Végzet

Mindenkinek előre el van rendelve a ’halála ideje’?

Ez a nézet a görögök és a rómaiak körében volt népszerű. A pogány görög mitológiában a moirák — három sorsistennő — fonják az élet fonalát, tőlük függ a hossza, és ők vágják el.

A Prédikátor 3:1, 2 arról ír, hogy „ideje [van] a halálnak”. Ám hogy itt nem az egyén számára előre elrendelt időpontról van szó, azt elárulja a Prédikátor 7:17 tanácsa: „Ne légy felettébb gonosz, és ne légy bolond se. Miért halnál meg idő előtt?” A Példabeszédek 10:27 ezt mondja: „a gonoszok évei . . . megrövidülnek.” A Zsoltárok 55:23 pedig hozzáfűzi: „A vérbűnös és csaló emberek a felét sem érik meg napjaiknak.” Mit jelentenek akkor a Prédikátor 3:1, 2 szavai? Egyszerűen elbeszélik a születés és a halál szakadatlan körforgását ebben a tökéletlen rendszerben. A születésnek ugyanúgy megvan az ideje, mint a halálnak. Az ember általában 70-80 éves korában hal meg, de néha hamarabb, olykor pedig később (Zsolt 90:10; lásd még: Prédikátor 9:11).

Ha a halál időpontja és módja már a születéskor vagy az előtt meg lenne határozva, akkor nem kellene kerülni a veszélyes helyzeteket, vagy nem kellene törődnünk az egészségünkkel, és biztonsági óvintézkedésekkel sem lehetne csökkenteni a halálesetek számát. De úgy gondolod, hogy háború idején a harcmező éppoly biztonságos, mint a háborús övezettől távol levő otthonod? Törődsz az egészségeddel, és elviszed a gyermekeidet az orvoshoz? Miért halnak meg a dohányzók átlag három-négy évvel hamarabb, mint a nemdohányzók? Miért történik kevesebb halálos baleset, ha az emberek bekapcsolják a biztonsági övet, s ha a vezetők betartják a közlekedési előírásokat? Nyilván hasznos, ha megtesszük az óvintézkedéseket.

Minden „Isten akarata”, ami történik?

2Pét 3:9: „Jehova . . . türelmes hozzátok, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson.” (De nem mindenki reagál kedvezően a türelmére. Egyértelmű, hogy az nem „Isten akarata”, ha némelyek nem tanúsítanak megbánást. Vesd össze: Jelenések 9:20, 21.)

Jer 7:23–26: „A következőket ellenben megparancsoltam nekik [Izraelnek]: »Hallgassatok szavamra, és én Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek. Mindenben azon az úton járjatok, amelyet parancsolok nektek, hogy jól menjen sorotok.« De nem figyeltek . . . Újra meg újra elküldtem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, mindennap korán felkeltem, és elküldtem őket. De nem figyeltek rám, és fülüket sem mozdították, hanem megkeményítették nyakukat.” (Izrael gonoszsága nyilván nem „Isten akarata” volt.)

Márk 3:55: „Aki cselekszi az Isten akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.” (Ha az emberek minden cselekedete „Isten akarata” lenne, akkor mindenki élvezhetné a Jézushoz fűződő, itt leírt kapcsolatot. Ő azonban ezt mondta egyeseknek: „Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok” [Ján 8:44].)

Mi az oka sok, látszólag megmagyarázhatatlan eseménynek?

Préd 9:11: „bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események [„véletlen”, KNB] történnek mindannyiukkal.” (Tehát nem valami előre látható okból, hanem véletlenül lehet valaki szerencsétlen körülmények áldozata.)

Nem magát az embert terheli a felelősség a nehézségek nagy részéért?

Róma 5:12: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek.” (A tökéletlenséget, beleértve a rosszra való hajlamot, mindannyian Ádámtól örököltük.)

Préd 8:9: „ember uralkodik emberen a maga kárára.”

Péld 13:1: „Bölcs a fiú, ha atyai fegyelmezést kap.” (A szülők magatartása nagy hatással van a gyermekek életére.)

Gal 6:7: „Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Lásd még: Példabeszédek 11:17; 23:29, 30; 29:15; 1Korintusz 6:18.)

