Melyik istent imádod?

SZERTE a világon az emberek sokféleképpen válaszolnak erre a kérdésre. Pál apostol megjegyezte: „Van sok ’isten’ és sok ’úr’ ”, és napjainkban milliókra tehető az emberek által imádott istenek száma (1Korinthus 8:5). Tudtad azonban, hogy sok ember más istent imád, mint akit gondol? Észrevetted, hogy sok ateista őszintébb, mint azok, akik hisznek valamilyen istenben? Hogyan?

Az imádat szó egyik jelentése: „hatalmas, sőt túlzó tisztelettel, megbecsüléssel vagy rajongással tekinteni”. Az eredeti bibliai nyelvekben az imádat szavai a „szolgálat”, illetőleg a „valaki előtt való leborulás” jelentést hordozzák. Ezt szem előtt tartva nézzük: miben tévedhetnek az emberek, és kiket vagy miket imádnak valójában!

Vallások összeolvadása

Vegyük az ókori szamaritánusok példáját! Sokuk eredetileg idegen volt, akiket az asszírok hívtak Palesztinába, hogy benépesítsék a száműzetésben lévő Izrael északi tíz törzsének helyét. Korábban pogány isteneket követtek, de később erőfeszítéseket tettek, hogy tanuljanak Jehováról, Izrael Istenéről. Eszerint feladták a régi vallásukat? Nem! A Biblia így számol be erről: „Előbbi vallásuk szerint cselekedtek. És ezek a nemzetek olyanokká lettek, akik félik Jehovát, de a saját faragott képeiknek szolgáltak” (2Királyok 17:40, 41). A szamaritánusok tehát, mialatt látszólag megismerték Jehovát, még mindig a régi isteneiket szolgálták, egyfajta összeolvadt vallást gyakorolva.

Valami hasonló történt akkor, amikor misszionáriusok hirdették a római katolikus vallást Dél-Amerikában. Megtérítették a lakosság legnagyobb részét, de az ókori szamaritánusokhoz hasonlóan, az emberek nem felejtették el korábbi isteneiket. Így Brazíliában a „keresztények” még mindig megtartják az olyan pogány voodoo szertartásokat, mint az ősi istenségek, például Iemanjá istennő tiszteletére rendezett ünnepeket. Hasonló esetek fordulnak elő Dél-Amerika más országaiban is.

Sőt mi több, az a vallás, amit a misszionáriusok hirdettek Dél-Amerikában, maga is vallások összeolvadása által jött létre. Sok tantétele, például a háromság, a pokoltűz és a lélek halhatatlansága ősi pogány vallásokból és filozófiákból ered. Ezek nem találhatók meg a Bibliában. Hasonlóképpen az ünnepeik — beleértve a karácsonyt és a húsvétot — sem keresztény eredetűek.a Lehetséges ilyen pogány ünnepeket tartani és hinni az ilyen nem keresztény tantételekben, s közben a Biblia Istenét imádni, aki ezt mondja: „Ne legyenek semmilyen más isteneid én előttem”? (2Mózes 20:3) Biztos, hogy nem!

„Őrizkedjetek a bálványoktól!”

Nézzük, miként vannak még megtévesztve az emberek az imádat dolgában! János apostol ezt írta: „Kisgyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (1János 5:21). Körülbelül egymilliárd embert tartanak nyilván mint keresztényt, s ők feltételezhetően azt állítják, hogy ugyanazt az Istent imádják, akit János imádott. Százmilliók meghajolnak a „szenteknek”, Jézusnak és Szűz Máriának a képmása előtt az imádatukban. Vajon őrizkednek a bálványoktól? Nyilvánvalóan nem.

A bálványimádásnak egyéb szövevényes formája is van. I. sz. 44-ben Heródes Agrippa király nyilvános beszédet tartott, amitől a nép úgy fellelkesült, hogy ezt kiabálta: „Isten hangja ez, nem emberé!” (Cselekedetek 12:21, 22). Igen, ők bálványozták Heródest, istent csináltak belőle. Hasonló dolgok történnek ma is. Azokban a túlfűtött napokban, amikor a nácizmus hatalomra került Európában, a „Heil Hitler!” kiáltás valóban az imádat kiáltása volt. Sokan harcolni akartak, és meghalni a Führer-ért, mintha isten lett volna, a nemzet megmentője. És a legtöbb ilyen „imádó” a kereszténység valamely egyházának is tagja volt!

Hitler előtt és után más politikai vezetők hasonlóképpen megmentőnek kiáltatták ki magukat, és megkövetelték a kizárólagos odaadást. Azok, akik alávetik magukat nekik, isteneket csinálnak ezekből az emberekből, függetlenül attól, milyen vallás „imádói”, vagy ha éppen azt állítják is, hogy ateisták. A hódolat, amit rendkívüli képességű sportcsillagok, mozicsillagok és a szórakoztatóipar más egyéniségei kapnak rajongóiktól, szintén az imádathoz hasonló.

A pénz imádata

Gondolj arra is, mire tett célzást Jézus, amikor ezt mondta: „Senki sem lehet két úr szolgája; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Gazdagságnak” (Máté 6:24). Ismersz olyanokat, akik vallásosak, de a legfőbb dolog, ami érdekli őket az életben, az a pénzszerzés? Aki ilyen, az valójában Istent szolgálja vagy a gazdagságot? Hány olyan hitetlent ismersz, akit elfog az eszeveszett pénzhajhászás? Ők szintén pénzimádók, s a saját imádatukban sokszor buzgóbbak, mint a hívők.

Pál apostol hasonló elvet fejtett ki, amikor ezt írta: „Fojtsátok el tehát földi testtagjaitokban a paráznaságot, tisztátalanságot, nemi vágyat, káros kívánságot és a mohóságot, ami bálványimádás” (Kolossé 3:5). Ha olyan erősen vágyunk valamire, hogy minden erőfeszítésünket annak megszerzésére fordítjuk, közben talán még a törvényt is megszegve, akkor számunkra az a dolog egy bálvány, egy isten (Efézus 5:5). Pál egy másik levelében bizonyos bűnösökről írt: „Istenük a hasuk” (Filippi 3:19). Ha életünk összes célja örömet szerezni magunknak, megtölteni a hasunkat, akkor mi saját magunk istene vagyunk. Hány embert ismersz, aki ilyen istent imád?

Igen, Pál apostol ezt írja: „Van sok ’isten’ és sok ’úr’.” És sok esetben imádóik hasonlóak az ókori szamaritánusokhoz, az egyik istent szavaikkal, a másikat cselekedeteikkel szolgálva. Valójában azonban csupán egy Isten van, aki megérdemli az imádatunkat. Tudod ki ő? Továbbá létezik valami, ami a tőle különböző valamennyi isten imádatát egybeolvasztja. Hogy mi az? Meg fogjuk látni a következő cikkben.

[Lábjegyzet]