A hamis vallás a pusztulásba rohan!

AHHOZ, hogy kiderítsük, a világ vallásai közel állnak-e a pusztuláshoz, vizsgáljuk meg tüzetesen a Biblia egyik legdrámaibb próféciáját. Egy titokzatos, jelképes asszonyról szól, akiről a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében találhatunk leírást.

Magad elé tudsz képzelni egy asszonyt, aki királynőként uralkodott és uralkodik a nemzetek felett, s aki a történelem egészén át embermilliárdok életét befolyásolta — egy vagyonos asszonyt, aki pazarul bíborba és skarlátba van öltözve, gazdagon fel van ékesítve arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel? Homlokára egy hosszú név van írva, amely titok: „a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.” Teljesen világosan jellemzi őt féktelen, szabados élete, s hogy ’paráznaságot’ követ el a világ uralkodóival. Bűnei az égig tornyosultak. Egy óriási, hétfejű, tízszarvú, skarlátszínű fenevadon ül (Jelenések 17:1–6; 18:5).

Ha magad elé tudod képzelni ezt az asszonyt, akkor a prófétai dráma főszereplőjéről van elképzelésed, s ezt a drámát Jézus apostola, János látta egy angyal által kapott látomásban. János élénken ecseteli a Jelenések könyvének 17. és 18. fejezetében. Olvasd el ezeket a fejezeteket a saját Bibliádban. Akkor majd követni tudod az események sorrendjét eme titokzatos asszony kilétének a felfedésétől egészen a halálos végéig.

A parázna azonosítása

Kilétének megértéséhez a nyomra vezető jel abban a két dologban rejlik, amelyen a parázna-királynő jelképesen ül. A Jelenések 17:18-ban úgy jellemzik, mint aki „ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain”. Ez lehetővé teszi, hogy „sok vizen” üljön, melynek jelentése: „népek . . . és sokaságok és nemzetek és nyelvek”, ahogyan arra a Jelenések 17:1, 15 rámutat. Ugyanennek a fejezetnek a 3. verse szerint úgy is látható, mint aki egy hétfejű fenevadon ül — a vadállatokat pedig a Bibliában rendszerint világi politikai hatalmak vagy szervezetek jelképeként használják.

Ez arra utal, hogy a parázna, vagyis Nagy-Babilon egy felmagasztalt birodalom megtestesítője, mégpedig olyané, amely más hatalmak és azok alattvalói felett uralkodik. Ez csakis a világ hamis vallásainak a birodalma lehet.

A történelemben közismert az a tény, hogy a vallási vezetők befolyást gyakorolnak az államigazgatási és politikai ügyekre. A The World Book Encyclopedia ezt írja: „A Nyugatrómai Birodalom bukása [V. század] után a pápának nagyobb hatalma volt, mint bárkinek Európában . . . A pápa politikai, s ugyanakkor szellemi hatalmat gyakorolt. 800-ban III. Leó pápa római császárrá koronázta a frank Charlemagne-t [Nagy Károlyt] . . . III. Leó korábban bevezette, hogy a pápának joga legyen törvényesíteni a császár hatalmát.”

A katolikus egyháznak és „fejedelmeinek” az uralkodók felett gyakorolt hatalmára további példa volt Thomas Wolsey (1475?—1530) bíboros. Róla úgy írnak, mint aki „éveken át a leghatalmasabb személy volt Angliában”. VIII. Henrik király uralkodása idején „hamarosan minden állami ügyben ő lett a vezető személyiség . . . Királyi pompában élt, és hatalomban sütkérezett.” Az enciklopédia beszámolója így folytatódik: „Wolsey bíboros elsősorban arra használta fel nagyszerű képességeit mint államférfi és ügyintéző, hogy Anglia külügyeit intézze VIII. Henrik számára.”

Egy másik kimagasló példa arra, hogy a katolikus egyház hatalmat gyakorolt az állam világi ügyei felett, a francia Richelieu bíboros (1585—1642), aki „több mint 18 éven át . . . Franciaország tulajdonképpeni uralkodója volt”. A korábban már idézett forrásműben ez olvasható: „Rendkívül nagyravágyó volt, és hamar türelmetlenné vált, hogy magasabb állást kapjon.” 1622-ben lett bíboros, „és nem sokkal később ő lett az élenjáró tekintély a francia kormányban”. Nyilvánvalóan a tettek embere volt, hiszen „személyesen vezette a királyi hadsereget a La Rochelle-i ostromban”. A cikk hozzáfűzi: „Richelieu-nek a külügyekben volt a legnagyobb befolyása.”

