondja: ’Ahogy azokban az időkben történt, úgy lesz az Emberfiának jelenléte is’. Miért kapott hát Péter a szent szellem által ihletést arra, hogy külön kiemeljen két példát? Mi volt minden mástól eltérő abban, ami Lót és Noé napjaiban történt?

¹⁴ Határozott utalást találunk erre vonatkozóan Júdás 7. versében, ahol ezt olvassuk: „Szodoma és Gomora és a körülöttük levő városok . . . intő példaként állnak előttünk, elszenvedve az örökké tartó tűz bírói büntetését.” Igen, e városok durván bűnös lakóinak pusztulása éppúgy örökké tartó, mint a dolgok jelen rendszerének végén a gonoszok pusztulása (Máté 25:46). Hasonló módon történik utalás a kapcsolt szövegrészekben Noé napjainak Vízözönére is, amely szövegrészek az örök ítéletet tárgyalják (2Péter 2:4, 5, 9–12; 3:5–7). Az istentelen emberek elpusztításával Lót és Noé napjaiban Jehova azt demonstrálta: olymódon szabadítja meg hű szolgáit, hogy örökre elpusztítja azokat, akik igazságtalanságot gyakoroltak (2Thessalonika 1:6–10).

15. a) Milyen sürgető figyelmeztetést kapnak azok, akik gonosz szokásoknak adják át magukat? b) Miért hajtják végre az ítéletet mindazokon, akik kitartanak az igazságtalanságban?

¹⁵ A gonoszok elpusztítása nem szerez örömet Jehovának, sem az ő szolgáinak. Jehova így buzdítja az embereket az ő Tanúi által: „Térjetek vissza, térjetek vissza gonosz utaitokról, mert miért halnátok meg?” (Ezékiel 33:11). Amikor azonban az emberek semmi vágyat nem mutatnak arra, hogy megszívleljék ezt a szerető meghívást, hanem kitartanak saját önző életmódjuk mellett, Jehovát arra készteti saját szent neve iránti tisztelete, valamint azon lojális szolgái iránti szeretete, akik szenvednek az istentelen emberek kezétől, hogy végrehajtsa ítéletét.

16. a) Miért bízhatunk abban, hogy nagyon közel van a megígért szabadítás? b) Miből és hová történik majd a megszabadítás?

¹⁶ Nagyon közel van már az idő, amikor Isten elhozza a szabadulást! Az a magatartás és azok az események, amelyeket Jézus az ő jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének jeleként megjövendölt, teljesen nyilvánvalóak. Ennek a jelnek az első vonásai több mint 75 évvel ezelőtt kezdtek feltűnni, és Jézus azt mondta, hogy semmiképpen nem múlik el „ez a nemzedék”, mielőtt be nem következik Isten ítéletének a végrehajtása ezen az istentelen világon. Amikor Jehova úgy dönt, hogy a Királyság-üzenet kellő mértékben kihirdetésre került már az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, elérkezik e gonosz világnak a vége, és azzal együtt elérkezik az isteni önátadásban élő emberek megszabadítása is (Máté 24:3–34; Lukács 21:28–33). Megszabadítás, de mitől? A megpróbáltatásoktól, amelyeket el kellett szenvedniük a gonoszok kezétől, valamint azon körülményektől, amelyek nap mint nap nyomorúság forrásai voltak az igazságosságot szerető emberek számára. Ez egyben megszabadítást jelent egy új világba való bemenetelhez, ahol a múlté lesz minden betegség és a halál!

Isteni segítség a megszabadítás kilátásával

17. a) Milyen kijózanító kérdést kell feltennünk magunknak? b) Mivel bizonyíthatjuk be, hogy mint Noét, minket is az „istenfélelem” indít cselekvésre?

¹⁷ A kérdés, amelyet szükséges egyénileg is megvizsgálnunk, a következő: ’Készen állok-e erre az isteni beavatkozásra?’ Ha önmagunkban és az igazságossággal kapcsolatos saját felfogásunkban bízunk, akkor nem állunk készen. De ha mint Noét, minket is az „istenfélelem” indít erre, akkor hittel reagálunk a Jehovától jövő vezetésre, az pedig a megmentésünket eredményezi (Zsidók 11:7).

18. Miért kell megtanulnunk a teokratikus felsőbbség iránti tiszteletet ahhoz, hogy felkészüljünk az új világ számára történő megszabadításunkra?

