Utazófelvigyázók — Emberajándékok
„Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek [emberajándékokat adott, NW]” (EFÉZUS 4:8).
1. Milyen új munkát jelentett be e folyóirat 1894-ben?
TÖBB mint egy évszázaddal ezelőtt Az Őrtorony valami újat jelentett be. „A munka egy másik ágá”-nak írta le. Mivel járt együtt ez az új tevékenység? Ez az utazófelvigyázók munkájának modernkori bevezetése volt. E folyóirat 1894. szeptember 1-jei [ang.] száma elmagyarázta, hogy ettől kezdve képesített testvérek fogják meglátogatni a Bibliakutatók csoportjait „az igazságban való építésük céljából”.
2. Milyen kötelezettségeik vannak a körzet- és kerületfelvigyázóknak?
2 Az i. sz. első században a keresztény gyülekezeteket olyan felvigyázók látogatták meg, mint Pál és Barnabás. E hűséges férfiaknak a gyülekezetek ’építése’ volt a céljuk (2Korinthus 10:8). Napjainkban annak az áldásnak örvendünk, hogy férfiak ezrei végzik ezt a tevékenységet módszeresen. Jehova Tanúi Vezető Testülete nevezte ki őket körzet- és kerületfelvigyázóknak. Egy körzetfelvigyázó körülbelül 20 gyülekezetet szolgál ki, mindegyiket évente kétszer egy hétig; megvizsgálja a feljegyzéseket, előadásokat tart, és részt vesz a szántóföldi szolgálatban a helyi Királyság-hírnökökkel. A kerületfelvigyázó elnököl minden egyes körzetkongresszuson, amelyet évente rendeznek meg számos körzet számára, részt vesz a szántóföldi szolgálatban a vendéglátó gyülekezetekkel, valamint buzdítást nyújt Biblián alapuló előadások formájában.
Önfeláldozó szellemük
3. Miért van szükségük az utazófelvigyázóknak önfeláldozó szellemre?
3 Az utazófelvigyázók állandóan úton vannak. Ez már önmagában is önfeláldozó szellemet követel. Gyakran nehéz lehet egyik gyülekezettől a másikig utazni, e férfiak és feleségeik azonban örömmel teszik. Egy körzetfelvigyázó ezt mondta: „Feleségem módfelett támogat, és sosem panaszkodik . . . Igazán nagy megbecsülést érdemel önfeláldozó szelleméért.” Egyes körzetfelvigyázók több mint 1000 kilométert utaznak a gyülekezetek között. Sokan autóval mennek, míg mások tömegközlekedési eszközökkel, kerékpárral, lóháton vagy gyalog jutnak el egyik helyről a másikra. Egy afrikai körzetfelvigyázónak még egy folyón is át kell gázolnia feleségével a nyakában, hogy elérje az egyik gyülekezetet. Misszionáriusi útjain Pál apostolnak meg kellett birkóznia forrósággal és hideggel, éhséggel és szomjúsággal, álmatlan éjszakákkal, különböző veszélyekkel és erőszakos üldözéssel. Még „az összes gyülekezetek gondja” is a vállán volt — amit általánosan tapasztalnak a mai utazófelvigyázók (2Korinthus 11:23–29).
4. Hogyan befolyásolhatják az utazófelvigyázók és feleségeik életét az egészségi bajok?
4 Miként Pál társa, Timótheus, az utazófelvigyázók és feleségeik is küszködnek időnként egészségi bajokkal (1Timótheus 5:23). Ez még nagyobb feszültségnek teszi ki őket. Az egyik körzetfelvigyázó felesége elmondja: „Mindig együtt lenni a testvérekkel megerőltető, amikor nem érzem jól magam. A változókor kezdetén különösen nehéznek találtam ezt. Az, hogy hetente össze kell pakolni minden holminkat, és valahova máshová kell költözni, már önmagában is igazi megpróbáltatást jelent. Gyakran kellett megállnom és Jehovához imádkoznom, hogy adjon erőt a folytatáshoz.”
5. Milyen szellemet mutatnak az utazófelvigyázók és feleségeik a különböző megpróbáltatások ellenére?
5 Az egészségi bajok és más megpróbáltatások ellenére az utazófelvigyázók és feleségeik örömet találnak szolgálatukban, és önfeláldozó szeretetet tanúsítanak. Némelyek életüket kockáztatják, hogy szellemi segítséget nyújtsanak üldözés vagy háború idején. Amikor meglátogatják a gyülekezeteket, hasonló szellemet mutatnak ki, mint Pál, aki ezt mondta a thessalonikabeli keresztényeknek: „szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk” (1Thessalonika 2:7, 8).
6., 7. Milyen építő hatást fejthetnek ki a keményen dolgozó utazófelvigyázók?