Léteznek természetfölötti erők, melyek ártanak az embereknek?

Jel 12:12: „Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.” (Lásd még: Cselekedetek 10:38.)

Mindent előre tud és elrendel Isten?

Ézs 46:9, 10: „én vagyok az isteni Fenség, és nincs más Isten, sem senki hozzám hasonló; aki kezdettől fogva megmondom a véget, és régtől fogva azokat, amiket még nem vittek véghez; aki azt mondom: »Elhatározásom megáll, és megteszem mindazt, ami kedvemre van.«” (Szándékát megismerteti, és bizonyos dolgokat előre elrendel, hogy szándékát megvalósítsa, valamint teljhatalmánál fogva szavatolja azok beteljesedését.)

Ézs 11:1–3: „vessző hajt ki Isai törzsökéből, és gyümölcsöző lesz egy sarjadék a gyökereiből. [Jézus Isai leszármazottjaként született meg.] Megnyugszik rajta Jehova szelleme . . . és örömét leli majd Jehova félelmében.” (Jehova határozottan közölhette ezeket előre a Fiáról, mert az egekben a teremtés kezdetétől fogva megfigyelhette gondolkodásmódját és viselkedését.) (Jézus emberré válása előtti létével kapcsolatban lásd a „Jézus Krisztus” címszó alatt a 211—2. oldalt.)

5Móz 31:20, 21: „elviszem őket [Izrael nemzetét] arra a tejjel és mézzel folyó földre, mely felől megesküdtem ősatyáiknak, és majd esznek, jóllaknak, megkövérednek, és más istenekhez fordulnak, azokat szolgálják, engem pedig megvetnek, és megszegik szövetségemet. Amikor majd sok csapás és nyomorúság éri őket, ez az ének [amely elmondja, hogyan viselkedtek, mivel nem értékelték Isten helyeslését] bizonyságként fog felelni nekik . . . , ugyanis én jól tudom, milyen hajlamot táplálnak már most is magukban, még mielőtt beviszem őket arra a földre, mely felől megesküdtem.” (Figyeld meg, hogy Istennek az a képessége, hogy felismerte cselekvésmódjuk következményét, nem azt jelentette, hogy mindazért őt terhelte a felelősség, vagy hogy kívánta azt számukra. Ehelyett a viselkedésük alapján előre látta, mi lesz a végkimenetel. Ehhez hasonlóan a megfigyelései alapján egy meteorológus is nagy pontossággal meg tudja mondani előre az időjárás alakulását, de nem ő idézi azt elő, és nem feltétlenül örül annak, amit jósol.)

Istennek az a képessége, hogy előre tud és elrendel eseményeket, vajon azt bizonyítja, hogy minden egyes teremtményének minden cselekedeténél megteszi ezt?

Jel 22:17: „aki hallja, mondja: »Jöjj!« És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (A döntés nincs előre elrendelve; az egyénekre van bízva.)

Róma 2:4, 5: „megveted az ő kedvességének, béketűrésének és hosszútűrésének gazdagságát, mivel nem tudod, hogy az Isten kedves volta megbánásra próbál vezetni téged? De keménységednek és megbánás nélküli szívednek megfelelően haragot halmozol fel magadnak a haragnak és az Isten igazságos ítélete kinyilatkozásának napjára.” (Senki sem kényszerül egy előre megszabott életúton járni. Viszont számadással tartozunk a cselekedeteinkért.)

Sof 2:3: „keressétek Jehovát, mind, ti föld szelídei . . . Keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget! Valószínűleg rejtve lesztek Jehova haragjának napján.” (Vajon buzdítaná-e az igazságos és szeretetteljes Isten az embereket a jó cselekedetekre a jutalom reményében, ha tudná, hogy már eleve kudarcra vannak ítélve?)

Szemléltetés: Akinek van rádiója, meghallgathatja a világeseményekről szóló híreket. De az a tény, hogy képes hallgatni egy bizonyos adót, még nem jelenti azt, hogy meg is teszi. Először is be kell kapcsolnia a rádiót, aztán ki kell választania az adót. Jehova hasonló módon képes előre tudni eseményeket, ám a Biblia rámutat, hogy ő ezzel a képességével körültekintően és mérlegelés alapján él; kellő tekintettel van a szabad akaratra, amellyel felruházta emberi teremtményeit. (Vesd össze: 1Mózes 18:20, 21; 22:12.)

