Önzetlenül viszonozták Isten szeretetét

„Ó, adjanak hálát Jehovának szerető kedvességéért és az emberek fiai iránt való csodálatos műveiért!” (ZSOLTÁROK 107:8).

 1. Hogyan hangsúlyozza János apostol az első levelében a szeretet tulajdonságát?

„ISTEN szeretet.” Mily jelentőségteljesek ezek a szavak! Nem csoda, ha János apostol szükségesnek érezte, hogy megismételje azokat az első levelében (1János 4:8, 16). Jehova Isten nemcsak szeretet, hanem ő a szeretet megtestesítése vagy megszemélyesítése is.

 2. Milyen módokon nyilvánította ki Isten az ő szeretetét a férfi és a nő megteremtésével és a róluk való gondoskodással?

² Gondolj csak arra, milyen szeretetet tanúsított Isten azzal a móddal, ahogyan megteremtett minket. Nagyon is helyénvalóak Dávid értékelő szavai. Mint ihletett zsoltáríró, ezt mondta: „Dicsérlek téged, mert félelmet keltő módon, csodálatosan alkottál meg engem” (Zsoltárok 139:14). Hogy egészségben és boldogságban élhessünk, Isten lehetővé tette számunkra a vég nélküli gyönyörűségek élvezetét öt érzékszervünk által — a látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás által. Mennyi szépség vesz körül minket az egész teremtésben! Mily csodálatosak a különféle növények és állatok, az emberi formák és jellegzetességek szépségéről nem is beszélve! Isten a legélvezetesebb módon alkotta meg a gyümölcsöket, a zöldségféléket, és egyéb táplálékokat, amelyek elérhetőek számunkra (Zsoltárok 104:13–16). Jó oka volt Pál apostolnak, amikor arra emlékeztette az ókori Lisztra lakóit, hogy Isten „jót tett, mivel esőt adott az égből és gyümölcstermő évszakokat, teljesen megtöltve szíveteket eledellel és vidámsággal” (Cselekedetek 14:17).

 3. Milyen csodálatos képességekkel ruházott fel minket Isten?

³ Gondolj csak a boldog családi élettel kapcsolatos sokféle áldásra! Sőt mi több, gondolkozz el a sokféle élvezeten, amelynek elmebeli és érzelmi képességeink révén örvendhetünk: a képzelőerő, az ész, az emlékezőtehetség, a lelkiismeret, és főleg az imádat képességére, amelynek mindegyike magasan az állatok fölé emel bennünket; nem feledkezve meg a zene által nyújtott élvezetről sem. Ezek és számtalan egyéb adomány is mind az Isten irántunk való szeretetének a megnyilvánulásai.

 4. Isten szeretetének milyen megnyilvánulásait tapasztalták az emberek első szüleik kihágása óta?

⁴ Egyáltalán nem kétséges, hogy Ádám és Éva számtalan gyönyörűségnek örvendhettek tökéletes állapotukban az Édenkertben (1Mózes 2:7–9, 22, 23). De amikor nem reagáltak önzetlenül az isteni szeretetnek minden bizonyítékára, amelynek örvendhettek, vajon Isten elvetette az emberi fajt? Egyáltalán nem! Sürgősen gondoskodott arról, hogy jóvátegye első szüleink vétkének káros következményeit (1Mózes 3:15). Jehova azáltal is kimutatta szeretetét, hogy türelmet tanúsított Ádám tökéletlen utódai iránt (Róma 5:12). Mennyi ideig? Nos, mintegy 6000 év óta egészen mostanáig. Főleg szolgáival való bánásmódjában tanúsított Isten nagy szeretetet. Valóban igazak ezek a szavak: „Jehova, Jehova irgalmas és könyörületes Isten, lassú a haragra és bővelkedik szerető kedvességben és igazságban, aki szerető kedvességét megőrzi ezrek iránt, megbocsátva vétket, kihágást és bűnt” (2Mózes 34:6, 7).

