Olvasók kérdései

Jehova Tanúi közül egyeseknek olyan munkalehetőséget ajánlottak fel, amely vallási építményekkel vagy egyéb vallási tulajdonnal van kapcsolatban. Mi az Írás szerinti nézet az ilyen jellegű munkáról?

Ezzel a kérdéssel azok a keresztények találhatják szembe magukat, akik őszintén szeretnék alkalmazni az 1Timótheus 5:8-at, amely kihangsúlyozza, mennyire fontos a családról való anyagi gondoskodás. Bár a keresztényeknek mindenképpen alkalmazniuk kell ezt a tanácsot, ez nem jogosítja fel őket arra, hogy bármilyen világi munkát elvállaljanak, a munka jellegére való tekintet nélkül. A keresztények elismerik annak szükségességét, hogy figyeljenek Isten akarata egyéb megnyilvánulásaira. Például az, hogy valaki szeretne gondoskodni a családjáról, még nem teszi indokolttá az erkölcstelenségre vagy a gyilkosságra vonatkozó bibliai parancs megsértését. (Vesd össze: 1Mózes 39:4–9; Ésaiás 2:4; János 17:14, 16.) Létfontosságú az is, hogy a keresztények összhangban cselekedjenek azzal a paranccsal, hogy fussanak ki Nagy-Babilonból, a hamis vallás világbirodalmából (Jelenések 18:4, 5).

Isten szolgái világszerte sokféle munkavállalási helyzettel kerülnek szembe. Nem lenne értelme, és nem is a mi feladatunk, hogy megpróbáljunk felsorolni minden lehetséges helyzetet, és megpróbáljunk kategorikus szabályokat felállítani (2Korinthus 1:24). De hadd említsünk meg néhány tényezőt, melyet a keresztényeknek figyelembe kell venniük, amikor személyes döntést hoznak a munkavállalással kapcsolatban. Ezeket a tényezőket röviden megemlítette Az Őrtorony 1983. február 1-jei számának egyik cikke, amely arról beszél, hogyan fordíthatjuk javunkra Istentől kapott lelkiismeretünket. Az egyik bekeretezett rész megemlített két fontos kérdést, azután pedig felsorolt más tényezőket is, melyek segítségül szolgálhatnak.

Az első fontos kérdés: Az adott munkát vajon elítéli a Biblia? Ezzel kapcsolatban Az Őrtorony megjegyezte, hogy a Biblia elítéli a lopást, a vér helytelen használatát és a bálványimádást. A kereszténynek tehát kerülnie kell az olyan világi munkát, amely közvetlenül előmozdítja azokat a tevékenységeket, amelyeket Isten helytelenít, mint amilyenek az imént említettek is.

A második kérdés ez: Vajon az adott munka végzésével az illető bűnrészessé válik egy elítélt gyakorlatban? Világos, hogy az, aki egy játékbarlangban, abortuszklinikán vagy bordélyházban dolgozik, bűnrészessé válik egy Írás-ellenes gyakorlatban. Még ha pusztán olyan feladatokat látna is el nap mint nap, mint a sepregetés vagy a telefonkezelés, olyan tevékenységet támogatna ezzel, melyet Isten Szava elítél.

Sok keresztény, aki munkavállalással kapcsolatos döntések elé kerül, úgy érzi, hogy már csupán ennek a két kérdésnek az elemzése is segít neki a személyes döntés meghozatalában.

Ebből a két kérdésből például láthatjuk, miért nem fognak az igaz imádók egy hamis vallási szervezet közvetlen alkalmazottjaként egy templomban és a templom javára dolgozni. A Jelenések 18:4-ben ezt a parancsot találjuk: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben.” Az illető részes lenne Nagy-Babilon tevékenységeiben és bűneiben, ha állandó alkalmazottja lenne egy vallásnak, amely hamis imádatra tanít. Alkalmazottként egy kertész, portás, szerelő vagy könyvelő munkája olyan imádat előmozdítását szolgálná, amely ellentétben áll az igaz vallással. Sőt azok az emberek, akik látják, hogy ez az alkalmazott a templom szépítésében, rendben tartásában vagy vallási tevékenységeiben vesz részt, logikus módon ezzel a vallással azonosítanák az illetőt.

