„Becsüljétek meg az ilyen férfiakat!”

Méltányoljátok az ilyen férfiakat!” (1KORINTHUS 16:18).

 1. Milyenfajta embereket becsült különösen nagyra Pál apostol, és mit írt egy ilyen keresztényről?

PÁL különösen nagyra becsülte az olyan férfiakat, akik készek voltak vonakodás nélkül felhasználni erejüket Jehováért és testvéreikért. Egy ilyen munkatársáról ezt írta Pál: „Fogadjátok tehát nagy örömmel, ahogy szoktátok az Úrban; és becsüljétek meg az ilyen férfiakat, mert az Úr munkájáért jutott majdnem halálra, veszélyeztetve lelkét” (Filippi 2:29, 30).

 2. Kiknek tartozunk különleges figyelmességgel, és miért?

² Ma sok kedves férfi van Jehova Tanúi több mint 60 000 gyülekezetében, akiket különösen értékelnünk kell a testvérek között végzett kemény munkájukért. Kimutatván, hogy mennyire meg kell becsülnünk az ilyeneket, Pál ezt írta: „Kérünk titeket, testvérek, hogy becsüljétek meg azokat, akik keményen munkálkodnak közöttetek és elnökölnek felettetek az Úrban és intenek titeket; és az ő munkájukért a rendkívülénél is nagyobb figyelmet tanúsítsatok irántuk szeretettel. Egymással békében éljetek!” (1Thessalonika 5:12, 13).

 3. a) Mi segít hozzá bennünket, hogy békében éljünk egymással? b) Milyen tekintetben kell példát mutatniuk a véneknek?

³ Minden testvérünk és testvérnőnk illő értékelése, de különösen a keményen dolgozó vének megbecsülése kétségtelenül fontos szerepet kap abban, hogy békességben éljünk a gyülekezetben. E tekintetben, mint a keresztény élet minden területén a vének legyenek „példaképei a nyájnak” (1Péter 5:2, 3). Azonban, míg a vének indokoltan várhatják el a testvérektől, hogy értékeljék őket kemény munkájukért, nekik is kötelességük példát mutatni azáltal, hogy kellő figyelmességet tanúsítsanak egymás iránt.

’Adjatok tiszteletet egymásnak’

 4., 5. a) Mi mutatja, hogy Pál apostol értékelte a keményen fáradozó véneket? b) Mit írt a rómabeli keresztényeknek, és miért vonatkozik ez elsősorban a vénekre?

⁴ Pál apostol jó példát mutatott e tekintetben. Ahogy a szeptemberben megjelent cikkben láttuk, a jót kereste testvéreiben és testvérnőiben. És nemcsak buzdította a keresztényeket egymás szeretetére és értékelésére, hanem ő maga is értékelést fejezett ki irántuk. Ő nyilvánvalóan megbecsülte az ilyen férfiakat. (Vö. Filippi 2:19–25, 29; Kolossé 4:12, 13; Titus 1:4, 5.)

⁵ A rómabeli keresztényekhez intézett levelében Pál ezt írta: „Testvéri szeretetben gyengéd vonzalmat érezzetek egymás iránt. Előzzétek meg egymást a tiszteletadásban. Ne legyetek hanyagok a tennivalótokban. Izzatok a szellemtől. Rabszolgaként szolgáljatok Jehovának” (Róma 12:10, 11). Ezek a szavak bizonyára elsősorban a keresztény vénekre vonatkoznak. Ők meg kell hogy előzzenek minden keresztényt a tiszteletadásban.

 6. a) Különösen mit kerüljenek a vének, és miért? b) Hogyan fokozhatják a vének a gyülekezet bizalmát a vének egész testülete iránt?

