Szolgáljunk mint Jehova bizakodó munkatársai!

„Ő megmondta neked, ó földből való ember, hogy mi a jó. És mit kér viszonzásul tőled Jehova azon kívül, hogy gyakorolj igazságosságot, szeresd a kedvességet és szerényen járj a te Isteneddel” (MIKEÁS 6:8).

 1. Milyen bibliai alapon lehet Jehova összes szolgáját ma az ő „munkatársainak” nevezni?

A KERESZTÉNY János apostol írta: „Lássátok meg, milyenfajta szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten gyermekeinek nevezzenek minket, és azok is vagyunk” (1János 3:1). Pál apostol pedig azt mondta önmagáról és társáról, Apollósról: „Isten munkatársai vagyunk” (1Korinthus 3:9). Mindkét kijelentés Jézus Krisztus felkent követőitől ered és róluk szól. De általában Isten összes lojális szolgájára vonatkoztatható. Ezek tehát mindannyian elmondhatják más szavakkal: ’Lássátok meg, milyenfajta szeretetet adományozott nekünk az Atya, hogy Jehova munkatársai legyünk.’

 2. Miért lehetséges az, hogy Jehova szolgái az ő munkatársai legyenek?

² De hát hogyan lehetséges, hogy gyenge, tökéletlen emberek a nagy Teremtő munkatársai legyenek, aki végtelen hatalommal és bölcsességgel rendelkezik, tökéletes igazságosság tekintetében, és a szeretet megszemélyesítője? Ez azért lehetséges, mert első szüleink a Teremtő és az ő munkatársa, az Ige vagy Logosz képére és hasonlatosságára lettek megalkotva (1Mózes 1:26, 27; János 1:1). Tehát ősszüleink bizonyos mértékű bölcsességgel, igazságossággal, hatalommal, és szeretettel lettek felruházva. Ezért mondhatta Jehova az ő földi szolgáinak prófétája által: „Ő megmondta neked, ó földből való ember, hogy mi a jó. És mit kér viszonzásul tőled Jehova azon kívül, hogy gyakorolj igazságosságot, szeresd a kedvességet és szerényen járj a te Isteneddel” (Mikeás 6:8).

 3. Mit foglal magában a Mikeás 6:8, és mit követelnek meg az embertől, mielőtt Jehova munkatársa lehetne?

³ Amikor ezeket a szavakat olvassuk: „Mit kér viszonzásul tőled Jehova . . .?”, az a következtetés látszik helyesnek, hogy az utána következő szavak jól összegezik ’a földből való ember’ Isten és embertársai iránti felelősségét. És hogy ez valójában meddig terjed ki, az még jobban nyilvánvaló lesz, ha tovább folytatjuk fejtegetésünket. Természetesen akárki nem járhat Jehovával. Ez a kiváltság csak azoké lehet, akik — hogy úgy mondjuk — ’megegyeztek egymással’ (Ámós 3:3). De hát milyen formában? Nos úgy, hogy fenntartás nélküli önátadást végzett az egyén Jehovának és ezt vízalámerítéssel szimbolizálta, ahogyan az előző cikkben rámutattunk. De hát mit jelent a Mikeás 6:8 az ilyen egyéneknek?

’Igazságosságot gyakorolni’

 4. Mit jelent alapvetően ez a kifejezés: ’igazságosságot gyakorolni’?

⁴ Az első követelmény: ’igazságosságot gyakorolni’. Mint Jehova Isten munkatársainak, nekünk jó lelkiismerettel kell élnünk. ’Igazságosságot gyakorolni’ azt jelenti: azt tenni, ami helyes, amit Isten megkövetel tőlünk. Azt jelenti: eleget kell tennünk kötelezettségeinknek. Ezek között is a legfőbb: Jehova iránti kizárólagos odaadásunk (Náhum 1:2). Ő nem tűr meg vetélytársat. Mi pedig egyszerűen nem szolgálhatunk két úrnak (1Korinthus 10:22; Máté 6:24).

 5. Hogyan mutatta meg Jézus Krisztus, hogy szerette az igazságosságot és gyűlölte a gonoszságot?

⁵ Azonkívül, ha ’igazságosságot’ akarunk ’gyakorolni’, ’szeretnünk kell az igazságosságot és gyűlölni a gonoszságot’, ahogyan Jézus Krisztus tette. Az igazságosság iránti szeretetéből megőrizte magát ’ártatlannak, szeplőtelennek, a bűnösöktől elkülönítettnek’ (Zsoltárok 45:7, [45:8, Károli]; Zsidók 7:26). És mivel Jézus gyűlölte a gonoszságot, jogos felháborodással ostorozta napjainak képmutató és mohó vallási vezetőit (Máté 23:13–36; János 8:44).

