És láttam egy erős angyalt, aki harsány hangon hirdette: »Ki méltó rá, hogy felnyissa a tekercset, és feltörje a pecsétjeit?« Ám sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt nem volt senki, de senki, aki fel tudta volna nyitni a tekercset, vagy bele tudott volna nézni. És nagy sírásra fakadtam, mert senkit sem találtak méltónak arra, hogy felnyissa a tekercset, vagy belenézzen” (Jelenések 5:1–4).

³ Vajon talál majd valakit az erős angyal, aki méltó rá, hogy felnyissa a tekercset? A Görög Iratok Királyság sorközi fordítása szerint a tekercs Jehova „jobb kezén” van. Ez azt sejteti, hogy a nyitott tenyerén nyújtja át. De úgy tűnik, hogy se égen, se földön nem akad senki, aki méltó volna arra, hogy átvegye és felnyissa a tekercset. De még a föld alatt, Isten elhunyt hű szolgái között sem akad senki, aki alkalmas lenne erre a nagy megtiszteltetésre. Nem csoda hát, ha ez Jánost láthatóan felzaklatja. Talán sohasem fogja megtudni „azokat, amiknek meg kell lenniük”. Isten felkent népének tagjai napjainkban is aggódva várják, hogy Jehova fényt és igazságot árasszon a Jelenések könyvére.