⁶ A véneknek különösen ügyelni kell arra, hogy ne tegyenek becsmérlő kijelentéseket a véntársaikra, a többi felvigyázóra. Egyetlen vén sem rendelkezik minden keresztényi jó tulajdonságok legfelsőbb fokával, hiszen mindnyájan tökéletlenek. Néhányan kiválóak bizonyos képességek tekintetében, más képességek tekintetében viszont gyengébbek. Ha megvan a vénekben a kellő testvéri szeretet és gyengéd vonzalom egymás iránt, nem tulajdonítanak nagy jelentőséget egymás gyengeségeinek. Testvéreikkel való beszélgetéseikben véntestvéreik erős oldalaira mutatnak rá. Így megelőzvén egymást a tiszteletadásban, fokozzák a gyülekezet bizalmát a vének testülete mint egész iránt.

Testületként együttműködve

 7. Mi segít a véneknek egységben együttműködni, és hogyan juttathatják azt kifejezésre?

⁷ Miután beszélt az „emberajándékok”-ról, akiket Krisztus adott a gyülekezetének, a testvérek helyreigazítását és a szolgálati munkát tartva szem előtt, Pál apostol ezt írta: „Szeretetben növekedjünk fel mindenestül őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Efézus 4:7–15). Egységesítő tényező minden vének testületén belül annak elismerése, hogy Krisztus a gyülekezet valóságos feje, és a véneknek alá kell rendelniük magukat az ő jobbkeze tekintélyének (Efézus 1:22; Kolossé 1:18; Jelenések 1:16, 20; 2:1). Arra fognak törekedni, hogy ő vezesse őket a szent szellem által, a Biblia alapelvei által, és „a hű és értelmes rabszolga Vezető Testületétől jövő irányítás által (Máté 24:45–47; Cselekedetek 15:2, 28; 16:4, 5).

 8. Mire kell minden vénnek emlékezni, és hogyan fognak majd tiszteletet tanúsítani egymás iránt?

⁸ A véneknek fel kell ismerniük, hogy Krisztus a szent szellem által irányítani tudja a vének testületében bármely vén elméjét, hogy gondoskodjon a kellő bibliai alapelvről, amely szükséges valamelyik helyzet megoldásához vagy fontos döntés meghozatalához (Cselekedetek 15:6–15). Egyetlenegy vén sem tarthatja monopóliumának a szellemet a testületen belül. A vének tiszteletet tanúsítanak egymás iránt azzal, hogy gondosan figyelnek, ha valamelyikük bibliai alapelvet vagy a Vezető Testülettől származó irányelvet hoz fel a megbeszélés tárgyára vonatkozóan.

 9. a) Milyen szellemi tulajdonságok segítenek a vénnek abban, hogy elkerülje a vén testvérei fölötti basáskodást? b) Hogyan mutatkozik egy vén „ésszerű”-nek, és hogyan mutattak jó példát e tekintetben az első századi vezető testület tagjai?

⁹ A krisztusi szerénység, szelídség, és alázatosság megakadályozza, hogy bármelyik vén uralkodni próbáljon testvérei felett és rákényszerítse véleményét a többire (Példabeszédek 11:2; Kolossé 3:12). Egy keresztény felvigyázónak lehet nagyon szilárd és őszinte nézete bizonyos dologról. Azonban, ha azt látja, hogy a többi véntársának az övéitől eltérő szentírási és teokratikus érvei vannak, ’a legkisebbként viselkedik’ és „ésszerű”-nek mutatkozik azáltal, hogy enged a többség nézeténeka (Lukács 9:48; 1Timótheus 3:3). Követni fogja az első századi vezető testület tagjait, akik miután szentírási alapon megvitatták a dolgot, Krisztusnak a szent szellem által adott vezetésével ’azonos nézetre’ jutottak (Cselekedetek 15:25).

10. a) Mi bizonyítja, hogy a vének testületének kinevezése minden gyülekezetben Biblián alapuló elrendezés? b) Hogyan magyarázza a Szervezetten a szolgálatunk elvégzésére című könyv ennek az elrendezésnek előnyeit?