De mit mondhatunk arról, amikor valaki nem állandó alkalmazottja az egyháznak vagy vallásszervezetnek? Talán csak valamilyen sürgős javítási munka elvégzésére hívták ki, mondjuk mert csőtörés volt a templom pincéjében. Ez ugye teljesen más helyzet, mintha valaki szerződésben tenne ígéretet mondjuk tetőfedésre vagy szigetelésre?

Egyébként a helyzetek végtelen sok változata képzelhető el. Vizsgáljunk hát meg öt további tényezőt, melyet Az Őrtorony felsorolt:

1. Vajon a munka egyszerűen csak humán szolgáltatás, amely az Írások alapján önmagában nem elvetendő? Vegyünk például egy postást. Az, hogy kézbesíti a leveleket, aligha jelentené azt, hogy egy elítélt gyakorlatot támogat, még ha a területén az egyik épület, amelyhez kézbesít, éppen egy templom vagy egy abortuszklinika is. Isten úgy gondoskodik a napfényről, hogy az minden épület ablakán besüt, a templomén és az ilyen klinikáén egyaránt (Cselekedetek 14:16, 17). Egy keresztény, aki postás, úgy tekintheti a munkáját, melyet nap mint nap végez, hogy pusztán humán szolgáltatást nyújt minden embernek. Ugyanez lehet a helyzet egy olyan kereszténnyel, aki sürgős hívásra megy ki — talán vízvezeték-szerelő, akit kihívtak, hogy hárítsa el a csőtörést egy templomban, vagy mentős, akit azért hívnak ki, mert valaki rosszul lett az istentisztelet alatt. Az ilyen személy ezt úgy tekintheti, mint egyszerűen emberi segítségnyújtást egy előre nem látott helyzetben.

2. Milyen mértékben tartozik az illető hatáskörébe az elvégzendő munka? Egy keresztény üzlettulajdonos biztosan nem rendelne és nem árulna bálványokat, spiritiszta amuletteket, cigarettát vagy véres hurkát. Mivel ő a tulajdonos, övé az irányítás joga. Az emberek talán javasolhatják neki, hogy áruljon cigarettát vagy bálványokat, és tegyen szert nagyobb haszonra, ő viszont ragaszkodni fog az Írásokon alapuló meggyőződéséhez. Viszont egy keresztény alkalmazottat, aki egy nagy élelmiszer-áruházban dolgozik, azzal bízhatnak meg, hogy kezelje a pénztárt, mosson fel vagy vezesse a könyvelést. Nem az ő irányítása alá tartozik, milyen árukat rendelnek és adnak el, még ha ezen áruk közül néhány kifogásolható is, mint például a cigaretta vagy a vallási ünnepekhez használt cikkek.a (Vesd össze: Lukács 7:8; 17:7, 8.) Ezt részletezi a következő pont.

3. Milyen mértékben van bevonva az illető? Térjünk vissza az áruház példájára. Egy alkalmazottat talán azzal bíznak meg, hogy pénztáros legyen vagy töltse fel a polcokat, ami időnként azt is jelenti, hogy cigarettával vagy vallásos tárgyakkal dolgozik; ez az általános munkájának csupán egy kis része. Mennyire más azonban annak az alkalmazottnak a helyzete, aki ugyanabban az áruházban a dohányrészlegen dolgozik! A munkája nap mint nap teljes egészében olyasmire összpontosul, ami ellentétben áll keresztény hitnézeteivel (2Korinthus 7:1). Ez jól érzékelteti, hogy a munkavállalással kapcsolatos döntésnél miért kell számításba venni azt, hogy milyen mértékben van bevonva az illető.

4. Milyen forrásból ered a fizetés és hol kell a munkát elvégezni? Nézzünk két helyzetet. Az abortuszklinika szeretne javítani külső képén, ezért felvesz valakit, hogy tegye rendbe a klinikát körülvevő utcákat. A fizetését az abortuszklinikáról kapja, de valójában nem ott dolgozik, és senki nem látja őt egész nap a klinikán dolgozni. Az emberek inkább úgy tekintik, hogy valamilyen közmunkát végez, amely önmagában véve nincs ellentétben az Írásokkal, függetlenül attól, hogy honnan kapja a fizetését. Most vegyünk egy ellenkező példát. Egy olyan országban, ahol a prostitúció a törvény szerint elfogadott, a közegészségügyi szolgálat felvesz egy ápolónőt, hogy a bordélyházban dolgozzon, és egészségügyi ellenőrzést végezzen azzal a céllal, hogy csökkenjen a szexuális úton terjedő betegségek előfordulásának aránya. Bár az illető a közegészségügyi szolgálattól kapja a fizetést, munkája mégis teljes mértékben a bordélyházban folyik, hogy biztonságosabbá és elfogadhatóbbá tegye az erkölcstelenséget. Ezek a példák érzékeltetik, miért fontos figyelembe venni az olyan tényezőket, mint például honnan jön a fizetés és hol kell a munkát elvégezni.