 6. Miért szükséges az, hogy ne csupán elménkben legyünk készek arra, hogy kerüljük azt, ami tiltva van, mivel rossz?

⁶ Amint azt Jézus példájából is láthatjuk, nem elég csupán az igazságosságot szeretni. Gyűlölnünk is kell azt, ami rossz — igen, iszonyodnunk kell tőle, utálnunk kell, mélységes ellenszenvvel, és irtózattal kell lennünk iránta. Mivel a hajlamaink ifjúságunktól fogva rosszak, szívünk pedig könnyen megcsal és félrevezet minket, nemcsak arra van szükségünk, hogy az elménk elfogadja: tilos mindaz, ami rossz (1Mózes 8:21; Jeremiás 17:9). Ha nem állunk ellen erőteljesen a bűnös hajlamainknak és a kísértéseknek, áldozatul esünk azok vonzerejének. Nekünk ugyanolyan ellenszenvet kell éreznünk a rossz iránt, mint amit Fineás érzett, amikor lándzsájával átdöfte a Baál Peor erkölcstelen imádatában egyesült emberpárt (4Mózes 25:5–8).

 7. Milyen tanúbizonyságunk van afelől, hogy Jehova egyetlen gonoszt sem használ fel munkatársaként?

⁷ Jehova nem akar és nem is fog munkatársaként felhasználni egyetlen gonosz egyént sem. Ez világosan kitűnik a Zsoltárok 50:16–18. verséből, ahol ezt olvassuk: „A gonoszoknak pedig ezt mondja Isten: ’Milyen jogon emlegeted rendeléseimet és veszed szádra szövetségemet? Valóban, te — te gyűlölted fegyelmezésemet és továbbra is magad mögé vetted beszédemet. Valahányszor tolvajt láttál, még tetszett is neked; és a házasságtörőkkel tartasz.’ ”

 8. Milyen esemény domborítja ki, hogy mekkora gyalázatot okoz, ha valaki helytelenséget követ el?

⁸ Lehet, hogy szorgalmasan végezzük Jehova szolgálatát és prédikáljuk az Isten Királyságának jó hírét. De ha nem vigyázunk és nem gyakorolunk önuralmat, hústestünk gyengeségei miatt könnyen vétkezhetünk és gyalázatot hozunk Jehova nevére. Néhány évvel ezelőtt egy vén házasságtörést követet el egy szellemi testvérnővel, akinek hitetlen férje volt. Azon az estén, amikor a korábbi vén kiközösítését bejelentették, a feldühödött férj berontott a Királyság-terembe, és puskájából tüzet nyitott a két vétkesre. Egyikük sem halt meg, ámde másnap az Egyesült Államok legnagyobb napilapjának címoldalán közölték a hírt! A helytelen tettek valóban gyalázatot hoznak sokakra (Példabeszédek 6:32).

 9. A Példabeszédek 4:23 szerint, mit kell megőriznünk, és miért?

⁹ Ezért helyénvaló ez a nekünk szóló tanács: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indulnak ki az élet forrásai” (Példabeszédek 4:23). Igen, fegyelmeznünk kell magunkat abban, hogy mit engedünk meg a jelképes szívünknek. Egyre inkább tisztátalan dolgokat, sőt pornográfiát tárnak a nézők és olvasók elé a televízió-műsorok, a folyóiratok, és egyéb hírközlő eszközök. Nagyon meg kell hát válogatnunk, hogy mit nézünk és mit hallgatunk meg, és mit olvasunk. Nagyon fontos személyesen féken tartani a gondolatainkat! Például könnyen előfordulhat, hogy élvezetet találunk szexuális képzetek felidézésében, amit a valóságos életben talán sohasem próbálnánk meg elkövetni (Máté 5:28). Ámde az ilyen gondolatok sokszor rossz cselekedeteket eredményeznek. Ezért ahelyett, hogy elidőznénk gondolatban az ilyen képzeteknél, nyilvánítsuk ki az önuralom szellemi gyümölcsét és inkább a Filippi 4:8-ban felsorolt dolgokon gondolkozzunk (Galata 5:22, 23).

„Szeresd a kedvességet”

10., 11. a) Milyen különbséget tehetünk hűség és lojalitás között? b) Hogyan nyilvánította ki Isten Fia mind a hűséget, mind a lojalitást?