¹⁰ A vének testületének kinevezése — hogy azok elöl járjanak — minden gyülekezetben a korai krisztusi gyülekezet példájára történt (Filippi 1:1; 1Timótheus 4:14; Titus 1:5; vesd össze a Titus 1:5 lábjegyzetét a „vének” szónál Jeruzsálem Bibliában). Ennek az elrendezésnek bölcs voltát összegezve a Szervezetten a szolgálatunk elvégzésére című könyv (37. oldal) megállapítja: „Egyes vének felülmúlnak másokat egy bizonyos tulajdonságban, miközben ezek a mások kiválóak lehetnek olyan területeken, amelyeken az előbbiek gyengék. Összességében nézve ily módon egyesíti magában a vének testülete mindazokat a tulajdonságokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy helyesen felvigyázhassanak az Isten gyülekezetére.”

Kölcsönös tisztelet a vének testületei között

11., 12. a) Miért érhet el a vének testülete többet, mint ha a tagjai külön, egyénileg cselekednének? b) Hogyan bánt Krisztus Jézus és Pál apostol a vének testületeivel azok mivoltát illetően, és milyen tanácsot kaptak ezek a testületek?

¹¹ A vének testülete tehát Szentírás szerinti létesítmény, amelyben az egész többet képvisel, mint csupán a részek összefoglalása. Midőn összejönnek és könyörögnek Jehova irányításáért Krisztuson és a szent szellemen keresztül, olyan döntésre juthatnak, amelyet nem érhettek volna el, ha egyénileg kérték volna ki a véleményüket. Amikor a vének összegyűlnek, különböző képességeik működésbe lépnek és olyan eredményt érnek el, amely az ügyek Krisztus általi irányítását tükrözi. (Vö. Máté 18:19, 20.)

¹² Azt, hogy Krisztus ilyen formában foglalkozik a vének testületével, jelzik az üzenetek is, amelyeket ő küldött „a hét csillag”-nak, vagyis a Kis-Ázsiában levő „hét gyülekezet angyalá”-nak (Jelenések 1:11, 20). Az első azok közül az üzenetek közül az efézusi gyülekezetnek szólt az ’angyalán’, azaz a felkent felvigyázók testületén keresztül. Mintegy 40 évvel korábban Pál apostol meghagyta az efézusi vének testületének, hogy utazzanak el őhozzá Milétusba egy különleges összejövetelre. Emlékeztette őket, hogy ügyeljenek magukra és pásztorkodjanak a gyülekezet felett (Cselekedetek 20:17, 28).

13. Miért kell a véneknek ügyelni arra, hogy milyen szellemet tanúsítanak a helyi vének testületén belül és a többi vének testületével való kollektiv kapcsolatukban?

¹³ A vének testületeinek különösen ügyelniük kell arra, hogy megőrizzék a helyes szellemet maguk között és a gyülekezetükben (Cselekedetek 20:30). Éppen úgy, mint az egyes keresztények egyénenként is kinyilvánítanak bizonyos szellemet, ugyanúgy a vének testületei, sőt az egész gyülekezetek is kifejleszthetnek valamiféle sajátos szellemet (Filippi 4:23; 2Timótheus 4:22; Filemon 25). Néha előfordul, hogy olyan vének, akik tisztelik egymást a saját gyülekezetükön belül, összhang hiányát mutatják fel más vének testületével kapcsolatban. Olyan városokban, ahol több gyülekezet tart összejövetelt ugyanabban a teremben, néha nézeteltérés keletkezik a vének testületei között az összejövetelek időrendje, a területhatárok, a Királyság-terem berendezései, és egyéb dolgok miatt. A szelídség, alázatosság és ésszerűség alapelvei, amelyek vezetik a véneket minden testületben, a testületek közötti kapcsolatban is kell hogy érvényesüljenek. Pál apostol azt tanácsolta, hogy: „Minden dolog épülés végett menjen végbe” (1Korinthus 14:26).