5. Milyen hatása lesz a munka elvégzésének; vajon bántja majd az illetőnek vagy másoknak a lelkiismeretét? A lelkiismeretet figyelembe kell venni, a sajátunkét és másokét egyaránt. Még ha egy bizonyos munka (a helyét és a fizetés forrását illetően) a legtöbb keresztény számára elfogadhatónak tűnik is, mégis előfordulhat, hogy valaki úgy érzi, bántaná a saját lelkiismeretét. Pál apostol, aki jó példát állított fel ebben, megállapította: „úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni” (Zsidók 13:18). El kell kerülnünk, hogy olyan munkát végezzünk, amely nyugtalanítana minket, viszont nem szabad kritikus szemmel néznünk másokat, akiknek a lelkiismerete különbözik a miénktől. Ezzel ellentétben lehet, hogy egy keresztény a Biblia alapján nem talál semmi kivetnivalót egy munka elvégzésében, mégis felismeri, hogy ez sokakat bántana a gyülekezetben és a környezetében. Pál helyes szemléletmódot mutatott fel, amikor ezt mondta: „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék: Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái” (2Korinthus 6:3, 4).

Most térjünk vissza az alapkérdéshez, az egyházi épületen végzett munka kérdéséhez, amilyen például az új ablakok berakása, a szőnyegtisztítás vagy a kazán javítása. Milyen szerepet játszanak ebben a fentebb említett tényezők?

Emlékezz arra a részre, amely azzal foglalkozott, mi tartozik egy személy hatáskörébe. Vajon a keresztény a tulajdonos vagy az igazgató, aki abban a helyzetben van, hogy eldöntheti, elvégez-e ilyen munkát egy templomon? Vajon annak a kereszténynek, akinek ilyen jogköre van, nem lenne köze Nagy-Babilonhoz, azáltal hogy elfogad egy ilyen munkát vagy szerződést, hogy ezzel támogassa valamelyik vallás hamis imádatát? Vajon ez nem ugyanolyan lenne, mintha úgy döntene, hogy cigarettát vagy bálványokat árul a saját áruházában? (2Korinthus 6:14–16).

Ha a keresztény alkalmazott, és nincs beleszólása abba, hogy milyen munkát vállal el, más tényezőket kell figyelembe vennie, amilyen például a munkavégzés helye és az, hogy milyen mértékben van bevonva a tevékenységbe. Vajon az alkalmazó csupán azt szeretné, hogy új székeket szállítsanak egy bizonyos alkalomra, vagy valamilyen szolgáltatást kér, például hogy egy tűzoltó oltsa el a tüzet a templomban, mielőtt az továbbterjedne? Sokan úgy tekintenék, hogy ez nem ugyanolyan helyzet, mint amikor egy vállalkozó alkalmazottja hosszú időt tölt a templom festésével vagy rendszeresen kerti munkát végez ott, hogy szebbé tegye azt. Az ilyen rendszeres vagy kiterjedtebb kapcsolat megnövelné a valószínűségét annak, hogy sokan ezt a keresztényt azzal a vallással hozzák összefüggésbe, amelyről azt állítja, hogy nem támogatja, és ezzel valószínűleg megbotránkoztatná őket (Máté 13:41; 18:6, 7).

Számos fontos szempontot soroltunk itt fel a munkavállalással kapcsolatban. Ezeket most egy konkrét kérdéssel, a hamis vallással kapcsolatban említettük meg. Azonban ugyanezeket a kérdéseket lehet figyelembe venni a munkavállalás más helyzeteiben is. Mindegyik esetben imateljesen át kell gondolni a dolgokat, és figyelembe kell venni az adott munkalehetőség saját — és feltehetőleg egyedülálló — oldalait. A fent említett tényezők már sok őszinte kereszténynek segítettek olyan lelkiismereti döntést hozni, amely visszatükrözi azt a vágyát, hogy tisztán járjon és becsületes maradjon Jehova előtt (Példabeszédek 3:5, 6; Ésaiás 2:3; Zsidók 12:12–14).

[Lábjegyzet]