Tudta-e Isten Ádám megteremtésekor, hogy Ádám vétkezni fog?

Isten ezt a megbízást adta Ádámnak és Évának: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog.” „Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz«” (1Móz 1:28; 2:16, 17). Buzdítanád-e gyermekeidet arra, hogy egy csodálatos jövőt ígérő tervben vegyenek részt, ha kezdettől fogva tudnád, hogy a terv kudarcra van ítélve? Figyelmeztetnéd-e őket a következményre, ha tudnád, hogy mindent úgy terveztél meg, hogy elkerülhetetlenül szerencsétlenül járjanak? Ésszerű vajon ilyet feltételezni Istenről?

Máté 7:11: „Ha tehát ti gonosz létetekre [„bár rosszak vagytok”, B.—D.] tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, akkor égi Atyátok mennyivel inkább ad jó dolgokat azoknak, akik kérik őt!”

Ha Isten Ádám bűnét és annak minden következményét előre elrendelte és előre tudta volna, ez azt jelentené, hogy Ádám megteremtésével Isten szándékosan idézte volna elő az emberi történelem minden gonoszságát. Akkor ő lenne minden háború, bűnözés, erkölcstelenség, elnyomás, hazugság, képmutatás és betegség forrása. A Biblia azonban világosan kijelenti: „nem olyan Isten vagy, aki a gonoszságban gyönyörködne” (Zsolt 5:4). „Gyűlöli a lelke mindazt, aki az erőszakot szereti” (Zsolt 11:5). „Isten . . . nem hazudhat” (Tit 1:2). Az, akit Isten Messiás-Királynak jelölt ki, „az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága lesz vérük a szemében” (Zsolt 72:14). „Az Isten szeretet” (1Ján 4:8). „Szereti az igazságosságot és a jogot” (Zsolt 33:5).

Eleve elrendelte Isten Jákob és Ézsau sorsát?

1Móz 25:23: „Jehova . . . ezt mondta neki [Rebekának]: »Két nemzet van a méhedben, és két nép válik szét a te belsődből; az egyik nép erősebb lesz, mint a másik nép, és az idősebb [Ézsau] fogja szolgálni a fiatalabbikat [Jákobot].«” (Jehova képes volt kiolvasni a még meg nem született ikrek genetikai felépítését. Ezt vehette figyelembe, amikor előre látta, milyen tulajdonságaik lesznek a fiúknak, és előre megmondta, mi lesz ennek a vége [Zsolt 139:16]. De semmi jel nem mutat arra, hogy ő szabta meg örök sorsukat, vagy eleve meghatározta életük minden eseményét.)

Iskariót Júdás eleve arra volt rendelve, hogy elárulja Jézust?

Zsolt 41:9: „a velem békében levő ember is, akiben bíztam, és kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.” (Figyeld meg, hogy a prófécia nem mondja meg, Jézus melyik közeli társáról van szó. Jehova tudta, hogy az Ördög Ahitófelt, Dávid tanácsadóját felhasználta arra, hogy Dávidot elárulja, és Jehova feljegyeztette az eseményt, mert ebből felismerhető az Ördög viselkedése és várható eljárása. Nem Isten, hanem „az Ördög [volt az, aki] a szívébe adta Iskariót Júdásnak, Simon fiának, hogy árulja el [Jézust]” [Ján 13:2]. Júdás ahelyett, hogy ellenállt volna a sátáni befolyásnak, engedett annak.)

Ján 6:64: „Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta . . . ki az, aki el fogja árulni őt.” (Nem a teremtés kezdetétől, nem is Júdás születésének időpontjától fogva, hanem Júdás áruló magatartásának ’kezdetétől fogva’. Vesd össze: 1Mózes 1:1; Lukács 1:2 és 1János 2:7, 13; e szövegek mindegyikében a ’kezdet’ viszonylagos értelemben használatos. Figyeld még meg a János 12:4–6-ot is.)

