Ezek harcra kelnek a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mivel uraknak Ura és királyoknak Királya ő; és vele együtt azok is, akik elhívottak, választottak és hűségesek” (Jelenések 17:12–14).

Ez a magatartás azt mutatja, hogy a szarvak biztosan szembefordulnak a Báránnyal, aki „uraknak Ura és királyoknak Királya”, hiszen Jehovának az a szándéka, hogy Jézus Krisztus vezetésével az Ő Királysága lépjen nemsokára az összes ilyen királyság helyébe (Dániel 7:13, 14; Máté 24:30; 25:31–33, 46).

14. Hogyan tudnak a világ uralkodói harcra kelni a Bárány ellen, és mi lesz ennek a kimenetele?

¹⁴ Természetesen e világ uralkodói semmit sem tehetnek Jézus ellen. Ő az égben van, ahol semmiképpen nem érhetik el. Ámde Jézus testvérei, az asszony magvából megmaradtak még itt vannak a földön, és ők látszólag sebezhetők (Jelenések 12:17). A szarvak közül már több is kifejezte gyűlöletét velük szemben, és ezáltal harcra kelt a Bárány ellen (Máté 25:40, 45). Nemsokára azonban eljön az idő, amikor Isten Királysága „szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat” (Dániel 2:44). A föld királyai ezután végső támadást indítanak a Bárány ellen, ahogy hamarosan látni fogjuk (Jelenések 19:11–21). De már ezekből a versekből is eleget megtudunk ahhoz, hogy biztosak legyünk benne: a nemzetek nem járnak sikerrel. Bár nekik és a skarlátszínű ENSZ-vadállatnak „egy a gondolatuk”, képtelenek legyőzni a nagy ’uraknak Urát és királyoknak Királyát’, és azokat sem győzhetik le, akik vele együtt „elhívottak, választottak és hűségesek”, beleértve a még földön lévő felkenteket is. Ők is győzni fognak azáltal, hogy feddhetetlenek maradnak, választ adva Sátán aljas vádjaira (Róma 8:37–39; Jelenések 12:10, 11).