6 A keresztény gyülekezetben levő többi vénhez hasonlóan az utazófelvigyázók is „a beszédben és tanításban fáradoznak”. Minden ilyen vén ’kettős tisztességre méltattassék’ (1Timótheus 5:17). Példájuk hasznosnak bizonyulhat, ha ’figyelmezvén az ő életük végére, követjük hitüket’ (Zsidók 13:7).
7 Milyen hatással vannak bizonyos utazófelvigyázók másokra? „Milyen csodálatos hatással volt P. testvér az életemre! — írta Jehova egyik Tanúja. — 1960 óta utazófelvigyázó volt Mexikóban. Kisgyermekként várakozással és örömmel tekintettem előre a látogatásaira. Amikor tízéves voltam, ezt mondta nekem: »Belőled is körzetfelvigyázó lesz.« A próbateljes tinédzserkorban gyakran kerestem meg őt, mert mindig volt hozzám egy-két bölcs szava. A nyáj legeltetéséért élt! Most, hogy körzetfelvigyázó vagyok, mindig próbálok időt szentelni a fiatalokra, és teokratikus célokat helyezni eléjük, ahogyan ő tette velem. Még élete utolsó éveiben is, a szívelégtelenséggel járó bajok ellenére, P. testvér mindig azon volt, hogy buzdító szavakat mondjon. Egyetlen nappal az 1995 februárjában bekövetkezett halála előtt még csatlakozott hozzám a különleges kongresszusi nap alkalmából, és kiváló célokat helyezett egy építész testvér elé. A testvér azonnal jelentkezett Bétel-szolgálatra.”
Értékelik őket
8. Kik az Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezetében leírt „emberajándékok”, és hogyan válnak javára a gyülekezetnek?
8 Az utazófelvigyázókat és más véneket, akik Isten ki nem érdemelt kedvességéből kifolyólag szolgálati megbízatások kiváltságának örvendenek, „emberajándékoknak” hívják. Jézus mint Jehova képviselője és mint a gyülekezet Feje ezekről a szellemi férfiakról gondoskodott, hogy személy szerint épülhessünk, és érettségre juthassunk (Efézus 4:8–15, NW). Minden ajándékért köszönet jár. Különösképpen így van ez egy olyan ajándék esetében, amely megerősít bennünket, hogy továbbra is szolgáljuk Jehovát. Ezért hát, hogyan nyilváníthatjuk ki értékelésünket az utazófelvigyázók munkája iránt? Milyen módokon mutathatjuk ki, hogy ’megbecsüljük az ilyeneket’? (Filippi 2:29).
9. Milyen módokon mutathatjuk ki értékelésünket az utazófelvigyázók iránt?
9 Amikor bejelentik a körzetfelvigyázó látogatását, elkezdhetünk tervezgetni, hogy teljes mértékben részt vegyünk a gyülekezeti tevékenységekben azon a héten. Talán pluszidőt tartalékolhatnánk, hogy támogassuk a látogatás idejére vonatkozó szántóföldi szolgálati elrendezéseket. Esetleg kisegítő úttörőkként szolgálhatnánk abban a hónapban. Biztosan szeretnénk átvinni a gyakorlatba a körzetfelvigyázó javaslatait, hogy javítsunk szolgálatunkon. Az ilyen fogékony szellem javunkra válik, és biztosítja a körzetfelvigyázót arról, hogy van haszna a látogatásának. Igen, az utazófelvigyázók látogatása a gyülekezetben építésünkre szolgál, de nekik is szükségük van szellemi épülésre. Voltak időszakok, amikor Pálnak buzdításra volt szüksége, és gyakran kérte keresztény hittársait, hogy imádkozzanak érte (Cselekedetek 28:15; Róma 15:30–32; 2Korinthus 1:11; Kolossé 4:2, 3; 1Thessalonika 5:25). Napjainkban az utazófelvigyázók hasonlóképpen igénylik imáinkat és buzdításunkat.
10. Hogyan segíthetünk abban, hogy az utazófelvigyázó munkája örömteli legyen?
10 Elmondtuk már a körzetfelvigyázónak és feleségének, mennyire értékeljük látogatásaikat? Meg szoktuk köszönni a hasznos tanácsot, amelyet ad? Tudatjuk vele, ha szántóföldi szolgálati javaslatai növelik örömünket a szolgálatban? Ha igen, az segíteni fog, hogy örömtelivé tegyük a munkáját (Zsidók 13:17). Spanyolországban egy körzetfelvigyázó külön megjegyezte, mennyire nagyra becsüli a feleségével együtt azokat a köszönetnyilvánító üzeneteket, amelyeket a gyülekezet látogatása után kapnak. „Mindig magunknál tartjuk ezeket a lapokat, és amikor csüggedtnek érezzük magunkat, elolvassuk őket — mondja. — Igazi buzdítás forrását jelentik.”