¹⁰ A Mikeás 6:8-ban említett második követelmény az, hogy ’szeressük a kedvességet’. A The New English Bible ezt úgy adja vissza: „Szeresd a lojalitást.” Az Új Világ Fordítás Referenciákkal című angol nyelvű Biblia pedig lábjegyzetben kifejti, hogy a héber cheʹsedh szó, amit „kedvesség”-gel fordítanak, „szerető-kedvesség” vagy „lojális szeretet” kifejezéssel is fordítható. A lexikon-szerzők szerint „a lojális szó magában foglalja a hűtlen elhagyás vagy árulás kísértésével szemben tanúsított szilárd ellenállást”. „A lojális szó a hű szóhoz kiegészítésül azt az értelmet is hozzáadja, amely szerint valaki ki akar állni és küzdeni akar valaki vagy valami érdekében, még súlyos hátrányok árán is.” Érdekes módon az Írásokban árnyalati különbségeket találhatunk ezeknek a szavaknak a használatánál. Például a „lojalitás” kifejezést sohasem alkalmazzák élettelen tárgyakra. A „hű” vagy „hűséges” jelzőt viszont ismételten alkalmazzák. Például a holdat „az egekben levő hű tanúbizonyság”-nak nevezik (Zsoltárok 89:37, [89:38, Károli]). Isten beszédére is azt mondják, hogy hű, azaz megbízhatóa (Jelenések 21:5; 22:6). A lojalitás szót azonban csak Jehova Istenre és elismert szolgáira alkalmazzák az Írások. Ennek megfelelően Jehovával kapcsolatban ezt olvassuk: „A lojális emberrel lojálisan cselekszel” (2Sámuel 22:26).

¹¹ Isten Fia hű és lojális volt Jehovához a mennyben. A földön pedig — mint az ember Jézus Krisztus — próbákat állt ki és engedelmességével bebizonyította, hogy mint ember is hű és lojális maradt. Erre utal a Zsidók 5:7–9. verse, ahol ezt olvassuk: „Az ő hústestének napjaiban Krisztus erős kiáltással és könnyhullatással esedezéseket és kéréseket intézett Ahhoz, aki képes őt megmenti a halálból, és istenfélelemért kedvező meghallgatásra talált. Bár Fiú volt, engedelmességet tanult az elszenvedett dolgokból; és miután tökéletessé vált, felelős lett mindazok örök megmentéséért, akik neki engedelmeskednek.”

A lojalitás próbái

12. Mi teheti időnként próbára a lojalitásunkat, és hogyan reagáltak egyesek az ilyen próbákra?

¹² A Jehova Isten iránti lojalitás megköveteli, hogy földi szolgái, vagyis keresztény hittestvéreink iránt is lojálisak legyünk. János apostol világosan kifejti ezt, amikor így emlékeztet minket: „Aki nem szereti a testvérét, akit lát, az nem szeretheti Istent, akit nem lát” (1János 4:20). Mások tökéletlensége is próbára teheti e tekintetben a lojalitásunkat. Például, amikor némelyeket esetleg megbántottak, azzal mutatták ki gyengeségüket Jehova szervezete iránti lojalitásuk terén, hogy távol maradtak a keresztény összejövetelekről. Testvéreink iránti lojalitásunkat az is próbára teheti, ha olyanok követnek el hibát az ítéletben, akiket Jehova felhasznál a vezetésben. Néha ürügyként használják fel egyesek az ilyen tévedéseket, hogy megsértődjenek és elkülönítsék magukat Jehova látható szervezetétől. De vajon igazolható-e ez az eljárásuk? Semmiképpen sem!

13. Miért nem igazolható a Jehova szervezetétől való elkülönülés, és milyen választási lehetőség állhat az ilyen hűtlenek előtt?

¹³ Vajon miért nem igazolható az olyan személyek eljárása, akik elhagyják Jehova szervezetét? Azért, mert az ő Szava arról biztosít minket: „A hűséges béke azoké, akik szeretik [Jehova] törvényét, és számukra nincsen botláskő” (Zsoltárok 119:165). Azonkívül azt a parancsot kapjuk, hogy ’legyen bennünk bensőséges szeretet egymás iránt, mert a szeretet sok vétket elfedez’ (1Péter 4:8; Példabeszédek 10:12). Továbbá tételezzük fel, hogy valaki elkülönül Jehova népétől. Vajon hová mehet az ilyen? Nem teszi-e ki magát ugyanannak, mint Jézus apostolai, akiktől Jézus megkérdezte, hogy ők is el akarják-e hagyni őt? Péter apostol helyesen válaszolt: „Uram, hová mehetnénk? Örök élet beszédei vannak tenálad!” (János 6:68). Mehet-e valaki máshová, mint „Nagy-Babilon”-hoz, a hamis vallás világbirodalmához, vagy Sátán politikai „vadállatának” karmai közé? (Jelenések 13:1; 18:1–5). Akik hűtlenül elhagyták Jehova szervezetét, többségükben közösséget vállaltak az Istent gyalázó „Nagy-Babilon”-ban levőkkel.