 5. Hogyan mutatott Jehova szerető türelmet Izrael nemzetével való bánásmódjában?

⁵ Igen, valóban nagy türelmet tanúsított Jehova Isten az izraelitákkal való bánásmódjában, attól az időtől kezdve, amikor kihozta őket mint nemzetet a Sínai-hegy lábához, egészen addig, amíg eltévelyedésük arra nem kényszerítette, hogy teljesen elvesse őket. Ahogyan a 2Krónika 36:15, 16-ban olvassuk: „Jehova az ősatyáik Istene követei által küldött hozzájuk újból és újból [figyelmeztetést], mert együtt érzett népével és lakóhelyével. De ők folytonosan kigúnyolták az igaz Isten követeit, beszédeit megvetették és prófétáit kicsúfolták, mígnem Jehova haragja felgerjedt népe ellen, hogy már nem volt gyógyulás.” De voltak olyanok, akik önzetlenül viszonozták Jehova Isten szeretetét. Hogy lássuk, hogyan tették ezt, vizsgáljuk meg közülük néhánynak az életét. Ezzel lerakjuk az alapokat ahhoz, hogy megmutassuk, hogyan viszonozhatjuk mi magunk Jehova szeretetét igen gyakorlatias módon.

Ahogyan Mózes önzetlenül reagált

 6. Milyen módon volt Mózes példája kiemelkedő, és milyen képességekben tapasztalta ő Isten szeretetét?

⁶ Mózes kiemelkedő példája volt az olyan egyénnek, aki önzetlenül viszonozta Isten szeretetét. Mint a fáraó leánya fogadott fiának, micsoda nagyszerű lehetőségei adódtak Mózesnek! Ő azonban „inkább választotta az Isten népével való együtt sanyargatást, mint azt, hogy ideig-óráig élvezze a bűnt, mert nagyobb gazdagságnak tekintette a Krisztus gyalázatát Egyiptom kincseinél” (Zsidók 11:25, 26). Egy időben Mózes meg akarta szabadítani a testvéreit, az izraelitákat Egyiptom rabságából. Ők azonban nem méltányolták erőfeszítéseit és az Istentől elrendelt idő sem érkezett még el a szabadulásra (Cselekedetek 7:23–29). Évtizedekkel később azonban, tekintettel Mózes hitére és azon önzetlen vágyára, hogy segítsen a testvérein, Jehova hatalmat adott neki számos csodatett végrehajtására, valamint arra, hogy az izraelitáknak 40 éven át az ő prófétájaként, bírájaként, törvényadójaként és közbenjárójaként szolgáljon. Ezekben a feladatkörökben Mózes számos alkalommal tapasztalta Jehova szeretetét mind a saját személye, mind az izraelita társai irányában.

 7. Hogyan viszonozta Mózes az Isten szeretetének kifejezéseit?

⁷ Hogyan viszonozta Mózes Isten szeretetét és ki nem érdemelt kedvességét? Talán ’elfogadta Jehova ki nem érdemelt kedvességét és eltévesztette annak célját’? (2Korinthus 6:1). Semmiképpen! Mózes önzetlenül viszonozta Jehova iránta tanúsított szeretetének megnyilvánulását azáltal, hogy teljesen Isten felé fordult. Minden időben Jehovára tekintett és bensőséges kapcsolatot tartott fenn Alkotójával. Mily fennkölt módon beszélt Isten Mózesről, amikor megdorgálta Áront és Miriámot, mivel azok bírálták fivérüket! Igen, Jehova „szájról szájra” beszélt Mózessel és engedte, hogy megláthassa „Jehova megjelenését” (4Mózes 12:6–8). Mózes a számtalan kiváltsága ellenére is megmaradt a legalázatosabbnak az emberek közül és végrehajtotta Jehova parancsait, „pontosan úgy” (2Mózes 40:16; 4Mózes 12:3).