¹⁸ A Zsoltárok 91:1, 2 verse gyönyörű leírást ad azokról, akik már most Jehova védelme alatt állnak, és ezt mondja: „Aki a Legfelségesebbnek rejtekhelyén lakozik, a Mindenhatónak árnyékában szállást talál. Azt mondom Jehovának: ’Te vagy a menedékem és erősségem, akiben bízom.’ ” Itt van egy embercsoport, amelynek tagjait Isten olyan féltőn óvja hatalmas szárnyai alatt, miként a madár-szülő a kicsinyeit. Teljes bizalommal vannak Jehova iránt. Elismerik, hogy ő a Legfelségesebb, a Mindenható. Ennek következtében tiszteletben tartják a teokratikus felsőbbséget és alárendelik annak magukat, akár szülő, akár a „hű és értelmes rabszolga” gyakorolja is azt a hatalmat (Máté 24:45–47). Vajon velünk mint egyénekkel is ez a helyzet? Noéhoz hasonlóan mi is megtanuljuk megtenni ’mindazt, amit Jehova parancsol’ nekünk, éspedig az ő módja szerint? (1Mózes 6:22). Ha igen, akkor helyesen reagálunk arra a felkészítésre, amelyben Jehova részesít most minket, hogy átmenthessen az igazságos új világába.

19. a) Mi a jelképes szívünk, és miért létfontosságú különös figyelmet fordítanunk rá? (Példabeszédek 4:23) b) Hogyan fordíthatjuk a javunkra Lót példáját a világi kísértésekre való reagálásunk tekintetében?

¹⁹ Ehhez a felkészüléshez az is hozzátartozik, hogy figyelmet fordítunk a jelképes szívünkre. „Jehova a szívek vizsgálója” (Példabeszédek 17:3). Ő segít nekünk megérteni: nem az számít, hogy minek látszunk külsőleg, hanem inkább az, milyen a belső személy, a szív. Bár nem követünk el erőszakos cselekményt vagy erkölcstelenséget, miként a körülöttünk levő világ, azért résen kell lennünk, nehogy megkísértsenek az effajta dolgok vagy gondolatban foglalkozzunk velük. Lóthoz hasonlóan, nekünk is lesújtva kell éreznünk magunkat az ilyen törvénytelen cselekedetek puszta létezése miatt is. Akik gyűlölik a rosszat, azok nem keresik a módját annak, hogyan lehetne abban részt venniük; akik viszont nem gyűlölik, talán fizikai értelemben visszatartják magukat az elkövetésétől, gondolatban viszont azt kívánják, bárcsak részt vehetnének benne. „Ó, ti, akik szeretitek Jehovát, gyűlöljétek a rosszat!” (Zsoltárok 97:10).

20. a) Milyen módon figyelmeztet a Biblia az anyagias életmód ellen? b) Hogyan mondhatjuk el, hogy az anyagiassággal kapcsolatos bibliai leckék meggyökereztek-e a szívünkben?

²⁰ Jehova szeretettel arra nevel minket, hogy ne csak az erkölcstelen viselkedést kerüljük, de az anyagias életmódot is. Szava azt tanácsolja, hogy ’elégedjünk meg azzal, ha van élelmünk és ruházatunk’ (1Timótheus 6:8). Noénak és a fiainak el kellett hagyniuk az otthonukat, amikor bementek a bárkába. Lótnak és a családjának szintén ott kellett hagyniuk az otthonukat és a javaikat, hogy megmentsék az életüket. Mihez kötnek minket a gyengéd érzelem szálai? „Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lukács 17:32). Jézus így buzdított: „Továbbra is keressétek először a királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket az egyéb dolgokat ráadásul megkapjátok” (Máté 6:33). Vajon ezt tesszük? Ha Jehova igazságos irányadó mértékei vezetnek minket és az ő Királysága jó hírének a prédikálását tartjuk elsősorban szem előtt az életünkben, akkor valóban eleget teszünk annak a követelménynek, hogy mint népet, felkészíthessen az új világába való átmentésre.

21. Miért számíthatunk joggal arra, hogy Jehovának a megszabadítással kapcsolatos ígéretei nemsokára beteljesednek?

²¹ Jézus így szól az isteni önátadásban élő emberekhez, akik meglátják majd, amikor beteljesedik az ő királyi hatalomban való jelenlétének a jele: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Lukács 21:28). Láttad-e, hogyan bontakozik ki ez a jel minden részletében? Akkor bízzál abban, hogy igen közel van Jehova szabadítási ígéretének a beteljesedése! Légy teljesen meggyőződve arról, hogy „Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából” (2Péter 2:9).