Nem beszélt-e Pál apostol ’eleve elrendelt’ keresztényekről?

Róma 8:28, 29: „Tudjuk pedig, hogy az Isten együttműködteti minden cselekedetét azok javára, akik szeretik az Istent, azokéra, akik szándéka szerint az elhívottak; mivel akikre elsőként figyelmet fordított, azokat előre el is rendelte [„eleve el is rendelte”, Kár.], hogy Fia képmásának mintájára legyenek formálva, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.” (Lásd még: Efézus 1:5, 11.) Ugyanezeknek a személyeknek viszont a 2Péter 1:10 ezt írja: „tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy biztossá tegyétek magatoknak elhívásotokat és kiválasztásotokat; mert ha továbbra is ezeket teszitek, soha, semmiképpen nem fogtok elbukni.” (Ha az egyének eleve el lennének rendelve a megmentésre, akkor a tetteiktől függetlenül egyáltalán nem vallhatnának kudarcot. De mivel szükség van az egyének erőfeszítésére is, ezért az osztályt kell előre elrendeltnek tekintenünk. Istennek az a szándéka, hogy ez az egész osztály kövesse a Jézus Krisztus által felállított mintát. Ám akiket Isten ezen osztály tagjai közé választ, azoknak hűségesnek kell bizonyulniuk, ha valóban el akarják nyerni az eléjük helyezett jutalmat.)

Ef 1:4, 5: „kiválasztott minket vele [Jézus Krisztussal] egységben a világ megalapítása előtt, hogy szentek és szeplő nélküliek legyünk előtte szeretetben. Mert előre elrendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által örökbe fogadtassunk mint fiak a számára, akaratának jótetszése szerint.” (Érdemes megjegyezni, hogy Jézus a Lukács 11:50, 51-ben a ’világ megalapítását’ Ábel idejével azonosítja. Ábel volt az első ember, aki egész élete folyamán élvezte Isten tetszését. Tehát Isten az édeni lázadás után, de még Ábel fogantatása előtt határozta el, hogy létrehoz egy ’magot’, amely által gondoskodni fog a szabadulásról [1Móz 3:15]. Isten elhatározta, hogy az elsődleges Maghoz, azaz Jézus Krisztushoz társuljon a hűséges követőiből egy csoport, melynek tagjai csatlakoznak hozzá a föld feletti új kormányzatban, a messiási Királyságban.)

Befolyásolják-e a csillagok és bolygók az életünket, vagy szolgáltatnak-e olyan előjeleket, amelyeket a döntéseinknél figyelembe kell vennünk?

Honnan ered az asztrológia?

„A nyugat asztrológiája közvetlenül visszavezethető az i. e. 2000-es években élő káldeusok és babilóniaiak elméleteihez és szokásaihoz” (The Encyclopedia Americana. [1977] 2. köt., 557. o.).

„Az asztrológia két babiloni elképzelésen alapult: az állatövön és az égitestek isteni mivoltán . . . A babilóniaiak a bolygóknak tulajdonították a megfelelő istenségtől remélt befolyást” (Great Cities of the Ancient World. [New York, 1972] L. Sprague de Camp, 150. o.).

„Mind Babilóniában, mind Asszíriában, a babilóniai kultúra közvetlen utódjában . . . az asztrológia helyet kap a hivatalos kultuszban mint a papok által . . . az istenek szándékának és akaratának kikutatására felhasznált két fő eszköz egyike; a másik az áldozati állatok májának megtekintése volt . . . A nap, a hold és öt bolygó mozgása szemléltette az öt szóban forgó isten cselekvését, akik a Szín holdistennel és a Samas napistennel együtt irányították a földi cselekmények alakulását” (Encyclopædia Britannica. [1911] II. köt., 796. o.).

Hogyan tekinti az emberiség Teremtője ezt a szokást?

5Móz 18:10–12: „Ne lehessen találni közötted olyat, aki . . . jóslással foglalkozik, mágiát űz, vagy aki előjelek után kutat . . . Mert mindaz, aki ilyesmiket tesz, utálatos Jehovának.”

A babilóniaiaknak ezt mondta: „Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben. Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva . . . Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad” (Ézs 47:13–15, Kat.).