 8. Hogyan mutatta meg Mózes, hogy a figyelme teljesen Istenre irányult?

⁸ Mózes azzal is kinyilvánította, mennyire önzetlenül szolgálta Istent, hogy törődött Jehova nevével, jó hírnevével és tiszta imádatával. Mózes két alkalommal is sikeresen szót emelt Jehovánál annak érdekében, hogy irgalmazzon Izraelnek, amikor Isten nevéről volt szó (2Mózes 32:11–14; 4Mózes 14:13–19). Amikor az izraeliták a bálványimádó borjú-kultuszba keveredtek, Mózes azzal mutatta ki a tiszta imádat melletti buzgalmát, hogy így kiáltott fel: „Ki van Jehova mellett? Ide, hozzám!” Azután Mózes és a vele levők kivégeztek 3000 bálványimádót. Később, 40 éven át el kellett viselnie a panaszkodó és lázadó népet. Nem kétséges, hogy Mózes önzetlenül viszonozta Isten szeretetének megnyilvánulásait, nagyszerű példát mutatva ezzel napjainkra mindannyiunknak (2Mózes 32:26–28; 5Mózes 34:7, 10–12).

Dávid nagyszerű reagálása

 9. a) Hogyan viszonozta Dávid Jehova Isten szeretetét? b) Dávidhoz hasonlóan, hogyan tisztelhetjük mi is Jehovát az értékeinkkel?

⁹ Egy másik kiemelkedő bibliai személy, aki nagyszerű példát mutatott abból, hogyan kell önzetlenül viszonozni Isten szeretetét, a zsoltáros Dávid, Izrael második királya. Jehova neve iránti buzgalma arra indította, hogy megküzdjön a gúnyolodó filiszteus óriással, Góliáttal, aki felett Isten biztosította Dávid számára a győzelmet (1Sámuel 17:45–51). Ugyanez a buzgalom indította Dávidot arra is, hogy a szövetségládát Jeruzsálembe szállítsa (2Sámuel 6:12–19). És Dávid azon óhaja, hogy templomot építsen Jehovának, nem további bizonyítéka-e Isten szeretete és jósága iránt érzett buzgalmának és értékelésének? Minden bizonnyal az! Az a tény, hogy megtagadták tőle ezt a kiváltságot nem térítette el Dávidot terve elkészítésétől, sem pedig attól, hogy személyesen járuljon hozzá arannyal, ezüsttel és igen értékes drágakövekkel és így tisztelje Jehovát (2Sámuel 7:1–13; 1Krónika 29:2–5). Minket is hasonló önzetlen reagálásnak kellene arra ösztönöznie, hogy ’tiszteljük Jehovát értékeinkkel’, felhasználva anyagi erőforrásainkat a Királyság-érdekek előmozdítására (Példabeszédek 3:9, 10; Máté 6:33).

10. Milyen vonatkozásban követésre méltó Dávid életpályája?

¹⁰ Jóllehet Dávid súlyos hibákat is elkövetett, mégis egész életében azt bizonyította, hogy ’Isten szívének kedves férfiú’ volt (1Sámuel 13:14; Cselekedetek 13:22). Zsoltárai tele vannak az Isten szeretete iránti értékelés kifejezéseivel. A The International Standard Bible Encyclopædia azt mondja, hogy Dávid „egyre jobban bővelkedett hálaadásban, mint bárki más, akit a Szentírás megemlít”. A zsoltáríró Aszáf mondta, hogy Isten „kiválasztotta Dávidot az ő szolgáját, és elhozta őt a nyáj aklából . . . Elhozta őt, hogy pásztor legyen az ő népe, Jákób felett és az ő öröksége, Izrael felett. És ő kezdte őket legeltetni szívének feddhetetlensége szerint” (Zsoltárok 78:70–72). Valóban, Dávid életpályája olyan volt, amit okkal utánozhatunk.

Jézus Krisztus, tökéletes Példaképünk

11., 12. Hogyan mutatta meg Jézus, hogy ő valóban Istenre irányította a figyelmét?

