és ezt mondta: »Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg el nem pecsételjük a mi Istenünk rabszolgáit a homlokukon«” (Jelenések 7:2, 3).

 8. Mi ez az elpecsételés, és mikor kezdődött el?

⁸ Mi ez az elpecsételés, és kik Istennek ezek a rabszolgái? Az elpecsételés i. sz. 33 pünkösdjén kezdődött el, amikor az első zsidó keresztények felkenettek szent szellemmel. Később Isten a ’nemzetekből valókat’ is elhívta és felkente (Róma 3:29; Cselekedetek 2:1–4, 14, 32, 33; 15:14). Pál apostol olyan felkent keresztényekről írt, akik garantáltan ’Krisztushoz tartoznak’, és hozzátette, hogy Isten az, aki „pecsétjét is ránk tette, és nekünk adta az eljövendőknek zálogát, vagyis a szellemet, a szívünkbe” (2Korintusz 1:21, 22; vesd össze: Jelenések 14:1). Amikor Isten örökbe fogadja ezeket a rabszolgákat szellemfiaiként, előre megkapják az égi örökségük zálogát, mint egy pecsétet (2Korintusz 5:1, 5; Efézus 1:10, 11). Ezek után elmondhatják: „Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: igen, örökösei Istennek, társörökösök pedig Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róma 8:15–17).

 9. a) Milyen kitartás követeltetik meg azoktól, akik Isten szellem által született fiainak a maradékához tartoznak? b) Meddig tart a felkentek kipróbálása?

⁹ „Feltéve, hogy vele együtt szenvedünk . . .” Mit jelent ez? Ahhoz, hogy elnyerjék az élet koronáját, a felkent keresztényeknek ki kell tartaniuk, hűeknek kell lenniük mindhalálig (Jelenések 2:10). Nem arról a tanításról van szó, hogy „egyszer megmentve, örökre megmentve” (Máté 10:22; Lukács 13:24). Inkább így intik őket: „tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat”. Pál apostolhoz hasonlóan végül nekik is el kell tudniuk mondani: „A kiváló harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam” (2Péter 1:10, 11; 2Timóteusz 4:7, 8). Isten szellem által született fiai maradékának a kipróbálása és megrostálása addig folytatódik itt a földön, amíg Jézus és a hozzá társuló angyalok végérvényesen rá nem teszik a pecsétet ezek ’homlokára’. Ezáltal véglegesen, visszavonhatatlanul úgy azonosítják őket, mint „Istenünk rabszolgáit”, akik kipróbáltak és hűségesek. A pecsét ekkor maradandó jel lesz. Nyilvánvaló, hogy amikor a nyomorúság négy szelét elengedik, a szellemi Izrael minden tagja véglegesen el lesz pecsételve, noha néhányan közülük még itt fognak élni fizikai testben (Máté 24:13; Jelenések 19:7). A létszámuk teljes lesz (Róma 11:25, 26).