11. Miért kell a körzet- és kerületfelvigyázók feleségeivel tudatnunk, hogy szeretjük és értékeljük őket?
11 Az utazófelvigyázó feleségének kétségtelenül javára válnak a dicsérő szavak. Eddig is nagy erőfeszítéseket tett, hogy segítse férjét a szolgálat e területén. E hűséges testvérnők lemondanak arról a természetes vágyról, hogy saját otthonuk legyen, és sokszor arról is, hogy gyermekeik legyenek. Jefte lánya olyan szolgája volt Jehovának, aki édesapja fogadalma miatt készségesen lemondott arról, hogy férje és családja lehessen (Bírák 11:30–39). Hogyan tekintették áldozatát? A Bírák 11:40 kijelenti: „esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.” Milyen nagyszerű ez, amikor igyekszünk tudatni a körzet- és kerületfelvigyázók feleségeivel, hogy szeretjük és értékeljük őket!
„A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek”
12., 13. a) Milyen szentírási alap van arra, hogy vendégszeretők legyünk az utazófelvigyázók és feleségeik iránt? b) Szemléltesd, miként válhat kölcsönösen hasznossá az ilyen vendégszeretet.
12 A vendégszeretet kimutatása egy másik módja annak, hogy szeretetet és értékelést tanúsítsunk azok iránt, akik a keresztény utazómunkában tevékenykednek (Zsidók 13:2). János apostol megdicsérte Gájust, mivel kiterjesztette a vendégszeretetét azokra, akik utazó misszionáriusokként látogatták a gyülekezetet. János ezt írta: „Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel, a kik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra. Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól; nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban” (3János 5–8). Napjainkban azáltal tudjuk előmozdítani a Királyság-prédikáló tevékenységet, ha hasonló vendégszeretetet mutatunk az utazófelvigyázók és feleségeik iránt. A helyi véneknek természetesen meg kell győződniük arról, hogy a szálláshelyek megfelelőek, de az egyik kerületfelvigyázó ezt mondta: „Testvérekkel ápolt kapcsolatainkat nem lehet arra alapozni, hogy ki tud tenni valamit értünk. Ennek még csak a látszatát sem akarjuk kelteni. Készségesen el kell fogadnunk bármelyik testvérünk vendégszeretetét, legyen az gazdag vagy szegény.”
13 A vendégszeretet kölcsönösen hasznos lehet. „Családunkban az volt a szokás, hogy meghívtuk az utazófelvigyázókat, maradjanak nálunk — emlékszik vissza Jorge, aki korábban körzetfelvigyázó volt, és most a Bételben szolgál. — Úgy érzem, ezek a látogatások többet segítettek, mint ahogy azt akkor gondoltam. Kamaszkoromban szellemi nehézségekkel küszködtem. Édesanyám aggódott emiatt, de nem tudta pontosan, hogyan segíthetne, és ezért megkérte a körzetfelvigyázót, hogy beszéljen velem. Először kerültem őt, mivel attól féltem, hogy bírálgatni fog. De barátságos modora végül megnyerő lett számomra. Meghívott, hogy együnk együtt az egyik hétfőn, és én kiöntöttem a szívemet, mert biztos voltam benne, hogy megért. Figyelmesen hallgatott. Gyakorlati javaslatai tényleg beváltak, és szellemi előrehaladást kezdtem elérni.”
14. Miért kell inkább értékelően, semmint bírálóan nyilatkoznunk az utazó vénekről?
14 Egy utazófelvigyázó készségesen próbál szellemi segítséget nyújtani fiatalnak, idősnek egyaránt. Valóban értékelést kell hát mutatnunk erőfeszítéseiért. Mi a helyzet azonban, ha szokásunk bírálgatni őt gyengeségei miatt, vagy kedvezőtlenül összehasonlítjuk másokkal, akik korábban meglátogatták a gyülekezetet? Ez valószínűleg nagyon lehangoló lenne. Nem volt valami buzdító Pálnak azt hallani, hogy bírálgatják munkáját. Nyilvánvalóan egyes korinthusbeli keresztények becsmérlő megjegyzéseket tettek megjelenésére és beszédmódjára. Ő maga idézi az ilyen bírálatokat e szavakkal: „a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány” (2Korinthus 10:10). Örömmel mondhatjuk azonban, hogy az utazófelvigyázók általában olyan szavakat hallanak, amelyek szerető nagyrabecsülést tükröznek.
15., 16. Milyen hatással van az utazófelvigyázókra és feleségeikre a hívőtársaik által tanúsított szeretet és buzgalom?