Az, hogy a Vatikán folyton keresi a kapcsolatot a politikai hatalmakkal, világosan látható a L’Osservatore Romano című vatikáni lapban állandóan megjelenő közleményekből, melyek arról szólnak, hogy a külföldi diplomaták átnyújtják megbízólevelüket az uralkodó pápának. A Vatikánnak nyilván van egy hálózata, amely olyan lojális katolikusokból áll, akik folyamatosan tájékoztatják a pápát a világméretű politikai és diplomáciai fejleményekről.

Sok-sok példával lehetne még szemléltetni mind a kereszténységen belüli, mind az azon kívüli vallási vezetőknek az erőteljes befolyását, melyet e világ politikai ügyeire gyakorolnak. Az a tény, hogy a jelképes parázna az összes „sok vizen” (ami ’népeket, sokaságokat és nemzeteket’ jelképez), valamint a fenevadon (ami az összes politikai világhatalmat jelképezi) ül, arra is emlékeztet bennünket, hogy az emberek, nemzetek és hatalmak felett gyakorolt befolyása valami más, magasztosabb jellegű, mint csupán politikai uralom. Nézzük csak, milyen is a befolyása.

A homlokára írt hosszú névnek egy része az volt, hogy „nagy Babilon”. Ez az ókori Babilonra utal, melyet Nimród, aki az igaz Istennek, „Jehovának ellenszegülő” volt, mintegy 4000 évvel ezelőtt alapított (1Mózes 10:8–10, NW ). Hogy a parázna ezt a nevet viseli, az arra mutat, hogy az ókori Babilon felmagasztalt hasonmása, és hasonló tulajdonságai vannak. Milyen tulajdonságai? Az ókori Babilon misztikus vallással, lealacsonyító hagyományokkal, bálványimádattal, mágiával, asztrológiával és babonával volt átitatva — melyek mindegyikét helyteleníti Jehova Szava.

A The New International Dictionary of New Testament Theology című könyvben az áll, hogy i. e. a XVIII. században Mardukot tették „Babilon város istenévé, és így a mintegy 1300 istenségből álló sumér—akkád panteon fejévé. Ez az összes vallásos hagyományt egy rendszerbe tömörítette . . . Az 1Móz 11:1–9-ben a hatalmas babiloni templom szerkezete úgy van megbélyegezve, mint ami az égi hatalmat átvenni szándékozó emberi büszkeség kifejeződése.”

Így az ókori Babilon a hamis vallás központja volt, ami idővel az egész világot megfertőzte. A babiloni vallási szokások, tantételek, hagyományok és jelképek a föld minden részén elterjedtek, és a világ sok ezer vallásának keverékében tükröződnek vissza. A politikai királyságok és birodalmak létrejöttek és megbuktak, ám a babiloni vallás mindegyiket túlélte.

Miért van oly közel a kivégzés?

Ahogyan ennek a folyóiratnak az előző számaiban már gyakran elmagyaráztuk, a bibliai prófécia és a világrengető események 1914 óta félreérthetetlenül arra utalnak, hogy most „a dolgok rendszere befejezésének” idején élünk (Máté 24:3, NW ). Ez azt jelenti, hogy ezen állatias világrendszer vége gyorsan közeledik, csakúgy, mint a tízszarvú „veres fenevadé”, melyen most a parázna ül (Jelenések 17:3). Ez a fenevad kétségtelenül a földön létező majdnem minden nemzet politikai összetömörülését — az Egyesült Nemzetek Szervezetét jelképezi. A megjövendölt vég az emberek feletti, megoszlást eredményező, istentelen politikai uralom megsemmisítését jelenti. De mi a helyzet a fenevadon ülő parázna-királynővel?

Isten angyala kifejti: „És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát [gondolatát, NW] cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei” (Jelenések 17:16, 17).