¹¹ Természetesen Jézus Krisztus a legjobb szentírási példája az olyan embernek, aki önzetlenül viszonozta Isten szeretetét. Vajon ez mire indította Jézust? Mindenekelőtt arra indította, hogy kizárólagos imádatot végezzen Jehovának. Egyáltalán nem kétséges, hogy Jézus elejétől végig Isten felé forduló egyéniség volt. Égi Atyjának szeretete és jósága iránt érzett értékelése arra indította, hogy valóban szellemi ember legyen. Szoros, bensőséges kapcsolata volt Istennel. Jézus imádságos ember volt, szeretett égi Atyjával beszélni. Újra meg újra azt olvashatjuk, hogy Krisztus imádkozott. Egy alkalommal az egész éjszakát imádkozással töltötte el (Lukács 3:21, 22; 6:12; 11:1; János 17:1–26). Isten szeretetének viszonzásaként Jézus a szerint az igazság szerint élt, hogy ’nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden, Jehova szájából származó kijelentéssel’. Valójában az volt az eledele, hogy Atyja akaratát cselekedje (Máté 4:4; János 4:34). Nem kellene vajon nekünk is hasonló módon viszonozni Isten szeretetét, megadva neki a kizárólagos imádatot?

¹² Önzetlenül viszonozva Isten szeretetét, Jézus Krisztus mindenkor Istenére és Atyjára irányította a figyelmet. Amikor valaki „jó Tanító”-nak szólította Jézust, tiltakozott és ezt mondta: „Senki sem jó, kivéve egy valaki, Isten” (Lukács 18:18, 19). Jézus ismételten azt hangsúlyozta, hogy semmit sem tehet a saját kezdeményezéséből. Egyetlen alkalmat sem mulasztott el, amikor Atyja nevét magasztalhatta, és nagyon is helyénvalóan ezzel a kéréssel kezdte a mintaimáját: „Szenteltessék meg a te neved.” Így imádkozott: „Atyám, dicsőítsd meg a nevedet.” És rövid idővel a halála előtt, Krisztus így szólt Atyjához: „Dicsőítettelek téged a földön és elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál” (Máté 6:9; János 12:28; 17:4). Viszonzásul Isten szeretetéért, nekünk is arra kell törekednünk, hogy dicsőítsük Jehovát, szentséges nevének megszenteléséért imádkozva.

13. Hogyan indította Jézust tettekre az Isten szeretete?

¹³ Kérünk, figyeld meg most a második módot, ahogyan az Isten szeretetének önzetlen viszonzása motiválta Jézust. Arra indította őt, hogy szeresse az igazságosságot és gyűlölje a gonoszságot, ahogyan a Zsoltárok 45:7. [45:8, Károli] megjövendölte (Zsidók 1:9). Ő „lojális, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített” volt (Zsidók 7:26). Jézus felszólította ellenfeleit, hogy bizonyítsanak rá bűnt, de azok képtelenek voltak erre (János 8:46). A gonoszság iránti gyűlölete két alkalommal is arra késztette őt, hogy megtisztítsa a templomot a kapzsi vallásoskodóktól (Máté 21:12, 13; János 2:13–17). És milyen csípős módon állította pellengérre Jézus a képmutató vallási vezetőket, sőt még azt is mondta nekik, hogy az Ördögtől vannak! (Máté 6:2, 5, 16; 15:7–9; 23:13–32; János 8:44).

14. Hogyan bánt Jézus a tanítványaival a Jehova szeretetére való reagálásként?

¹⁴ Jézusnak az apostolaival és más tanítványaival kapcsolatos bánásmódjából is láthatjuk, hogy még mire indította őt Jehova szeretete. Mennyire szerető, türelmes és hosszútűrő volt irántuk! Bizonyosan keserű próba volt számára az, amikor egymással versengtek és késő éjszakáig vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb még elárulása előtt is (Lukács 22:24–27). Jézus mégis mindig szelídnek és alázatos szívűnek bizonyult (Máté 11:28–30). Igaz, Júdás elárulta Jézust, Péter pedig háromszor is megtagadta, és a többi apostol elfutott, amikor a csőcselék eljött, hogy elfogja őt. De sohase vált keserűvé vagy neheztelővé. Mi hogyan tudjuk ezt? Nos, amikor feltámadása után felkereste az apostolokat, Jézus nem dorgálta meg őket élesen azért, mert félelemből megfutamodtak. Inkább vigasztalta és erősítette őket a további Királyság-szolgálatra (János 20:19–23).