„Szerényen járj a te Isteneddel”

14., 15. a) Milyen jelentése lehet a „szerény” szónak? b) A „szerény” szó milyen jelentése érdekel itt különösképpen minket és miért? c) Miért kell a kereszténynek ’mérsékelten felbecsülni a saját képességeit vagy az értékét’?

¹⁴ A „szerény” szónak többféle jelentése is van. Utalhat olyasmire, ami nem hivalkodó, ami „méreteiben, mennyiségében, formájában mérsékelt”. Vagy jelenthet erkölcsi tisztaságot, „a helyes öltözködés és viselkedés mértékének és jellegzetes tulajdonságainak betartását” (1Timótheus 2:9). Van azután a „szerény” szónak olyan jelentése is, ami különösen érdekel bennünket, vagyis amikor valaki tisztában van korlátaival, „mérsékelt értéket tulajdonít saját képességeinek”. Sohasem lehetünk Jehova munkatársai, ha túl nagyra tartjuk magunkat, saját személyünkre irányítva a figyelmet ahelyett, hogy elsősorban Jehova Istenre irányítanánk azt.

¹⁵ ’Ha mérsékelten becsüljük fel saját képességeinket vagy értékünket’, ez a nyilvánvaló jelentése a Mikeás 6:8-ban „szerény” szóval fordított héber kifejezésnek. Ez abból is kitűnik, ahogyan ezt a szót a Héber Iratok más előfordulási helyein alkalmazzák. A Példabeszédek 11:2-ben például nem a szexuális tisztátalansággal állítják szembe, hanem az elbizakodottsággal, ami abból fakad, hogy valaki túl sokat gondol önmagáról. Ezt olvassuk: „Jött az elbizakodottság? Akkor jön a megszégyenülés; a bölcsesség azonban a szerényekkel van.” A szerénység kézenfogva jár Jehova félelmével, ami szintén a bölcsességnek a társa (Zsoltárok 111:10). A szerény egyén azért féli Jehovát, mert tisztában van azzal, hogy óriási különbség van közte és Isten között, Jehova igazságossága és hatalma, és a saját tökéletlensége és gyengesége között. A szerény személy tehát félelemmel és rettegéssel munkálkodik a saját megmentésén (Filippi 2:12).

16. Milyen írásszövegek mutatják meg, hogy miért kell a keresztényeknek szerénynek lenniük?

¹⁶ Mindig sokféle okot találhatunk, amiért Jehova munkatársainak szerényeknek kell lenniük! Tekintet nélkül arra, hogy mennyi bölcsességgel rendelkezünk, vagy milyen nagy anyagi gazdagságot mondhatunk magunkénak, nincs okunk a dicsekvésre! (Jeremiás 9:23). Vajon miért nincs? Az 1Korinthus 4:7-ben kifejezésre jutó alapelv miatt: „Mert ki tesz téged különbbé? Valóban, mid van, amit nem kaptál? Ha pedig valóban kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” Nekünk sincs semmi okunk a dicsekvésre a szolgálatunk gyümölcsei miatt, hiszen mit olvasunk az 1Korinthus 3:6, 7-ben? Pál ott ezt mondja: „Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten az, aki a növekedést adja. Így tehát nem az számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten.” Jézusnak a Lukács 17:10-ben olvasható szavai is arra indítanak minket, hogy maradjunk szerények, mert ezt mondja” „Ha minden rátok bízott dolgot elvégeztetek, mondhatjátok: ’Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Amit tettünk, azt kötelességünk volt megtenni.’ ”

17. Miért mondhatjuk, hogy a szerénység valóban a bölcsesség útja?

¹⁷ A szerénység valóban a bölcsesség útja. A szerénység képessé tesz minket arra, hogy elégedjünk meg bármilyen ránk bízott szolgálati kiváltsággal. Ha szerények vagyunk, nem törekszünk becsvágyóan arra, hogy ragyogjunk, hanem megelégszünk a „legkisebb” szerepével (Lukács 9:48). Akkor a zsoltáros magatartását tesszük magunkévá, aki kijelentette: „Egy nap a te udvaraidban jobb, mint ezer [nap] másutt. Azt választottam, hogy az én Istenem házában a küszöbön álljak inkább, mint a gonoszság sátoraiban járkáljak” (Zsoltárok 84:10, [84:11, Károli]). Ha szerények vagyunk, olyan szeretet lesz bennünk, amely arra indít, hogy elöl járjunk a mások iránti tiszteletadásban (Róma 12:10).