Kellő tisztelet az utazó-felvigyázók iránt

14. A vének milyen egyéb kategóriája érdemli még a tiszteletünket, és miért?

¹⁴ Egy másik, szintén Biblián alapuló elrendezés, amely működésben van Jehova Tanúi gyülekezeteiben, a körzet- vagy kerületfelvigyázóknak nevezett utazó-vének rendszeres látogatása (Cselekedetek 15:36; 16:4, 5). Ezek kiemelkedő módon „idősebb férfiak, akik jól elnökölnek”. Nem kevésbé mint a többi vének, ők is „kétszeres tiszteletben részesüljenek, különösen azok, akik keményen munkálkodnak a beszédben és a tanításban” (1Timótheus 5:17).

15. Milyen tanácsot adott János apostol az utazó-evangelizálókat illetően?

¹⁵ János apostol a harmadik levelében bírálta Diotrefest, amiért nem volt hajlandó ’tisztelettel befogadni a testvéreket’ (10. vers). Ezek a testvérek utazó-keresztények voltak, akik Jehova „nevéért” jártak (7. vers). Nyilvánvalóan evangéliumhirdetőkként voltak kiküldve a jó hírt prédikálni és építeni a gyülekezeteket a meglátogatott városokban. János azt tanította, hogy ezeket a keményen dolgozó utazó-prédikálókat ’Istenhez méltó módon kell útjukra bocsátani’ (6. vers). Az apostol hozzáfűzte: „Ezért kötelesek vagyunk vendégszeretettel fogadni az ilyen személyeket, hogy az igazságban munkatársak lehessünk” (8. vers). Tisztelettel kellett őket fogadni.

16. Hogyan követheti ma minden keresztény Gájus példáját a „hűséges munkában”, amelyet az első századi evangelizálókért végzett, és miért helyénvaló ez?

¹⁶ A Vezető Testület kiküldötteit, az utazó-felvigyázókat ma is hasonlóképpen vendégszeretettel és tisztelettel kell fogadni, midőn a jó hírt prédikálni és a gyülekezetet segíteni jönnek. Ezek a testvérek és feleségeik (ha nősek, mint sokan közülük) készek lemondani az állandó lakásban élésről. Egyik helyről a másikra utaznak, s gyakran a testvérek vendégszeretetétől függ az étkezésük és a fekvőhelyük, ahol alhatnak. Gájusnak, aki szeretettel fogadta az i. sz. első századában az utazó-evangélizálókat, János ezt írta: „Kedvesem, hű munkát végzel mindabban, amit a testvérek, méghozzá idegenek számára végzel” (3János 5) Éppen így ma is, akik ’Jehova nevéért utaznak, megbecsülést, szeretetet és tiszteletet érdemelnek.

17. Hogyan kell kimutatniuk a gyülekezeti véneknek a helyes tiszteletüket a Vezető Testület látogató képviselői iránt?

¹⁷ Különösen a vének tanúsítsanak illő tiszteletet a Vezető Testületnek ezen képviselői iránt. Ezeket a testvéreket a szellemi képességeik és tapasztalataik következtében küldték ki a gyülekezetekbe, mivel tapasztaltabbak, mint sok helyi vén testvér. Néhány ilyen utazó-felvigyázó az éveire nézve talán fiatalabb, mint bizonyos vének abban a gyülekezetben, amelyet meglátogatnak. Ez azonban nem elég ok arra, hogy megtagadjuk tőlük az illő tiszteletet. Ezek a testvérek talán szükségesnek tartják, hogy mérsékeljék a helyi vének sietségét egy testvér vénnek vagy kisegítő szolgának való ajánlásában, Pál Timótheusnak adott figyelmeztetésére emlékezve (1Timótheus 5:22). Mialatt a látogató felvigyázó megfontolja a helyi vének előterjesztett érveit, a helybeliek legyenek készek meghallgatni őt és hasznosítani az ő bőséges tapasztalatait. Igen, ’meg kell becsülniük az ilyen férfiakat’ (Filippi 2:29).