15. Milyen módon szolgálta Jézus önzetlenül az emberek fizikai szükségleteinek kielégítését?

¹⁵ De vizsgáljunk meg még egy másik módot is, ahogyan Jézus Krisztus önzetlenül viszonozta Isten szeretét. Ezt azzal tette meg, hogy önmagát áldozta fel másokért, egészen a gyalázatos és fájdalmas halálig a kínoszlopon (Filippi 2:5–8). Jézus azzal elégítette ki az emberek testi szükségleteit, hogy tömegeket táplált csodálatos módon és számtalan gyógyítást végzett (Máté 14:14–22; 15:32–39). Mindig a saját érdekei elé helyezte mások érdekeit. Ezért mondhatta el: „A rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtani a fejét” (Máté 8:20). Jézus érzékeyn ember volt Isten szellemének működése iránt, amely kiáradt őbelőle a csodagyógyítások végrehajtásakor, de sohasem próbálta meg, hogy anyagi hasznot húzzon az ilyen természetfölötti erejéből, mint amikor egy 12 év óta vérfolyásban szenvedő nő megérintette a felsőruháját és meggyógyult (Márk 5:25–34). Azonkívül, Jézus sohasem használta fel természetfölötti erejét a saját javára. (Vö. Máté 4:2–4.)

16. Hogyan szolgálta Krisztus az emberek szellemi szükségleteinek kielégítését?

¹⁶ Jóllehet Jézus önzetlenül gondoskodott az emberek szükségleteinek kielégítéséről, meggyógyítva betegségeiket és csodálatos módon táplálva őket, földi szolgálatának fő indítéka mégis az volt, hogy Isten Királysága jó hírét prédikálja, tanítson és tanítványokat képezzen. Az összes csodálatos gyógyítás ellenére, amit véghezvitt, nem úgy ismerték őt mint a Nagy Orvost vagy Csodatevőt, hanem mint a Nagy Tanítót (Máté 4:23, 24; Márk 10:17). Jézus is úgy utalt önmagára mint Tanítóra, akárcsak a tanítványai, sőt még az ellenségei is (Máté 22:16; 26:18; Márk 9:38). És micsoda igazságokat tanított, mint például a Hegyi beszédben! (Máté 5:1-7:29). Milyen találóak voltak a szemléltetései, milyen hatásosak prófétai példázatai és egyéb próféciái! Nem csodálkozhatunk azon, ha a Jézus elfogására kiküldött katonák egy alkalommal képtelenek voltak rátenni a kezüket Jézusra! (János 7:45, 46).

17. a) Hogyan mutatott nekünk Jézus tökéletes példát a szeretetből? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

¹⁷ Nem kétséges, hogy Jézus Krisztus tökéletes példát hagyott ránk abból, hogyan kell viszonozni önzetlen módon Isten irántunk megnyilvánuló szeretetét. Jézus az első helyet biztosította életében és gyengéd érzelmeiben az égi Atyja számára. Igazán szerette az igazságosságot, szeretettel bánt apostolaival és a többi tanítványával, és azzal töltötte el az életét, hogy az emberek szellemi és anyagi szükségleteinek kielégítését szolgálta. Végül Jézus azzal tette fel a koronát egész szolgálatára, hogy váltságdíjul adta oda az életét (Máté 20:28). De mi a helyzet velünk? Igaz, mi tökéletlenek vagyunk, miként Mózes és Dávid is az volt. Mégis, ahogy a következő cikk megmutatja, vannak gyakorlati módok, amelyek révén követhetjük Példaképünket abban, hogyan viszonozzuk önzetlenül Isten szeretetének megnyilvánulásait.

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért mondhatjuk azt, hogy „Isten szeretet”?

◻ Hogyan viszonozta Mózes az Isten szeretetét?

◻ Milyen módokon viszonozta Dávid Jehova Isten szeretetét?

◻ Milyen példát hagyott ránk Jézus Krisztus abban, hogyan kell viszonozni az Isten szeretetét?

[Kép a 10. oldalon]

Tudod, hogyan viszonozta Mózes Isten szeretetét?

[Képek a 12., 13. oldalon]

Jézus azzal viszonozta Isten szeretetét, hogy segített másoknak testileg és szellemileg és váltságul adta oda az életét