ALFA ÉS OMEGA

A görög ábécé első és utolsó betűje. „Az Alfa és az Omega” kifejezés a Jelenések könyvében fordul elő háromszor címként. A Károli-fordítás még a Jelenések 1:11-be is beteszi, de ezt nem támasztja alá a legrégebbi görög kéziratok mindegyike, így például az Alexandriai kódex, a Sínai kódex vagy az Efrém újraírt kódexe sem. Ezért hagyja ki számos modern fordítás is.

„Az Alfa és az Omega” címet sok szövegmagyarázó Istenre és Krisztusra egyaránt vonatkoztatja, de ha alaposan megvizsgáljuk a használatát, láthatjuk, hogy a megjelölés kizárólag Jehova Istenre utal. A Jelenések könyvének első verséből kiderül, hogy a kinyilatkoztatást eredetileg Isten adta, éspedig Jézus Krisztus közvetítésével, ezért aki (az angyali képviselő által) beszél, az időnként maga Isten, máskor pedig Krisztus Jézus (Je 22:8). Így a Jelenések 1:8-ban (Rav.) ezt olvassuk: „Én vagyok az Alfa és az Omega, ezt mondja az Úr, az Isten [„Jehova Isten”, ÚV], aki van, aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható.” Igaz, az előző vers Krisztus Jézusról beszél, de a 8. vers egyértelműen ’a mindenható’ Istenre vonatkoztatja ezt a címet. A Barnes’ Notes on the New Testament (1974) a következőket jegyzi meg erről: „Nem állítható teljes bizonyossággal, hogy az író itt kimondottan az Úr Jézusra akart utalni . . . Azt sem képtelenség feltételezni, hogy az író itt Istenre akart utalni ilyen formában.”

„Az Alfa és az Omega” cím ezután a Jelenések 21:6-ban szerepel, és a 7. versből megtudjuk, hogy ki beszél: „Aki győz, az örökli ezeket, és Istene leszek annak, ő pedig a fiam lesz.” Mivel Jézus a Királyságában mellé kerülő társörököseit „testvéreknek”, nem pedig ’fiaknak’ hívta, a beszélő nem lehet más, mint Jézus égi Atyja, Jehova Isten (Mt 25:40; vö.: Héb 2:10–12).

Utoljára ez a cím a Jelenések 22:13-ban fordul elő, ahol ezt olvassuk: „Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” A Jelenések könyvének ez a fejezete kétségkívül számos szereplőt megszólaltat. A 8. és 9. vers arról ír, hogy az angyal szól Jánoshoz, a 16. versben egyértelműen Jézusról van szó, a 17. vers első felében „a szellem és a menyasszony” szavait olvashatjuk, a 20. vers második felében pedig nyilván maga János beszél. Ennélfogva a 12–15. versben levő címet („az Alfa és az Omega”) joggal érthetjük ugyanarra a személyre, aki a másik két helyen is viseli, vagyis Jehova Istenre. A 12. versben található, „Íme! Hamar eljövök” kijelentés nem feltétlenül értendő úgy, hogy ezek az imént említett versek Jézusra vonatkoznak, hiszen Isten is beszél magáról úgy, mint aki eljön végrehajtani ítéletét. (Vö.: Ézs 26:21.) A Malakiás 3:1–6 arról ír, hogy Jehova és az ő ’szövetségkövete’ együtt jön el ítélkezni.

„Az Alfa és az Omega” cím ugyanazt a gondolatot közvetíti, mint „az első és az utolsó”, illetve „a kezdet és a vég” kifejezések, amikor Jehovára utalnak. Őelőtte nem létezett mindenható Isten, és utána sem lesz. Sikerrel fogja lezárni az istenséggel kapcsolatos vitakérdést: örök időkre igazolva lesz, hogy egyes-egyedül Ő a mindenható Isten. (Vö.: Ézs 44:6.)