„Méltányoljátok az ilyen férfiakat”

18., 19. a) Hogyan juttatta kifejezésre Pál, hogy nagyra becsüli a munkatársait? b) Milyen példa mutatja, hogy Pál nem táplált neheztelést a testvérei ellen?

¹⁸ Pál a Korinthusiakhoz írt első levelében ezt írta: „Figyelmeztetlek titeket, testvérek: tudjátok, hogy Stefanás háza népe Akhája első termése, és hogy odaszánták magukat a szentek szolgálatára. Ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek és mindazoknak, akik velük együttműködnek és fáradoznak. De örvendezek Stefanás, Fortunátus és Akhaikus jelenlétének, mert ők kárpótolnak engem a ti távollétetekért. Mert ők felüdítették lelkemet és a tiéteket is. Ezért méltányoljátok az ilyen férfiakat” (1Korinthus 16:15–18).

¹⁹ Milyen nagyszerű, bőkezű magatartást tanúsított Pál a testvérei iránt, akik közül néhányan még nem voltak széles körben ismeretesek. De Pál szerette őket, mert „együttműködtek”, keményen „fáradozók”, és a szentek szolgálatára törekvők voltak. Pál nemes példát mutatott abban is, hogy fátylat borított a múltra. Noha János Márk csalódást okozott neki az első missziós útján, később Pál melegen ajánlotta őt a kolossébeli gyülekezetnek (Cselekedetek 13:13; 15:37, 38; Kolossé 4:10). Midőn fogságban volt Rómában, Pál Márk jelenlétét kívánta, mert ahogy mondta: „[Márknak] hasznát veszem a szolgálatban” (2Timótheus 4:11). Egy csepp neheztelés sem volt benne!

20. Hogyan tudják kimutatni a keresztények, és különösen a vének, hogy értékelik a hűséges felvigyázókat és ’megbecsülik az ilyen férfiakat’?

²⁰ Isten népe között ma is van sok önátadott felvigyázó, aki — mint Stefanás — a testvéreinek szolgál. Biztos, hogy nekik is megvannak a hibáik és fogyatékosságaik. Mindazonáltal „együttműködnek” „a hű és értelmes rabszolgával” és annak Vezető Testületével, és keményen „fáradoznak” a prédikáló-munkában, valamint a testvéreik megsegítésében. Nekünk ’alá kell vetnünk magunkat az ilyen személyeknek’, értékelve őket képességeikért, nem a gyengeségeik után kutatva. A véneknek elöl kell járni a véntársaik iránti értékelés és tisztelet tanúsításában. A véneknek együtt kell működni egymással a szeretet és egység szellemében. Mindenki ismerje hát el az ilyen hűséges testvérek értékét és „becsülje meg az ilyen férfiakat” (Filippi 2:29).

[Lábjegyzet]

Ismétlési kérdések

◼ Milyen férfiakat tisztelt és becsült Pál apostol különösen, és kik érdemlik meg ma különleges figyelmességünket?

◼ Hogyan tanúsíthatják a vének, hogy tiszteleik egymást?

◼ Miért érhetnek el több eredményt a vének testületileg, mint csupán egyedileg a testület tagjaiként?

◼ Milyen területeken mutathatja meg a vének testülete, hogy tisztelik a másik vének testületét?

◼ A felvigyázók melyik osztálya érdemli meg különleges megbecsülésünket, és hogyan lehet kimutatnunk ezt az illendő megbecsülést?

[Kép a 8. oldalon]

A véneknek kellő értékelést kell tanúsítaniuk egymás iránt

[Kép a 11. oldalon]

Mutassatok ki szeretetet és tiszteletet az utazó-felvigyázók iránt