A szerénység jól illik a fiatalokhoz

18. a) Miért illik a szerénység különösen a fiatalokhoz? b) A mai fiatalokkal kapcsolatos milyen jelentés mutatja, hogy szükség van szerénységre?

¹⁸ Különösen helyénvaló, hogy a keresztény fiatalok a szerénység öltözékével ékesítsék magukat. Mily nagyszerű példát mutatott Elihu ezen a téren! Jóllehet ő válaszolt helyesen, mégis tisztelettudóan megvárta, amíg az idősebb férfiak elmondják a mondanivalójukat (Jób 32:6, 7). Gyakran előfordul, hogy a fiatalok hajlamosak a túlzott önbizalomra, és megfeledkeznek korlátaikról. Mivel jó testi erőben vannak és némi ismeretet is elsajátítottak, hajlanak arra, hogy az idősebbeket lenézzék. Az ismeret azonban nem azonos a bölcsességgel, ami az ismeret gyakorlati alkalmazásával egyenlő. Sajnos gyakran olvashatunk mai fiatalokról, akik szomorú hírnévre tettek szert az Egyesült Államokban. A súlyosabb bűnesetek 63 százalékában 24 éven aluli fiatalok szerepelnek mint bűnelkövetők, míg a letartóztatottak 30 százaléka 18 éven aluli. A jelentések szerint „a 15-24 éves amerikaiak között a fő elhalálozási ok az ittas vezetés, valamint a kábítószer hatása alatti vezetés”. Ebben az országban „egyre több tizenéves-házasság végződik válással”, holott — a jelentések szerint — „tartósabbak lehetnének a házasságok, ha a menyasszony és a vőlegény néhány éves tapasztalattal rendelkezne, mielőtt az oltár elé vonul”.

19. Milyen bibliai tanácsot kell megszívlelniük a fiataloknak?

¹⁹ Milyen bölcs tehát Isten Szavának a tanácsa! Nagyon helyesen arra oktatja a fiatalokat, hogy tiszteljék atyjukat és anyjukat és mindenben engedelmeskedjenek nekik (Efézus 6:1–3; Kolossé 3:20). Különösen ezt a bölcs tanácsot kellene megszívlelniük a fiataloknak: „Bízzál Jehovában egész szíveddel, és ne a saját értelmedre támaszkodjál. Minden utadban vedd figyelembe őt, és ő egyengeti majd ösvényedet” (Példabeszédek 3:5, 6).

20. Milyen jutalomra számíthatnak az összes önátadott és alámerített személyek, ha megszívlelik a Mikeás 6:8. versét?

²⁰ Vajon milyen jutalomra számíthatunk mindannyian, ha — miután kinyilvánítottuk önátadás és alámerítkezés által Jehovába vetett bizalmunkat — ’igazságosságot gyakorolunk, lojális szeretetet tanúsítunk, és szerényen járunk Istenünkkel’? Ami a legfontosabb: Jehova helyeslésével találkozunk, mivel eleget teszünk a követelményeinek, és megörvendeztetjük az ő szívét azáltal is, hogy részt veszünk nagy és félelmet keltő nevének megszentelésében (Példabeszédek 27:11). Azonkívül a saját életünkben megvalósítjuk annak az alapelvnek az igazságát, amely szerint: „az isteni önátadás . . . mindenre hasznos, mivel magában foglalja a jelenlegi és az eljövendő élet ígéretét” (1Timótheus 4:8).

[Lábjegyzet]

Mit válaszolnál rá?

◼ A Mikeás 6:8. versével összhangban, mit követel meg tőlünk az ’igazságosság gyakorlása’?

◼ Milyen kihatással lesz a Jehova iránti lojalitás a keresztény társainkkal való kapcsolatunkra?

◼ Miért kell ’szerényen járnunk Istennel’?

◼ Miért illik a szerénység különösen a fiatalokhoz?

[Kép a 23. oldalon]

Megőrzöd-e a szívedet azáltal, hogy megválogatod: mit nézel meg, mit hallgatsz meg, és mit olvasol?

[Kép a 24. oldalon]

Péter tudta, hogy máshová nem mehet, mivel Jézusnál vannak az „örök élet beszédei”. Vajon neked is eltökélt szándékod, hogy lojális maradsz Jehova szervezetéhez?