EVANGÉLIUMHIRDETŐ

Az evangéliumnak, azaz a jó hírnek a prédikálója; jó üzenet hírvivője. A görög eu·an·ge·li·sztészʹ (evangéliumhirdető) kifejezés szoros kapcsolatban van az eu·an·geʹli·on (jó hír, evangélium) szóval. (Lásd: JÓ HÍR; továbbá: Ná 1:15; Mt 4:23.) Jehova a legkiemelkedőbb hirdetője az evangéliumnak, azaz a jó hírnek. Miután Ádám bűnt követett el, Isten bejelentette azt a jó hírt, hogy lesz egy mag, aki majd összezúzza a kígyó fejét (1Mó 3:15). Ez a jó hír reményt adott az emberiségnek (Ró 8:20). Jehova egy további fontos ígéretet tett a magra vonatkozóan Ábrahámnak, és így tulajdonképpen jó hírt hirdetett neki (Ga 3:8; 1Mó 12:1–3). Az Ézsaiás 52:7-ben szereplő prófécia szerint lesz valaki, aki „jó hírt hoz” a zsidók Babilonból való visszatérésével kapcsolatban. Pál apostol idézi ezt a verset, amikor a keresztények által végzett evangéliumhirdető munkáról ír (Ró 10:15). Gábriel angyal abban az értelemben volt evangéliumhirdető, hogy jó hírt hirdetett Keresztelő János születéséről Zakariásnak, illetve Jézus születéséről Máriának. Egy angyal szintén jó hírt adott át a pásztoroknak Jézus születése idején (Lk 1:18–38; 2:10). Keresztelő János ugyancsak evangéliumhirdető volt, hiszen a feljegyzés szerint „továbbra is jó hírt hirdetett a népnek” (Lk 3:18). Jézus minden tanítványa nyilvánosan prédikálta a jó hírt, ezért mindannyian evangéliumhirdetők voltak (Cs 8:4).

Különleges evangéliumhirdetők, azaz misszionáriusok: Bár az összes kereszténynek hirdetnie kell az evangéliumot, az „evangéliumhirdető” szó különleges értelemben szerepel az Efézus 4:8, 11, 12-ben, ahol Pál azokról az ’emberajándékokról’ beszél, akiket Krisztus azután adott a gyülekezetnek, miután felment a magasba. Ezt olvashatjuk: „ő némelyeket apostolokul adott, némelyeket prófétákul, némelyeket evangéliumhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul. . ., a Krisztus testének felépítésére”. Az a különleges feladat, melyet ezek az evangéliumhirdetők kaptak, a misszionáriusi munka volt. Ezek a személyek gyakran olyan helyeken prédikáltak, ahol korábban még nem hallottak a jó hírről. Az evangéliumhirdetők azért előzik meg a pásztorokat és a tanítókat az Efézus 4:11-ben található felsorolásban, mert először prédikálni kell a jó hírt, és tanítványokat kell képezni, a pásztorok és a tanítók pedig csak ezután tudják építeni a gyülekezetet.

Az egyik kiemelkedő evangéliumhirdető Fülöp volt. Pünkösd után ő kezdte el a prédikálómunkát Szamária városában, és igen jó eredményeket ért el. Később egy angyal azt az utasítást adta neki, hogy adja át a Krisztusról szóló jó hírt az etióp eunuchnak. Fülöp megtette ezt, majd megkeresztelte az eunuchot. Aztán a szellem elvezette Fülöpöt, hogy prédikáljon Asdódban és minden városban, amíg Cezáreába nem ér (Cs 8:5, 12, 14, 26–40). Pál buzgó evangéliumhirdető volt (2Ko 10:13–16). Timóteusz szintén evangéliumhirdető, azaz misszionárius volt, és Pál felhívta a figyelmét ennek a munkának a fontosságára, amikor így buzdította Timóteuszt: „Te azonban maradj meggondolt mindenben, szenvedd el a rosszat, végezd az evangéliumhirdető munkáját, teljesen lásd el szolgálatodat.” Timóteusz, aki más keresztényekkel együtt részt vett a jó hír prédikálásában, felvigyázóként pásztori és tanítói munkát is végzett Efézusban (2Ti 4:5; 1Ti 1:3).

Az evangélium hirdetése a „vég idején”: Az evangéliumhirdető munkának a „vég idején” kell a legnagyobb méreteket öltenie, összhangban Jézus egyértelmű kijelentésével, melyet a Máté 24:14-ben olvashatunk: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön. . ., és akkor jön el a vég.” Napjainkban számos országnak vannak misszionáriusai, akik szolgálatokat látnak el, például pénzügyi, politikai vagy egészségügyi területen. De a keresztények azt a parancsot kapták, hogy Isten Királyságáról prédikáljanak, és tegyék az embereket Jézus Krisztus tanítványaivá (2Ti 4:2; 1Ko 9:16; 1Pt 1:12, 25; 4:17). Az ég közepén repülő angyal, akinél az örökkévaló jó hír volt, ezt hirdette: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája; imádjátok hát Azt, aki az eget, a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!” (Je 14:6, 7). Ez az a jó hír, melyet a keresztény evangéliumhirdetőknek, más néven a misszionáriusoknak hirdetniük kell. Ahogyan a Bibliában szerepelnek olyan különleges értelemben vett evangéliumhirdetők, akik misszionáriusok voltak, mint Fülöp is, úgy napjainkban is vannak olyanok, akik misszionáriusként különleges munkát végeznek, és még más országokba is elmennek, hogy prédikáljanak (Cs 21:8). Ám minden kereszténynek az a megbízatása és kötelessége, bárhol éljen is, hogy evangéliumhirdető legyen, vagyis prédikálnia kell a jó hírt mindenfajta embernek (Ró 10:9, 10).