Így a prófécia rámutat, hogy a politikai fenevad röviddel azelőtt, hogy pusztulásra kerül, meggyűlöli a rajta ülőt, és ellene fordul. Miért? Az uralkodók és a kormányzatok nyilván úgy érzik majd, hogy a hatáskörükbe tartozó szervezett vallás veszélyezteti hatalmukat és tekintélyüket. Egy ösztönzőerő sürgetésére hirtelen megvalósítják Isten „gondolatát”, döntését azáltal, hogy végrehajtják ítéletét a hamis vallás hűtlen, vérrel szennyezett világbirodalmán.a (Vö. Jeremiás 7:8–11, 34.)

E világ hamis vallásainak a vége akkor fog eljönni, amikor még látszólag életerősek és befolyásosak lesznek. Igen, a prófécia rámutat, hogy a parázna közvetlenül a pusztulása előtt még mindig ezt mondogatja majd a szívében: „Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok” (Jelenések 18:7). Pusztulása azonban meglepetésként éri majd több milliárd alattvalóját. Ez lesz az egyik legváratlanabb és legkatasztrofálisabb esemény az emberiség történelmében.

Amióta csak felbukkant az ókori Babilon, a hamis vallások óriási befolyást gyakorolnak az emberiségre vezetőik és támogatóik, tantételeik, hagyományaik és szokásaik, számos lenyűgöző imádati épületük és hihetetlen gazdagságuk révén. Biztosan nem észrevétlenül tűnnek majd el. Ezért a paráznára vonatkozó ítéletről szóló üzenettel megbízott angyal nem finomkodik, amikor kijelenti: „egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.” Tehát Nagy-Babilon vége úgy jön el, mint derült égből a villámcsapás, és hamar elmúlik, mintha „egy nap” lenne (Jelenések 18:8; Ésaiás 47:8, 9, 11).

Az angyal erőteljes szavai a következő kérdéseket vetik fel: Lesz egyáltalán olyan vallás, amelyik megmarad? És ha igen, melyik és miért? Mit mutat a prófécia? Ezzel a következő cikkben foglalkozunk.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

A kereszténység vérbűne Afrikában

A Jelenések 18:24-ben a Biblia azt írja, hogy Nagy-Babilonban találtatik „mindeneknek” vére, „a kik megölettek a földön”. Gondolj azokra a háborúkra, melyeket vallási különbözőségek miatt, vagy azért vívtak, mert a vallási vezetőknek nem sikerült megakadályozniuk azokat. Ennek egy újabb példája a ruandai népirtásban vált nyilvánvalóvá, melynek során mintegy 500 000 embert gyilkoltak le — egyharmaduk gyermek volt.

Hugh McCullum kanadai író így számolt be Ruandából: „Egy hutu pap Kigaliban [Ruanda] azt mondja, érthetetlen, hogy az egyház kudarcot vallott abban, hogy erkölcsi vezetésről gondoskodjon. A ruandai társadalomban rendkívül fontosnak kellett volna lennie a püspökök tisztségének. Jóval azelőtt tudtak a közelgő katasztrófáról, hogy az öldöklések elkezdődtek. A templomi szószékekről majdnem az egész lakosságnak lehetőséget adhattak volna arra, hogy olyan erőteljes üzenetet halljon, amely megelőzhette volna ezt a népirtást. Ehelyett a vezetők csöndben maradtak.”

Az 1994-ben bekövetkezett legszörnyűbb mészárlás után Justin Hakizimana egyházi presbiter ezt nyilatkozta egy presbiteriánus templomban, Kigaliban megtartott kisebb összejövetelen: „Az egyház kéz a kézben járt Habyarimana [Ruanda elnöke] politikájával. Mi nem ítéltük el a történteket, mert megvesztegettek bennünket. Egyik egyházunk sem ítélte el a mészárlást, és különösen a katolikusok nem.”

Aaron Mugemera egyházi lelkész a népirtás után kijelentette egy Ruandában megtartott másik összejövetelen: „Az egyház szégyenkezik . . . Itt már 1959 óta folyik az öldöklés, és senki sem ítélte el . . . Nem beszéltünk nyíltan, mert féltünk, és mert kényelmesek voltunk.”

[Kép a 7. oldalon]

Ez a „parázna” befolyásolja az egész világot

[Forrásjelzés]

Föld: Mountain High Maps® Copyright © 1995 Digital Wisdom, Inc.