15 Latin-Amerikában az egyik körzetfelvigyázó egy teljes napot felölelő, fárasztó gyalogutat tesz sáros ösvények mentén, hogy meglátogassa szellemi testvéreit és testvérnőit, akik olyan övezetben laknak, amelyet gerillák tartanak ellenőrzésük alatt. „Megindító látni azt, ahogy a testvérek kimutatják értékelésüket a látogatásért — írja. — Még ha nagy erőfeszítésembe telik is, hogy eljussak oda a sok veszéllyel és nehézséggel szemben, mindez jutalommal jár a testvérek által tanúsított szeretetből és buzgalomból kifolyólag.”
16 Afrikában egy körzetfelvigyázó ezt írja: „A testvérek irántunk mutatott szeretete miatt annyira kedves volt számunkra Tanzánia területe! A testvérek készek voltak tanulni tőlünk, és boldogan befogadtak bennünket otthonukba.” Szeretetteljes és boldog kapcsolat volt Pál apostol, valamint az első században élt keresztény házaspár, Akvila és Prisczilla között. Sőt, Pál ezt írta róluk: „Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, kik nékem munkatársaim Krisztus Jézusban. A kik az én életemért a saját nyakukat tették le; a kiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is” (Róma 16:3, 4). Az utazófelvigyázók és feleségeik hálásak, hogy olyan modernkori Akvilák és Prisczillák a barátaik, akik különleges erőfeszítéseket tesznek, hogy vendégszeretetet mutassanak, és társaságról gondoskodjanak.
A gyülekezetek megerősítése
17. Miért mondhatjuk, hogy bölcsesség van az utazófelvigyázókra vonatkozó elrendezés mögött, és honnan kapnak az utazófelvigyázók útmutatást?
17 Jézus ezt mondta: „A bölcsesség . . . igazolja magát tetteivel” (Máté 11:19, Katolikus fordítás). Az utazófelvigyázó-elrendezés mögött meghúzódó bölcsesség nyilvánvaló abban, hogy ez az elrendezés segít megerősíteni Isten népének gyülekezeteit. Pál a második misszionáriusi útján Silással sikeresen „eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket”. A Cselekedetek könyve elmondja nekünk: „a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének. A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként” (Cselekedetek 15:40, 41; 16:4, 5). A mai utazófelvigyázók a Szentíráson és „a hű és értelmes rabszolga” kiadványain keresztül jutnak szellemi útmutatáshoz, mint minden más keresztény (Máté 24:45, Vida fordítás).
18. Hogyan erősítik meg az utazófelvigyázók a gyülekezeteket?
18 Igen, az utazó véneknek továbbra is Jehova szellemi asztalánál kell táplálkozniuk. Jól kell ismerniük azokat a módszereket és irányelveket, amelyeket Isten szervezete követ. Így az ilyen férfiak valódi áldására lehetnek másoknak. A szántóföldi szolgálatban mutatott példamutató buzgalmuk által segíthetnek hívőtársaiknak javulást elérni a keresztény szolgálatban. A Biblián alapuló előadások, amelyeket ezek az utazó vének tartanak, szellemileg építik a hallgatókat. Mivel segítenek másoknak alkalmazni Isten Szavának a tanácsát, összhangban szolgálni Jehova népével világszerte, és a gyakorlatba átültetni azt a szellemi gondoskodást, amelyet Isten nyújt a ’hű rabszolgán’ keresztül, az utazófelvigyázók megerősítik azokat a gyülekezeteket, amelyeket kiváltságukban áll meglátogatni.
19. Milyen kérdéseket fogunk még megvizsgálni?
19 Amikor Jehova szervezete bevezette az utazó vének munkáját a Bibliakutatók között körülbelül száz évvel ezelőtt, e folyóirat kijelentette: „Figyelni fogunk az eredményekre és az Úr további vezetésére.” Jehova vezetése világosan megnyilvánult. Áldása révén és a Vezető Testület felügyelete alatt e munka kiterjedt és csiszolódott az évek során. Ennek eredményeként Jehova Tanúi gyülekezetei szerte a földön megerősödnek a hitben, és gyarapodnak számban naponként. Nyilvánvalóan Jehova megáldja ezen emberajándékok önfeláldozó szellemét. De hogyan végezhetik sikeresen a munkájukat az utazófelvigyázók? Mik a célkitűzéseik? Hogyan válhatnak a legjobban a gyülekezet javára?
Hogyan válaszolnál?
◻ Többek között milyen kötelezettségeik vannak a körzet- és kerületfelvigyázóknak?
◻ Miért szükséges, hogy az utazófelvigyázók önfeláldozó szelleműek legyenek?
◻ Hogyan mutathatunk értékelést az utazó vének és feleségeik munkája iránt?
◻ Mit tehetnek az utazófelvigyázók, hogy megszilárdítsák a gyülekezeteket a hitben?
[Kép a 10. oldalon]
Az állandó utazás önfeláldozó szellemet kíván
[Kép a 13. oldalon]
Mutattál már vendégszeretetet az utazófelvigyázók és feleségeik iránt?