-
Előretudás, előreelrendelésTanulmányozd a Szentírást éleslátással! 1. kötet
-
-
A szelektív előretudás azt foglalja magában, hogy Isten úgy is dönthet, hogy nem tud meg előre mindent a teremtményei jövőbeli tetteiről. Ez azt jelenti, hogy mindaz, ami a teremtés óta történt, nem annak a megismétlése, amit Isten már előre látott és elrendelt, ennélfogva Isten becsületesen tárhatta azt a lehetőséget az első emberpár elé, hogy örökké élhetnek egy olyan földön, ahol nincs gonoszság. Ezért a nekik adott utasításai mögött (pl. hogy tökéletes, bűntelen emberekként töltsék be a földet a leszármazottaikkal, és tegyék az egész bolygót paradicsommá, illetve hogy uralkodjanak az állatok felett) az az indíték állhatott, hogy szeretetből fakadóan feladatokkal lássa el őket, és kifejezze a velük kapcsolatos őszinte szándékát, nem pedig az, hogy egy eleve kudarcra ítélt megbízást adjon nekik. Az is látható, hogy amikor Isten próbára tette az első emberpárt ’a jó és rossz tudásának a fájával’, és létrehozta „az élet fáját” az Éden-kertben, ezek nem értelmetlen vagy cinikus tettek voltak a részéről, mint aki előre tudja azt, hogy bűnbe fognak esni, és soha nem fognak enni ’az élet fájának’ gyümölcséből (1Mó 1:28; 2:7–9, 15–17; 3:22–24).
-
-
Előretudás, előreelrendelésTanulmányozd a Szentírást éleslátással! 1. kötet
-
-
Isten tökéletesnek alkotta meg az első emberpárt, és amikor végigtekintett a teremtésművén, úgy találta, hogy minden „nagyon jó” (1Mó 1:26, 31; 5Mó 32:4). Ahelyett, hogy gyanakodva az emberpár jövőbeli tetteivel foglalkozott volna, a beszámoló szerint „megnyugodott minden munkájától” (1Mó 2:2). Ezt azért tehette meg, mert a mindenható volta és a felülmúlhatatlan bölcsessége miatt semmilyen jövőbeli esemény, körülmény vagy váratlan fordulat nem jelenthetett számára legyőzhetetlen akadályt vagy helyrehozhatatlan problémát, mely meggátolta volna, hogy véghezvigye a szándékát (2Kr 20:6; Ézs 14:27; Dá 4:35).
-